Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
19S3. augusztus 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nemzeti emlékezés 'A második világháborúban való szereplésünk egyáltalán nem nevezhető dicsőségesnek. A nemzet, a nép szempontjából nézve nem közömbös a történelmileg tál általánosító értékelés, amely az egész magyarságra rásütötte a szégyennek azt a bélyeget, melyet egy osztály politikai vaksága váltott ki. A történetírásnak távlatokra van szüksége. Hosszú évtizedek múltán természetesen letisztulnak az indulatok, felszínre kerülnek azok a tiszta szándékok és tettek, amelyekről eddig keveset beszéltünk éppen az említett általánosító szemlélet miatt. Az utóbbi időben megkezdődött egy folyamat, amely még a szemtanú generáció életében megkísérli kisze- melgetni az. értékeket;, a nemzeti múlt c tragikus szakaszából. Egy folyamai, a mély próbál reálisun különbséget tenni a háborúba taszított és kényszorített nép és annak akkori bűnös vezetői között. Ez a múlt- idézés egymástól függetlenül több csatornán is elkezdődött, például egy televíziósorozatban, ahol zömmel az akkori politika sűrűjében élő tisztek, tisztesek szólallak meg, vagy úr. Gáspár János, egykori zászlós krónikaírása, aki egy részterületet, a Temesvári Első önkéntes Magyar Hadosztály hiteles történetét írja, gyűjti össze .igen nagy munkával és lel - kiismcrelességgel. Ez a hadosztály egy volt a Budai Önkéntes Ezred, a debreceni, őrzászlóalj, a jászberényi és a debreceni gyaloghadosztály, az első magyar vasútépítő dandár, a Kossuth Lajos gyalogezred sorában. Ezek az egységek még 1!)45. május 9-e, vagyis a győzelem napja előtt alakultak hazánkban, készen arra, hogy a szovjet hadsereg oldalán tovább folytassák a harcot, akkor már a fasizmus ellen, a háború befejezéséig. Ma már érzékeljük a közkatona akkori dilemmáját; ő bár uz utolsó pillanatokban készen állt, hogy harcba szálljon a német fasiszták ellen, a szovjetek oldalán, ehhez azonban > nem álltak össze a feltételek. Elmaradt egy „esküszöveg", egy parancs, egy határozott koncepció? A hivatalos történetírás még alig említi őket. a közvélemény pedig nem ismeri. Az egykori zászlós mindent meglesz azért, hogy készülő krónikájával feltárja, a nyilvánosság előtt hadosztályuk megalakulását, későbbi sorsát. liven nagy munkához egy ember erőfeszítése kevés, ezt maga is tudja, éppen ezért az eddig 132 oldalas kéziratos krónikáját így fejezi be: ,,Teljessé tenné a történetet olyan élő tanú, aki 1945 tavaszán állami, vagy vá r I vo r, álon vezető beosztásban dolgozott és nyilatkozna arról, hogy idehaza mit tudlak a hadosztályról.” Miskolcon akadt egy ember, Tóth Bertalan, aki tagja volt a hadosztálynak és kész segíteni a múlt idézésben. Beszélgetésünk igen érdekes, véleménye az. eddigi' tényfeltárásokról figyelemre méltó: ■ — Olvasva a krónikát, ami eljutott hozzám, mondotta — hallgatva a televíziós műsorokat, az a véleményem, hogy egészen más az, ami, az egyszerű közlegény, és, más az. ami a tisztek, tisztesek emlékezetében megmaradt. Nekünk sem lehetőségünk, sem képzettségünk nem volt rá, hogy naplót vezessünk. Hat elemivel, húszévesen eszembe sem jutott ilyesmi. Az is igaz. nem láthattuk úgy ál az egész hadfbelvzetet, mint a tisztek. Az eddigi emlékezések az ő szemszögükből nézve hangzottak el. s ícv állnak össze teljes leli et-e ez a kén? — Kívánja-e kiegészíteni o készülő krónikát? — kérdeztem a most már nyugdíj előtt álló,férfit. — Igen. feltétlenül! A kortárs szemével nézve ugyanis nemcsak a helyzet, hanem az egyes személyek megítélése is más „felülről”,4 vagy „alulról", a közlegény szemével nézve. — Mi az a jő gondolat, amivel teljesebbé kívánja tenni a Temesvári Első Magyar önkéntes Hadosztály történetét? — Elsősorban azzal, ahogy köztünk, közlegények közt élt a hadosztály fogalma, a kiképzés módja. Azzal a ténnyel, hogy mi szereltünk volna mielőbb bevetésre kerülni. Nemegyszer csoportosan jelentünk meg a parancsnoknál, s