Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1/983. július 13., szerda Kiiencvenegy helven muzsikálnak ....... S zórakoztatózenei helyzetkép Borsodból Nagyszabású felmérés nyo­mán született, tanulmány ér­tékű összegzést olvastam a közelmúltban a vendéglátó- iipari szórakoztató zene hely­zetéről. A felmérést Krizsik Alfonz, az Országos Szóra­koztatózenei Központ (OSZK) vidéki csoportjának munka­társa készítette, s tizenhárom hónapra, tehát egy esztendő­nél hosszabbra terjed ki; 210 zenés üzletet érintett, benne Borsod megyéit is. Megálla­pítja ez a tanulmány, hogy évente mintegy 20 millióan szórakoznak zenés vendéglá­tóipari helyeken. Tehát egy­általán nem közömbös, mi­lyen a zeneszolgáltatás, hi­szen igen sokan elsősorban átt találkoznak a zenével, il­letve az élő zenével és vala­milyen formában rájuk is ■hat ez a művészet. Van en­nek a tanulmánynak egy mondata: „A vendéglátós szó­rakoztató zene nem tartozik, nem tartozhat kulturális éle­tünk központ; kérdése; közé.” Nagyrészt igaza van, valóban nem központi kérdés, de fel­tétlenül kulturális kérdés, hogy a szabad időt vendéglá­tóhelyen töltő emberek mi­lyen zeneszolgáltatásban ré­szesülnek, mit kapnak a kul­túrából. A vendéglátóiparban fog­lalkoztatott zenészek .ügyeit országosan az Országos Szó­rakoztatózenei Központ (OSZK) intézi immár hu­szonnégy esztendeje. Az or­szágos felmérés Ismeretében kerestük fel az OSZK Bor­sod megyei kirendeltségét, hogy tájékozódjunk, milyen a Borsodban élő szórakozta­tó zenészek helyzete, milyen a foglalkoztatottságuk, álta­lában, hogy áll Borsodban ez a fajta szórakoztatás. Sajó Aladárnéval, a kirendeltség vezetőjével, aki immár hu­szonegyedik éve dolgozik e területen és tizenöt éve ve­zeti a kirendeltséget, tekin­tettük át a megyei képet. Az OSZK Borsod megyei kirendeltsége közvetíti a ze­nészeket a vendéglátás, tehát a vendéglátóipari vállalatok és a szövetkezeti vendéglátó- helyek mindegyikébe, sőt a ■művelődési házak táncos ren­dezvényeire is. A koncertsze­rű rendezvényekre nem. A Borsod megyei helyzet- kép nagyjából azonos az or­szágossal. Az elmúlt évtize­dekben végbement^ társadal­mi, valamint a "művészeti életben, különösképpen pe­dig a szórakoztató zenében jelentkező változások erősen megváltoztatták a szórakoz­tató zenészek foglalkoztatási lehetőségeit. A popzene elő­retörésével jelentősen háttér­be szorult a népi zene. Míg például korábban Miskolcon nyolc vendéglátóhelyen Volt népi zenekar, napjainkban összesen négy helyen igény­lik ezt a vendéglátósak, azok közül is az egyik vendéglátó- hely a közeli jövőben meg­szűnik. Borsod megyében je­lenleg 160 működési enge­déllyel rendelkező népi ze­nész van, és 91 olyan ven­déglátó egység található, amelyben élő zene szórakoz­tatja a vendégeket. A kilene- venegyből huszonnégy az olyna hely, ahol népi zenkar működik. A 160 zenész közül jelenleg 95 van szerződésben, s ebben már benne vannak a külföldön dolgozók is, a töb­bi pedig valahol máshol he­lyezkedett el, gyakorlatilag engedélye ugyan megvan, de nem funkcionál zenészként. Nemcsak a népi zeneka­rokkal kapcsolatos, hanem átfogóbb gond a vendéglátó egységek látogatói összetéte­lének a