Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

ESZAK.MAGYARORSZAG 4 T983, augusztus 9., JcecM A képernyő előtt Lapzárta éli- üt SS története - II keverék Hálátlannak és következetlennek tűnhetek az itt következő észrevételeimmel, mert éveken át sírom-kérem-követelem: le­gyen a képernyőn mai valóságunkat megjelenítő hazai tévé­játék, vagy tévét'ilm, s ha végre megjelenik egy, mint az el­múlt szerdán a Lapzárta előtt című, mindjárt rosszkedvű le­szek. Először csak a címe nem tetszett ennek a játéknak, mert annak mindössze annyi köze volt a mondandóhoz, a történet­hez, hogy a „lapzárta” újságírói, szerkesztőségi szakkifejezés és a látott eset véletlenül éppen lapszerkesztőségi környezet­ben bonyolódott. Nos, először csak a elme nem tetszett, aztán később az egésztől nem voltam elragadtatva, hogy finoman fo­galmazzak. — Ügy tűnik, divattá lesz mostanában az újságíró, mint karriertörténetek hose. Nemrégen ment a mozikban a Balzac-regény nyomán készült Elveszett illúziók, beágyazva a hajdani párizsi históriát egy sosem volt és ma sem létező bu­dapesti újságíró-környezetbe, most meg a Módos Péter elbe­széléséből — Hivatottak, választottak — készült (dramaturg Schulze Éve) Gát György rendezte Lapzárta előtt című mun­kában látunk egy kis szerkesztőségi slemiit, egy öregedő piaci hírszerzőt, akinek lakásán olyan dolce vita tanúi lehetünk, hogy Fellini is leveheti a kalapját. Igaz, a lakás bérelt, de luxusminőségén és a hajeihő milyenségén az mit sem változ­tat. Drága italokat vedelő újságírók és uszodabeli' jómódú ba- : rátok, mindenütt jelenlevő elegáns, célratörő újságíró-öröm­lány, valami homályos mozgalmi múltra emlékező élettárs és ugyanarra emlékező főszerkesztő, meg sok egyéb kavarog az alaposan megváltoztatott végű történetben, a szerkesztőségi élet meg olyan, riunt amilyennek a századforduló bohémjei képzelték-festették. Ebben a környezetben az ellustult, 45 éves , Németh Jocó, megkopott és életunt újságíró fel villanyozására . kitalálnak egy ugratást: a lapnyomdában hamisított levelekkel 1 elhitetik vele, hogy őt választották ki az űrhajósokat elkísérő első újságírónak. Megnő a munkakedve, a tekintélye, az ön­bizalma és „barátainak” köre. Amikor pedig kitudódik, hogy csak ugratás, íme, itt a szocialista deus ex machina: a főszer­kesztőt nyugdíjba küldik hirtelen — vajon milyen indokkal? — és Németh Jocót nevezik ki utódjának, elrejtve itt a darab- 1 ban egy olyan sanda célzást is, hogy akinek vélhetőleg isme­rősei, barátai vannak az űrhajók indítása környékén, azt gyor­san ion öleké kell emelni, noha a játékból azt sem tudjuk meg , róla hitelesen, hogy a piaci kelkáposzta-felhozatalról tud-e egy tisztességes tudósítást írni. — Ilyen ostoba ember, mint a já­tékbeli Németh Jocó, nincsen. S ezzel megdől minden. Ha nincs Németh Jocó, nincs őt köcüludvarló link társaság, nincs a ' látott élet. Az ugratás legfeljebb egy klubbeli anekdotázáshoz elegendő, két fröccs között lehet rajta heherészni. A,befejezés, a főszerkesztői kinevezés meg nem eléggé szatirikusán ábrázol egy netán elképzelhető esetet. Mert ez a kifejlet csak a szatíra oldaláról közelíthető meg. Ha az elbeszélésnek más volt a ki­csengése, az elkülönítendő. Most a képernyőn látott tévéjáték­ról esik szó. — Gát György egyes részleteiben igen mozgalmas, ám kusza, elvarratlan szálakkal és hova tenni nem tudott sze- ; replőkkel is „gazdag” játékot produkált, viszont Bodrogi Gyu­la kitűnő volt Németh