Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-14 / 165. szám
T3S3. július44., csütörtök GSZAK-MAGYAKORSZAG 3 Hz elmúlt hónapokban több gazdaságunk vezetése a következő célt tűzte ki maga été: a legfontosabb feladatunk, hogy az istállók, istállók maradjanak ... Első hallásra — és enyhén fogalmazva —, Idssé meghökkentő ez az elképzelés, ugyanis: mi akadályozza meg a szövetkezetei, abban, hogy istállói, istállók maradjanak? Hacsak éppen nem az a vezetői döntés, amely az állattartást szolgáló épületek átalakítását határozza el. Ami könnyen lehetséges, hiszen köztudott, hogy bármilyen primitiv melléküzemági tevékenység a többszörösét hozza az asztalra, — a gazdaság konyhájára —, a legkorszerűbb állattenyésztési formánál. Hogy mégsem így döntenek, abba sok tényező belejátszhat. Pedig az alap szinte mindenütt azonos. Az utóbbi években a baromfi- tartás helyzete — kivéve a leghatékonyabban dolgozó gazdaságokat — megrendült, az ágazat válságba került. Az eddig k: 'ogástalanul, jól dolgozó telepek nyereségszintje lecsökkent. Emelkedtek az energiaárak, és csökkentek — a túltermelés hatására — a baromfi eladási lehetőségei, s így az árak is. A világpiac helyzete rövid időn belül éreztette hatását a hazai árviszonyokban, s így a tízszázalékos haszonkulcs helyett 1—1,5 százalék nyereséggel zárták az évet a broyler-, vagy tojóállományokkal rendelkező nagyüzemek. Mivel már ehhez a nyereségkulcshoz is a legnagyobb erőfeszítések, takarékossági intézkedések kellettek, szövetkezeteink többsége, az állami elvárásokkal bizonyos fokig egyezően, szívesen lemondana a baromfitartásról, s egy jövedelmezőbb ágazatot keresne. De mit? A lehető legkönnyebb, s mondjuk ld nyíltan, leghatékonyabb megoldás, egy biztos piacra támaszkodó ipari, szolgáltató üzem lehetne, mert az épület átalakítása után, ami pár százezer forint, milliókkal fizető ipari, szolgáltató melléküzemágat hozhatnának létre, s hogy mégsem ezt a lehetőséget választják, annak két oka van. Az egyik, hogy a telepek építésére adott állami támogatás még nem járt le, így milliókat kellene visszafizetni a dotálás összegéből. A másik ok: sok gazdaságunkban a csekélyebb haszon ellenére szeretnének az istállókban állatot tartani, elvégre az üzem mezőgazdasági tevékenységre kapott engedélyt, így vezetői továbbra sem mondanak le a gazdaságos állattenyésztés lehetőségéről. Igen ám, de mire lehet kicserélni a baromfit? A megyénkben erre már sokszínű választ adtak üzemeink. Amelyik szövetkezet a felszámolás gondolatát fontolgatja, az még csak hagy- ján, hiszen a legtöbben az istállók újbóli kihasználásán gondolkodnak. Amikor viszont felhagynak a baromfitartással, egyből az ipari üzemágakban, vagy raktárak kialakításában látják a telepek jövőjét. És nehéz nem igazat adni annak a termelőszövetkezeti elnöknek, aki így értékelte a helyzetet: — Ha kialakítunk egy új állatfajjal, egy jól termelő ágazatot, akkor annak mondjuk húszmilliós árbevétel mellett, hat százalék nyeresége van. Az pedig 1.2 millió nyereséget jelent. Ha az egész telepet raktárnak valamilyen kereskedelmi vállalatnak kiadom, akkor az bérként kétmillió forintot fizet. És nem kell vesződni az egésszel. De mennyire szükséges ez a népgazdaságnak? Hiszen termelőberuházások leállításáról van szó. A hajdani istálló, ahol bútort vagy kany- haedényt tárolnak, aligha hozhat hasznot. Legfeljebb a szövetkezeti érdeknek megfelelően, a közös gazdaságnak! És nem annak az árualapnak, amelyet — mivel lehetőség is van rá — exportálni lehetne. Vagyis olyan formát kellene választani, amelyik a szövetkezeti és a népgazdasági célokat akár kompromisszum keretében, de egyeztetné. Elvégre ezeknek a telepelvnek létrehozását, annak idején több százmillió forinttal támogatta az állam. Viszont ez nem lehet elégséges érv egy termelőszövetkezetnek, ha