Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

1983. júfius 12., kedd ESZM-MAGYARORSZAG A A képernyő előtt LEG • • • Igazán sajnálatos, hogy a Magyar Televízió nem pályázik, vagy nem pályázhat az önmaga indította-szervezte LEG ... LEG ... LEG — című, „különleges rekordokat és rekordere­ket" népszerűsítő műsorában. Ezzel a — szerencsére ritkán jelentkező — műsorával nagy reményekkel pályázhatna a leg­primitívebb tömeg szórakoztatási törekvéseknek kitűzött díj- iá. (S hogy ez a nívó még markánsabban kitűnjék, rendsze­resen sugároz összeállításokat a nagyvilág hasonló műsorai­ból!) Több mint egy évtizeddel ezelőtt, egy akkori Ki mit tud? előkészítési időszakában Miskolcon jelentkezett egy fiatalem­ber, aki az akkor divatos tiki-taki golyókat a lábujjaival tud­ta mozgatni, s ezzel a mutatványával kívánt az „egyéb” kate­góriában indulni. Ez az epizód jutott eszembe, amikor pén­teken este a LEG ... LEG ... LEG ... adásában — Rózsa Lyörgy elsősorban önmagát lelkesítő biztatása mellett — egy jogi végzettségű vállalati kereskedelmi osztályvezető 2125 al­kalommal rúgta fel a futball-labdát anélkül, hogy egyszer is leejtette volna, s akkor is csak azért hogyta abba, mert Rózsa rimánkodott neki, hogy „doktor úr, elég lesz, túl van a rekor­don”. Nos, ebből a mutatványból azt a következtetést voptam le, hogy nem baj, ha egy kereskedelmi osztályvezető jól tud „dekázni”, jogászként ennek szükségességét is ismerheti, ám az ilyenfajta önmutogatás alighanem kivillesik ügykörén. Ha jóval fiatalabb lenne, bizonyára a Ki mit tud?-ban indult volna. Tömegszórakoztatásnak tekinthető-e, ha nevetségessé teszünk egy hetvenen felüli öregurat, aki megirigyelve egy má­sik öreg sikerét, beleszaltózik a vízbe, sikertelenül, ám úszni nem tud? Nem elég', ha már ő maga nem rendelkezett önkri­tikával, a televízió miért fokozza szánalmassá a magatartását? Vagy az építőipari művezetőt miért kell külön megdicsérni, mert munlcaidőben engedélyezte a súlyemelö-egyensűlyozó mutatványt és azt a teljes létszám végigállta és -nézte. A vil­lával való levesevés után bizonyára az evőeszköz nélküli !e- letyelés következik. A negyvennél több végzettséggel rendel­kező úr meg bizonyára okleveleinek legalább kétharmadát, vagy még többet, még aktív dolgozóként szerezte; vajon mit szóltak ehhez egykori munkatársai, akik dolgoztak helyette, míg ő hobbiból, oktalanul diplomákat gyűjtögetett? Most né­hány hétig pihenünk, de Rózsa megfenyegetett: ősszel újra találkozunk, s jönnek a létralépegetök és társai. Mégiscsak nevezni kellene a televíziónak is ezen a versenyen ... * Merőben más kvalitásokkal jelentkezett a Ki mit tud? im­már szombat estére és éjszakára áthelyezett II. középdöntő- j je. A másnapra is átnyúló, maratoni műsor valóban sok ér- j tökkel szolgált és talán indokolt a zsűri döntése, hogy egy- egy kategóriában több versenyzőt is továbbenged — a döntő színvonalának emelése végett, de mit fog majd akkor tenni, hiszen ott is dönteni kell!? Érdemes volt megfigyelni a szóló­hangszeresék versenyében a 66 pontot elért zongorista lány arcának változását, amint kitűnt, hogy versenytársa, a hege­dűs fiú 70 pontot, az eddig — ismeretlen — maximumot, érte el, s utána, amikor a zsűri közölte: mindketten továbbmehet­nek. Nagy küzdelem lesz! Nagyon tetszett a pécsi Figurina bábcsoport produkciója, mert művészi értékei mellett a leg­derűsebb színfolt volt az egész mezőnyben. És_ bosszantott a nézői levél, amiben a közéleti embereket érintő paródiák el­len tiltakoztak. Vajon hol, s milyen évjáratban élnek e levél­írók? * Leg .:; kívánkozik Vitrcty Tamás magazinjának, a Telerá- mának szombati jelentkezéséhez is: a sorozat megindulása óta a legeröszakoltabbnak érződött. Jóllehet, magam is lát­tam a Teleráma stábjának egész hetes munkálkodását re XIII. veszprémi tévétalálkozón, ez a negyvenperces összeállítás