Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
ESZAK-MAGVARORSZÄG 6 1983. augusztus 6., szombat Most állványerdő borítja a Festetics család egykori palotáját Festetics György szobra a kastély udvarán I Fesleiics- teissy Magyarország különböző vidékeiről és az ország határain túlról Keszthelyre ellátogató vendégek városnéző programjában talán mindig elsőként szerepel a Festetics-kastély megtekintése. A Helikon kastélymúzeum legértékesebb re. sze a két emelet magas könyvtárterem, melynek eredete a XVIII. század elejére tehető. A könyvtár tekintélyes részét Festetics György gyűjtötte össze, aki erre a célra külön szárnyai építtetett a kastélyhoz. A Festetics György emlékkiállításon, jelenleg 18 gazdagon berendezett terem fogadja a látogatókat. Jelenleg is folynak felújítási munkálatok a kastély épületén, kívülről és belülről egyaránt. A Helikon kastélymúzeum és müemlékkönyvtár a magyar kultúrának egy jelentős részét foglalja magába, őrzi a jelen és a jövő számára. Fojtán László felvételei Gazdagon díszített barokk stílusú kapu —i '' ——————M—tW »I IIJIMM—I ßaecket eüiiékíinetepsggek Ernst Haeckel (1834— 1919) német biológus, a darwinizmus egyik kiemelkedő képviselője, az evolúciós elmélet továbbfejlesztője volt. Megfogalmazta az egyedi és a fajtafejlődés párhuzamosságának elméletét, az úgynevezett biogenetikai alaptörvényt, s ezzel beírta nevét a tudománytörténetbe. A nagy tudós születésének 150. évfordulójáról jövőre emlékeznek meg az NDK-ban. De már az idén OKtóberben, a jénai Friedrich Schiller Tudomány- egyetem megnyitásának 425. évfordulója alkalmából is rendeznek Haeckel-ünnep- ségeket Emlékét nemcsak az egyetem őrzi. Lakóhelyén, a jénai Medúza-villában múzeumot létesítettek. Itt kapott helyet az egyetem természettudomány- és orvos- történeti kutatóintézete is, amelynek munkatársai ren- i dezik a Haeckel-hagyaté- l kot. Kiállították a házban a ii természettudós legnagyobb műveinek egyes példányait i is. Látható itt „Az emberi nem eredete és törzsfája” I című kötete, „Az élet cső- 5 dái”, „A természet és az | ember”, a „Van-e élet a ha- | Iái után?” és a nagy vihart kavart „Világproblémák”, amelyet 27 nyelven adtak ki, több mint félmillió példányban. Haeckelt e művéért sokan a „sátán fő ügynökének” titulálták. vHUVJWIHi’iVK É!@?re ke'f ©sä hangszer A XI. századból szárma zp régi orosz hangszer, a! guszli pontos másával gazdagodott á Leningrádi] Hangszermúzeum. A guszli Povetkin, novgorodi mester készítette el azoknak a töredékeknek az .alapján,! amelyekre a novgorodi ásatások során bukkantak a geológusok. Az eredeti hangszer korábban csupán ősi rajzokon volt látható. A múzeumban több mint 3 ezer kiállítási tárgyat le hinthetnek meg a látogatók. Különféle korok mestereinek munkáit őrzik itt, közöttük a legrégibb az időszámítás előtti II. évezredben készült fuvola. A múzeum a közelmúltban a Vancouverben (Kanada) megrendezett nemzetközi! kiállításon mutatta be teljes kollekcióját. FECSKE CSABA: Amikor Amikor eljössz, mert eljössz, érzem én, a mese kapuját kitárom neked, kelten leszünk a föleitekén: te meg ón, az öröm csikóját szőrén ülni meg Amikor eljössz, mert jönnöd kell, tudom, hegyrpl a völgybe lecsurgó úton, át zord iolyón, szelíd réteken, ha tovább nem is - egy szívverésig légy velem! Amikor jössz majd, mert jöttöd hinni keli, bukfencet vet az a pillanat, kacagunk, mert sírni akkor nem szabad, szívünk fölrázolI vánkosán a remény megpihen Amikor eljössz, s szemed szememnek udvarol, a tegnap fájt tüske nincs sehol, bőrünk susogja mit nekünk szabad tudni csak Mini kagyló a gyöngyöt, rejtelek, őrizd meg magad Amidőn a szabad szombat és a nővérhiány együtthatásaként a járóképes betegek hét végén hazatérhettek szeretteik körébe, a beszédes és mindig segítőkész Plugovátz bácsi — kihasználva az égy emelettel lejjebb, tévé köré gyűlt ügyeletesek figyelmének lankadt- ságát — beteggyűlést rendelt el. — Tisztelt kórtársak — mondta —, a lcintlakásos kezelést megkönnyítendő, javaslom, hogy aktív közreműködéssel, öngyógyítás útján járuljunk hozzá mielőbbi felépülésünkhöz. Felajánlást is teszek, vállalom a hömérőztetést, az injekciózást és az infúziócserét. Ki tudna még valamiben segíteni? A hármason megmozdult a frissen műtötl beteg, de Plugovátz leintette: — A maga dolga mosta nyugalom. A hármas ezek után nem is merte riasztani a nővéreket — Javaslom továbbá — folytatta Plugovátz —, hogy Óngyóiyftás a szervező bizottság élére válasszunk elnököt. Tekintettel álláspontunkra, titkos szavazást tartok célszerűnek: .kézfeltartással csak az jelezzen ellenvéleményt, aki -nem ért egyet a javasolt személlyel. Tehát a bizottság élére felterjesztem Plugovátz kórtársat. Aki nem ismerné, itt áll önök előtt. Ellenpróba. A begipszelt kezű nyolcas a hátsó ágyról a lábát emelgette. Plugovátz odacsoszogott. — Oldalra fekszünk, le- csúszíaljuk a nadrágot... A beteg — az ismerős szavak hallatán — kitágult szemmel engedelmeskedett. Plugovátz a faliszekrényből injekciós tűt vett ki, mire a beteg felkiáltott: — Nem, nem! Egyetértek! — Akkor minek jelentkezett? Távoztában Plugovátz be- takargatta a „négyeskét”, mire az rémülten valamit a zsebébe dugott. Plugovátz elégedetten nyugtázta á gesztust. Majd megállt; a sorszám nélküli pótágynál, és aggódva megigazította az infúziós palackot. A beteg eltakarta a szemét. — Egy kis alvás most nem is árt magának — mondta Plugovátz. Mintha a jobb karja elzsibbadt volna — és a pótágyon fekvő felébredt. Zöldes jelzőfény égett az ajtó fölött. Nem messze Plugovátz bácsi behunyt szemmel fekszik. Az ő mozgolódására az is felpillant, átható suttogása eléri: — Mi az, felébredt? Örák óta annyit nyöszörgőit, hogy többször csengettem a nővérnek, de nem jött. Nincs itt senki. „Hát mégsem vállalta? Álom lelt volna?” — s a pótágy tulajdonos sóvárogva gondolt az intenzív osztályra, ahol-mindig van ellátás. Marafkő László Elindult velünk ' a hajó, araszolva elszakadt a betoncölöpöktől, a motor elégedetten lihegett, és mi nézhettük a veszprémi part háztetőit Csodálatosak a színek, mondta valaki, majd németül ismételte meg egy másik. Wunderschön, szólt a barátom is, visszaejtve a fényképezőgépét a mellkasára. A nap bágyadtan sütött, ahogy csak a Balaton fölött világít, és elkerülte az egymásra torlódott fagylaltfelhőket Jó, hogy elindultunk, mondta Barbara, a barátom felesége, ezt látni kell. A kezében szorongatta az útikalauzt. A meteorológiai intézet záporokat és zivatarokat jósolt mára, úgy éreztem, kútba esik az utazás, Barbara azonban kikönyörögte, mielőtt visszautaznánk, Tihanyt látni szeretném. De hiszen négy éve ott voltunk, mondta Harald, nem láttam, vitatkozott 6, csak a templomot. Majd pergő nyelven elmagyarázta, akkor a turista- kalauz a bőröndben maradt, szó sem lehetett arról, hogy mást is megnézzenek. Az öreg várat például, vagy azokat a sziklába vájt barlanglakásokat, amelyben a XVII. században ortodox szerzetesek éltek. Barbarának természetes volt, hogy ezeket a helyeket ismerem, ez itt Magyar- ország, az én hazám, tehát minden göröngyről tudnom kell. Nem akartam, hogy csalódjon bennem, meghagytam a hitében, a tu- ristaúton majd eltalálok, az útvonalakon mindenütt láthatóak e felfestett jelzések. Az idő tehát jó, elindultunk, és én régi emlékekkel küszködtem, a messzi Hajdú Gábor: Egy mm ék föld gyermekkor képei elő-elő bukkantak. Akkor jártam először Tihanyban, Zánká-. ról jöttünk vonattal, majd Aszófőtől gyalog tettük meg az utat a templomig. A sokaságban elvesztettem anyám kezét, de szerencsére újra egymásra akadtunk, a búcsúi sokadalomban, valahol oldalt megállva, bámultuk a hintót, amelyből méltóságteljesen egy egyenruhás emberke szállt ki. József . főherceg, suttogták . mellettünk áhítattal, és bennem a szomjúság meg az éhség mellett ez a kép maradt meg, a hintó, előtte a lovak, meg az aranysárga díszítés a ruhán, a hajlongó emberek sorában. A gyermekkor és Borsod, ahol lakom, messze van, magam is vendég vagyok, hogyan ismernék mindent, amit a prospektusok tartalmaznak. De Barbara természetesnek veszi, hogy kalauzoljam. Felnőttként jártam itt újra a feleségemmel, csak a templom környékét barangoltuk be, megbámultuk Amerigo Tot szobrát, a fazekasházat, kiállításukat, de amiről Barbara beszélt, arról fogalmam sem volt. Ahogy korábban végiggondoltam és összeállítottam a programot, egy külföldi szemével próbáltam számba venni, mi az, amit érdemes megnézni a Balaton felvidékén, hogy fürdésre is jusson idő, hiszen ez a legfontosabb. Egy látogatás tehát Veszprémben, egy a felsőörsi műemlék templomhoz, egy Balaton- füredre, azután Tihanyba, esetleg Balatonalmádiba. Ez érhető el legkönnyebben Alsóörsről. Amikor összeírtam a látnivalókat, sovány kép maradi. Végigtallóztam, mi lehet érdekes a barátaim számára. összehasonlítottam az általam látottakkal, mit kínált nekem Berlin, Potsdam, a Sansouci, Európa egyik legszebb kastélyépülete, majd a Keleti-tenger fürdőhelyei Kühlungsborn, Rerik és Warnemünde. Ott is megtettünk egy kört a kikötőben, ehhez hasonló sétahajóval, ott vigasztalan idő volt, az eső hol elállt, hol újra csepe- részett, Harald mentegetőzött, teljesen más a kép, ha jó az idő. Most viszont jó, gondoltam, és nagyon szerettem volna, ha nagyobb, méltóság teljesebb a tihanyi templom, európaibb Balalontu- red, és a fák közül kikandikáló házak, tengerszerűbb a Balaton, Bár láttam a német nyelvű prospektusokat, nem éreztem mégsem csábítónak a ‘ vitorlások kifeszített vásznait. Számopira legfontosabb a tihanyi templom, egyre hangsúlyozottabban magaslott a hegy tetejéről. De Barbarát nem érdekelte az általam kínált EStesei dombok