Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-03 / 156. szám
ESZAfC-MAGYARORSZAQ 4 H T9S3. Július 3., vasárnap Ma este a színházban Az utolsó függöny Muzsikáló udvarban: nyáron Mandragora Kulcsár Imre (báró Hochstappler Móric) és Kátai Zsuzsa (Mórica grófnő) a nagyoperett egyik jelenetében. f Tíz nappal ezelőtt már j megtartották a hivatalos J évadzáró társulati ülést a j Miskolci Nemzeti Színház- I ban, ám az élet ment to- i vább, sőt még ma is pezseg , az öreg teátrum belseje. Még mára, .július 3-ára is kifüg- j gesztették a próbatáblára a ) napi munkarendet, mint az évad bármely más, munkás napján. Ebbői megtudható, hogy ma este hét órai kezdettel a nagyszínház színpadán előadást tartanak, ismét bemutatják Kálmán Imre nagysikerű operettjét, a Mnricu grófnőt, amely — szünetekkel ugyan, de — immár kilencedik hónapja vonz esténként százakat a nézőtérre. A ma esti előadás, a nagyonsokadik ebben a sorozatban, egyben utolsó Is. Legalábbis az 1982—'1983-as évadban. A próbatáblán ugyanis az olvasható, hogy július 4-től nyári szünet kezdődik és legközelebb szeptember 5-én délelőtt találkozik a társulat a nézőtéri társalgóban, ekkor már évadnyitó ülésre. Találkozik a társulat — nehány tag kivételével. Ugyanis páran távoznak az évad végével a Miskolci Nemzeti Színháztól. A színészek közűi eltávozott Galle ó Balázs, Rudas István, Sándor Erzsi és Tardy Balázs, akik az utolsó években voltak a társulat tagjai. Nyugdíjba vonulás okán válik meg az együttestől He- rédy Éva karmester, aki több, mint harminc évet töltött a színházban, emlékezetes produkciók kötődnek nevéhez és a színház, meg a közönség egyaránt reméli, hogy nyugdíjas állapota nem jelent egyben végleges eltávolodást a színházi munkától. Nyugdíjba vonult az énekkarból Pintér' lla, a színháznak ugyancsak sok évtizeden át volt tagja, aki bizonyára szintén nem búcsúzott a színpadtól véglegesen. Elment, más társulat állományába került Szlávik István díszlettervező, de alkotásait, színpadképeit még látni fogjuk a mi színpadunkon. Elbúcsúzott Rudas Vali segédrendező és a tánckar három tagja. Kik lesznek majd az újak a szeptember 5-i első találkozón, arról még korai lenne szólni. Előreláthatólag négy új színész és hét új énekkari tag várható. Ez utóbbiak fiatalok, többen miskolci gimnáziumokból kerülne kJ. * Nyári szünet — írtuk fentebb. Nem teljes. Legalábbis a Kamaraszínházban június 10-én bemutatott, kitűnő Mandragora-előadás szereplőinek nem. ugyanis a Kossuth utca 11. alatti Muzsikáló udvarban, ahol a miskolci nyári zenei rendezvények nagy része is zajlik, a nyári szünet idején tíz alkalommal mutatják be — a városi művelődési központ szervezésében — Machiavelli darabját: júliusban hétszer, szeptemberben háromszor. Érdemes lesz a kellemes szabadtéri környezetben megtekinteni. * A színház főépületében most újra szakiparosok dolgoznak, hogy az épület egyik nagy gondja, az évek során mindig sok nehézséget okozó fűtés véglegesen megoldódjék. Távfűtést kap majd az öreg színházépület, s mert a Kamaraszínház fűtését a most zárult évadban elektromos fűtéssel sikerült megoldani, ha a szerelők végeznek, mindkét épület fűtési gcnidjai megoldottnak látszanak. A Könnyűipari Szerelő Vállalat, vagy ismertebb nevén a KIPSZER szerelői jó ügyhöz méltó buzgalommal, minden elismerést megérdemlő szorgalommal végzik munkájukat, s a tervek szerint az évad nyitására készen lesznek. A további, azaz a távfűtési vezeték hálózatba történő bekötése, a fűtővezetéknek a Kossuth utca sarkáról a színházhoz történő elvezetése már nem rajtuk múlik. Hisz- szük, hogy az ebben érdekelt vállalat is