kértük, kérdeztük, meddig várunk még, mikor mehetünk harcolni? Itt álljunk meg egy kicsit. Nem kétséges, a visz- szavonulás során a tisztek helyzete sem volt rózsás, de sokszorosan több szenvedésnek, megpróbáltatásnak voltak kitéve a közlegények. Hazai földön megszökhettek volna, mint ahogyan sokan meg Is tették, joggal meg- csömörlöltek a háború kínjaitól. Micsoda hazaszeretet, nemzeti büszkeségmegóvásra való törekvésnek kellett bennük fellángolni ahhoz, hogy most már a jó ügy érdekében további áldozatokra legyenek képesek! Ezt ki értékeli? Ki beszél arról uz 5500—6000 közkatonáról, akik a temesvári hadosztályba önként tömörültek és további harcra készen álltak, legyőzve elcsigázottsá- guknt, kimerültségüket? Tóth Bertalan észrevétele, igénye a történetkutatással szemben jogos. Mint; ahogyan jogos az is, hogy őket is meg kelK hallgatni, mert a történelem akkor reális, ha nemcsak felülnéz,étből,' hanem alulnézetből is tüzetesen vizsgálják. Hogyan emlékezik Tóth Bertalan? — Már a Dunántúlon voltunk, hattagú géppuskás rajnak voltam az úrvezető parancsnoka, s amikor elhagytuk Előszállást, elhatároztuk, nem megyünk tovább. Hercegfalván akartuk megvárni a szovjet csapatokat egy lakóházban. November vége felé, 1944-ben ellentámadásba akartak minket bevetni, de nem mentünk. Készek voltunk rá, hogy ha szükséges, szembe is széliünk azzal, aki kényszeríteni akar. Éjjel még egy utolsó küldönc keresett meg, hogyha nem megyünk velük tovább, katonaszökevényeknek nyilvánítanak, s annak következményei lesznek. Nem mentünk. Szerencsénkre a szovjet csapatok olyan gyorsan törtek előre, hogy a „következményekre” nem került sor. Égj hétig voltunk a lakasban. November 28- án felhívás hangzott el a községben, hogy a temp’om előtt gyülekezzenek a vtsz- szamaradt magyar katonák. Vágj' 30—40-en jöttünk ttszr sze. Egy szovjet tiszt megkérdezte, ki hajlandó velük harcolni tovább. Többen jelentkeztünk. Szekszárdiba vittek. majd Bajára, végül de- •cembei 6-án már Temesváron voltunk egy nagyobb táborban, ahol a több ezres önkéntesek kiképzése elkezdődött. Minden gyorsan ment.-1945. január 1-én már készen állt a Temesvári Első Magyar önkéntes Hadosztály. Én a második ezrednek voltam a tagja. — A kiképzést, az ottani helyzetet a krónikaíró más szemszögből látja — foly- taija visszaemlékezését Tóth Bertalan —, biztosan az is igaz. amit ő ír, de nem teljes a kép. Csak egy példát említek, előttem másképp tűnik fel a fiatal Fallavicini őrgróf képe, mint a krónikaíró előtt. De ez talán i észletkérdés. Az viszont nem mindegy, hogy nekünk, azt mondták, azért kerülünk fogolytáborba, mert nem tért vissza Debrecenből az, akinek a fogadalomtétel szövegét el kellett volna hoznia. Közben véget ért a háború, s a mi feladatunk az lett, hogy segítsük helyreállítani a kárt, amit mi és a németek a Szovjetunióban okoztunk. — Ugyanolyan táborba kerültek, mint 'az elfogott katonák? — Nem, mi szaratovi olajvezeték építésén dolgoztunk és levelezhettünk is haza. Erre ma is szívesen emlékezik, meg is mutatja azokat a szovjet tábori lakokat, amelyekre magyarul írlak. Ez igencsak nagy kiváltságnak számított abban az időben. Antifasiszta iskolába jártak, s az önkéntes magyar hadosztály tagjait 1947-ben hazahozták, Itthon, Igriciben Tóth Bertalan családjának szinte minden felnőtt tagja oelé- pett már akkor a kommunista pártba. Ö is azonnal bekapcsolódott a munkás- mozgalomba. A DIMÁVAG- ba ment dolgozni, szakszervezeti tag lett, s őriz egy szerény írást, amelyen ez áll: „Tóth Bertalan 1947. VII. 19-én tért haza hadifogságból azóta pártunk tagja, kifogás alá nemesik.” Tagsági könyvét 1948. február 1-én állították ki. Az Igriciben született, politikát: nem ismerő, húszéves közkatonából elkötelezett. férfi tért haza, aki büszke volt sokáig, hogy az első magyar önkéntes hadosztálynak katonája volt. Eleinte ezt minden önéletrajzába bele is írta, de aztán ejhagyta, mert senki nem tulajdonított jelentőséget ennek