Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-06 / 158. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1983. július 6., szerda * ■ n r tott az L Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke a Kremlben megbeszélést tartott Helmut Kohllal, az NSZK szövetségi kancellárjával. (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió azzal az őszinte szándékkal kezdte meg az Egyesült Államokkal az európai nukleáris fegyve­rekről folytatott tárgyaláso­kat, hogy azokon pozitív eredményeket érjenek el. Ar­ra törekszünk, hogy az egyen­lőség és az egyenlő bizton­ság elveinek szigorú tiszte­letben tartásával nagymér­tékben csökkentsük a nuk­leáris szembenállás szintjét Európában. A Szovjetunió minden lehetségest megtesz azért,' hogy figyelembe ve­gye tárgyaló partnereinek megfontolásait, és elősegít­se a mindkét fél érdekeivel összhangban álló, kölcsönö­sen elfogadható egyezmény létrejöttét. Az Egyesült Álla­mok álláspontja azonban ab­ban összegezhető, hogy egy­oldalú leszerelést követel a Szovjetuniótól, és érintetlenül meg akarja őrizni a NATO- országok közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverzetét. A. NATO-országök politi­kusai állandóan azt ismétel­getik, hogy a Szovjetunió en­gedményeket tesz a genfi tárgyalásokon, ha Nyugat- Európába telepítik az új amerikai rakétákat. Ez mély­séges és veszélyes tévedés, mert ha sor kerül a rakéta­telepítésre, akkor mi' nem pozíciónk feladásához, erőink gyengítéséhez folyamodunk majd, hanem megfelelő idő­ben, hatékony válaszintézke­déseket teszünk a Szovjet­unió és szövetségesei bizton­ságának védelmében —hang­súlyozta Jurij Andropov. A Szovjetunió jelenleg Európában található közepes hatótávolságú rakétái csupán a NATO e térségében levő közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközeinek ellensúlyát jelentik. A szovjet rakéták nem az NSZK fegyveres erői ellen irányulnak. A helyzet azonban megváltozik, ha né­met földön elhelyezik az amerikai rakétákat. A Né­met Szövetségi Köztársaság számára sokszorosára nő a katonai veszély, és elkerül­hetetlenné válik az is, hogy bonyolultabbá váljanak a szovjet—nyugatnémet kap­csolatok. A Szovjetunióban felfigyel­tek Kohl kancellárnak arra a kijelentésére, hogy az NSZK kormánya megértéssel viseltetik a Szovjetunió tör­ténelmi okokból eredő biz­tonsági igényei iránt. Orszá­gaink és az európai béke szempontjából is nagyon jó volna, ha e szavak tükrö­ződnének a Német Szövetségi Köztársaság gyakorlati poli­tikájában is — mutatott rá Jurij Andropov, hangsúlyoz­va még, hogy a Szovjetunió a kölcsönös megértéshez ve­zető utat a jóakarattal, s a béke és a jószomszédi kap­csolatok érdekében folytatott együttműködés készségével párosuló teljes nyíltságban látja. Helmut Kohl nagyra érté­kelte az SZKP KB főtitká­rának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének nyílt TANYA“ Sárospatakon (Folytatás az 1. oldalról.) hez kapcsolódik. Ezért is vá­lasztottuk azt a módszert a nyári akadémián, hogy kilé­pünk a főiskola falain kívül­re. A zempléni túra, az itte­ni történelmi és irodalmi em­lékhelyek felkeresése, a mú­zeumlátogatás, a művelődési házbeli foglalkozás azokat a lehetséges formákat öleli fel, < amelyek bármelyik iskolá­ban, bármelyik lakóhelyen kivitelezhetők. Így a gyerek — ez esetben persze a taní­tók, az óvónők — részese is annak a folyamatnak, amely­ben információk érik. — A nyári akadémia or­szágos jellegű. Tulajdonkép­pen kik a résztvevői? — Valóban, az ország leg­különbözőbb részeiből érkez­tek a résztvevők. Tanítók, alsó tagozatos munkaközös­ség-vezetők, az alsó tagozat- ’ tál foglalkozó igazgatóhe­lyettesek, óvodai szakfelügye­szavait, és hangsúlyozta, hogy az általa vezetett nyugatné­met kormány békés és jó­szomszédi kapcsolatokat akar fenntartani a Szovjetunió­val, az NSZK és a Szovjet­unió