va­lami olyasminek tűnt, mint, ami a frissebb adásokból kima­radt. A televíziósok munkájából viszonylag kevesebbet muta­tott meg, legalábbis saját korábbi mércéjéhez képest alulma­radt; a díjnyertesekkel való miniinterjúk is korábban élőben, az eseménnyel egyidejűleg voltak szokásosak. Úgy tűnt, hogy negyven percet adni kell, mert megtervezték, hogy a Telerá­ma két hét múltán visszatér Veszprémre, hát ezt sikerült pót­lólag nyújtani. Magam részéről annak örülök, hogy kitűnő névrokonom. Benedek Miklós színművész tolmácsolásában e keretben újra hallhattuk Tabi László remek, immár- lassan klasszikus értékű humoreszkjét, az amerikai rokonok háború utáni levelét. Benedek Miklós Boncsér István, a Borsodi Vegyi Kombinát művezetője és felesége, aki Bánhorvátiban boltvezető, azért választotta a hajóüdülést, mert a külföldi útjaik után úgy érezték: itthon is még sok ismeretlen táj, város vár rájuk. Gerges Ilona, a miskolci December 4. Drótmüvek KlSZ-bizottságá- nak adminisztrátora. „ Egy percig sem unatkoztam” — állította. SZOT-üdüíő a Dunán „Nem szállunk ki a hajóból...” A Margitsziget part menti fái alatt a töltéshez simul egy karcsú testű hajó. A hídról nézve úgy tűnik, ide­iglenesen vesztegel itt, arra vár, hogy beszálljanak uta­sai, s a matrózok máris fel­szedik a horgonyt. Valójában a SZOT Viseg- rád üdülőhajójának állandó kikötője a sziget bejáratához közeli kis öböl, ahonnan Bu­dára látni: a Rózsadombtól a Gellérthegyig. Éppen tíz éve, hogy a dunai személy- szállító hajót átalakították vízi szállodává, meghagyva romantikáját: a szakszerve­zeti beutaltakat kényelme­sen berendezett, 2—4 ágyas kabinokban helyezik el. A szőnyeggel borított keskeny folyosókon nem lehet szó nélkül elmenni egymás mel­lett, ez az első alkalom az ismerkedésre. Étkezéskor nyolcán ülnek egy asztalnál, Hang nélkül kezdődik az első ebéd, csak az evőeszközök halk csö­römpölése töri meg a csen­det, az ország különböző ré­széből érkezett vendégek tartózkodóan méregetik egy­mást. A Bécsből jövő szár­nyashajó siklik el az étte­rem kajütablakai előtt, üd­vözlő hullámveréssel oldal­ba veregeti az üdülőhajót. Mindenki egyszerre kezd be­szélni, a szokatlan ingó hely­zet átsegít a barátkozás első percein. Var., aki a szom­szédjának újságolja, hogy gyógyszert is hozott tengeri betegség ellen, mások bű­vészügyességgel versenyez­nek, hogy csurig öntött po­harukból ne löttyenjen ki az ital. Az első naptól kezdve családias a hangulat. Gyor­san kialakulnak a hat-nyolc­tagú csoportok a . fedélzeti napozón, a kicsi eszpresszó­ban. Feltűnően sok a fiatal, de vannak idősebbek is. A középkorúak között legtöbb a házaspár. Kapás Márton üdülőveze- tötől megtudom, a programo­kat úgy állítják össze, hogy mindenki választhat kedve szerint. Városnézés, múzeumláto­gatás, séta az- Állatkertben, szórakozás a Vidám Park­ban, kirándulás sétahajóval Szentendrére, autóbusszal a Duna-kanyarba... — sorolja. — Bemutatjuk az új szállo­dákat, a Novotelben pizza­kóstolóra várnak bennünket. Este színházba, a Vigadóba, táncos szórakozóhelyekre jár­nak vendégeink, vannak, akik a kertmozit vagy a szi­geti sétát választják. Meleg­ben sokan keresik fel a Pa­latínus hullámfürdőjét. A kapitány és. a hajósze­mélyzet igyekszik az üdülök kedvében járni. A házirend a matrózélethez hasonló: az étkezési időpontokat szigorú­an betartják, egyébként a kikötőtörvények érvényesek, a nap 24 órájában minden­ki akkor szállhat partra, amikor csak akar. A hajna­lig kimaradók örömére éj­szakai ügyeletet is tartanak. A parancsnoki hídtól a gépházig végigjárjuk a hajó minden zugát. A közös zu­hanyozók meleg vizét a Mar­gitsziget 70 fokos termálfor­rása adja. Külön élmény a gépesített konyha: két sza­kács, Ükös József konyha­főnök és társa: Rózsa János, meg három kézilány főzi a három fogásos menüket, A és B változatuan. Csak friss áruval, zöldséggel, hússal dolgoznak. Reggelire min­denki annyit ehet, amennyit akar, s délben levesből, fő­zelékből is korlátlanul re- petázhat. Bőséges, változa­tos az ellátás, az otthoni, házi ízekre emlékeztetőek az ételek. Pedig nem könnyű a dunántúli és az erősen fű­szerező alföldi ember ízlé­sét összehangolni ott, ahol száz személyre főznek. — Mindig telt ház van? — kérdem az üdülövezető- től, miközben a vendég­könyvben lapozok, beleol­vasva a köszönő sorokba. — Március elejétől de­cember 15-ig fogadunk üdü­lőket. Általában mindig van üres helyünk, kivéve egy­két őszi hetet. Egyre többen érkeznek önköltségesen, pár napra. A szakszervezeti ta­gok ugyanis napi 150 forin­tért szállást és étkezést kap­nak, előzetes bejelentkezés­re Telefonon, a 111—813 számon hívhatók vagyunk. Több olyan vendégünk volt, aki vizsgaidőszakban nálunk szállt meg, vagy vásárolni jött a fővárosba. — A budapesti szálloda-* árakhoz mérten ez a lehető­ség nagyon kedvező. Bizo- nyára kevesen tudják. — Pedig minden megyé­ből szívesen látunk vendé­geket? Az egy hét gyorsan elre­pül. Tegnap, a táncos búcsú­esten a Neolon família Nem szállunk ki a hajóból.. cí­mű dala volt a kedvenc slá­ger. S most az utolsó nap délelőttjén kissé macskaja- jos hangulatban isszák a forró, erős kávét a fedélze­ten. Tekintetük követi a Du­na vizén gyors evezőcsapá­sokkal tovasikló kajakozó- kat. A társaságokban elérke­zett a nagy fogadkozások pillanata: majd írok ...hív­jál fel... akkor ősszel ta­lálkozunk ... Ilyenkor mindenki úgy ér­zi: a barátság nem egy hét­re szól. II. A. tv-sorozaí ] srpnaverseny Ismét klasszikus magyar irodalmi mű többrészes fel­dolgozása kerül a képernyő­re: Kemény Zsigmond öz­vegy és lánya című regényé­ből forgatott 4 részes tv- filmet Horvállí Z. Gergely rendező. A főszerepet Dobos Ildikó alakítja. A további szerepe­ket — többek között — Fe­hér Anna, Áts Gyula, Mesz- léry Judit, Újlaki Dénes, Szo- boszlay Sándor formálja meg. A sorozatot a tervek szerint karácsony táján te­kinthetik meg a nézők. Kialakult a mezőnye a Liszt Ferenc emlékezetére immár másodszor meghirde­tett orgonaversenynek, ame­lyet szeptember 3. és 15. között rendez hazánkban a nemzetközi zenei versenyek és fesztiválok irodája. A rangos vetélkedőn 38-an vesznek részt: Magyarorszá­got 9, Lengyelországot 8, Csehszlovákiát és az NSZK-t négy-négy, Japánt és az NDK-t három-három. Romá­niát, Franciaországot és az Egyesült Államokat két-két, Angliát, Sri Lankát és Olasz- országol pedig egy-egy ifjú művész képviseli. Siker közösségre, meg személyesen Volt egy tanárom, aki az óta végét jelző csengőszó pillanatában megköszönte a ügyeimet, összepakolt és el­köszönt. Azt tartotta, hogy a szünet a tanáré ... Az iskolához kötődő em­berek számára most nagy szünet van; a nyári, a két tanév közötti. Ilyenkor szo­kás „irigyelni” a pedagógu­sokat. kívülről nézvést, úgy tetszik: semmi dolguk, csak élvezni kell a nyár örömeit, a pihenés hosszú örömeit. Pedig az a helyzet, hogy na­gyon sok pedagógussal lehet ezekben a napokban, hetek­ben is találkozni saját vagy más iskolák tanulóinak a körében. Például az úttörő­táborokban. Úttörőtáborba eljutni bi­zonyos főkig elismerésnek számított, a többet dolgozó pajtásoknak adatott meg a lehetőség. Az emödi úttörő- csapat számára az eddigi legnagyobb elismerést hozta meg a mögöttük levő tan­év. Azzal, hogy harmadszor is kiérdemelték a KISZ KB vörös selyemzászlaját, meg­kapták a „csúcsot”: a sza­lag után a csillagot! Az «mődi gyerekek közöl ezen a nyáron 210-en vehetnek részt valamilyen tábori élet­ben. Az úttörőtáborok szo­kásos „formáját” már ki is próbálták Bogácson, s most először jut ötven felsőtago­zatos ós 60 alsós anhoz a le­hetőséghez. hogy úszásokta­tásban részesülhetnek Eger­ben és Szenaiön. — Az utóbbi lehetőséget igen fontosnak kell tartani, csak így érhetjük el isko­lánkban, hogy minden