minőségi változása. A család nélkül élők. a mun­kásszálláson élők, a nagy számban jelenlévő lumpen­elemek meglehetősen befo­lyásolják a szórakoztatózenei tevékenységet, azaz megszab­ják a népi zenekarok prog­ramját, és a zenekari szintet lefelé nyomják. Mivel a kö­zönség igényét kell kiszolgál­ni, a zenekarok, ha akarnak, ha nem, lefelé nivellálódnak. Van, amelyik hajlamos is er­re, van, amelyik nem szíve­sen teszi,. Ismétlendő, hogy ez elsősorban a népi zenekaro­kat illeti, de a tánczenekaro­kat is nagyon gyakran, ha az önmagukkal szembeni igé­nyük nem eléggé magas és következetes. A vendéglátó vállalatok, il­letve egységek költségmegta­karítás címén és egyéb indo­kolással igyekeznek csökken­teni a népi zenekarok tag­jainak a számát. Borsodban csak óxdon és Kazincbarci­kán működik olyan népi ze­nekar, amelyben klarinétos is van, Miskolcon négy tagnál nem több egy együttes. Prí­más, brácsás, bőgős, cimbal­mos. Ennyi az egész. Messze nem felel meg a kívánalmak­nak. A szerződéses vendéglá­tó üzemeknél foglalkoztatott zenészek továbbra is a vál­lalatokkal állnak kapcsolat­ban, de ezekben a vendéglá­tó egységekben alig-alig jut szóhoz, illetve szerephez a népi zenekar, s ha igen., csak csökkentett létszámmal, pél- áául az a vasi Halásztanyán kétfős „zenekart” — hegedű, cimbalom — foglalkoztatnak, Tárezenekarokat 67 ven­déglátó egységben találunk. A szerződéses boltokban itt is nagyarányú létszámcsökkené­sek mentek és talán még mennek végbe, s ez roppant nívócsökkenést is jelent. Egyes zongoristák egyedül is teljes értékű zeneszolgálta­tást tudnak nyújtani, de nem ez az általános. Pedig, a tánczenekarok vonzerőt je­lentenek, és nem ritka eset, hogy az áthelyezett zenekar után a közönség is elmegy a másik vendéglátóhelyre, te­hát forgalomnövelő tényező­nek is tekintendő. Működési engedéllyel százhatvanketten rendelkeznek, jelenleg száz- ötvenketten dolgoznak kü­lönböző vendéglátóhelyeken, de ezek között vannak ide­iglenes engedéllyel rendelke­zők is, akik nincsenek ben­ne az előbbi százhatvankettes számban. Megemlítendő még, hogy a zenészek keresete egyáltalán nem irigylendő. A népi zenekarok átlagos kere­sete napi 137, a tánczeneka­roké 161 Ft tagonként. Orszá­gosan 2,7, Borsodban 2,6 ze­nészre jut egy szórakozóhely. Érdemes talán még azt is megemlíteni, hogy az OSZK által kiközvetített zenészek a vendéglátóhelyekre szórakoz­tató zenére szerződnek, ugyanakkor előfordul, hogy az esetleges műsorba is kap­csolódnak. Ez már nem tar­tozik a vendéglátóipari szó­rakoztatás fogalomkörébe, ha­nem műsorkíséretnek mi­nősül és az ezt vállaló ze­nekarok helyzete eléggé ren­dezetlen. A legnagyobb gondot a szerződéses üzemeltetésű egységekben jelentkező lét­szám- és nívócsökkentési tendencia jelenti most az OSZK számára. Szerencsére csak kismértékben tapasz­talható az esetleges masze­kolások, lakodalmak és egyéb munkakapcsolatok miatti j munkafegyelem-lazulás, s ez mindenütt az egységvezető­től is függ. A továbbképzés­re évenként nyolchónapos stúdió indul, amely kategó­ria-szerző, illetve -javító vizsgára készít fel; a vizsgáz­tatás Budapesten történik. A Borsodról kapott kép nem tűi vigasztaló. Koráb­ban