Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

1983. JűfTus 3., vasárnap ÉS2AK-MAGYAR0RSZÁG 5 Életünket és a környezetet védi Rendőrség a vízen Az égen feketéskék felhők gyülekeznek, lóg az eső lába — pecások paradicsoma most a Mályi-tó. Csontos Imre rendőr törzsőrmester kilépve a szolgálati helyiségből, mi­után egyetlen pillantással felméri, „levizsgáztatja” az időjárást, megjegyzi: — Délutánra kisüt a nap. Jó meteorológusnak bizo­nyult. Persze már meglehe­tős gyakorlata van az időjá­rás megítélésében, hiszen idestova tíz éve kapott spe­ciális, vizirendőri kiképzést, s itt. a Mályi-tavon nyolc éve teljesít szolgálatot. — Irigylésre méltó lehet itt dolgozni... — Nehogy azt higgye. A környezet valóban szép, de egy idő után mindenképpen megszokja az ember. A fele­lősség viszont jóval nagyobb, mintha más területen telje­sítenék szolgálatot. Igaz, raj­tam is múlik a tragédia meg­előzése, de bizonyos esetek­ben tehetetlen vagyok. Az elmúlt évben, nyáron két gyermek belefulladt a vízbe. A tó legveszélyesebb part­szakaszán fürödtek, olt. ahol a szokásosnál is hirteleneb­ben mélyül és iszapos a me­der. Mi éppen egy csónak- versenyt biztosítottunk. Mire odaértünk, mór nem tehet­tünk semmit. Jelentést kel­lett készítenünk, de mondja meg, mi vél lehet két gyer­mek halálát igazolni? Vagy mivel lehet az olyan felnőt­tek viselkedését minősíteni, akik nyolc gyermeket ültet­őnek egy .lélekvesztő csónak­ba? Ráadásul ittas volt, a a csónakban. kislányok, kisfiúk közül egy sem tudott úszni... — Azt mondják, nagyon szigorú, ha bírságol. — A szigorúság nem ön­célú. Amikor megtörténik a halálos baleset, az emberek megriadnak, s azonnal vala­milyen felelőst keresnek. Azt viszont, aki sorozatosan meg­szegi a vízi, fürdőzési szabá­lyokat, amíg nincs tragédia, senki sem ítéli el. Gondolja, hogy véletlenül alakítottuk ki a szabályt, amely szerint csak partközeiben, húsz mé­terig szabad fürödni? S mit gondol, jó néven veszik-e, ha valakit a tó közepéről a part felé invitálunk? Persze az már egészen más eset. ha el­fogy a levegője, vagy meg­ijed a vízben, hogy nem lesz ereje a partra evickélni. — Jó úszókat is éri bal­eset? — Véleményem szerint itt még egy világbajnok is pó­rul járhat, ha felelőtlenül vi­selkedik. A Mályi-tó 1200— 1200 méter hosszú, szélessége pedig eléri az 500 métert. A víz hideg. Még a legmele­gebb időszakokban is csak a felső egy—másfél méter lan- gyosodik át, a mélyben ugyan­olyan hideg, mintha tél len­ne. A tó néhány helyen húsz­harminc méter mélységű, s mint már említettem, hirte­len mélyül a part. Elegendő véletlenül megcsúszni, meg­ijedni, s máris nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek néhá- nyan, hát még, ha van vala­mi a fejükben. Egyébként itt ás az ittas emberekkel van a Jó szem és biztos fellépés szük­séges ehhez a munkához. legtöbb bajunk. De nemcsak a fürdözök ellenőrzése a dol­gunk. — Hanem? — Felügyelünk arra, hogy a tó közelében ne mossanak kocsit, a vízben ne fürdes­senek állatot. Igyekszünk be­tartatni a horgászással kap­csolatos szabályokat, s fel­adataink közé tartozik meg­akadályozni, hogy ilyenkor- nyáron a partközeli bozótos­ban dologtalan emberek ta­nyát verjenek, sőt egyáltalán tilos a sálorozás. A tó vizé­nek tisztaságát nagyon he­lyesen rendeletek védik. Am a figyelmeztető táblák hiá­nyoznak a partról. Nem tu­dom ki ebben a hibás, a ta­nács, vagy az üdülők tulaj­donosai? A törzsőrmester nemcsak a Mályi-tavon dolgozik. Szol­gálati területéhez tartozik a miskolci járás minden folyó- és állóvize, így a Hernád, a Sajó. a nyékládházi- és a Csorba-tavak. Ebben az esz­tendőben már hét halálos vízi baleset történt. Arról persze nem készült statiszti­ka, hogy hány felelőtlen für- dőzőt mentettek meg a vízi- rendőrök, a nem túlzottan népszerű, ám mindenképpen hasznos intézkedéssel. Csontos Imre mindenesetre ezen a borongós délelőtt ön is a szolgálati járműbe ül. A motor felberreg, a csónak fe­hér tajtékot szántva megin­dul a vizen. Mintha a parton is nagyobb biztonságban erezném magam, mint ko­rábban ... Köp, szöveg: Udvardy József Ember — munka — társadalom Ipari rendszerek ii{ feltételek között — Húsz évvel ezelőtt meg­tartotta volna-e így ezt az előadását? Ha igen, nem mondták vplna-e rá, hogy a kapitalizmust kívánja res­taurálni? A legkeményebb kérdés, amit előadó kapott a miskol­ci nyári egyetemen, ür. Hor­váth Iván, az Országos Ve­zetőképző Központ főosztály- vezetője. aki Ipari rendsze­rek az új feltételek között címen tartott előadást pénte­ken a nyári egyetemen, nem jött zavarba a kérdéstől. — Ma is az a véleményem — mondotta —. hogy az ipur fejlődésének, extenzív sza­kaszában szükséges volt a direkt, központi irányítás. Egy országban így lehet ipart telepíteni. Most azonban, amikor a fejlődés intenzív szakaszát éljük, finomabb irányításra van szükség. Az­óta nőtt a technikai deter- mináltság, s ez megköveteli, hogy zavartalan legyen és új a kapcsolatrendszer, legyen áttekinthető információ. A napilap adta szűkös ter­jedelemben csak vázolni le­het dr. Horváth Iván mélyen elemző előadását. Ipari rendszerünkben min­dig voltak átszervezések, hol a differenciálás, hol pedig a centralizálás irányában ha­tottak. de ezek az átszerve­zések érdemben nem jelen­tettek többet, mint vezetővál­tozást. vagy más felsőbb szervekhez való kapcsolódóst. A fő feladat most olyan ipa­ri struktúra kialakítása len­ne. amelyben az ipartelepek­hez úgynevezett „bolygó” gazdaságok kapcsolódnának. Mi tartozik a oolygó gazda­ságok fogalmába? Például gazdasági munkaközösségek, szerződéses üzemeltetés, kis­vállalkozás. Ezek részei a termelő tevékenységnek, de a kis gazdálkodások feltéte­lei között működnének. Olvan szükséges termékeket állítanának elő. amelyek ott kifizetődőek, de nagyipari centrumban nem. Világviszonylatban bizo­nyított tény. hogy a gép­monstrumok korszakában az élőmunka-igényes termékek nem kifizetődőek a nagy­üzemben. de szükség van rá­juk. Ezek az úgynevezett bolygó vállalatok kívül es­nek ugyan a nagyvállalaton, de kötődnek hozzá. Ez a rendszer szigorú pénzügyi keretek közt, a telepített ipar függvényeként kell hogy működjön. A minőségi követelmények nagyok ve­lük szemben, s egymás közt szabadon érvényesül a ver­senyszellem. Nálunk egyelőre ötletsze­rűen, egyéni kezdeményezés­re jönnek létre a kisvállal­kozások, s csak azokban a megyékben, ahol megfelelő a fogadtatásuk. Tőkehiányo­sak, ezért a szellemi szolgál­tatások terjedtek el, de ezek­ről már bebizonyosodik, hogy két évnél tovább kevés tud fennmaradni. Az lenne a kívánatos, hogy ha létrejönnek ilyen bolygó gazdaságok, azok beintegrá­lódjanak a nagyipari mecha­nizmusba. A vállalkozói kedv nem nagy, itt is felsőbb in­díttatást várnak, márpedig több segítséget nem várhat­nak, mint ami megvan; — nyitva áll a lehetőség, élni kellene vele. Az előadó részletesen ele­mezte a magyar vállalatokat a világgazdasági rendszerben elfoglalt helyük szerint. Az előadást eleven vita követte, (a. i.) Csökkenlek a kéményseprési díjak Bnrsndban Borsod-Abaúj-Zempién me­gyében több százezer háztar­tási és több ezer ipari ké­mény üzemel nem beszélve a kazánokról. Mindezek tisztí­tásáról túlnyomórészt a Bor­sod megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat szakemberei gondos­kodnak. Amint azt dr. Majo­ros Barna, a vállalat igazga­tója elmondotta a közelmúlt­ban — egyetértésben a me­gyei tanács építési és közle­kedési osztályával — a la­kosság jelentős részét érintő intézkedést jioztak. — Gyakorlatilag arról van szó — mondja az igazgató —. hogy csökkentek a kémény- seprési díjak. Előtte azonban hadd mondjam el, hogy a háztartási (henger, termofor etázs) kéményeket évente kétszer, az ipari, vagy ipari jellegű (központi, üzemi) ké­ményeket igénybevételüktől függően évente három—hat alkalommal tisztítjuk a ren- ueleteknek megfelelően. A háztartási szabványkémények új tisztítási ára; városokban darabonként 24, községekben 20 forint. A mászó-mászható kémények évi tisztítási díja darabonként és évente 26— 36 forint, az elázs kéménye­ké pedig 6—6 forint. Ugyan­csak egységes (24—24 forint) városokban és községekben a gyűjtő (termofor) kémények évi tisztítási díja szintenként. — Mi a helyzet az elsősor­ban intézményeket, vállalato­kat. érintő üzemi kémények­kel? — Az üzemi és központi kémények tisztításának díja egységesen 3—3 forint folyó­méterenként, a gyári és gyári jellegű kéményeké pedig 15— 15 forint folyóméterenként. E kémények f üstcsa torna jána k és koromajtajának tisztítási dija darabonként összegsze­rűen megegyezik a hozzájuk tartozó kémény tisztítási dí­jával. Ami pedig a kazáno­kat illeti. 140 négyzetdeci mé- ter rostfelületig egységesen 58 forint a tisztítási díj. — Mit kell tudni a dijfize-■ tés hogyanjáról? — Fentiekhez még annyit: városokban 20, községekben pedig 30 forint megközelítési, vagy közismertebben kiszál­lási díjat is felszámolunk. A kéményseprési dijat a körzé- tes kéményseprőnek, vagy a vállalat díjbeszedőjének lehet készpénzben hivatalos nyug­ta ellenében kifizetni. Ter­mészetesen mód van arra is, hogy valaki MNB átutalási utalványon a vállalat egy­számlájára fizesse be a dí­jat. A kéményseprési díjté­telek csökkenése miatti árbe­vételkiesésünket más mun­kákkal és jobb, színvonala­sabb munkával pótoljuk. Ez utóbbi érdekében például Miskolcon szabad szombato­kon is ügyeletét tartunk. Sürgős hibaelhárítást a Vo­logda u. 3. sz. alatti vállalati központban lévő körzeti iro­dától lehet kérni személye­sen, vagy a 34-752-es tele­fonszámon. Megfázás melegben Ha valaki a hidegben meg­fázik, az természetes. A le­hűlt szövetek vérellátása — helyi ellenállása — romlik, és a szinte mindenhol jelen­levő kórokozók megteleped­ve — főleg a nyálkahártyá­kon — kialakítják azt a kór­képet, amit hurutnak neve­zünk. E tünetek nyáron is elő­fordulhatnak. Lehetnek olyan körülmények, amelyek a test bizonyos részeinek a lehűlé­sét okozzák. A túlmelegedett, szervezet verítékezéssel hüti magát, amikor a testfelületre jutott izzadtság légneművé válik és elpárolog. Ehhez a fizikai folyamathoz komoly hőmeny- nyiség, kalória szükséges. Túlmelegedés esetén ez meg­könnyebbülés, de bizonyos hőmérséklet alatt károsodás következik be, mert a test­rész lehűlését okozza. Ha az izzadt ember hűvös helyiség­ben, pincében, befüggönyö- zött szobában hűtőzködik, az a nyári hurutok kialakulásá­nak egyik lehetősége. Ha valaki komoly átázás miatt lucskos ruháját kény­telen a testén megszán'tani, a betegség akkor is szinte biztosra vehető. Csakúgy — mintha valaki ki meleged­ve, esetleg kiizzadt testtel vízbe ugrik. Gyakori oka a nyári meg­fázásnak az úgynevezett lég­vonat, vagy egyszerűen a huzat. Ez a légmozgás (aho­gyan egyébként a szél — még a nyári szél is!) a test­felületről ellöki az ott már kissé felmelegedett levegőt, lehűti az alatta levő test­részt. No, de az igazság ked­véért meg kell említenem, hogy főleg csak a huzatér- zékeny szervezeteknél. Nem mindenki huzatérzékeny, és ezért mondják az ilyenek, hogy csak a kötözködő öre­gek találmánya. Pedig nem az! Nyáron rövid ujjú, köny­vi yü inget és blúzokat visel­hetünk. De ha az idő — ön­magát is megcsalva — olyan hőmérsékleti változásokat hoz, amik a megszokott ha­tárokat túllépik, akkor éb­redjenek fel a józan ész, és a kalendáriumtól függetlenül olyan ruhadarabokat vegyen mindenki elő, ami a körül­ményeknek megfelel. Ugyan­ez vonatkozik a hűvös mun­kahelyen dolgozókra, a vi­zén élő emberekre. Meg per­sze a gondolatlanokra és a könnyelműekre is. Buga doktor 1 Joy Fullhouse: Humoros történet Az újság humorrovatának szerkesztője hívatta az egyik munkatársat. — Mondja Brian, mit akar maga rám­tukmálni? — kérdezte ingerülten, és a szemét dörzsölgetle. — Miféle vicc ez? Maga ezt írta: „Jim puskaporos hordón ült, és közben pipára gyújtott. A halott huszonhét éves volt.’’ Ez valami hajme­resztő badarság! Mi köze ehhez Jimnek, és mit keres itt ez a halott? ­— Már megbocsásson, Mr. McClosky, én azt hittem, hogy teljesen érthető. — Nos ■— mosolyodott el maró gúnnyal a szerkesztő — mindjárt meglátjuk, mit is hitt maga ... — Ez az ember, ugyebár, puskaporos hordón ült... — Igen, ezt értem, ne magyarázgasson nekem napnál is világosabb dolgokat, vagy hülyének tart? — Isten ments, Mr. McClosky! Ez az ember puskaporos hordón ült... — De minek a hordó és még ráadásul a puskapor? Talán nem ülhetett székre, hokedlire, vagy például hintaszékbe? Mi­csoda ostobaság! — Azt nem tudom pontosan megma­gyarázni, hogy ez a Jim miért ült éppen egy puskaporos hordóra. — Ahá, no látja1 Nem tudja megma­gyarázni nekem, amikor itt áll, a dolgozó- szobámban. Akkor hogy tudná megértet­ni az olvasóval? — De én úgy véltem, Mr. McClosky, semmi jelentősége nincs annak, hogy ez a Jim miért ült éppen puskaporos hordóra. — És azután, minek az a puskapor? Látja, csupa kérdés, újabb és újabb kér­dés... Maga meg ezt feleli nekem: azt hittem... Rendben van, én segítek ma­gának, Brian. Tegyük fel, hogy ez a Jim kalóz volt, és tegyük fel azt is, hogy va­lóban egy puskaporos hordóra ült. Te­gyük fel, olyan hülye volt, hogy rágyúj­tott. Hát aztán? Mit keres itt valamiféle hulla? Badarság! — Bocsásson meg, főnök, de ez a histó­ria nagyon mulatságosnak tűnt nekem... — Én nem azt kérdezem magától, fiatal­ember, hogy mi tünt-íiinedezett magának! — emelte fel hangját a szerkesztő. — Ha­nem azt kérdezem, honnan került oda az a hulla! — Hiszen ez Jim... — suttogta Brian. — Micsoda? Jim? Talán gúnyt űz be­lőlem? Hiszen Jim a puskaporos hordón ül. A halott pedig honnan kerül oda? — Jim pipázott... — Nem beszélhetne kissé gyorsabban, Brian, nincs időm, hogy az örökkévalósá­gig fecsegjek magával Jimről, meg holmi átkozott halottról! — De hát ez egy és ugyanaz az ember — nyögte ki 'Brian. — Hogyhogy? — csodálkozott a szer­kesztő. — Ugyanaz? Jim a hordón ült és pipázott, a halott pedig, mint írja hu­szonhét éves volt. Milyen összefüggés van közöttük? — Én azt hittem __ — Megint hitt valamit! — Jim pipázott, egy szikra ráhullott a ■puskaporos hordóra, és a hordó felrob­bant ... — Ahá, akkor ezzel kellett volna kez­deni! Maga pedig egy árva szóval nem írt arról a szikráról. Most már érthető. De ki volt mégis huszonhét éves? — Jim ... — Istenem, milyen furcsa gondolat! Mi­lyen különös logika: előbb egyetlen szó­val sem beszélt a koráról, a robbanás után pedig valamiért éppen a halott életkorára tereli az ohmsó figyelmét, és semmit sem árul el a jelleméről, a családjáról, meg más egyébről. És azt képzeli, hogy ez a maga úgynevezett anekdotája szellemes? — Hát nem látja, Mr. McClosky... — Én semmit sem látok, fiatalember. Tudja véletlenül, mi a rovatunk neve? *— Hu ... mór... — Az ám! És úgy véli, hogy valakinek a szörnyű halála szórakoztathat bárkit? Eredeti elképzelése van magának a szó­rakoztatásról ... Válasszon inkább vala­milyen szellemesebb anekdotát. Igaz is, majdnem elfelejtettem: kiváncsi vagyok, hogyan hullhatott ez a szikra a puska­porba, mikor az a hordóban volt?! Fordította: Gellért György r

Next

/
Thumbnails
Contents