Jocóként addig, amíg a kisembert kel­lett alakítania, azaz amíg alakja hihető volt, amíg nem hitte 'el az ugratást; utána nagy erővel megjátszotta a hihetetlent. Margittay Ági és Garas Dezső neve jegyzendő még fel a hosz- szú szereplőlistáról. — Sajnos csak leltárikig szaporodott a mai témájú tévéjátékok sora. Nem gazdagodtunk vele. * Mellbevágó erejű volt a kedden késő este sugárzott angol dokumentufilm. Az SS története. Erről a tömeggyilkos szer­vezetről a kortárs és főleg a nácizmust megszenvedett nemze­dék már igen sokat tudott, a filmben látott képsorok között is volt ismerős. Ám az, hogy maguk az egykori SS-legények áll­janak a kamerák elé és többségben szenvtelent meséljenek sokezres gyiklosságaikról, személyesen végrehajtott, gaztetteik­ről, hogy kizárólag németek megszólaltatásával újabb adalé­kok gyűljenek az SS gyilkos mivoltának megerősítéséhez, új volt. Érdekesen egybecsengett ez most a mozikban műsoron levő Titkos birodalmi ügyek című NSZK-beli dokumentum­filmmel, amely ugyancsak kimondja azt, hogy a mai német fiatalok talán nem is tudják, miért tartják őket okkal egy „gyilkos nemzedék” utódainak. E filmek sok ismeretet adnak; az SS történetének megismerése nélkül századunk nagy tra­gédiái is kevéssé érthetők. * Sajátosan követte néhány nap múlva ezt a filmet A kéverék című NSZK-tcvéfilm, amely játékfilm-keretben figyelmeztet: ha valami káros dolog elterjed és annak a hatóságok nem áll­ják útját idejében, tömegkatasztrófához vezethet. Izgalmas já­tékfilm volt, megdöbbentő mondandóval. Benedek Miklós Gyermekművészeli tó rum Salgótarjánba!) Az évek óta hagyományo­san Sajgótarjúnban megren­dezett animációs szemle —, mint arról a Nógrád megyei és Salgótarján városi József Attila Művelődési Központ tájékoztatott — megválto­zik. Helyette ez év novem­berében, a Népművelési In­tézet támogatásával első íz­ben megrendezik a salgótar­jáni gyermekművészeti fó­rumot. Ennek célja, hogy •kétévenként összegyűjtse és bemutassa a gyermekeknek kétévenként összegyűjtse és produkciók legjavát, vagy legjellegzetesebb, s éppen aktuális nevelési és művé­szeti problémákat hordozó darabjait. Alkalmanként 2— 3 művészeti ágat kívánnak középpontba állítani, külö­nös tekintettel az előadómű­vészet ágazataira. A rendező művelődési köz­pont már hozzáfogott az elő­készületekhez. Országos fel­hívás alapján szeretné fel­mérni, hogy a különböző, a gyermekműveszetekben ér­dekelt szervek milyen mó­don tudnának bekapcsolód­ni a november 25—26—iFi­re tervezett fórum múmiá­jába, milyen módon és mi­lyen alkotásokkal, produk­ciókkal vehetnek azomrészt. A fórum szakmai irányítója a Népművelési Intézet drá­mai osztálya lesz. Menettánccal, gálaesttel Táncos búcsú Köveseitől A találkozón nyújtott legjobb teljesítményért matyóföldi tulipános­ládát adtak át Az elmúlt hét végén ne­gyedik alkolammal rendez­ték meg Mezőkövesden a szövetkezeti együttesek ma­tyóföldi néptánctalálkozóját. Szombaton délelőt1' a váro­si-járási művelődési központ­ban mutatták be műsoru­kat az együttesek, este a környező településeken ven­dégeskedtek. A vasárnapi program nagy látványosságot nyújtó ese­ménye volt a délutáni me- nettánc a mezőkövesdi főut­cán. Rengeteg érdeklődő gyűlt, ősze a hangulatos, vál­tozatos „alakzatú”, vidám táncos menet megtekintésé­re. Az érdeklődőkből aztán néhányan már nem is jutot­tak be — helyhiány miatt — a művelődési központ színháztermében vasárnap este megrendezett gálamű­sorra. A