hasonló képet kaptunk a Szórakoztatózenészek Szatk- szervezetének Borsod me­gyei Bizottságától is. Kicsit periférikussá vált a szóra­koztató zene. Pedig ha nem is központi kérdése kulturá­lis életünknek, de szerves ré­sze, s mert ezekre hat, — sokszor kizárólagosan! — úgy megérdemli a figyelmet, sőt esetleg a több figyelmet és törődést is. Benedek Miklós Új könyvek lyen háborúban játszódik, a A környező szocialista or­szágokkal több évtizedes kö­zös könyvkiadási egyezmény keretében számos mű kerül hozzánk a bukaresti Krite- rion, a pozsonyi Madách, az újvidéki Fórum, az ungvári Kárpáti Kiadó gondozásában megjelent művek közül. Mindezeket jól ismeri olva­sóközönségünk, s nemcsak egy-egy .igazán kiemelkedő alkotás iránt mutatkozik ér­deklődés. Az irodalomszere­tők folyamatosan figyelem­mel kísérik a határon túli magyar nyelven publikáló kiadók tevékenységét, a ná­luk megjelenő műveket, melyek a közös könyvkiadá­si egyezmények keretében nálunk is forgalomba kerül­nek. Egyre gyakoribb, hogy — különösen a szélesebb ér­deklődésre számot tartók — hazai kiadók gondozásában is napvilágot látnak. A leg­újabb példa; második ki­adásban jelentette meg a Magvető Kiadó Pusztai Já­nos nagyváradi író A sereg című művét, mely 1978-as romániai megjelenésekor nagv feltűnést keltett. A re­gény háborús történet. Nincs pontosan meghatározva, mi­hős neve is csak az ábécé kezdőbetűjével van jelölve. Gsak homályosan érzékeljük, hogy a főszereplő melyik ol­dalon áll, de az emberek egymáshoz való viszonyáról, a résztvevők belső lelki tör­ténéseiről. érzéseiről, gondo­latairól, belső félelmeiről és szorongásairól mindent tu­dunk. A mindenkori antihu- mánus embersors, a termé­szetellenes kényszerpálya ta­gadásának regénye. Joggal tartják a kritikusok az utób­bi évek egyik kiemelkedő mesterművének. Tolnai Ottó, a jugoszláviai magyar irodalom középnem­zedékének egyik legtehetsé­gesebb és legkiforrottabb költője. Éveken át az avant- garde törekvésekről ismert Üj Symposion szerkesztője volt. Kísérletező hajlamú, minden új iránt érdeklődő alkatú költő, aki a magyar költői hagyományokkal sza­kítva, az írói szerepről al­ti kötött képünket mintegy át­formálva teremtette meg sa­ját költői világát. Laza szer­kezetű, szabad verseiben vagy lírai naplójegyzeteiben tudatosan elkerüli az ünne­pélyességet. a közhelyeket. Szemérmesen fanyar, ironi­kus és önironikus gesztusok mögé, abszurd és nyers ötle­tek, meghökkentő és várat­lan játékosságok mögé rejti fájó és mélyen humánus mondandóit. Egész munkás­ságát felölelő Vidéki Orfe­usz című versgyűjteménye a Magvető Kiadó nál jelent meg. Viszonylag kevés kötet je­lent meg a Nyugaton élő ma­gyar költők műveiből itthon. Prózai vagy tanulmányköte­tek még csak-csak napvilá­got láttak (Cs. Szabó s szám­talan természettudományi munka). Thinsz Géza egy kint megjelent magyar nyel­vű verskötete két évve] ez­előtt már forgalomba került nálunk, most válogatott ver­Tutajosok Józsa Sándor alkotása. Magyar sikerek a párizsi diátalimpiáB Kedden hazaérkeztek a jú­lius 4—11. között rendezett párizsi nemzetközi matema­tikai diákolimpia magyar résztvevői. A nem hivatalos pontverseny alapján, több mint 30 