jelenleg az állattartásra ráfizet! így megint oda lyukadtunk ki, hogy valamilyen exporttermelő állatfajjal kellene hasznosítani a meglevő épületeket, de egyáltalán van-e ilyen? A megyében nincs. Máshol? Van! A sertés. Ugyanis a meglevő baromfiistállókat viszonylag gyorsan, s olcsón át lehet a sertéstartás céljaira alakítani. Az ISV — az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat — miskolci főágazata már több megye gazdaságaitól kapott ilyen jellegű megbízást. Ezek szerint Hajdúban, Szolnokban hamarabb ébredtek? Ha a tervdokumentációi nézzük, igen. Példaként: a Mezőtúri Állami Gazdaság egy évi 980 000 darabos pe- csenyecsirke-kibocsátpsú telep átalakítását kérte sertés- tartásra. A felmérések után kiderült, hogy 25 millió forintért — a 12 milliós állami beruházási támogatáson felül — egy 540 anyakocás, 8800 hízó kibocsátását lehetővé tevő sertéstelep könnj’en kialakítható. Soknak tűnik talán az átalakítás költsége, de végső soron mégsem az, hiszen népgazdasági szinten hét év alatt, üzemi szinten öt év alatt visszatérül! Ugyanakkor devizát jelentő sertéshúst biztosít a külkereskedelemnek. Megyénkben egyelőre ezekben az istállókban raktárát létesítenek, vagy esztergapadokkal cserélik fel az itató, etető berendezéseket. A húskombinát a feldolgozásra váró sertések jelentős részét pedig továbbra is más megyékből szerzi be, vásárolja fel. így pár év múlva legfeljebb azzal büszkélkedhetünk, hogy az országban nekünk lesz a legtöbb állat- tenyésztési telepből kialakított iparcikkraktárunk. — kármán — Hat hónap mérlege a Mezőgépnél Régi, jó! bevált módszer a Miskolci Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál, hogy az esztendőt mindig készáru-kiszállítással kezdik. Ennek titka nem egyéb, mint az, hogy amikor másutt még javában tart az év végi hajrá, itt már a leltározáson is túl vannak, s hozzáfognak a következő évre vállalt munkához. Mindezt Barlvs Ágoston igazgató mondta el elöljáróban, amikor a vállalat első féléves gazdálkodásáról kérdeztük. Majd igy folytatta: — Ez évi szerződéseink nagy részét már tavaly megkötöttük — a rendelésállomány ismeretében nem kellett kapkodnunk, volt időnk a termelés alanos előkészítésére. Olyan üzemszervezési és előkészítési programozási rendszert vezettünk be, amely jobban szolgálja termelési célkitűzéseink megvalósítását. Az intézkedések konkrét gyakorlati haszna már az első fél évben megmutatkozott. A termelési programokat sikerült szinkronba hozniuk a kapacitással. Sikerült megteremteniük havonta 300—400 fajta termék gvártási feltételeit. Ha szükséges volt, külső partnerekkel is kooperállak. Több, mint száz céggel tartják a munkakapcsolatot. Partnereik az idén háromszázezer órát dolgoznak számukra, elsősorban olyan munkákhoz kérik segítségüket, amelyeket itt, a megfelelő technológia híján nem tudnak elvégezni. Leszámítva azokat az anyagellátási gondokat, amelyeket a kovácsolt- aru, az acélöntvény és az acélcső esetenkénti hiánya okozott, ütemesen dolgozhattak. A kiegyensúlyozott munkát nagyban elősegítette viszont az első fél évben á jó hengereltáru-ellátás. Az ez évre tervezett egymilliárd 280 millió forint értékű árbevételi terv időarányos részét csaknem kilenc százalékkal sikerült túlteljesítenie a kollektívának. Így ösz- szesen 69G millió forint árbevételt realizáltak az év első telében. A főbb termelési mutatóik kedvezően alakultak, kivéve a tőkés exportot. amelynek egy részével adós maradt a vállalat. — Vállalatunk elsősorban a belföldi igényeket elégíti ki — magyarázza Bartus Ágoston. — Ezenkívül egy keveset termelünk szocialista exportra, évek óta. ugyanannak a megrendelőnek, Csehszlovákiába szállítunk évente száz darab műttágyaőr- lőt, nyolcmillió forint értékben. Töltés exportra négy évvel ezelőtt vállalkoztunk első ízben. Évről