nyríegyházi, haj­dúböszörményi, hódmezővá­sárhelyi, egri, tnksonyi, ka­locsai és helybéli táncosok mellett a Novy Slaczból ér­kezett lengyel népi együttes és a Varanóból jött szlovák néptáncegyüttes mulatta be legjobb produkcióját a kö­zönségnek. Áz ünnepi műsor Kruzsely Károlynak, a művelődési központ igazgatójának kö­szöntő jével kezdődött és díj­kiosztással, eredményhirde­téssel fejeződött be. Az idén először adták ki a találko­zón legjobb produkciót nyúj­tó együttesnek a fődijat: ézt az egri szövetkezeti néptánc- együttes nyerte el. (A nyolc­ezer forintos pénzjutalom mellé kaptak egy matyóföl­di tulipánosládát is.) A mcj gyei tanács által felajánlott ötezer forintos dijat a Ma­tyó Néptáncegyüttes érde­melte ki. Emellett a mező­kövesdi üzemek, vállalatok, szövetkezetek is ajánlottak fel jutalmat. így végül is minden csoport megkapta az elismerést a kétnapos talál­kozón nyújtott teljesítmé­nyéért. Több együttes ezúttal tett eleget országos minősítési kötelezettségének. Közöttük volt a mezőkövesdi Matyó Néptáncegyüttes is. amely­nek vezetője két esztendő­vel ezelőtt azt mondta: „Most már aranyra fáj a fo­gunk. .Nos, a bíráló bi­zottság döntése-érlékelése alapján ezen a találkozón a kövesdiek „Arany 111." fo­kozatú országos minősítést szereztek. (Ugyanezt a minő­sítést érdemelték ki az eg­riele is.) A végső búcsúzás a két év múlva történő viszontlátás reményében. jó emlékek hangulatában történt. (t. n. j.) Fotó: Nagy Bclánc Szombathelyen Jubileumi Esetet A közeljövőben kerül a könyvesboltokba a Magyar Remekírók sorozat félszáza­dik kötete, amely Kassák Lajos munkásságáról kíván teljes keresztmetszetet adni. Az 1973-ban útjára indított, közkedvelt könyvfüzér éven­te három-négy kötettel je­lentkezik, s lapjain helyet kapnak mind a régi, mind a XJX—XX. századi, magyar irodalom értékei. Délszláv néprajzi és hely­történeti gyűjtötábor nyílt hétfőn Szombathelyen, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének szervezésében. A tábor mun­kájában magyarországi dél­szláv néprajzi gyűjtök -• muzeológusok, pedagógusok, népművelők, főiskolai és egyetemi hallgatók — vesz­nek részt. Az augusztus 13- ig tartó táborozás során Vas megye horvát nemzetiségek által lakott községeiben gyűj­tik a múzeumok részére a tárgyi emlékeket, népszoká­sokat, s a munkásmozga­lommal kapcsolatos anyagot. Több kutató vizsgálat® igazolja: a civilizációs be­tegségek elkerüléséhez az is szükséges, hogy a városok­ban minden lakosra legalább tíz négyzetméternyi zöld te­rület jusson. E tekintetben az olaszországi nagyváro­sok helyzete igen kedvezőt­len, amíg Amszterdamban 20, Moszkvában- 11, Zürichben 10, Párizsban 8 négyzetmé­ter az egy főre jutó zöld te­rület, Rómában mindössze 2 négyzetméter. Félretéve minden ál­9 szemérmet, beszéljünk a cigánycsaládok gond­jairól, a velük kapcsolatos problémákról, nem bizottsá­gi cs értekezlet szinten, ha­nem a napi ' gyakorlat es valóság alapján. Mert könnyű határozatot hozni; szociológiailag vizs- gáigatni, de nehéz a határo­zatokat úgy végrehajtani, hogy az tetsszen az érintet- ItKiiek is. Egyet kell érte­nünk azzal a törekvéssel, hogy a tanács felszámolja a vá­rosban levő rossz állapotú cigánytelepeket, s az embe­reket megfelelő lakáshoz juttassa. Ezek a népes csa-. ládok bérházakban is helyet kapnak. Itt kezdődnek a konfliktusok. A korábban bé­kés, tiszta lépcsőházak tolat osszefirkálják a gyerekek, a liftek naponta elrornlanak, s arra is van példa, hogy