a ténynek. Csak ő tudta ifjúi hévvel, hogy ez milyen nagy elhatározás volt, mert ma is így fogalmaz: — Akkor ki kellett mondani, hogy az ember vállalja, vagy nem a további harcot. A végső kifejlet nem rajtunk, elszánt közkatonákon múlott. Tóth Bertalan jelenleg az Üvegipari Művek Miskolci Gyárában szállítási üzemvezető. Két érettségije van, elvégezte á marxista esti egyetemet, a szakosítót, számos oklevelet, emlékplakel- tet kapott propagandista tevékenységéért. Többszörös Kiváló dolgozó, s két miniszteri kitüntetés tulajdonosa. — Nyugdíjas évek következnek. Hogyan készül rá? — Rengeteg tennivalóm van. Segíteni szeretnék dr. Gáspár Jánosnak, hogy a krónika teljesebb, hitelesebb legyen. Ezért ezúiton is kérek mindenkit, hogy aki a megyében tagja volt, vagy tud valamit a temesvári hadosztályról, az ' keressen meg engem, írásban, vagy személyesen. Címem: Miskolc, Győri kapu 148. sz., fszt. 2. Tiszteletre méltó volt zászlósunk buzgalma, segítsünk abban, hogy a krónika valós emléket állítson több ezer ember őszinte, hazafias szándékának; Mi is erre kérjük olvasóinkat, mert a második világháború teljesebb értékeléséhez a mellékszereplők számbavétele és átélt élménye is nélkülözhetetlen. Megszólaltatni az eseményeket önmagában is nemes feladat így lehel rendet teremteni a nemzeti emlékezés tárházában. Adainovics Ilona A mazgolépcsi krónikája r áf* Uj kedvezmények a buszon és a vonaton Utasra vár a MÁV és a Volán Az első mozgólépcső születési dátumát nem könnyű felderíteni. A krónika szerint 1892-ben egy New York-i mérnök kapott szabadalmat „escalator”-ra. Kezdetben nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a találmánynak. A kezdeti példányoknak az volt a legfőbb hibájuk, hogy nem volt be- és kifutási terük, vagyis az utasnak azonnal az emelkedő pályára kellett rálépnie, és ez csakugyan balesetveszélyes volt. A városiasodás, a földalatti, vasutak, aluljárók, a nagyméretű áruházai: építése azonban hamarosan szinte kötelezte a tervezőket, hogy divatba hozzák a mozgólépcsőket. Az 1920-as években már világszerte elterjedtek. Érdemes röviden összehasonlítani az eddig ismert tömegközlekedési eszközöket a mozgólépcső sajátos tulajdonságaival. Villamos, autóbusz esetében az ember álló járműre száll fej, amely csak akkor indul el, amikor az utas elfoglalta helyét, leült vagy megkapaszkodott. Ezeken a közlekedési eszközökön az utas csak tétlen résztvevője a közlekedésnek. A mozgólépcsőn más u helyzet.. Itt mozgásban lévő lépcsőre lép. sőt, a rólépés után maga is előre haladhat a mozgásban lé'’ő szalagon. Végül pedig a mozgásban lévő lépcsőről lép le ismét a mozdulatlan talajra. Mindez az utastól sokirányú alkalmazkodást, más szóval közreműködést; kíván. Személyes fizikai és pszichikai adottságai fokozottabban megszabják, befolyásolják közlekedési magatartását. Adottságaitól, magatartásától függ. mennyire biztonságosan utazik a lépcsőn, sőt az a többi utas biztonságára is hatással van. A baleseti statisztikák elemzéséből az derül ki, hogy a veszélyes események bekövetkezésében nagyobb szerepe van az utasok magatartásának, mint a zsúfoltságnak. Képünkön a ,budapesti metró egyik állomásának mozgólépcsőit látjuk, egy gyenge forgalmú napszakban. A képen az utazás helyes és helytelen (fogódzás nélküli) formáira egyaránt találunk példákat. Nem vitás: az elmúlt esztendőben életbe lépett személyszállítási tarifaemelés érzékenyen érintette az utazóközönséget. És természetesen a két legnagyobb személyfuvarozó vállalatra, a MÁV-ra és a Volánra visz- szahatott. A Volánnál Vajda Miklós személyforgalmi főosztályvezetővel beszélgettünk. — Utazóközönségünk — mondotta — nehezen viseli az áremelkedésből adódó többletkiadásokat, Ezt az is mutatja, hogy a megemelt díjtételek hatására jelentősen csökkent vállalataink forgalma. Leginkább a készpénzes forgalom mérséklődött mintegy 30 százalékkal. Kezdetben reménykedtünk, hogy idővel majd „magához tér” ez a piac, de csalódnunk kellett, a csökkenés nem állt meg. — A kevesebb utas az 'utazási kedv mérséklődésén kívül mást is mutat. Nevezetesen azt, hogy csökkent az ingázók száma is. márpedig ez népgazdasági érdek . .. — Ez így van, és bár ennek. mint „volános” nem örülök de készséggel elismerem. hogy a forgalomcsökkenésben a vállalatok munkaerő-gazdálkodási politikája is közrejátszik. Vagyis arról van szó, hogy inkább olyan dolgozókat részesítenek a belépéskor előnyben, akik közel laknak munkahelyükhöz. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy maguk a munkavállalók is közelebbi állás- lehetőségek felé orientálódnak, hiszen bérletük árának húsz százalékát a saját zsebükből kell fizetniük. — A Volán több kedvezménnyel igyekszik vonzóvá tenni járatait. Hallhatnánk ezekből néhányat? — Lehetőségünk van aria, hogy magunk alakítsuk ki üzletpolitikánkat, mégpedig úgy, hogy akár kedvezmények árán is, de megtöltsük járatainkat. Ezért több vállalatunk —- minden megyében egy-egy Volán vállalat foglalkozik személy- szállítással — különböző kedvezményekkel igyekszik az utasokat megtartani, illetve utasokat szerezni. Akad, ahol száz kilométernél hosszabb és előre megváltott retúrjegy esetén húsz százalék kedvezményt adnak, máshol családok részére biztosítanak a teljes árnál tíz- húsz százalékkal olcsóbb jegyet. Eredménynek tartjuk azt is, hogy július 1-től augusztus 31-ig minden olyan tanuló, aki diákigazolvánv- nyal rendelkezik, 50 százalékos kedvezményben részesül az ország egész területén. A MÁV-nál dr. Nagy István, a belföldi személydíjMűtét helyett mágnes Amerikai kutatók olyan módszeren dolgoznak. amely: lyel — műiét nélkül — megszüntethetek a véredény- falak zacskó alakú tágulá- tai. Ezek ugyanis könnyen megrepedhetnek, gyakran agyvérzéseket is okoznak és műtéttel csak nehezen, az élet veszélyeztetésével távolíthatók el. A kutatók kísérleteikben 3 milliméter nagyságú állandó mágneseket ’ helyeznek el az agyban oly módon, hogy az eriágulat a mágneses pólusok közé kerüljön. Azután a véráramba .3—4 mikron nagyságú vasszemcséket tartalmazó anyagot juttatnak. A szemcsék a mágnes hatására megállnak az értágulatban, lassan kitöltik, majd heg- szövet növi őket körül, és véglegesen rögzülnek. Ezután a mágneseket el lehet távolítani. Az eddigi állat- kísérletek biztatóak. szabási csoport munkatárs* felelt kérdéseinkre: — Számítottunk arra, hogy az áremelést követően a korábbinál jelentősebben fog csökkenni az utaslétszám, de a csökkenés aránya minket is meglepett. Több, mint tíz, százalékkal kevesebben utaznak a vonatokon, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Csökkent az utaskilométer is, ez 10—12 százalékkal kevesebb, mint a korábbiakban. Árbevételeink 50 százalékkal nőttek, márpedig ez a szám jelentősen elmarad a 92 százalékos átlagos menetdíjemeléstől. Mindenekelőtt a gyorsvonatot, valamint az első osztályú kocsikat igénybe vevők száma mérséklődött feltűnően. — A vasút, akárcsak a Volán több kedvezménnyel is igyekszik megtartani utasait. Melyek ezek? ■ — Közismert, hogy a korábban általános — nagyobb vásárokra, kulturális rendezvényekre szóló — 33 százalékos állami kedvezmény megszűnt. Ennek ellensúlyozására a saját bevételünk terhére kidolgoztunk egy új kedvezményrendszert, amelynek legismertebb formája a július 1-től bevezetett úgynevezett családi utazási kedvezmény. Ennek lényege az, hogy azok a családok, ahol legalább két 18 éven aluli, önálló keresettel nem rendelkező gyerek utazik száz kilométernél hosszabb távolságra. gyorsvonaton, vagy részben gyorsvonaton, a szülők 20 százalék díjked- vezménvben részesülnek. Most dolgozunk egy hétközi utazási kedvezmény kialakításán is. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezekkel a díjtétel-mérséklésekkel a vasút nem szociálpolitikai kedvezményt ad az utazó- közönségnek. hanem józan kereskedelmi megfontolásból utazási tarifamérsékléseket hajt végre, amelyeknek célja az utazási kedv felkeltése. e. et i \