közötti viszony konst­ruktív továbbfejlesztésére tö­rekszik. Ugyanakkor ismé­telten kifejtette a NATO ve­zető köreinek az új amerikai rakéták telepítésével kapcso­latos, ismert álláspontját. Jurij Andropov és Helmut Kohl egyetértett abban, hogy a két fél között sok fontos kérdésben meglevő nézetel­térés ellenére, hasznos volt a nyílt eszmecsere. Megálla­podtak arról, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak egymással. A négyszemközti tárgyalá­sokat követően Jurij Andro­pov és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, külügyminisz­ter tárgyalást folytatott Hel­mut Kohl nyugatnémet szö­vetségi kancellárral és Hans- Dietrich Genscher alkancel- lár, külügyminiszterrel. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja között Moszkvá­ban kedden délután került sor a befejező megbeszélés­re. A találkozón jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnökének első he­lyettese, külügyminiszter, va­lamint Hans-Dietrich Gen­scher, alkancellár, az NSZK külügyminisztere. A délutáni tárgyaláson folytatódott a véleménycse­re a Szovjetunió és az NSZK közötti -kapcsolatok el­vi kérdéseiről, s e kapcsola­toknak a moszkvai szerző­dés alapján történő további fejlesztése lehetőségéről. Ju­rij Andi'opov megjegyezte, hogy a Szovjetuniónak és az NSZK-nak az elmúlt évek­ben a moszkvai szerződés­re támaszkodva sikerült megtalálni a közös nyelvét, a felmerülő problémák mindkét lelet kielégítő meg­oldását. Fontos, hogy ez a közös vívmány ne vesszen el a napjainkra bonyolulttá vált nemzetközi helyzetben. A nyugatnémet fél megis­mételte korábbi kijelentéseit, I amelyek szerint az NSZK je­lenlegi kormánya a Szovjet­unió és az NSZK közötti kapcsolatoknak a moszkvai szerződés alapján, valamint a két ország között azt kö­vetően aláírt egyezmények alapján történő fejlesztéséért száll síkra. Wojciecli Jaruzelski magyar és szovjet kitüntetése Wojciech Jaruzelski hadsereg- tábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, miniszterelnök. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke levél­ben köszöntötte 60. születés­napja alkalmából Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság mi- niszterelhökét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ebből az al­kalomból Wojciech Jaruzelá- kinek, a szocialista társadal­mi rendszer védelmében, a szocialista országok egységé­nek erősítésében kifejtett te­vékenysége. valamint a ha­zánk és a Lengyel Népköztár­saság közötti testvéri barát­ság. sokoldalú együttműkö­dés fenntartásában és elmé­lyítésében szerzett érdemei elismeréséül a Magyar Nép- köztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje kitün­tetést adományozta. A legmagasabb szovjet ki­tüntetést, a Lenin-rendet ' adományozta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége Wojciech Jaruzels- kinek, a LEMP Központi Bi­zottsága első titkárának, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének. Ja­ruzelski a szovjet és a len­gyel nép közötti, testvéri ba­rátság és együttműködés fej­lesztésében szerzett érdemei elismeréseként. 60. születés­napja alkalmából kapta a ki­tüntetést. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksé­ge és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa táviratban üdvö­zölte Wojciech Jaruzelskit születésnapja alkalmából. lök. Olyanok, akik közvetí­teni tudják az elhangzotta­kat. A legkülönbözőbb to­vábbképzéseink rendszerében ugyanis gyakorlattá vált, hogy akik részt vesznek va­lamilyen továbbképzésen, to­vábbadják az ismereteket, így sokkal több emberhez jutnak el a különböző infor­mációk. — Végezetül hadd kérdez­zem meg, gyökeret ver-e Sá­rospatakon a TANYA? — Kerestük a helyét, s örömünkre szolgált, hogy a 125. évforduló alkalmából megtartott ünnepségen a mi elképzelésünk találkozott a város és a főiskola vezetőié­vel. A város, a földrajzi kör­nyezet múltja, a főiskola Co- menius nevével fémjelzett hagyományai ideális feltéte­leket teremtenek. Ügy gon­dolom, véglegesen megtalál­tuk a Tanítók Nyári Akadé­miájának otthonát. Csutorás Annamária A kurszki csata 40. évfordulójára A Harmonikas felderítő A_ kurszki csata 1943. július 5. és augusztus 23. között zajlott le. óriási szerepet játszott abban, hogy gyökeres fordulat állott be a Nagy Honvédő Háború menetében. A szovjet csapatok meghiúsí­tották az ellenségnek azt a próbálkozását, hogy a sztálingrádi csatában elvesztett stratégiai kezdemé­nyezést ismét a kezébe ragadhassa. Az alábbi tör­ténetünk a kurszki csata egyik résztvevőjéről szol. Tizenegy éves kisfiú je­lent meg 1942 áprilisában egy faluban, amelyet elfog­laltak a fasiszták. Nem messzire a reggelihez készü­lődő német katonáktól, leült egy ház küszöbére és halkan harmonikázni kezdett. A muzsikára hamar felfigyel­tek a katonák, körülvették a kis legényt, aki egyre bát­rabban játszotta a német slágereket. Együtt dúdolgát- tak vele, hátba veregették, rossz német kiejtésén na­gyokat nevettek. Szasa, apiint bátrabbnak érezte magát, elkezdte ját­szani a Rosamunda nyi­tányt, és észrevétlenül be­kapcsolta a harmonikába épített rádióadót. Az éter szárnyán elindult az első je­lentés: „Megérkeztem. Pon­tosan a fa/u közepén húzó­dik a védelem második vo­nala. A, bal szárnyon hat iö- veg, hálóval álcázva tarac­kok.” Alekszandr Eihman kurszki iskolások körében egykori élmé­nyeiről beszél Kis idő múlva a legényke olyan észrevétlenül tűnt el, ahogy megjelent. Ez csak egy epizód Szasa Eihman, a 298. lövészhad­osztály „ezred fiának” há­borús élményei közül. Egy szibériai faluban hat­éves korától a nagyszüleinél nevelkedett. A nagypapa sokszor magával vitte uno­káját a tajgába, ahol a kis­fiú megtanulta olvasni a va­dak nyomát, szokásait, meg­tanulta, hogyan tájékozód­jon az erdőben a nap állása és egyéb jelek szerint. Egész­séges, keménykötésű fiú lett belőle, aki sokat segített idős nagyszüleinek. Harmonikázni a nagyma­ma tanította meg. Szásának kitűnő érzéke volt, egyszeri hallásra is könnyen megta­nulta a dallamokat. Nagyapó, nagyanyó ter­mészetesen nem sejthette, hogy mi vár az unokájukra, de ha tudták volna sem ké­szíthették volna fel jobban. Később nagy hasznát vette, hogy az öregektől megtanult németül és tudott játszani a harmonikán. Szívós, kemény legényke volt, így később el tudta viselni a háború ne­hézségeit és nélkülözéseit. a kínzó hideget és éhséget, a néma erdőkön, a hangtalan mocsarakon járva-kelve tá­jékozódni tudott. A 2. harckocsizó hadsereg 34. gépesített brigádjának parancsnoka, Nyikolaj Oil­man ezredes nagyon ragasz­kodott a fiúhoz. Azóta, hogy még Szibériában Szasa je­lentkezett az alakulatánál, apja helyeit apja volt. Ami­kor a legényke elment egy­Egy régi fotó: Szasa Eihman, a kurszki harmonikás egy feladat végrehajtására, az ezredesnek nem volt nyu­galma, amíg a kis felderítő vissza nem tért. lis komo­lyan elhatározta, hogyha Szasa a háború után nem találja meg a szüleit, magá­hoz veszi. A leszerelés után azonban Szasa nyomban útnak in­dult, vissza a faluba, ahol nevelkedett. Nem tudta el­képzelni az életét Szibéria nélkül, a tajga nélkül, a taj- ga semmihez nem hasonlít­ható illatai nélkül. Alekszandr Eihman ma T.yumenyben él, mérnök az északi és az északnyugat­szibériai olajvezetékek köz­pontjának szállítási osztá­lyán. Szeret vadászni, és bár nem fiatal ember, fáradtság nélkül legyalogol tíz és tíz kilométereket. Kifogyhatat­lanul tud mesélni a tajga csodás állatvilágáról. Az idén ellátogatott Kurszkba, a kurszki csata résztvevőinek találkozójára. ER a vasgyári vásárcsarnokban Egyes kerámiák, üveg- és műanyag áruk 30—40 százalékos árengetíménnyeé kaphatók AMFORA-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents