Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-25 / 227. szám
ESZAK-MAGYARÖKSZÁG 4 1983. szeptember 25., vasárnap mm Kosa Klára mezőtúri bütykösed. Pintér Jenő faragott bútorai. Népi iparművészeti kiállítás f Négyszáz művész két9 ezerötszáz alkotása az utóbbi három évtizedből — ez lehetne a rezüméje annak a reprezentatív kiállításnak, amelyet a Néprajzi Múzeumban rendezett a múzeum és a Népi Ipar- művészeti Tanács. A magyar népi iparművészet harminc éve címet viselő tárlat napjaink tárgyi népművészetét mutatja be — ismert nevű mesterek és fiatal tehetségek munkáit. Fafaragók, szövők, hímzők, fazekasok, népi kismesterségek művelői mutatkoznak be, olyan hírességek társaságában, mint Kántor Sándor, Mónus Sándor. Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapo- li Antal. Magyarországon 40 ezer- ember foglalkozik hivatalosan népi iparművészettel, és 20 ezren vannak az amatőrök, a maguk és családjuk számára művészkedők:" A népi iparművészet — mint fogalom — hivatalosan 1953 óta használatos. Ekkor adott ki ugyanis a kormány rendeletet a népi iparművészet szabályozásáról — népművészetünket átmentve, kibontakoztatva. A népi iparművészet korunk népi díszítő művészete; nem azonos a népművészettel, de abból táplálkozik, hagyományait követi és fejleszti tovább. E művészeti ág sokféle alkotása sorakozik most a Néprajzi Múzeum termeiben — szakágak, tájegységek és alkotó egyéniségek szerint csoportosítva. Matyó és sióagárdi hímzések, kalocsai térítők, hevesi szádák, sárközi futók, faragott pipák, díszdobozok, szaru nyakláncok, bütykösök, kanták, tálak és boroskancsók, kovácsoltvas gyertyatartók, kések,- használati és dísztárgyak. A népművészet jegyében fogant mai lakáskellé- kek, bútorok, szőnyegek, térítők, függönyök, öltözködésünk tárgyai — hímzett blúzok, díszes .irhabundák, kékfestő viseletek —, s ki győzné felsorolni valameny- nyit! A népi iparművészet harminc évét bemutató kiállítás december 31-ig tart nyitva. K. M. Kalocsai hímzések. Módszertani izetek Az agitáció, oktatás, szemléltetés kérdéseivel foglalkozó folyóirat új (11—12.) számában megkezdte azoknak az előadásoknak a közlését, amelyek az MSZMP Politikai Főiskolája pedagógiai tanszéke által rendezett továbbképző tanfolyamon elhangzottak. így többek között itt olvasható Ancsei Eva a meggyőzés problémáiról, Lukács József a világnézet-formálás néhány időszerű kérdéséről, Zrinszky László a tanuláselméletről és tanulásirányftásról, Koítai Dénes a meggyőződés fogaiméról és hatékonyság-vizsgálatáról szóló előadása, dr. Szabó Attila az audiovizuális ismerethordozók tervezéséről, dr. Vörös Imre a segédeszközök felhasználásáról, a megismerési folyamat dialektikájában írt cikket. A hírek rovatban olvashatunk a jubileumi lipcsei politikai filmfesztiválról, valamint arról, hogy a Szovjetunióban hogyan szervezik mega szemléltetőanyagok kiadását. Szeptember 27-én: Pályakezdő szakemberek találkozója az agrárklubban A megyénkben működő Fiatal Agrárszakemberek Tanácsa, a TIT mezőgazda- sági és élelmezésügyi szakosztályával közösen, a nyári szünet után, szeptember 27- től kezdődően ismét megrendezi a megyei agrárklub. foglalkozásait. A klub programját úgy állították össze, hogy az az elmúlt évekhez hasonlóan felkeltse és a célnak megfelelően szolgálja a megye agrárágazatában dolgozó szakernberek széles körének érdeklődését, politikai, társadalmi, szakmai igényét. Havonta általában egy klubfoglalkozást rendeznek a TIT megyei székházában. A programtervezetben olyan aktuális politikai, gazdaság- politikai, . szövetkezet-mozgalmi, termelési és szakmai előadások szerepelnek, amelyeknek előadói a választóit témák kiváló ismerői, illetve művelői. Az agrárklub új idényének első rendezvényeire szeptember 27-én, kedaen kerül sox'. Délután 14 órakor az 1980—81—82—83-ban végzett pályakezdő szakemberek találkozóját rendezik meg a TIT Miskolc. Széchenyi utca 16. szám alatti székházában. A párt, a tanács, a KISZ, a TESZÖV és más szervek képviselői folytatnak eszmecserét ezen a találkozón, az agrárágazat fiataljaival. A rendezvény fő célja, hogy a fórumon résztvevők, a szer mélyes találkozás mellett tájékozódjanak a fiatal agrárértelmiséget érintő társadalmi, munkahelyi, beilleszkedési és egyéb kérdésekről. A pályakezdő szakemberek találkozóját követően, délután fél 6 órai kezdettel Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vezetője lesz az agrárklub vendége, aki a megye mezőgazdasági termelésének időszerű kérdéseiről ad tájékoztatást. Postások a Mépkertbeu Miskolcon, a Népkert általában csendes és néptelen. Nem veri fel ricsaj, lárma, inkább délelőttönként hallatszik a játszótér felől valami kis gyerekzsivaj, óvodások és bölcsődések hancúrozása, délutánonként pedig fel-feltűnnek elhagyatott utakon sétáló nyugdíjasok, gyerekkocsit toló fiatal szülők, s a nemrégiben felállított padokon megszaporodnak a még kellemes őszi időt kihasználó párocskák is .. Csütörtök délután azonban megbolydult a Népkert. Öltönyös, zakós férfiak, magas sarkú szandálban, elegáns ruhákban lányok, asszonyok hajlongtak, s gereblyélték szorgalmasan az őszi avart, hordták kupacokba, ragyogóan tiszta területeket hagyva maguk után, ahogy haladtak egyre beljebb a Népkert belsejébe. A járókelők, akik kíváncsi örömmel figyelték a látványt, hamar megtudhatták,; kik dolgoznak most itt. A Miskolci Postaigazgatóság, az 1-es, 10-es és 23-as Postahivatalok és a különböző műszaki részlegek dolgozói vállalták — csaknem 250-en —, hogy délutántól estig társadalmi munkában rendbe teszik, megtisztítják az őszi avartól, csikkektől, hul’ade- koktól a Népkertet. Sikerült is nekik. Este hét órakor már az utolsó gereblye, utolsó kosár és utolsó serénykedő is eltűnt, s másnap reggel az első sétáló meglepődve nézhetett szét; nincs falevél, nincs papírgalacsin, s egyelőre nincs még pádon felejtett sörösüveg és gyöngykavicsba tiport csikk sem. K. G. Nyitott ház és egyesület Igen figyelemre méltó adatot hallottam a minap a hazai közművelődés egyik országos irányítójától: az ösz- szes iskolatípusok a napjaink korszerű műveltségével rendelkezni kívánó ember számára szükséges ismereteknek mintegy 40 százalékát képesek adni, a további 60 százalékot a művelődni kívánó embernek iskolán kívüli művelődés útján kell megszerezni. Mégpedig, a közművelődés rendkívül sokrétű, szerteágazó, ugyanakkor nagyon összetett lehetőségeinek igénybevételével. Más kérdés, hogy sajnálatos módon az iskola a már említett 40 százalékos ismeretanyagot sem tudja mindenkor és mindenhol megadni, különösen olyan helyeken, ahol magas a képesítés nélküli nevelők aránya. Ez pedig további feladatokat ró a közművelődésre, hiszen, ha az iskolában a 40 százalékot sem kapja meg az ember, azt az ismeretanyag-hányadot is iskolán kívüli művelődéssel kell biztosítani. Napjaink közművelődési életének talán legfontosabb leendője ennek az ismeret- anyagnak olyan formák között való nyújtása, amelyek a ma embere számára elfogadhatók, jobban igazodnok napjaink életforrná jáh oz, életviteléhez, az emberek mai és holnapi kívánalmaihoz. Kézenfekvőnek látszik azt mondani, hogy ott van a művelődési házak hálózata, amely csaknem minden te- ■ lepülést' elér. A művelődési házak gondjánál viszont érdemes megállni. Talán nem új dolog, de itt is el kell mondani, hogy megközelítőleg sincs annyi művelődési házunk, mint amennyi van a nyilvántartásokban. Ugyanis a művelődési házak, de főleg művelődési otthonokként nyilvántartott különböző létesítményeknek igen nagy Hányada semmiképpen sem felel meg céljainak, nemcsak korszerűtlen és felszerelés nélküli, de barátságtalan, nem vonzó, sokkal inkább elriasztja az embereket, semmint megnyerné, ráadásul igen sok helyen nincs megfelelő népművelő sem. az elnőiesedett szakmában olyan nagy a fluktuáció, hogy egy népművelő országosan átlag háromnegyedévig van a helyén mindössze. De túl ezen az alapvető gondon, más baj is jelentkezik a művelődési házaknál, művelődési otthonoknál. Egy országos intézménynél dolgozó népművelési szakember így jellemezte ezt: a művelődési házak hálózata a magyar kultúra szomorú ágazata. Ez a szomorúság pedig abból adódik, hogy a mai művelődési otthon funkcióját tévesztett intézmény lett napjainkra. Amikor létrehoztuk ezt a hálózatot, akkor tulajdonképpen a korábbi öntevékenység szűnt meg — már ahol volt —, s megszületett 1950-töl kezdve egy köz pó t ti irányítású létesítmény„ szorosan előírt programokkal. Hozzáteendő, hogy ez időben a művelődési házak monopolhelyzetben voltak nagyrészt és több volt az érdeklődés, lelkesedés is a közönségben. Napjainkra viszont a művelődési házak monopóliuma megszűnt, hiszen a lakosság sokfelé kulturálódhat, informálódhat, a legkülönbözőbb fórumokon zúdul rá az ismeretanyag ps a szórakoztatás, nem beszélve a technikai úton saját otthonába is bejutó művelődési formákról, mint a televízió, rádió, videokazetta slb. Ennek ellenére a művelődési házak feladatai ma is nagyrészt az ötvenes évek elejéhez szabottak, az akkori gyakorlat alapján működnek. Van ismeretterjesztés, van bizonyos szórakoztató program, különféle ajánlat- tétel szakkörökre, tanfolyamokra, egyebekre, amit vagy elfogad a lakosság, vagy nem. Ha nem fogadja el az ajánlást, akkor rásütik a lakosságra. hogy itt nem lehet semmit csinálni, ez a közösség teljesen érdektelen. Ügy tűnik sokfelé, hogy a művelődési otthonok napjainkban önmagukat túlélt intézmények, szinte feleslegesek. Egy felmérés szerint legalább két heti rendszerességgel a lakosságnak mindössze hat, más felmérés szerint nyolc-kilenc százaléka látogatja a művelődési házakat, a többi nem jár oda. (A művelődési házakban levő mozik, különböző ott tartott egyéb rendezvények, például tsz-gyűlés, stb. látogatóit e felmérések nem vették figyelembe.) Sokfelé feleslegesek — mondtuk feljebb, holott szükség van rájuk, ám megváltozott tartalommal. A népművelés szakemberei, a Népművelési Intézet, a Magyar Népművelők Egyesülete és más szervek vizsgálódnak, különböző feladatterveken dolgoznak, amelyek ezt a korszerűbb tartalmat megteremteni .hivatottak. Két olyan elképzelést érdemes megemlíteni, amelyek napjainkban már léteznek, ám országos elterjedésükről még nincs szó, de a szakemberek szerint sokat lehet várni tőlük. Érdekes módon, ez a kétféle elképzelés látszólag ellentmond egymásnak. Az egyik ugyanis a nyitott ház akció, . amelynek lényege, hogy a művelődési intézmény nyitott ajtókkal várjon minden érdeklődőt, és az ott, akárcsak egy önkiszolgáló boltban, vagy egy szabadpolcos könyvtárban maga választhassa ki, mivel akar foglalatoskodni, mivel akarja idejét hasznosan tölteni. A másik vonulat pedig éppen azt mondja, menjen ki a művelődés a művelődési házakból. Az új jelszó, az egyesületek alakítása, az önkéntes kis közösségekben, társulásokban való művelődés felé fordulás. Ezek a kis egyesületek a művelődési házon kívül fungálnak többségben, természetesen ezek irányítása nehezebb, ám megfelelő, jól képzett egyesületi vezetők megválasztásával igen hasznosak lehetnek. Itt jegyzendő meg, hogy az egyesületek alakításával kapcsolatban a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának közreműködésével jelent meg most a Házi Jogtanácsadó különszáma, amely éppen a közművelődési aspektusból közelítve ismerteti az egyesületekre vonatkozó jogszabályokat, az azokkal kapcsolatos összes tudnivalókat. A nyitott ház akcióról érdemes még elmondani, hogy egy felmérés szerint a hazai művelődési házakban mintegy százhatvanféle tevékenység folyik. Ezek mindegyikének sehol nem biztosítható külön helyiség, s ezért kívánatos a már említett szabadpolcos, illetve önkiszolgáló rendszerhez hasonló módon kínálni az adott helyen lehetséges művelődési formákat. Persze, ez felborít néhány korábbi és nem ritkán már Prokrusz- tesz-ágyat jelentő formát, különféle kluboknak nevezett tevékenységeket, mert hiszen a nyitott ház keretében ezekre a tormákra általában nincs szükség. A nyitott ház akció keretében fokozatosan kialakulhatna az a tevékenység, amely nem a felsőbb népművelési szerv által kiadott szempontok szerint, hanem a kivánalmaknak megfelelően formálódna, alakulna, s így az akció valójában egy művelődési házi reformnak tekinthető, amely nem kérdőjelezi meg az előző törekvésekét. Ugyanakkor nem mond ellent az egyesületek, a régi munkáskörök példájára alakuló helyi kisközösségek öntevékeny törekvéseinek sem. Jövő márciusban tíz éve lesz az MSZMP közművelődési párthatározata megszületésének. A dinamikusan változó élet sodrában maradéktalanul érvényesek a párthatározat útmutatásai, gyakorlati megvalósulásuk azonban napjainknak inkább megfelelő módosításokra, finomításokra vár. Benedek Mikid«
