Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. július 27., szerda Florence Párizsból, Niki Norvégiából... Anyanyelvi táhor Sárospatakon A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Bolgár Művészet' Alap szervezésében be­mutatott kerámiák, fafaragások, ezüstéksze­rek, bőrtárgyak a budapesti Derkovits-íerem- ben. Eszperaniislák nagy találkozója Hangversenykrónika — Hogy hívják a kisku­tyát? a sárospataki Kossuth Kollégium lépcsőjére kupo­rodva két lány dédelget egy íeketés-barna kiskutyát. Az idegen hangra felnéznek, de szemük árulkodik, nem na­gyon értik a kérdést. ’ Meg- ■ ismételni nincs sok értelme, a helyzettel csak kicsit is ismerős egykettőre rájön: akiket megszólított, azok legelején állnak a magyar nyelv tanulásának. — Honnan jöttetek? A szép, fekete hajú kis­lány szeme felcsillan. Ez a kérdés nyilván már ismerős , számára. — De Paris ... — Szóval Párizsból. Hogy hívnak? — Florence. — Először vagy itt? — Non. L’année passée j" étais déjá ici... Florence-nak bizony köny- nyebben megy franciául, a magyar nyelvre még nem könnyen forognak a gondo­latai, pedig, ahogy mondta — s a franciául folytatott beszélgetést a továbbiakban magyarra fordítva adjuk közre — tavaly már volt a sárospataki anyanyelvi tá­borban. De talán, mire ez az újabb négy hét elrepül, addigra a bátorsága is meg­jön, hogy próbálkozzon a beszéddel, s ne csak a kö­telező, délelőtti, a nyelvta­nulásra szánt órákon. — Odahaza szoktatok be­szélni magyarul? — Nem. — Miért? — Apa nem akar. — És akkor egyáltalán nem gyakoroltad a magyar nyelvet? i — De a bátyámmal, néha. i — ö beszéli? t — Kicsit. i — Hol tanulta? Otthon? — Nem. Hat éve ö is itt volt Sárospatakon. — Tavaly te is voltál már. Jól érzed itt magad? [. — Óh, igen. Nagyon, j — És a magyar? f — Nehéz... nagyon ne­j héz. — Megtanulod? I — Szeretném ... | Florence Szilágyi — Pá­| rizsből — ránéz a karórájá- ! ra, 'azután fel, a lépcső te- ! tejére. Dr. Fenyvesi And­rás — csoporttársára — int a lépcsőről: maradhat egy kicsit. De a beszélgetést már nehéz folytatni, Florence a könyvéért nyúl, meg a szó­táráért, a kicsi kék szótár­füzetért, melybe néhány nap i alatt is sok új szót jegyzett be. Indul három órán ke­resztül gyötörni magát a magyar nyelvvel. * — Jó reggelt kívánok 1. Hogy vagy? A viszontköszönés kicsit bátortalanul megy még, s szó ami szó, inkább sejteni mintsem érteni, amit vála­szolnak. Dr. Kováts Dániel, a ta­nítóképző főiskola főigazga­tó-helyettese, a sárospataki anyanyelvi tábor pedagógiai vezetője kilencszer tette fel a kérdést, „Hogy vagy?” Hogy egészen pontosak le­gyünk, valamivel többször, mert volt, akinek ismételni kellett ahhoz, hogy megért­se. — Jól va-gyok... A kiejtés idegenes, nyi- tottabbak s rövidebbek a hangok, mint ahogyan azt mi képezzük. A norvég Sti­ve válasza eltér. — „Beteg va­gyok”, mondja álmosan —, alkalom újabb szavak tanu­lására. „Jön az orvos.” „Hol van az orvos”, „Az orvos a kórházban van”... Ebben a csoportban — igazi kezdő csoport — az angol a közvetítő nyelv, azón remekül megérti egy­mást a norvég Mónika, Nyi- na, Stive, István, Niki és az amerikai fiú is. Ezen a mostani órán a birtokos személyragok hasz­nálatával ismeraeunek, s bi­zony össze kell szedniük magukat, ha a „toliam, test­vérem, asztalom” rendjeüen el akarnak igazodni. De Niki, Vera és Nyina nagyon szorgalmas, Stive is ügyesen válaszolgat. Erezni az igye­kezetük. * Az anyanyelvi táborban persze nemcsak kezdők van­nak, hanem olyanok is, akiknek gyorsan pereg ma­gyarul a nyelvük. Ok több­nyire már visszajárok, es odahaza is használják a nyel­vet. Nekik általában mind­két