il­lemhelyül szolgálnak. A lift­ből a , telelőnek eltűnnek és még sorolrmtriám. A követ­kezmény, liáborognuk a la­kók, s ahol a tíz, nemegy­szer 20 tagú családiján fiatal férfiak is vannak, azok es­tére olyan nehézfiúkká'.esz­nek, akikkel nem tanácsos vitaba keveredni. Mi lehet a megoldás? Kétségtelen, hogy a leg­több munkát az ingatlanke­zelő szakemberei végzik a folytonos liftszerelésekkel és más helyreállítási munkák­kal. Mint minden krónikus­sá vált ügynél, most is a megelőzés a legfontosabb, er­re érdemes már az első na­pokban időt-és energiát for­dítani. Amikor például egy Jepcsortázba bekötözik a nagy család, a lakás igény- bevételekor ott kellene len-' nie e^y ingatlankezelő;, em­bernek -- különösen azok­ban az utcákban, ahol nincs házfelügyelő — s türelme­sen, közérthetően elmagya­rázni a család minden tag­jának, mire szolgál a szemét- ledobu, a lift, a liftben levő telefon, a lakósi kaputele­fon, Iliiként kell használni a W. C.-t, a hideg-melegvizes csapokat, a gáz- vagy vil­lanytűzhelyt. ' Ez a valaki legyen türel­mes, és egyáltalán érjen rá art a, hogy mindent elma­gyarázzon, azt is, hogy ha elromlik a lift, a család tag­jainak ugyanúgy kell lépcsőt mászni, mint a többi lakó­nak. Ne számítsanak arra, hogy a liftben ki van írva a használati utasítás, hi­szen akadhat a családban nem is egy, aki el sem tudja olvasni, vagy ha igen, ak­kor serii érti meg. Az erre fordított idő megtérül, ha Kevesebb it kell javítgatni. Meg '.toli értetni azt is, hogy h négyszenélyes lift nem bír el hat-nyolc embert. Abból keli kiindulni, mi­lyen környékéiből, milyen lakásokból jöttek ezek az emberek, milyen szabadság­hoz, természetes viselkedési módhoz szoktak eddig a gyerekek. Ahogy a kőrenge­tegben viselkednek, azt nem feltétlen, sőt, egészen biztos .lem kimondottan rossz szándékból teszik. Életfor­mát kell változtatniuk, s ez nem megy egyik napról a másikra, s az ilyen nehéz­séget még a nem cigánycsa­ládoknak is le kell küzdeni­ük. Mert tegyük a szívünk­re a kezünk; vajon teljesen problémamentesek voltak-e a kezdet kezdetén a bérházi lakók? Évek kellettek hoz­zá, míg egy lépcsőház ki­alakította a maga rendjét és tisztaságát, mire a lakás tar­tozékaival bánni tudtak. Az új lakókhoz jóindulattal, bizalommá:, jó szándékkal kell közeledni, s meg fog­jál-: érteni, tanulni* hogyan kell kulturáltan élni a béi- házi közösségben. Az ingatlankezelőnek sze­repe van ebben a felvilágo­sító munkában, de nem ké­pes egyedül ellátni. Azt nem javasolom, hogy a lakók ilyen:ol.yan hangnemben el­kezdjenek „nevelni”. Gon­dolok viszont a: népfront te­rületi aktíváira, a vöröske­resztes aktívákra, akiket be lehet vonni ebbe ú nagyon fontos és sürgős munkába. Az említett szervek ne csak „tárgyalják” időnként napi­rendi pontként a cigányla­kosság szociális helyzetét, mert ez kevés. Ami szépet, vagy gondot leírnak a je­lentésekben, azt nyilván azért teszik, hogy segítse­nek vele. Csakhogy konkré­tabb segítségre is szükség van, ha a gyakorlatot néz­zük. Az ingatlankezelő bizo­nyára szívesen veszi, ha az említett szervek kapcsolatot teremtenek a vállalattal, s aktívái lton keresztül készek a konkrét végrehajtásához is annak, amit határozatokba, á'.ásfoglalásokba, javaslar tokba foglaltak eddig. Jus­sanak emberközelbe, hogy a liatározatpk megvalósulása mindenki tetszését megnyer­je. (Adamovlc») Kisek az asztala? Menettáncban az egriek ... Színpadon a Matyó Néptáncegyüttes...

Next

/
Thumbnails
Contents