ország versenyzői közül a hatfős magyar csa­pat — az NSZK és az USA válogatottja mögött — a har­madik helyen végzett. Az egyéni versenyben Helyei Gábor (pécsi Leőwe.y Klára Gimnázium), Erdős László (budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium). Megyesi Gábor (szegedi József Attila Tudo- dományegyetem Ságvári End­re gyakorló Gimnáziuma) és Tóth Gábor (Fazekas Mihály fővárosi gyakorlóiskola és gimnázium) második, Magyar Ákos (kecskeméti Katona József Gimnázium) és Törő- esik Jenő (Fazekas Mihály fővárosi gyakorlóiskola és gimnázium) pedig harmadik helyezést ért el. Az idén ősszel ötödször rendezik meg a Hungaroton hanglemezheteket. A szep­tember 16. és október 1. kö­zötti „lemezfesztiválra” meg­jelenő kiadványok túlnyomó többsége — az archív, illetve a prózai lemezek kivételé­vel — digitális hangfelvételi technikával készült. Vivaldi tizenkét concertója a Liszt Ferenc Kamarazene- kar közreműködésével lát napvilágot. Köztük található a szerző talán legismertebb műve, a Négy évszak. Cho­pin összes keringőjét Kocsis Zoltán zongorázza. Schubert A-dúr zongoraötöse, a Piszt­ráng-ötös Kocsis Zoltán, Ta- kács-Nag.y Gábor. Ormai Gá­bor. Fejér András és Cson­tos Ferenc előadásában kerül ezúttal a közönséghez. A kvintett Schubert első érett hangszeres műve. Zenetörténeti évfordulóhoz, a zeneszerző halálának cen­tenáriumához kapcsolódik az a lemez, amelyen Sólyom- Nagy Sándor énekel részlete­ket Wagner A nürnbergi mesterdalnokok, Tannhäuser, Parsifal és A Rajna kincse című operáiból, a Magyar Ál­lami Operaház ének- és ze­nekarának közreműködésével, Ferencsik János vezényleté­vel. seinek gyűjteménye látott napvilágot A párbeszéd mű- . vészete címmel. Thinsz Géza Svédországban él, a magyar és a svéd irodalom -kettős vonzásában alkot. Hangvéte­le, stílusa rendkívül eredeti. A gyors és közvetlen reagá­lások mestere. Vannak nyelv- öltögető grimaszai, játékos megoldásai, telitalálatú gör­betükrei. Jelentős fordítói munkássága is; a magyar költészet legjavát az ő át­ültetéseiből ismerhette meg a svéd olvasóközönség. Dedinszky Erika Hollan­diában él hasonló kettős vonzásban. Ragyogó fordítá­saiból ismerhette meg nevét először a közönség. Verseket is ír hollandul, magyarul egyaránt. Költészete a szür­realizmushoz. annak is egy nyersebb és sokkolóbb fajtá­jához áll közel. Költészeté­ben felfedezhetők a népköl­tészet hatásai, s a szövegiro­dalom legmodernebb törek­vései is. Az avantgárdehoz kevésbé szokott magyar ol­vasó bizonyára lírai hangvé­telű, szép szerelmes verseit fogja megkedvelni leginkább. K, S, Nyáron is mozgás Évtizedesnél is régebbi gyakorlat már, hogy a nyá­ri hónapokban megyénk nép­művelői továbbképző tan­folyamokon találkoznak egy­mással. Az utóbbi évekhez hűen és hasonlóan ezeknek a tanfolyamoknak a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem adott otthont. Az idei tapasztala­tokról kérdeztük Barna Ká­rolyt, a megyei Rónai Sán­dor Művelődési Központ igazgatóhelyettesét; * — A szokásoknak megfe­lelően szerveztük meg a kü­lönböző tanfolyamokat — kezdte bevezetőül —, de volt egy újdonsága is az idei évnek. Most először kaptak alkalmat a főhiva­tású, de képesítés nélkül