időben megteszi a magáét. * Ma este még szárnyalnak a Kálmán-dallamok, egymást követik a szórakoztató jelenetek, három órán át jókat derülhetnek a nézők, aztán lehull majd a függöny, az 1982—1983-as színházi évad utolsó függönye. Eljön a színházi nyár ... (benedek) (Totó: Jármay) E. Kovács Kálmán: Tűnődések rövid pórázon Az igazi közösség az emberi kapcsolatok olyan remiszere, amelu a közös érdekből és a közös szemlélet alapján a közös célból alakul ki. * A dolgozóknak a kisebb és nagyobb, helyi és országos célok elérését szolgáló döntésekben való nem formális részvétele a szocialista demokrácia elengedhetetlen követelménye. * A szocialista demokrácia nem tűri, hogy bármilyen kérdésben a szavazás mechanizmusa döntsön. * Az igazság bátorság nélkül és a bátorság igazság nélkül gyakran nem sokat ér. * A szocialista életmód a dolgozóknak a politikai és gazdasági helyzetre alapozható olyan munkája, magatartása, emberi kapcsolat- rendszere, közéleti tevékenysége, amely segíti a szocializmus megvalósítását. A politika egy közösség szervezetének, működésének, céljainak megállapítása, és a végrehajtásért folyó küzdelem. * A szabadság adhat bátorságot ahhoz, hogy kételkedjünk abbyn, aminek az igazságáról nem győződtünk meg. * Az igazság érték, a valóság tudatban történő hű tükröződésének kifejtése, amely helyesen igazíthat el bennünket tevékenységünkben. * Akik bürokráciával pótolják a demokráciát, azokat legalább olyan szigorú „elvonókúrában" kellene részesíteni, mint az alkoholistákat. * Tudják azt a szakorvosok, hogy nem a betegséget kell gyógyítani, hanem az embert? * Kis kép is lehet nagy kép. Július 3-án lenne 90 éves Bortnyik Sándor, akinek nevét plakátjai tették ismertté, híressé. Agitatív, szellemes plakátjai, amelyekkel számos hazai és külföldi díjat is nyert. Plakátokkal és konstruktivista szellemű művekkel szerepelt 1917-től kiállításokon. S a Tanácsköztársaság' bu- Kása után a bécsi, berlini, majd v/eimari emigrációban részt vett a konstruktívizmus nemzetközi mozgalomban. (A főiskolán Kcrnstok Károly és Rippl Rónai József tanítványa volt.) Balra: Mona Lisa a XX. században Fent: Égiekkel játszó földi tünemény 1925-ben tért haza. s nem sokkai később 1928-ban reklámművészeti iskolát nyitott, amely 1938-ig működött. 1948—49-4 ben az Iparművészeti Főiskola tanára, s 1949-től 56-ig a Képzőművészeti Főiskola főigazgatójaként foglalkozott az ifjú festő- grafikus nemzedékkel. Plakátjai sikerével csak szatirikus hatlg- vételű festményei vetekedtek. Ezekből közlünk kettőt. 9G éve született Bortnyik Sándor A pereces! Leg-szikon Napköziben, táborban — Mit csináltatok ma? — Játszottunk. — Meg fociztunk. — Azután? — Hát, mindenféléi. A gyerek nem, csak a felnőtt tartja számon az idő múlását. — És tegnap? — Tegnap is játszottunk. — Nem unatkoztatok? — Nem. Rázzák a fejüket. Számukra értelmetlen így a kérdés. Az alakuló földvárra felkapaszkodva, volt és leendő csaták hadi terve kovácsoló- dik, a kerek bőrt összeesésig lehet rúgni, a hinta is megállás nélkül leng előre és hatra, a „Fekete Péter” lapjai is járnak, hogy a kirándulásokról vagy a csendesebb rajzolgatásokról már szó se essen. A perecesi napközis táborban — de a tapolcaiban is — egyszerre indult be a „nagyüzem”, majd varázsütésre. Csak annyi kellett hozzá, hegy a kék autóbuszok egy reggel bekanyarodjanak az iskolák elé. Idén húszéves a perecesi napközis tábor. Aki a „hőskorban” töltötte ott a nyarat, ma talán rá sem ismerne. Akkoriban talán többen voltak kint naponta (a miskolci gyerekek közül sokakat „felszívnak” a művelődési názak által szervezett gyermekfog- Jalkoztatások