szülőjük magyar. De ahol csak az apa vagy az anya — ott bizony komoly „munka” a nyelvtanulás. A Magyarok Világszövetsé­ge es az Anyanyelvi Konleren- cia védnökségével ezen a nyáron is megszervezték a tábort. Középiskolás korú — ók vannak a Bodrog- parti városban —, még soha nem jött annyi, mint idén. Tizenhét országból jöttek — Brazíliától Libanonig, Norvégiától Kanadáig, és persze európai országokból is — hetvenhetén. És a lét­szám még nem teljes. A délelőtt a tanulással telik — hét csoportba osztották őket, a nyelvismeretük szerint — három magyaróra, azután a magyarságismeret, amibe bele kell, hogy férjen egy kis történelem, földrajz, mű­vészettörténet és énekóra, mert hiszen néhány szép népdalt feltétlenül haza kell vinniük magukkal. A dél­után már a lazításé, a nya­ralásé, bár ez sem céltalan — kedvükre választhatnak szakkört, aszerint, hogy a néptánc, a fafaragás, a ke­rámiakészítés vagy éppen­séggel az irodalom érdekli őket. Működik egy kis iro­dalmi színpad, persze első­sorban a magyarul jól be­szélők közül verbuválódik tagsága. Azután van vetí­tés — most éppen a János vitézt fogják megnézni, s általában irodalmi adaptáci­ók szerepelnek a műsorban, hogy ezáltal is „kapjanak valamit” — és kirándulás, a hét végén például a Zemp­léni-hegységgel ismerkedtek. A tábor vége felé majd or­szágjáró kirándulásra is mennek, hogy teljesebb le­gyen a kép, amit Magyar- országról visznek magukkal a földgolyó közelebbi és tá­volabbi pontjaira. — Tíz-tizenkét visszatérő mindig van — mondta dr. Kováts Dániel. — És bizony sok kint élő családdal úgy ismerkedünk meg, hogy egyik évben az egyik, a má­sikban a másik gyerek jön el. Ügy tapasztaljuk, szere­tik ezt a tábort. A gyere­kektől hallottuk, Ameriká­ban alakult egy baráti kör a sárospataki tábor „öreg­diákjaiból”. Évente egyszer találkoznak, s alkalmanként tizenöten-húszan is össze­jönnek. Fdményeiket idézik. Caulorás Annamária Hatvannyolcadik alkalom­mal rendezik meg az Eszpe­rantó Világszövetség , kong­resszusát, amelynek ezúttal hazánk fővárosa, Budapest ad otthont július 30-a és augusztus 6-a között. E ta­lálkozó — amely a nemzet­közi nyelv szükségességét hi­vatott bizonyítani — kiemel­kedő eseménye az ENSZ ál­tal meghirdetett kommuni­kációs és hírközlési évnek is. A 68. eszperantó világ- kongresszusra egyébként 75 országból négy-ötezer eszpe- rantista jelezte részvételét. A kongresszus gazdag tu­dományos, szakmai, turiszti­kai és kulturális programja közül néhány Borsod me­gyét is érinti. így például augusztus 3-án Abaújszán- tón kerül sor a világkong­resszus egyik hivatalos ese­ményére. Ekkor avatják fel a község szülöttének, dr. Ka- locsay Kálmánnak, a költő, műfordító, kritikus és nyel­vész eszperantistának az em ­lékszobáját. Az emlékszoba az abaújszántói helytörténe­ti gyűjtemény önálló kiállí­tásaként működik majd. Kaloosay Kálmán 1891-ben született Abaújszántón, or­vosi diplomát szerzett. Az eszperantó mozgalomba 1911­A magyar filozófiai könyv­kiadást sokszor éri bírálat az alapvető, klasszikus mü­vek hiánya miatt. Az Aka­démiai Kiadó Filozófiai írók Tára Űj folyama jó néhány művet megjelentetett — fő­ként a múlt századi jeies gondolkodóktól. Az ókori gö­rög filozófusok munkái azon­ban meglehetősen nehezen hozzáférhetők. Platóntól hely- lyel-közzel csak A lakoma, s a Szókratész védőbeszéde ér­hető el — többnyire csak könyvtári kölcsönzés útján. Most az Európa Kiadó A Vi­lágirodalom Klasszikusai so­rozatában régi hiányt pótol. (Egyébiránt nagyon örvende­tes, hogy az alig 2 éve in­dult sorozat már a 10. kötet­nél tart, mely jelen viszonya­ink közepette jelentős ered­ménynek számit.) Platon mű­veiből ilyen bő válogatás a felszabadulás óta nem jelent meg: a teljes, illetve a fenn­maradt életmű közel negye­dét teszi ki. Igaz, nem e so­rozat feladata, hogy egy Pla- ton-összessel álljon elő, de ilyet 1.943-ban produkált a magyar könyvkiadás — két ízléses kötetben, bibliapapí­ron. E kiadásról ugyan Fa­lus Róbert, e kötet utósza­vának írója joggal állítja, hogy a fordítás helyenként elavult — mégis e válogatás várható sikere után, indokolt olvasói kívánság egy Plafon- összes. Platon (i. e. 428—347) ben kapcsolódott be. Eszpe­rantó tankönyveket írt, s többek között az ő fordítá­sában ismerkedhettek meg e nyelv barátai a János vitéz­zel, Az ember tragédiájával, Dante Pokol című művévé}. Fordította több magyar köl­tő műveit. Versei eszperan­tó nyelven több kötetben és antológiában is megjelentek. Az emlékszobában dr. Ka- locsay Kálmán életenek do­kumentumait, tárgy; emlé­keit, s müveit kívánják be­mutatni. Az egész napos kul­turális és irodalmi program egyik eseménye egyébként az az eszperantó nyelvű mű­sor lesz, amelyet Jobba Ga­bi, a Radnóti Színpad mű­vésznője állított össze dr. Kalocsay Kálmán fordítá­saiból és saját műveiből. A program egyik érdekes színfoltja borverseny lesz: a hazai és a külföldi eszperan- tisták által termelt borok versengenek egymással. A világ eszperentistáinak idei találkozója egyébként országjárással fejeződik majd be. Megyénkbe augusztus 7-e és 9-e között érkeznek majd; Miskolccal. Tapolcával, Lil­lafüreddel és Aggtelekkel is­merkednek meg a résztve­vők. méltán a görög filozófia leg­jelesebb képviselője Ariszto­telész után vagy mellett, aki végigélte az athéni demok­rácia és az egész poliszvilág alkonyát, s azon erkölcsi, eti­kai értékek pusztulását, mely ma is számos gondolkodó hu­manista eszmerendszerének kiinduló alapja és példája. Műveinek jó része filozófiai párbeszéd formájában ma­radt az utókorra — olyan logikai és műfaji formában, mely magán visel; a tanítás, s egyben a szépirodalmiság igényét is. Platon idealista, hisz maga a szó is tőle szár­mazik — noha mindig hang­súlyozza az ideák valóságos, objektív létét, de azokat az anyagi lét fölé emeli. A „szemlélődő élet” és a „cse­lekvő élet” alternatíváját pró­bálta Platon feloldani, ami­kor az Aljamban megfogal­mazta: ahhoz, hogy a társa­dalomban a jó és az erény érvényesüljön, vagy a filozó­fusoknak kell uralkodniuk, vagy az uralkodóknak kell filozófusokká lenniük. Az ókori sztoikus etika ed­dig sem volt ismeretlen a magyar olvasó előtt, hisz Se­neca, Epiktétesz és Marcus Aurelius művei hozzáférhe­tőek. A Gondolat Kiadó Eti­kai gondolkodók sorozatában megjelent Sztoikus etikai an­tológia szinte minden kép­viselőjét bemutatja. — Köz­tük két olyan szerző is van, A szabadtéri koncerteken hallott müvek más tulaj­donságaikkal hatnak, mint hangversenytermi megszólal­tatásukkor. A részletek ér­tékei, elsősorban a dinami­kai kifejezőeszközök illé­konnyá válnak, s felszívód­nak abba a légtérbe, amely nem képes a hallgatóság szá­mára is maradéktalanul megtartani a pianlsszimók bensőséges suttogását, a vib- rátók puha effektjeit. Más hatások dominálnak, első­sorban a nagyobb zenei egy­ségek, a formák plaszticitá- sa érvényesül igazán. Mind­ez azonban távolról sem je­lenti azt, hogy — a nagyobb formáktól a kifejezés rész­letei felé haladva — az akusztikus körülményeknek Ilyesféle megszorításai már semmiféle különbségtételre nem tesznek lehetőséget. Sőt, épp a jelentős különb­ségek tették színvonalassá azt a három koncertet, amelyet a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar adott a diós­győri vár udvarán; az együt­test a Magyar Televízió IV. karmesterversenyének há­rom, helyezettje vezényelte. Először Robert Houlihan (Írország) lépett a karmes­teri emelvényre, július 4-én adott hangversenyének mű­kiknek munkái itt jelennek meg először élő — azaz ma is használt — nyelven, mit nem kis büszkeséggel írha­tunk le. A kötet bepillan­tást ad a szenvedélyes vita- irodalomba is, amelyet a sztoa ellenfelei alkottak meg, mint az eklektikus Cicero, a platónikus Plutarkhosz vagy a peripatetlkus Alexandras/.. Az Etikai gondolkodók má­sik új kötele második ki­adás; Blaise Pascal Gondo­latok című munkája. A Gon­dolatok címet nem a szerző acita munkájának, hanem az utókor, hisz a XVII. századi gondolkodás francia nagy­mestere nem írta meg ösz- szefoglaló művét. Egyáltalán nem irt művet, csupán cédu­lákra írta fel gondolatait az élet, a világ, a gondolkodás, az ember szerepéről. Ezeket rendezték aztán később saj­tó alá, s vált az etikai gon­dolkodás egyik alapművévé. A töredékekből ma sem ál­lapítható meg: racionalista vagy irracionalista gondolko­dó-e, apologetikus vallásböl- cselő, vagy tragikus filozófus? ő az a filozófus, akitől idéz­ni viszonylag könnyű, hisz nem sértjük meg vele esz­merendszerét, s gondolatait nem kiragadva citáljuk, öt nem elolvasni — olvasgatni, ízlelni kell, s így bontakozik ki előttünk a „mélységes Pas­cal". <K. S.) során Berlioz A kalóz című nyitánya, Beethoven 11. és Csajkovszkij V. szimfóniája szerepelt. Oliver Dohnányi (Csehszlovákia) 11-én diri­gálta a Miskolci Szimfoniku­sokat, Kodály Galántai tán­cok, Smetana Moldva és Dvorak Vili. szimfóniája volt a programja. Befejezé­sül, július 18-án pedig And­rea s Weiss (NSZK) irányítá­sával Weber Oberon nyitá­nyát, Beethoven IV. és Dvo­rak IX. szimfóniáját hall­hattuk. Bár csupán néhány nap állt egy-egy dirigens ren­delkezésére, hogy úgymond a „maga képére” formálja a zenekar stílusát, ez mégis sikerrel járt. Mindhárom koncerten más és más ze­nekart hallottunk: Houlihan egy szelídségében is mar­kánsnak ható interpretációs összképet alakított ki szel­lemes érzékenységével; Doh­nányi gazdag érzelmességé- vei hatott legjobban a ze­nekarra; Weiss pedig a fo­kozott precizitás műgondjá­val igyekezett az együttes legjobb formáját tetten érni. Nagyon fegyelmezett, vá­lasztékos hangzást produ­kált a Miskolci Szimfonikus Zenekar, tolmácsolásaikban nyoma sem volt évadvégi fáradtságnak, vagy szét­szórtságnak, s ez egyben azt is eredményezte, hogy a várkoncertek második tele — az első három koncert­ről korábban már írtunk — Miskolc nyári zenés rendez­vényeinek legizgalmasabbjá- vá vált. * A szerelem a határtalan emberi érzelmek egyike, ere­jét, méghozzá egymástól tá­vol eső korokat összefogó erejét tette próbára a Frans Dubois vezette belga énekkar, a Capella Caecilia műsora. Ez a program nem csupán egymás) ól távol eső korokat, hanem távoli stílu­sokat, zenei gesztusokat es kifejezésmódokat társított azon a hangversenyen, me­lyet július 22-én az avasi műemlék templomban hall­hattunk. A reperioár — szá­munkra — már-már frivol­nak ható összetettsége, „Sze­relmi dalok a 15. századtól napjainkig" címmel érdekes műélvezetre nyújtott alkal­mat. Másfél óra alatt húsz szerző művét, Monteverdi- től Weber, Beethoven. Schu­mann kompozícióin át Satie- ig (milyen ritkán van alkal­munk Satie műveit ilyen koncerteken hallani!), baszk népdalokat. Bartók népdal- feldolgozását. reneszánsz hangszeres darabokat, vala­mint hangszeres és énekkari kíséretes énekszólókat mu­tatott be a tekintélyes nem­zetközi hírnévnek örvendő együttes V- Sz. II Ujkönyvek

Next

/
Thumbnails
Contents