dolgozó népművelők arra, hogy szervezett formában ismerkedjenek a művelődé­si otthoni tevékenység leg­elemibb követelményeivel, feladataival. Az egy hét so­rán olyan témákkal foglal­koztak,a résztvevők, mint a közművelődés intézmény- rendszere, a művelődési ott­hon helye és szerepe; a murikaterv készítésének elvi és módszertani kérdései, á tervszerűség fogalma és a tervkészítés folyamata; ve­zetői adottságok és stílusok; a művelődési otthonok ve­zetése és pénzgazdálkodá­sa... — Sikeresnek ítélhető ez az új kezdeményezés'! — Hogyne, feltétlenül. A megyében több mint félszáz képesítés nélküli, főhivatás­ban alkalmazott népművelő dolgozik. Közismert, hogy többnyire érettségivel ren­delkeznek, ám az egyetemi és főiskolai felvételre — a korlátozások miatt — alig­ha számíthatnak. Nekünk viszont komolyan számol­nunk kell ezekkel, a több­nyire végvárakon dolgozó emberekkel, valamit kez­deni kellett velük, ennek a csapatnak is meg kellett ad­ni az előbbre lépés lehető­ségét. Ügy tapasztaltuk, hogy nagy örömükre szolgál! ez a szervezett ismeretszerzési al­kalom. Az a célunk egyéb­ként. hogy alaposan feltér­képezzük a megyei helyze­tet és valamilyen módon hozzájuttassuk őket a szak­mai középfokú képesítés megszerzéséhez. Erre vonat­kozóan központi elképzelé­sek is vannak már ... Szó van egy két és fél éves kép­ban Hlyükről zésről, mi azokat szerelnénk egy ilyenbe belevonni, akik­nek komoly szándékuk a pályán maradás ... — Kik vettek még részt a nyári közművelődési tan­folyamokon? — A szakképzett, főhiva­tású népművelőknek az idén nem volt intenzív tanfo­lyam, ezt az évközi tovább­képzések pótolják, a hagyo­mányoknak megielelően is­mét biztosítottuk a szakági képzést, elsősorban a „C” kategóriás minősítés meg­szerzését biztosító tanfolya­mokat. A legnagyobb szám­ban ezúttal is az ifjúsági klubvezetők voltak jelen, a vizsgákon 57-en eredménye­sen adtak számot felkészült­ségükről. Ügy érezzük, hogy az ifjúsági klubmozgalom kezd fölfelé „indulni”... Az egyetemen rendeztük meg a kórusvezetök továbbképző tanfolyamát és volt egy „ki­helyezett” tanfolyamunk is, Edelényben a fotószakkör- vezetők vettek részt ,,C’* kategóriás minősítést adó képzésben. A nyáron lesz még egy továbbképző tan­folyam és díszítőművésze­ti szakkörvezetőknek Tisza- lökön, ebben mi szakmai se­gítséggel veszünk részt... — Az elmondottakat' ösz- szevetve a korábbi évek ta­pasztalataival. úgy tűnik, idén kevesebb tanfolvam volt, kevesebb, a közműve­lődésben dolgozó embernek adatott meg a lehetőség a részvételre... — így igaz, hogy ióval több tanfolyamunk volt a korábbi években. Sajnos, komoly anyagi gondokkal küzdünk, pedig igen nagy igény lenne például a ,.C” kategóriás képzést és minő­sítést adó tanfolyamokra. Ebben az évben még arra lesz lehetőségünk hogy nép- táncosoknak szervezzünk ilyet, minden valósz'nűség szerint Heves és Nógrád megvével karöltve fogjuk csinálni . . A megyében rendezett közművelődési tanfolyamok­nak az elmúlt években is si­kere volt, a résztvevők azokat hasznosnak tartották. Remélhetően az nnvagi'Mc nem fogják megakadályoz­ni. hogy hasonlóan to even a jövőben is . .. U. u. ,j.) j

Next

/
Thumbnails
Contents