is), de ma is épp elegen. Júliusban Perecesen és Tapolcán is 450—450 körül alakul a napi létszám. Augusztusban már kevesebben lesznek, de akkor is 250 körül, naponta. A gyerekek többsége ma is a napközis táborban tölti a nyár egy részét. — Hány hétig fogsz kijárni? — Ötöt. Azután nyaralni megyünk. — Én nem jövök a jövő héten. Megyek a nagymamámhoz. De még fogok jönni ide is. — Szívesen jössz? •— Aha. A májkrémé» kenyér harapása közben többre nem futotta a szóból. A kis srác pillanatok alatt eltüntette a kenyeret, közte a paprikával, azután felkerekedett — repetáért. — Mi volt az ebéd? — Az ebéd? Leves, meg töltött káposzta. Finom volt. — Elég? — Nekem elég. Es talán észre sem vette, kerek pocakját megsimogatta. Azok közül való. akiken látszik is, hogy szeretik a hasukat. S kint a táborban, ahol már az erdei erős levegőt szippanthatják, s ahol örök mozgásban farkasétvá- gyuk van a gyerekeknek. Kelendő a repeta is. Idén korán nyitott a tábor, korábban, mint más években. Ezt a hetet már kint töltötték a gyerekek. Lovas Sán- dorne, a nyári napközis táborok vezetője mondja is: úgy igyekeztek, hiogy mihamarabb elhozzák őket az iskolaudvarokról. Idén nincs is napközi nyáron iskolában — s a nyári korán kelésekért kárpótol a szép környezet, a jó levegő, a változatos program. Perecesen Sulcz Jánosné gondja, hogy kitalálja a játékokat. A fiatal pedagógusnő az egész júliust kint tölti. Azt mondja, így érdemes, no nem a pénzért, hanem mert a gyerekek ragaszkodnak a megismert pedagógusokhoz. Alihoz, hogy ismerős legyen, akivel együtt, töltik a nyár egy részét. Szerencsére szép az idő — nem szorulnak be az épületbe. De ha mégis, akkor „fele sem igaz” vetélkedők lesznek, bábszakkör, mozi pedig egyébként is működik. Hetente kétszer vetítenek. / A televízióból való egyébként az első hét legnagyobb sikere is. a perecesi Leg-szikon. Kártyavárépítésben 65 centiméter u rekord. Talán magasabb is lenne, de a szurkolók tábora nem tudta visszafojtani a lélegzetét. S a kíváncsiskodásban túl szoros lett a kör a versenyzők körül... Hogy miben állítottak még fel helyi rekordot? Hát például abban, hogy ki tud leghosszabb csíkot vágni egy rajzlapból? A tábori faliújság mindenesetre hirdeti a leg-ek rekordjait, a augusztus 19-ig — addig tartanak nyitva a napközik — 'ehet még csúcsokat dönteni. A pedagógusokon, a gyakorlatukat töltő főiskolásokon kívül — főleg a miskolci Zrínyi Gimnáziumból — kilenc középiskolás is besegít a tábor éleiének szervezésébe. Amiről azt mondta Lovas Sándorné — szeretnék, ha felhőtlen, vidám nyarat hozna a gyerekeknek. Úgy gondolta: szeretnék, ha ezek a nebulók jól éreznék magukat, hogy örömmel jöjjenek ki reggelente. Minden év más itt a táborban. Ez az idei is az. Többek között ilyen újság, hogy váltogatnak. Akik tavaly Perecesen voltuk r~ néhány iskola legalábbis —. most Tapolcára mentek. A víz és a hegy váltogatja egymást — ez is változást hoz. Idén színészek is jönnek — a miskolci színházból. Ámbár önmaguk szórakoztatásáról gondoskodnak a gyerekek is. Már a hazafelé készülődő csoportok között két fiú oan- tomint játszott — a nevetés a néző, a taps a játszók jutalma ... A nyári napközis táborokban hosszabb-rövidebb időt tölt 1403 miskolci kisdiák. Főleg alsó tagozatosok. A városi tanácsnak körülbelül 650 ezer forintjába kerülnek a táborok, a szülők a térítéssel csak egy részét fedezik. De a nyári napközi mégsem pénzkérdés. S ma már- igazán nem gyermekmegőrzés! De erről sokkal többet mondanak majd azok az emlékek, történetek, amelyeke, két hónap múlva, majd a nyár lúl- tával mesélnek a gyerekek. Csutorás Annamária j
