Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

ESZAfC-MAGYARORSZAQ 4 H T9S3. Július 3., vasárnap Ma este a színházban Az utolsó függöny Muzsikáló udvarban: nyáron Mandragora Kulcsár Imre (báró Hochstappler Móric) és Kátai Zsuzsa (Mó­rica grófnő) a nagyoperett egyik jelenetében. f Tíz nappal ezelőtt már j megtartották a hivatalos J évadzáró társulati ülést a j Miskolci Nemzeti Színház- I ban, ám az élet ment to- i vább, sőt még ma is pezseg , az öreg teátrum belseje. Még mára, .július 3-ára is kifüg- j gesztették a próbatáblára a ) napi munkarendet, mint az évad bármely más, munkás napján. Ebbői megtudható, hogy ma este hét órai kez­dettel a nagyszínház színpa­dán előadást tartanak, is­mét bemutatják Kálmán Im­re nagysikerű operettjét, a Mnricu grófnőt, amely — szünetekkel ugyan, de — im­már kilencedik hónapja vonz esténként százakat a néző­térre. A ma esti előadás, a nagyonsokadik ebben a soro­zatban, egyben utolsó Is. Legalábbis az 1982—'1983-as évadban. A próbatáblán ugyanis az olvasható, hogy július 4-től nyári szünet kez­dődik és legközelebb szep­tember 5-én délelőtt találko­zik a társulat a nézőtéri tár­salgóban, ekkor már évad­nyitó ülésre. Találkozik a társulat — nehány tag kivételével. Ugyanis páran távoznak az évad végével a Miskolci Nemzeti Színháztól. A szí­nészek közűi eltávozott Gal­le ó Balázs, Rudas István, Sándor Erzsi és Tardy Ba­lázs, akik az utolsó években voltak a társulat tagjai. Nyugdíjba vonulás okán vá­lik meg az együttestől He- rédy Éva karmester, aki több, mint harminc évet töl­tött a színházban, emlékeze­tes produkciók kötődnek ne­véhez és a színház, meg a közönség egyaránt reméli, hogy nyugdíjas állapota nem jelent egyben végleges eltá­volodást a színházi munká­tól. Nyugdíjba vonult az énekkarból Pintér' lla, a színháznak ugyancsak sok évtizeden át volt tagja, aki bizonyára szintén nem bú­csúzott a színpadtól véglege­sen. Elment, más társulat állományába került Szlávik István díszlettervező, de al­kotásait, színpadképeit még látni fogjuk a mi színpa­dunkon. Elbúcsúzott Rudas Vali segédrendező és a tánc­kar három tagja. Kik lesz­nek majd az újak a szep­tember 5-i első találkozón, arról még korai lenne szól­ni. Előreláthatólag négy új színész és hét új énekkari tag várható. Ez utóbbiak fiatalok, többen miskolci gimnáziumokból kerülne kJ. * Nyári szünet — írtuk fen­tebb. Nem teljes. Legalább­is a Kamaraszínházban jú­nius 10-én bemutatott, kitű­nő Mandragora-előadás sze­replőinek nem. ugyanis a Kossuth utca 11. alatti Mu­zsikáló udvarban, ahol a miskolci nyári zenei ren­dezvények nagy része is zaj­lik, a nyári szünet idején tíz alkalommal mutatják be — a városi művelődési köz­pont szervezésében — Ma­chiavelli darabját: júliusban hétszer, szeptemberben há­romszor. Érdemes lesz a kel­lemes szabadtéri környezet­ben megtekinteni. * A színház főépületében most újra szakiparosok dol­goznak, hogy az épület egyik nagy gondja, az évek során mindig sok nehézséget oko­zó fűtés véglegesen megol­dódjék. Távfűtést kap majd az öreg színházépület, s mert a Kamaraszínház fűté­sét a most zárult évadban elektromos fűtéssel sikerült megoldani, ha a szerelők végeznek, mindkét épület fű­tési gcnidjai megoldottnak látszanak. A Könnyűipari Szerelő Vállalat, vagy ismer­tebb nevén a KIPSZER sze­relői jó ügyhöz méltó buz­galommal, minden elisme­rést megérdemlő szorgalom­mal végzik munkájukat, s a tervek szerint az évad nyi­tására készen lesznek. A to­vábbi, azaz a távfűtési ve­zeték hálózatba történő be­kötése, a fűtővezetéknek a Kossuth utca sarkáról a szín­házhoz történő elvezetése már nem rajtuk múlik. Hisz- szük, hogy az ebben érde­kelt vállalat is időben meg­teszi a magáét. * Ma este még szárnyalnak a Kálmán-dallamok, egy­mást követik a szórakozta­tó jelenetek, három órán át jókat derülhetnek a nézők, aztán lehull majd a füg­göny, az 1982—1983-as szín­házi évad utolsó függönye. Eljön a színházi nyár ... (benedek) (Totó: Jármay) E. Kovács Kálmán: Tűnődések rövid pórázon Az igazi közösség az emberi kapcsolatok olyan remiszere, amelu a közös érdekből és a közös szemlélet alapján a közös célból ala­kul ki. * A dolgozóknak a kisebb és nagyobb, helyi és országos célok elérését szolgáló döntések­ben való nem formális részvétele a szocia­lista demokrácia elengedhetetlen követel­ménye. * A szocialista demokrácia nem tűri, hogy bármilyen kérdésben a szavazás mecha­nizmusa döntsön. * Az igazság bátorság nélkül és a bátorság igazság nélkül gyakran nem sokat ér. * A szocialista életmód a dolgozóknak a poli­tikai és gazdasági helyzetre alapozható olyan munkája, magatartása, emberi kapcsolat- rendszere, közéleti tevékenysége, amely se­gíti a szocializmus megvalósítását. A politika egy közösség szervezetének, működésének, céljainak megállapítása, és a végrehajtásért folyó küzdelem. * A szabadság adhat bátorságot ahhoz, hogy kételkedjünk abbyn, aminek az igazságáról nem győződtünk meg. * Az igazság érték, a valóság tudatban törté­nő hű tükröződésének kifejtése, amely helye­sen igazíthat el bennünket tevékenységünk­ben. * Akik bürokráciával pótolják a demokrá­ciát, azokat legalább olyan szigorú „elvonó­kúrában" kellene részesíteni, mint az alko­holistákat. * Tudják azt a szakorvosok, hogy nem a betegséget kell gyógyítani, hanem az em­bert? * Kis kép is lehet nagy kép. Július 3-án lenne 90 éves Bortnyik Sán­dor, akinek nevét plakátjai tették ismert­té, híressé. Agitatív, szellemes plakátjai, amelyekkel számos hazai és külföldi dí­jat is nyert. Plakátokkal és konstruktivis­ta szellemű művekkel szerepelt 1917-től kiállításokon. S a Tanácsköztársaság' bu- Kása után a bécsi, berlini, majd v/eimari emigrációban részt vett a konstruktíviz­mus nemzetközi mozgalomban. (A főisko­lán Kcrnstok Károly és Rippl Rónai Jó­zsef tanítványa volt.) Balra: Mona Lisa a XX. században Fent: Égiekkel játszó földi tünemény 1925-ben tért haza. s nem sokkai ké­sőbb 1928-ban reklámművészeti iskolát nyitott, amely 1938-ig működött. 1948—49-4 ben az Iparművészeti Főiskola tanára, s 1949-től 56-ig a Képzőművészeti Főiskola főigazgatójaként foglalkozott az ifjú festő- grafikus nemzedékkel. Plakátjai sikerével csak szatirikus hatlg- vételű festményei vetekedtek. Ezekből közlünk kettőt. 9G éve született Bortnyik Sándor A pereces! Leg-szikon Napköziben, táborban — Mit csináltatok ma? — Játszottunk. — Meg fociztunk. — Azután? — Hát, mindenféléi. A gyerek nem, csak a fel­nőtt tartja számon az idő múlását. — És tegnap? — Tegnap is játszottunk. — Nem unatkoztatok? — Nem. Rázzák a fejüket. Számuk­ra értelmetlen így a kérdés. Az alakuló földvárra felka­paszkodva, volt és leendő csaták hadi terve kovácsoló- dik, a kerek bőrt összeesésig lehet rúgni, a hinta is meg­állás nélkül leng előre és hatra, a „Fekete Péter” lapjai is járnak, hogy a kirándulá­sokról vagy a csendesebb rajzolgatásokról már szó se essen. A perecesi napközis táborban — de a tapolcaiban is — egyszerre indult be a „nagyüzem”, majd varázs­ütésre. Csak annyi kellett hozzá, hegy a kék autóbuszok egy reggel bekanyarodjanak az iskolák elé. Idén húszéves a perecesi napközis tábor. Aki a „hős­korban” töltötte ott a nyarat, ma talán rá sem ismerne. Akkoriban talán többen vol­tak kint naponta (a miskolci gyerekek közül sokakat „fel­szívnak” a művelődési názak által szervezett gyermekfog- Jalkoztatások is), de ma is épp elegen. Júliusban Pere­cesen és Tapolcán is 450—450 körül alakul a napi létszám. Augusztusban már keveseb­ben lesznek, de akkor is 250 körül, naponta. A gyerekek többsége ma is a napközis táborban tölti a nyár egy ré­szét. — Hány hétig fogsz kijár­ni? — Ötöt. Azután nyaralni megyünk. — Én nem jövök a jövő héten. Megyek a nagyma­mámhoz. De még fogok jön­ni ide is. — Szívesen jössz? •— Aha. A májkrémé» kenyér ha­rapása közben többre nem futotta a szóból. A kis srác pillanatok alatt eltüntette a kenyeret, közte a paprikával, azután felkerekedett — repe­táért. — Mi volt az ebéd? — Az ebéd? Leves, meg töltött káposzta. Finom volt. — Elég? — Nekem elég. Es talán észre sem vette, kerek pocakját megsimogat­ta. Azok közül való. akiken látszik is, hogy szeretik a ha­sukat. S kint a táborban, ahol már az erdei erős leve­gőt szippanthatják, s ahol örök mozgásban farkasétvá- gyuk van a gyerekeknek. Ke­lendő a repeta is. Idén korán nyitott a tábor, korábban, mint más években. Ezt a hetet már kint töltöt­ték a gyerekek. Lovas Sán- dorne, a nyári napközis tá­borok vezetője mondja is: úgy igyekeztek, hiogy miha­marabb elhozzák őket az is­kolaudvarokról. Idén nincs is napközi nyáron iskolában — s a nyári korán kelésekért kárpótol a szép környezet, a jó levegő, a változatos prog­ram. Perecesen Sulcz Jánosné gondja, hogy kitalálja a játé­kokat. A fiatal pedagógusnő az egész júliust kint tölti. Azt mondja, így érdemes, no nem a pénzért, hanem mert a gyerekek ragaszkodnak a megismert pedagógusokhoz. Alihoz, hogy ismerős legyen, akivel együtt, töltik a nyár egy részét. Szerencsére szép az idő — nem szorulnak be az épületbe. De ha mégis, ak­kor „fele sem igaz” vetélke­dők lesznek, bábszakkör, mo­zi pedig egyébként is műkö­dik. Hetente kétszer vetíte­nek. / A televízióból való egyébként az első hét legna­gyobb sikere is. a perecesi Leg-szikon. Kártyavárépítés­ben 65 centiméter u rekord. Talán magasabb is lenne, de a szurkolók tábora nem tud­ta visszafojtani a lélegzetét. S a kíváncsiskodásban túl szoros lett a kör a versenyzők körül... Hogy miben állí­tottak még fel helyi rekor­dot? Hát például abban, hogy ki tud leghosszabb csí­kot vágni egy rajzlapból? A tábori faliújság mindenesetre hirdeti a leg-ek rekordjait, a augusztus 19-ig — addig tar­tanak nyitva a napközik — 'ehet még csúcsokat dönteni. A pedagógusokon, a gya­korlatukat töltő főiskolásokon kívül — főleg a miskolci Zrínyi Gimnáziumból — ki­lenc középiskolás is besegít a tábor éleiének szervezésé­be. Amiről azt mondta Lovas Sándorné — szeretnék, ha felhőtlen, vidám nyarat hoz­na a gyerekeknek. Úgy gon­dolta: szeretnék, ha ezek a nebulók jól éreznék magu­kat, hogy örömmel jöjjenek ki reggelente. Minden év más itt a tá­borban. Ez az idei is az. Töb­bek között ilyen újság, hogy váltogatnak. Akik tavaly Pe­recesen voltuk r~ néhány is­kola legalábbis —. most Ta­polcára mentek. A víz és a hegy váltogatja egymást — ez is változást hoz. Idén szí­nészek is jönnek — a mis­kolci színházból. Ámbár ön­maguk szórakoztatásáról gon­doskodnak a gyerekek is. Már a hazafelé készülődő csoportok között két fiú oan- tomint játszott — a nevetés a néző, a taps a játszók ju­talma ... A nyári napközis táborok­ban hosszabb-rövidebb időt tölt 1403 miskolci kisdiák. Főleg alsó tagozatosok. A vá­rosi tanácsnak körülbelül 650 ezer forintjába kerülnek a táborok, a szülők a térítéssel csak egy részét fedezik. De a nyári napközi mégsem pénz­kérdés. S ma már- igazán nem gyermekmegőrzés! De erről sokkal többet monda­nak majd azok az emlékek, történetek, amelyeke, két hó­nap múlva, majd a nyár lúl- tával mesélnek a gyerekek. Csutorás Annamária j

Next

/
Thumbnails
Contents