évre többet rendeltek tőlünk a nyugati partnerek — tavaly már negyvenkétmilliós tőkés exportot bonyolítottunk. Az idén ettől jóval magasabbra állítottuk a mércét. A tavalyitól többet, mintegy hal- vanmillio forint lökés exportot terveztünk erre az esztendőre. Sajnos, az általunk reálisnak ítélt nagyságrendet nem tudtuk szerződésekben lekötni. A mai napig 38 millió forint értékű termekre sikerült szerződést kötnünk a tőkés megrendelőkkel, megpróbálunk más partnerek után is.nézni. Azt tervezzük, hogy a harmadik negyedév végéig valamennyi szerződésünket teljesítjük, s az év hátralevő részében tőkés exportra termelünk, ha találunk vevőt. A másik nagy feladat, amelyre ugyancsak összpontosítania kell most az itt dolgozóknak, nyaranta, a nagy mezőgazdasági munkák idején jelentkezik. Az Ag- rokerrel együtt ügyelniük kell arra. hogy alkatrész- hiány ne hátráltassa a munkálatokat. Ezért a vállalat központjában és gyáregységeiben június 20-tól augusztus 15-ig munkaszüneti napokon is ügyeletet tartanak. A tapasztalatok sok év óta azt mutatják, bogy a készenléti szolgálatra sokszor nagyobb szükség van aratás után. Ha nincs csapadék, amikor megindulnak a la- lajmunkák, több az. alkatrésztörés. a géphiba, a Me- zögépesek mindenesetre felkészültek a gyors hibaelhárításra, a nyári ügyeleti rendszer a vállalat ötszáz dolgozóját érinti. — dévait) — A korszerű techrtoló- 0 gióvol kitermelt szénnek o tömegtermelő munkahelyekről, a frontfejtésekről időben való elszállítása éppen olyan (ontos mozzanat, mint maga a termelés. A borsodi szénmedencében lévg bányák többsége viszonylag magas fokon gépesített. Ez • — részben — vonatkozik a föld alatti és a külszíni szállító rendszerekre is. Több helyen azonban még mindig a hagyományos módon, csillékben kerül ki a szén a felszínre. Képriportunk o Borsodi Szénbányák Szuha- vöigyi Bányaüzemének Feketevölgy I, sz. oknájában készük. A csatlós A mozdonyvezető Stefan István, vezető csatlós oz akna 0 alatt fontos ember. Erről tanúskodik a „névjegye”, a névtábla is a kis fülke falón, a figyelmeztető feliratok, a jelzéseket rögzítő táblák és a telefonok társaságában. Kis dobogó van a lába alatt, mint hajókon a kormányállásban, Szelepeket mozgató karokat kezel. Sűrített levegő mozgatja a szál- litókos némely segédberendezését. Stefan István nyolc éve bányász. Tanfolyamot végzett, vizsgázott is a tanultakból. A kos nemcsak üres és teli csilléket továbbit, hanem embereket is szállít. Nagy a felelősség. Hozzáértést, fegyelmezett szolgálatot követel ez o beosztás. A kél villanymotorral felszereli, NDK 0 gyártmányú bányamozdony 90 lóerős. Mint Horváth Antal mozdonyvezető elmondotta, 50 tele csillét vontathatnak vele. A bányában négy ilyen mozdony dolgozik, ő jelenleg a 2-es számún szolgál. A gép inkább hasonlít harctéri eszközre - erős, nehéz, csupa- vas, kissé otromba is —, mint békés rokonára, a napon száguldó villanymozdonyra. Ezek a masinák csak 12,5 kilométer megengedett maximális sebességgel közlekedhetnek óránként. Erre azonban ritkán kerül sor. Horváth Antal tizenötödik éve vizsgázott mozdonyvezető, „jogosítványa" a táró szinte« közlekedő dízel- mozdonyra is szól. Laczó József fel*. r r A leválás fokozatai — Hogy ne legyen kenyes kérdés Ha a kávédarálóért nyúl, ha a porszívó gombját elkal- tintja, ha beindítja a berregő villanyvarrógépel, vajon eszébe jut-e a kelemért vagy más, környező községben élő háziasszonynak; mindennek én is részese vagyok valamiképpen? Mondhattunk volna peisze más példát is, lévén a háztartási gépekben használatos szénkefe csak az egyik terméke a Műszénter- melö Vállalat Kelemérre települt villamoskefe gyáregységének. A gyár 110 dolgozójának a zöme a környékbeli háziass zonyokból ve rbu vá lódon annak idején. — Gondolja el -- mosolyog Barta Zoltán gyáregységvezető —, milyen nehezen állt rá a keze a faluban élő lányoknak. asszonyoknak a vil- lamoskefe gyártására. Gépek, szerszámok, két műszak ... teljesen más közeg, mint eddig. Az átállás 3—4 évet is igénybe vett, de az évek a telepítés hasznosságát, megalapozottsága t bizonyították. Kelemérre két okból esett a választás: nálunk bőven volt munkaerő, másrészt országszerte megnövekedett az igény a villamoskefék iránt. Válogathattam a jelentkezők között, akkora volt a sorbán- állás, és naponta többször is elmondhattam: „Majd levélben értesítem, várjon türelemmel.” És vártak, gyakran egy évig is, hogy bejuthassanak. Ma már másként van. Telítődött a létszám, s nagy a bedolgozói hálózatunk Is. Királdról. tzsófalváról. Put- nokról, Miskolcról kapjuk a bérmunkát — /Ifi minden készül itt? — Villamos szén- és bronzkefék, amelyek felhasználást területe igen széles körű. Ipari kefék nagy teljesítményű motorokhoz, autóipari kefek a személy- és tehergépkocsik villamos berendezéseihez, s a már előbb említett háztartási kisgépek szénkeféi is itt készülnek, s egy fontos termék: a grafitzsugo- ritó szerszám. Ezek ipari gyémántot alkalmazó szerszámokba épülnek be. Készülnek itt ezüst alapanyagú kefék is. A Videoton rendelte tőlünk, s a számítógépgyártás területén alkalmazzák. — Sok a partnercégük? — Nem ’sok, ha a számszerűséget nézzük, de a meglevők lekötik a kapacitásúm kát. Legnagyobb megrendelőnk az Autóvill, s újabban csak tőlünk igényel a Budapesti Közlekedési Vállalta is. Nem véletlen a választásuk. Minden igényüket kielégítjük. s erre azért is vagyunk képesek, mert két évvel- ezelőtt együttműködési szerződést kötöttünk egy angol céggel. Nehezén beszerezhető anyagokat kapunk tőlük, s mindehhez létesítettünk egy „konszignációs” raktárát, amelyből szükség szerint vételezhetünk. Nagy tételben rendel még autóipari keféket a Bakony Művek, és készletezőnk, a Viliért, valamint az országos bolthálózat. — Tőkés megrendelésük? — Első igazán nagy tételű tőkés megrendelésünk most van napirenden. Eddig csak kisebb mennyiségben kerültek ki a termékeink a tőkés piacra, kereskedelmi közvetítéssel. Ez viszont már részben önálló üzletkötésnek számit, s létrejötte bizonyíték egy kialakuló folyamatra. — Milyen folyamatról van szó? — A gyáregység évek óta tartó önállósodásáról, ami fokozatosa n, folyamatosan megy végbe. Az előző évek lépéseit követi az, hogy ebben az évben először már önállóan intézzük a megrendelésekéi. Saját hatáskörbe került a termelési és technológiai feladatok ellátása. Ennek szakemberfelvételei lassan megteremtődnek, s örömmel mondhatom, nemcsak a gárda áll készenlétben. hanem a szolgálati -a- kások felépítését is tervbe vettük. De. nemcsak erről van szó. A bérügy már helyben ténykedik, jövőre a kereskedelmi. tevékenység helyi feltételei ' is megteremtődnek. Azt hiszem, úgy 1985 végére áll össze a teljes kép ... — Miért van erre szükség? — Néhány mondatban nehéz válaszolni. — Ez szükségszerű folyamat nemcsak nálunk, hanem más profilú vállalatoknál is. Házunk táján maradva: önállóság nélkül bem tudunk például jó érdekeltségi rendszert kidolgozni. Mondok erre egy példát. Évek óta úgynevezett kényes kérdés nálunk a bérkérdés. Nagy a szóródás. i2- töl 18 forintig, de nem is ez a lényeges, hanem az, hogy bérszint jóval alacsonyabb, mint a központunkban dolgozó fizikai munkásoké. S ez annál is inkább fájó pont. mert ott lámpással keresik a munkaerőt, nálunk viszont ilyen gondok nincsenek. További példa az "tiapanyacéllá fással kapcsolatos soksok gond. amelyet önállóan rugalmasabban tudnánk megoldani. ám a felsorolás szük- scglelen. Elértük napjainkra az évi 50 millió forint fölötti termelési értéket, és több szempontból is megértek a feltételek arra. hogy pár éven belül gyáregységünk a saját lábán álljon... Keresztény Gabrieli? I
