Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

1983. szeptember 4., vasárnap

ESZÄK-MAGYAROR5ZAG 3

A vasszerkeleti munkák során több ezer tonna acéllapot, páncélt kellett méretre vágni, hegeszteni, helyére illeszteni.

Fotó: Irmai István

1926. augusztus 17-én zeneszóval, virágokkal, ünnepi beszédekkel köszöntötték Diósgyőrben a kohó beindítását. Ott voltak a papok is és felszentelték az akkor modernnek számitó létesítményt, majd a gyárigazgaló felesége begyújtotta a kohót. Az ünnep fényét talán elhomályosította, hogy, már 191(j-ben megszülettek' az első tervek, elképzelések a kohó építésére, de csak 1913-ban indult be a munka, amit aztán később a háború és a panamá- zás akadályozott. Végül is megkezdődhetett a diósgyőri vasgyártás legújabb kori története. A munka néhány év múlva leállt, a gazdasági világválság kényszereié iefoj- tolták a kohót, húsz hónapig nem csapoltak, majd 1933- ban ismét beindult a vasgyártás.

Ezt, a Lenin Kohászati Művek legrégebbi kohóját építették át az elmúlt hetekben s most, mint eg# újjávarázsolt, megújhódott ipari antikvitás áll az azonos nagyságú Hí kohó mellett. MAjkul Albert gyáregységi főmérnök és Nagymáté István átépítésvezető mutatta meg a Il-es kohón, miként is nézett ki felújítás előtt régi társa. Az erős páncélzat több helyen eldeformálódott, behorpadt, kidudorodott, a több évnyi igénybevételtől, a kohóban „dolgozó” forróságtól. Atmen ve az I-es kohóhoz láthattuk, hogy azon vadonatúj páncél feszül és minden vezeték, cső, hűtőkúp, forrószél-lúvóka vadonatúj. Mindemellett a kohóhoz tartozó csatornák; a nyersvas- és salakcsapoló árkok is tiszta tűzálló téglával bélelték, tehát azokat is átépítették. Ugyancsak átvizsgálták, kijavították, ha kellett újraszegecselték u ferde felvonót, melyen a bunkerból szállítják a kohóba kerülő anyagokat.

— A bunkerban is sok munkánk volt — mondta Nagymáté István. — Érc- mérlegkocsikat. vágányokat javítottunk, újítottunk fel, még többel is, mint eredetileg terveztük. Munka közben több olyan feladat is adódott, melyek a bontás után derültek ki.

A munka július 11-én kezdődött és csúcsidőben 480 dolgozó tevékenykedett a legkülönbözőbb területeken és szinteken. Amit ma már nem láthatunk, arról Májkut Albert beszélt:

— A kohó egész páncélzatát lecseréltük és a belső falazatot is lebontottuk, majd új tűzálló anyaggal béleltük ki a 320 köbméteres kohót. Erre a munkára természetesen igen alaposan fel kellett készülni. Leállás előtt részletes tervet készítettünk, aminek alapján fokról fokra haladtunk úgy előre a különböző munkákkal, hogy azok ne zavarják egymást.

— Mint a korábbi hasonló munkáknál, most is a Kohászati Gyárépítő Vállalat volt a generálkivitelező, csatlakoztak a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Hőtechnika és a Villamosipari Vállalat munkásai — tette hozzá az átépítésvezető. — És természetesen a mi dolgozóink is kivették részüket a munkából. Mindenkiről elismeréssel szólhatunk, hiszen már az átépítés elején nyertünk két nap előnyt, amit végig tartani tudtunk.

Az I-es kohó átépítésével párhuzamosan zajlott a Il-es léghevítő felújítása is. Ez még nagyobb szervezettséget kívánt, hiszen rendkívül kicsi és zsúfolt területen kellett nehéz és bonyolult elemeket, alkatrészeket, és a legkülönbözőbb anyagokat mozgatni, szerelni. A munkák során a leglátványosabb pillanatok egyike volt, amikor leemelték a porzsák tetejét, majd a leszálló nyersgáz elvezetését szolgáló csövet. Darusok, szerelők, építők, összehangolt, szinte milliméterről milliméterre kiszámított és végrehajtott mozdulatokkal végezték el a nehéz feladatot.

— Ez az átépítés körülbelül kilencvenmillió forintba kerül, mire az utolsó simításokon is túl leszünk — mondta Nagymáté István. — Már szárítjuk a kohót, alulról eresztjük bele a forró levegőt és néhány nap múlva kezdődhet a feltöltés, az elegy berakása . .. majd indulhat a csapolás.

— Jövőre — tette hozzá a főmérnök — a Il-es kohón végzünk el hasonló átépítést ... régi berendezések ezek, de egyelőre ezekkel kell dolgoznunk, ezért is vigyázunk rájuk.

Sz. L.

Érdekességek a világ mezőgazdaságából

A jól szervezett öntözéses gazdálkodásnak nagy hasznát látták az idei aszályos évben Bulgáriában. Az elmúlt harminc évben 28. ezer kilométer öntözőcsatornát, víztározók százait építették meg az országban, s ezek segítségével ma már 1,2 millió hektár termőterületet tudnak öntözni, ami a Bolgár Népköztársaság mezőgazdasági célra hasznosított területének egynegyede. A jövőben tovább fejlesztik az öntözéses gazdálkodást, újabb vízfolyásokat vesznek igénybe öntözés céljaira. A Duna mentén is 40 százalékkal, mintegy 170 ezer hektárral kívánják növelni az öntözött terület nagyságát.

*

i

Az első lézeres ültetőgépet Franciaországban, a Cham- pagne-i borvidéken helyezték üzembe, s ezzel a szőlőtelepítésben valóságos technológiai forradalmat valósítottak meg. Ez a világon az első olyan ültetőgép, amelynek ültetőcsoroszlyái közvetlen kapcsolatban vannak a lézersugárral. A gép tíz munkaóránál kevesebb idő alatt betelepít egy hektárt szőlővel. A sorokat jelölő zsinórt lézersugárral helyettesítik, amelynek az adóberendezését a tábla szélén helyezik el. a vevőkészülék pedig magán a génen található. A lézersugár egyszeri bekapcsolásával. illetve beállításával «égy sorban végezhető el a telepítés. A technikai újdonság, amely egyelőre még'

drága, mindenféle telepítésre és bármilyen terepviszonyok között alkalmazható.

*

Kisfogyasztású mini traktort gyárt a minszki traktorgyár. Az MTZ—05 típusú, gazdaságos. jól kormányozható minitraktor jól alkalmazható a háztáji gazdaságokban. Mindössze 5 lóerős, két kereke, négy előmeneti és két hátrameneti sebessége van. A traktorhoz eke, ekekapa, borona, burgonyaszedőgép, illetve pótkocsi kapcsolható, amelyre 500 kiló teher rakható. a traktor 1100 rubelbe, pótkocsival ' együtt 1404 rubelbe kerül. A tavaly értékesített első sorozat után. az idén 500. jövőre már 4000 és 1985-ben 5000 ilyen minitraktort gyártanak.

*

A szálas takarmány és a takarmányburgonya új tartósítási módszerén kísérleteznek a csehszlovákiai Usti nad Labem-i mezőgazdasági kutatóállomáson. Az ottani vegyipar és kohóipar kéndioxidból gyártja a tartósításhoz szükséges biszullitot. A gyárakból a kéndioxid egyébként felhasználatlanul kerülne a levegőbe. Kísérletképpen 8030 tonna szálas takarmányt. füves herét, zabot és kevert gabonát kezeltek bi- szulfittal. A fermentáció befejezése után elvégzett vizsgálatok során megállapították, hogy az így készült silótakarmány jó minőségű.

többsége első osztályú volt. Az idén a takarmányozásra szánt nyers burgonyát is bi- szulfitíal fogják kezelni, s Csehország számos üzemében alkalmazzák az új eljárást.

*

Üj szójafajtát nemesítettek ki Jugoszláviában, egy Belgrad mellett levő mezőgazda- sági kombinátban. A Zvec- ka nevű új szójaíajta, amelynek vegetációs időszaka 145 napos, a vad, félvad és az amerikai Lincoln-fajták kombinációja. Terméshozama a kísérleti területeken hektáronként 1,7—3,5 tonna között változott. Az egyes szemek átlagosan 39 százalék fehérjét és 17—20 százalék étkezési olajat tartalmaztak. Az új szójafajtára a gombabetegségekkel szembeni nagyfokú ellenállóképesség a jellemző, és jól termeszthető száraz, gyengébb minőségű talajokon.

*

Űj sörárpafajtát állítottak elő a bolgár növény nemesi- tők. Az új sörárpa hozama jóval magasabb, mint az eddig legjobbnak tartott Alpha árpafajtáé. A Rouen nevű új sörárpa átlagos hektárhozama 7690 kilogramm volt a kísérleti táblákon. A kutatók már három éve vizsgálják az új fajtát, s az ország egész területén vetették, mindenütt jó eredménnyel. A Rouen kétsoros árpa, átlagosan 100 centi magas, kalásza 7—8 centiméter hosszú, átlagos sűrűségű, az Alphánól 2—3 nappal korábban érik be.

Ismét keli a káíyhacseiép

Kerámia készítők, ma,

Sárospatakon

A pataki kerámiák formáját, s a mintákat népi iparművészek álmodják meg. Egyikük Szkircsák Ilonka néni, aki nyugdíjasként még ma is az üzemben dolgozik.

A kézi korongozás nehéz fizikai munka, többnyire férfiak végzik. A pompás vázaóriás egyedi darab, ilyet csak az igazán rutinos mester tud készíteni.

helyettes —. hiszen az itteni munkához értő; szakmunkásokra van szükségünk. Az utánpótlásra tulajdonképpen nincs okunk panaszkodni — sőt, a szükségesnél többen is jelentkeznek kerámiakészítő-ta- nulónak. Inkább az a gondunk. hogy a végzősök közül sokan másutt, többnyire kisiparosok mellett helyezkednek el. Pedig a városban nem tartozunk a rosszul fizető üzemek sorába: átlagosan 3400 forint az itt dolgozók ha-vi keresete.

Az üzemben a tárgyak nagy része ma is hagyományos módon, kézi korongozással készül. A legnehezebb fizikai munkák egyike ez, nem csoda, ha többnyire férfiak végzik, horog a korong, s míg elkészül a kancsó, legalább tíz olyan pompás alakzatot ölt az agyag, amelynél tulajdonképpen abba is lehetne hagyni a munkát ...

— Nézni is jó, de még élvezetesebb csinálni ezt a munkát — vallja az üzemvezető-helyettes. akit a szive máig is a korongozók- hoz húz.

Nem kevésbé látványos a kézifestők munkája sem — itt viszont kizárólag nők dolgoznak. A pataki kerámiák formáját, s a mintákat népi iparművészele, a Szkircsák-család tagjai álmodják meg. Egyikük, Szkircsák Feri bácsi, tavaly nyugdíjba ment. s nyugdíjas már Szkircsák Ilonka néni is, ám ővele még találkozhatunk az üzemben — a kézifestők között dolgozik, keze alól még ma is boszorkányos gyorsasággal kerülnek ki a gyönyörűen megfestett tárgyak.

Egy-egy munkadarabot legkevesebb tizenötször vesznek kézbe, míg elkészül. Minden munkafázis után egy napig kell szikkadnia a terméknek — több napos az út a kész- áruraktárig. Ott azonban nem sokáig kell időzniük, hiszen a sárospataki kerá- miatárgyak iránt változatlanul nagy a kereslet, nemcsak díszítői, kiegészítői az otthonoknak, hanem a mai, modern háztartások használati eszközei' között is' remekül megállják helyüket.

Déváid Hedvig Fotó: Laczö Józset

Káposztásfazék és egyéb „ősi újdonságok"’

Káposztát savanyítani sokféleképpen lehel. Ahány ház, annyi recept — van, aki szerint például a karikára vágott birsalma, néhány babérlevél és egy kevés hegyes, csípős paprika ad igazán jó ízt a hordós káposztának. A régiek azt tartották: a legjobb az a savanyú káposzta, amelyiket mázas cserépfazékban táróinak.

— Nem is hittük, hogy ekkora sikerük lesz a ká- posztásfa,zekaknak — jegy-, zi meg Beimli József, a sárospataki kerámiaüzem helyettes vezetője. — Most már tudjuk, hogy bármennyit értékesíteni tudnánk. Sajnos. 150—200 darabnál többet egy hónapban nem tudunk készíteni. Hagyományos módon, kézi korongozással állítják elő fazekasaink — húsrii- teres a legnagyobb fazék, ami még ráfér a korongra.

Az üzemben egyéb újdonságokkal is szolgálnak. Természetesen, csak a Népi Iparművésze ti Tanács által elfogadott tárgyakat készítenek. A sárospataki hagyományokat őrzi itt valamennyi kerámia. Díszmű- kerámiákat és használati tárgyakat egyaránt készítenek. Mindinkább törekednek arra, hogy a dísztárgyaknak is funkcionális jelleget adjanak.

— Most például egy reggelizőkészlet kialakításán munkálkodunk — mondja Beimli József. — Újdonságnak számítanak sütő' edényeink is, amelyek abban különböznek a város-, lődi római tálaktól, hogy mázas technológiával készülnek. így a mi tálainkat használat előtt nem kell vízben áztatni, s köny- nyebben is tisztíthatok.

Ismeretes, hogy a pataki kerámiaüzemben régebben foglalkoztak kályhu- csempe-gyártással is; dé a korszerűbbnek tartott fűtési eljárások miatt felhagytak ezzel. Most. hogy takarékosabban kell gazdálkodnunk a tüzelőanyagokkal, az energiával, ismét reneszánszát éli a cserépkályha. Tízévi szünet után újból gyártanak kályhacsempét Sárospatakon. Havonta 22 ezer csempeegységet állítanak elő. Tetszetős készletet állítottak össze: több színben, pataki motívumokkal ellátott csempéket kínáltak. A készlet nagy része végül is raktáron maradt, a vásárlók szívesebben veszik a kevésbe mutatós, ám olcsóbb, opart mintás kályhacsempéket. Az üzem vezetői nem nyugodtak bele a sikertelenségbe: most .éppen egy külföldi kiállításon mutatják be az említett csempéket, természetesen, az üzletkötés reményében. Exportra, egyébként. már régóta dolgoznak: az idén 1.2 millió forint értékű tőkés és hasonló nagyság- rendű szocialista exportot realizálnak. Az üzemben az utóbbi években sok minden megváltozott: az évi harmincmilliós termelési érték előállításához a kétszáz dolgozó munkájához a régi épület kicsinek bizonyult. Oj üzemcsarnokot é-xlettek, h hamarosan elkészül az új tanműhely is.

— Az új tanműhelyre igen nagy szükségünk van — mondja az üzemvezetőül év szünet után isinél gyártanak kályhacsempét