gyer­mek megtanuljon úszni. Az úttörőcsapat által kapott pénzjutalom így is segíti az egész iskolai tevékenységet — mondja Koleszár Miklós Árpád, az emödi úttörőcsa­pat vezetője. S kicsit vissza­térünk a múltba, keresni, milyen tényezők segítették az országosan is „jegyzett" siker megszületését? — Hogy idáig eljutottunk, az kollektív munka eredmé­nye. Készséges segítők a tan- testületi kollégák, nagyon érvényesül a rajvezetők öt­letessége, készsége; a közsé­gi vezetők, a külső aktívák, az üzemek és vállalatok tá­mogatása is kellett ahhoz, hogy eredményesen dolgoz­hassunk. öt éve vagyok csa­patvezető, azt hiszem, sze­retnek a gyerekek; igaz, al­kalmazkodó is vagyok. Leg­szívesebben az úttörőtanács tagjaival tárgyalok, nagy öröm velük dolgozni. A paj­tások igen aktívak, Ötlete­sek, készségesek. Amikor megkaptuk a csillagot, mils feltettük magunknak a kér­dést: , miért is kaptuk ezt?” Rengeteg apró dolog felso­rolásából állhat össze a vá­lasz, a magyarázat. A tanul­mányi és kulturális verse­nyekben a járás legjobbjai között van az iskolánk, de a megyei megméretésben is ki­áltjuk a próbát. A sportban ott vagyunk a megyei élvo­nalban, sőt, országos szintre is eljutottunk már. A külön­böző szak- és hobbikörök­ben élénk munka zajlik. „Dobogós hely” körül va­gyunk a hulladékgyűjtésben Is ... A mozgalmi és az is­kolai munka számos terüle­tén sikerült olyan eredményt felmutatni, amely felhívta a figyelmet ránk ... — Az iskolán belül meny­nyire ismerik el egy úttörö- csapalvezető tevékenységét? — Nekem óriási szeren­csém van, mert igen jó szel­lemű tantestületben dolgo­zom, s ami nem közömbös: olyan igazgatónk van, aki nagyon szigorú, ez tény, de nem vár el többet, mint amit önmagatói is megkövetel. Élen jár a kezdeményezés­ben, mindig van olyan ötle­te. amivel évente előre le- het lendíteni a mozgalmi vagy iskolai munkát. Az igazgatóm segítését első he­lyen kellett volna említe­nem: nem kevés csapatveze­tő „irigykedik” is ezért. Ne­kem az iskolában, az úttörő- csapatban egyaránt nagyon jó a közérzetem, úgy érzem, erkölcsileg és anyagilag is megbecsülnek. Az embernek néha eiéó eg> kézfogás, egy „ezt jól csináltad” megjegy­zés, egy vállvereéetés. Az a lényeg, hogy érezze, figyel­nek a munkájára. Termé­szetesen nem mennek ezek a dolgok kisebb konfliktusok nélkül, de őszinte légkörben ezek is a még jobo munkát segítik elő. Ja... közben el­felejtettem, de talán mon­danom sem kellene, hogy a nyári táborokban sok kollé­ga vállalt feladatot. .. — Tudomásom szerint Mis- kőiéről jár Ernődre minden­nap. Nem lenne hely a nagy­városban tanítani? — Mondhatnám azt is, hogy megszoktam a kijárást, így kezdtem a pályafutáso­mat 1970-ben. Akkor kevés elhelyezkedési lehetőségem volt, így kerültem Tiszalúc- ra ének-zeneszakos tanár­nak. öt év után elvágytam onnan. Közben a feleségem mór járt' ki Ernődre, odake­rültem ér, is, 1975-ben. Az­óta kaptam már miskolci ajánlatot, de a korábban el­mondottak igazolhatják, hogy nem vágyom el onnan.'Min- dig is nyüzsgő típusú vol­tam: munkáni-feladatom van, a kollektíva jó. elis­merik azt. aki dolgozik. Igaz, hogy napi két órámat elvesz az utazgatás, de az is igaz, hogy nem vonzanak a mam- mutiskolák. A nagy tömeg­ben hamarabb válik sze­mélytelenné az ember, nincs annyi lehetőség a kontak­tusteremtésre. mint a miénk­hez hasonló iskolákban ... Az emödi úttörőcsapat tagjai is éppúgy élvezik a vakációt, a táborozást, mint iskolás társaik, szerte as? or­szágban. Egy kicsit azért „büszkébben” is; a közössé­get ért kitüntetés okán. Csa­patvezetőjüknek még iutott a nyári hónapokban is né­mi szervező munka; szünet ide. szünet oda . . Igaz. kü­lön személyes oka lehet, hogy egy nehéz tanév 1 után is „feltöltötten” dolgozzon: ez a nyár hozta meg számá­ra a Kiváló Munkáért ki. tüntetést. Tcnagy József j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents