Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-27 / 176. szám

1983. július 27., szerda ÉSZAK MAGYARORSZÁG 5 Ki telel a tragikus iskolai balesetért? Volt egyszer egy Szinva... (I.) Vörös és fekete A Szinva patak a Petőfi utcai-szakaszon már kiépített mederben foiydogál. Fotó: Fojtán L. Az egyik nagyközség I. szá­mú Általános Iskolájának el­ső osztályos tanulói, a tanító felügyelete alatt, az iskola ét­kezdéjébe mentek. Három gyereknek nem jutott hely az asztalnál, s bár meghagyták nekik, hogy maradjanak a te­remben, kimentek az epület elé. Szemközt van a II. számú Általános Iskola udvara, ahol a nevelő felügyelete alatt kis­diákok sorakoztak. Közülük az egyik első osztályos kivált a csoportból és köveket do­bált az utcára. Egy kődarab eltalálta a három várakozó gyermek egyikének bál sze­mét, és olyan súlyosan ser­iette meg, hogy azt el kellett távolítani. Ennek következté­ben a gyerek munkaképessé­ge véglegesen 30 százalékkal csökkent. A tragikus sorsú kisfiú szü­lei útján, a községi tanács, valamint a szerencsétlenséget okozó gyerek anyja ellen 300 ezer forint nem vagyoni kár megfizetéséért pert indított. A járásbíróság, majd felleb­bezésre a megyei bíróság a keresetet elutasította. Ezt az­zal indokolták, , hogy sem a felügyeletet ellátó iskola, sem a szülők részéről nem történt olyan mulasztás, ami kártérí­tő felelősségüket megállapí­taná. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más állás­pontra helyezkedett. A dön­tést hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljá­rásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. — Akinek belátási képessé­ge hiányzik, vagy fogyatékos, az nem vonható felelősségre. Helyette gondozója felel, kir véve, ha bizonyítja, hogy en­nek ellátásában az elvárható módon járt el — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. A bal­esetkor a szerencsétlenül járt kisfiú felügyeletét az I. sz., a kövekkel dobálózóét a II. sz. iskola látta el. Ebből követ­kezik, hogy a kárigénnyel ve­lük szemben lehet fellépni, de 'Az Állami Ifjúsági Bizott­ság kedvezményes üdülteté­si lehetőségei az utóbbi idő­ben meglehetősen szűkösek, így az utazási költségek dön­tő részét a fiataloknak kell kifizetniük. Ennek ellenére egyre népszerűbbek az Ex­press által szervezett utak, melyek a pihenési, a spor­tolási és a művelődési igé­nyeknek egyaránt megfelel­nek. Az Express Ifjúsági és Di­ák Utazási Iroda Borsod me­gyei Kirendeltségén az el­múlt esztendőben több mint ötezerrel emelkedett azok­nak a fiataloknak a száma, akiknek a kirendeltség szer­vezte meg programját. Ér­dekes, hogy a három-négy napos túrákkal ellentétben, megnövekedett az igény uz egy-két napos hétvégi ki­rándulások iránt. Különösen népszerűek a budapesti kul­turális eseményekre szerve­zett különjáratok. Ezeken, a színházlátogatásokat több­nyire városnézéssel, koncer­tekkel kötik össze. A kiren­deltség új és sikeres kezde­ményezése az óvodások és általános iskolás gyerekek utaztatása. Az ózdi és sátor­aljaújhelyi fiókirodák több, mint ezer óvodás és kisis­kolás részére szerveztek utat Miskolcra, a Micimackó és a Süsü, a sárkány előadásaira. Ugyancsak számos érdeklő­dőt vonzanak a visszatérő kulturális, sportturisztikai rendezvények, mint például a szegedi, a soproni ifjúsági csak akkor, ha jogképes jogi személyek, vagyis a községi tanács v. b. önálló gazdálko­dási jogkörrel ruházta fel őket. Igenlő esetben csak ölt, amennyiben azonban ilyen felhatalmazást nem kaptak, akkor a községi tanács perel­hető. Az eljárt bíróságoknak mindezt tisztázniuk kellett volna. — A baleset az iskolában történt, amikor a napközi ott­honos gyerekek ebédeltek, vagyis felügyeletüket az isko­la látta el. Tehát a felelősség alól az iskoláknak kell ki­menteniük magukat és bizo­nyítani, hogy nem terheli őket mulasztás — hangzik to­vább a végzés. Figyelembe kell venni azonban, hogy az általános iskolai rendtartás értelmében napközi otthonos csoportokban legalább 20, de legfeljebb 40 gyermek lehet. Az I. sz. iskolában azonban 45 tanuló felügyeletét bízták egy nevelőre. Ezért meg kell állapíta­ni, miért nem tettek eleget a rendtartásban foglaltaknak, és az ebédeltetés miként tör­tént. Azt is vizsgálni kell, hogy a baleset idején a II. sz. iskola udvarán hány gyermek tartózkodott és hány nevelő vigyázott rájuk. Az iskola ugyanis akkor is megszegi kötelességét, ha a felügyelet érdekében megfelelő számú nevelőről nem gondoskodik. A végzés értelmében az is­kolának az is feladata, hogy a gyermekeket a helyes ma­gatartásra nevelje. A bírósá­goknak ezért tisztázniuk kel­lett volna, hogy a II. számú iskolában korábban történt-e rendbontás, előfordult-e, hogv a gyerekek máskor is kővel dobálóztak. Amennyiben igen. úgy fokozott felügyeletre lett volna szükség. A Legfelsőbb Bíróság irány- mutatásai alapján most a já­rásbíróságnak újból döntenie kell, hogy a tragikus balese­tért ki felel. napok, illetőeg az Express megyei sportnapok. Ebben az évben a kiren­deltségen kiemelt figyelmet fordítottak a tanulmányi ki­rándulásokra, amelyeknek szervezésébe bevonták a fia­tal pedagógusokat is. Mivel kevés kivételtől eltekintve valamennyi iskola április 15-e és május 31-e közötti időszakra tervezi kirándulá­sát, változatlanul gond — a korlátozott férőhelyek miatt — az olcsó szállások bizto­sítása. Borsodban talán eny­hítene a szervezési nehézsé­geken a Csanyik-völgyi Po­litikai Képzési Központ be­kapcsolása az ifjúsági turiz­musba. A belföldi üdülések meg­szervezése mellett fontos fel­adat a fiatalok pénztárcájá­hoz mért külföldi utak biz- Josítása. Kiemelkedően ma­gas a Szovjetunióba szervezett utak száma. A viszonylag olcsó utak kőiébe tartoznak az NDK-ba szervezett tú­rák. Sokan kedvelik a Bul­gáriába. kiváltképp a ten­gerpartra szervezett csopor­tos üdülést is. Az elmúlt szezonban 423 fiatal pihent Lozenecben, Primorskóban, Druzsbán és Várnában. Csehszlovákiába főként kis- határmenti forgalmat bonyo­Híradás T alpunk alatt, Bükkzsérc határában, az Odorvár­hegy kövei csikorog­nak. Errefelé úgy tartják, ezeket a köveket már az em­beriség történetének legré­gibb idejében is embertalp érintette. Kő-, majd bronz- szerszámos eleink szívesen tanyáztak a magaslat kör­nyékén. A mészkőbarlangok menedéket, a kilátóhely mesz- szilátást kínált, ami a távcső nélküli világban nem kevés előnnyel járt. A hegy csú­csáról — azóta már tudjuk, legmagasabb pontja 546 mé­ter magas — figyelmes szem kilométerekről megpillanthat­ta a Hór völgyében közle­kedő utast, rablót, fegyve­rest, s szándékát kikémlel­ve dönthetett, felveszi-e a kapcsolatot az érkező idegen­nel. Ezer évek teltek, a távcső még mindig sehol, ám Odor­vár birtokosai a kőhegyű dárdánál, nyílnál már sok­kal „elmésebb” gyilokkal — ágyúval, puskával — riogat­hatják a váron kívülieket. És ha a mendemondáknak hinni lehet, a várhegyet már hír­adásra is használják. Az Odorvár-hegyen meg­állva, két magaslat közötti nyiladékon a Várhegy, má­sik oldalon a Vészverő név­re hallgató csúcs látható. Egyik Eger irányába, másik Diósgyőr felé tudta tovább­adni a hírt, közeledő sere­gekről, fegyverekről, harcról, győzelemről, vereségről. Az egri vár fokán magasba csa­varodó füstjeleket a Várhe­gyen, a Nagyegeden, Odorvá­ron, a Vészverőn, az őrhe­gyen, a Messzelátón ismétel­ték, s talán percek teltek csak el, s már Diósgyőrben vehették a híradást. Azóta persze a távcső mel­lé távíró, rádió, telefon is készült, s hogy kell füsttel üzenni, alighanem elfelejtet­tük. Manapság már a tűzra­kás is átkerül a feledésre ítéltetett ismeretek közé, egy­más közötti híradásainkban is mind kevesebb a meleg. Alkalmanként tán föl le­hetne eleveníteni a két vá­ros — Diósgyőr és Eger kö­zött — a híradás eme haj­danvolt módját. Bizonyítan­dó, a csavarodó füst, ha ügye­sen bánnak vele, nemcsak harcról, fegyverekről képes tudósítani. lit le a kirendeltség. Leg­gyakrabban Kassára, Rozs­nyóra, Lőcsére és a Magas- Tátrába szerveznek kirándu­lást, noha az idén jelentő­sen csökkent ezekre1 az igény, az ismert vámrendelkezések miatt. A más megyékből és kül­földről megyénkbe látogató fiatalok száma évente meg­haladja a tizenötezerhárom­százat. Szállásukról, étkezé­sükről. programjaikról a ki­rendeltség gondoskodik. A már hagyományos lillafüre­di, aggteleki, sárospataki és tokaji kirándulások mellett bővítik az ifjúsági turiz­mus hálózatát leninvárosl, mezőkövesdi városnéző tú­rákkal. Az Express Ifjúsági és Di­ák Utazási Iroda Borsod me­gyei Kirendeltsége jelentős szerepet tölt be megyénk idegenforgalmában. Eredmé­nyes és kölcsönös együttmű­ködése van az IBUSZ-ki- rendeltséggel. a \Borsod me­gyei Idegenforgalmi Hivatal­lal és egységeivel. E kap­csolat továbbfejlesztése mel­lett újabb együttműködési megállapodást terveznek az Országos Takarékpénztár to­kaji. rnádi és mezökereszte- si fiókjaival. Monos Mária A terméskő foglalatból # rozsdás csapok lógatják orrukat. Fölöttük fel­irat: Szinva-forrás. A csövek­ből ritkán cseppen a víz, fél óra sem elég, hogy az alátar­tott tenyérben kortynyi gyűl­jön. „A határon és a városon keresztül folyik a Szinva és Pecze patak, amaz diósgyőri völgyből jővén Felsözsolcza alatt a Sajóba szakad, emez a bábonyi hegyekből eredvén két árkával folyja át a várost, onnan kiérvén, a Szinvával egyesül. Mindenik több mal­mokat hajt, különösen a Szin­va malmai a város közepén jelesek.” Fényes Elek láthatta ilyen­nek a múlt század közepén a várost, ha utazást tett az Al­föld és Felföld kapujába, Mis­kolcra. A völgyvonulat első lakói a patak hordalékán megtele­pedve, nagyobb folyó híján csak a Szinvával léphetlek szövetségre. Igaz, a víz gyak­ran kijátszotta a hallgatással kötött szerződést — az utób­bi négyszáz évben tizenkét­szer zúdított hatalmas ára­dást Miskolcra —, de erről legtöbbször nem ö tehetett. Huszonhat kilométernyi med­re a Bükk lábaihoz lerohanó karsztvizek elvezetésére hol szűknek, csapadékszegény években a csordogáló élet to­vábbítására, túlságosan tág­nak bizonyult: a szomjas föld, a telhetetlen sziklahasa­dékok elnyelték, mielőtt az emberek közé ért. Azért legtöbbször csak le­jutott. Gabonamalmok mel­lett guba-, kallós- és papír­malmokat, tűzszító fúitatókat hajtó lapátkerekeket hordott hátán századokon keresztül, de vize éppúgy elcsordogált a cserzőipar tisztes mesterei elé, mint a kenderáztatókhoz. Nem fordult riadtan vissza a feltűrt. szoknyáiú fiatalasz- szony sem, ha szennyesével a partjára ért. fönn a hegyen pedig akárhány favágót, szén­égetőt kínált nap mint nap — egy-egy ital jéghideg víz­zel. Nem engedte haza üres kézzel azokat sem, akik med­rében kosarat merítettek: a gyox-s folyású hegyipaíakban a halak pöttyös hátú fejedel­me, a pisztráng tenyészett. Jó kétszáz esztendeje im­már, a Bükk és környékén vaskövet leltek. Enczler Jó­zsefet, a Gölnicről elszárma­zott hajdani bánya- és kohó­sáfárt, vagy a Fazola dinasz­tiát aligha kell bárkinek be­mutatni. Henrik, s az apja örökségével sáfárkodó Fri­gyes már tapasztalhatta, mi­lyen, ha a Szinvában sekély víz csörgedezik, pedig akko­riban még nem álltak sorba a patak mentén a nagy víz­igényű gyárak. A Szinva-, a Garadna-, An­na-, a Királykát- és a többi forrás vize a hámorokat szol­gálta. És ahogy szaporodtak a diósgyőri kohók, úgy lettek mind többen a városialt ók. A múlt század elején a Garad- nát korántsem csónakázók kedvéért szorították gátak közé: a Hámori-tó vize a Szinváé mellett a vasgyár vízigényét volt hivatva kielé­gíteni. A forrásvizekre Diósgyőr és Miskolc ivóvízellátásához volt egyre nagyobb szükség. Csak amit a csővezeték el nem szállíthatott, az indult lefelé a Szinva medrén. Néhány szárazabb esztendő, taplóra száradt a patakmeder, s a Szinva felső szakaszából a ví­ziélet visszahozhatatlanul el­tűnt. Hiába jött az idegen, ha a lillafüredi szikláról 21 méter mélybe zuhanó vizet akarta megcsodálni. A száraz szikla­falra akár a táblát is kirak­hatták volna: ..A vízesés meg­szűnt.” (Manapság a turista- idényben. rendelet szabályoz­ta műzuhatag üzemel. A Há­mori tóból emelnek föl órán­ként száz köbméter vizet, hogy aztán a látogatók szeme láttára a hajdani vízesés he­lyén a Szinvába csurgassák.) Felső- és Alsó-Hámorba, bár a Szinva medrében, már legtöbbször Csak a Garadna érkezik, hasonlóképp a Csa- nyik-völgyi kryptongyárba. Itt a víz csak hűtésre szolgál, és a 10—15 fokos hőmérsék­letű forrás mindössze 2—3 fokkal melegebben, de épp­olyan tisztán kerül vissza s mederbe, mint ahogy a gyár­ba érkezett. A több mint 200 éves Diós­győri Papírgyár már nem di­csekedhet a kryptongyáréhöz hasonló erényekkel. Igaz, a hajdani állapotokhoz képest, mikor még rongycellulózt is főztek, s a magas szulfáttar­talmú szennyvizet engedték tovább, napjaink állapota már rózsásnak tűnik. A való­ságban pedig teljesen mind­egy, tartalmaz-e szennyező­anyagot a papírgyárból elen­gedett víz, hiszen a víziélet már ezen a szakaszon is vég­leg megszűnt. A kohászat a kényes vízfel­használók közé tartozik. Leg­újabb beruházásaihoz víztisz­títókat, ioncserélőket is vásá­roltak: modem berendezéseik csak kifogástalan minőségű vízzel működhetnek. A Hámori-tó Szinván ide­vezetett vize pedig még min­dig jóval tisztább, no és jóval olcsóbb is, mint amit a Sajóból hoz ide a cső. Bár jobb híján az is megteszi. Az átfolyó rendszerű vízfelhasználást persze már a kohászatban is felváltotta a zárt vízforgatás, ám a folyamat végén a víz egy része mégis alkalmatlan­ná válik a további hasznosí­tásra. És ennek útja a Szin­vába vezet. A durvahengerműből pél­dául 30 tonna szennyező- anyag távozott nap mint nap a Miskolcot átszelő patakba. A két vízügyi szakember, Ba­lázs László, az Észak-magyar­országi Vízügyi Igazgatóság szakágazati főmérnöke és Boda Árpád, műszaki főelő­adó a kátránytól, revétől, olajmaradéktól, vasiszaptól megfestett Szinvát fekete ío- lyónak vagy, a szennyező- anyag összetételének változá­sa miatt, csak vörös folyónak nevezi. Az LKM több mint 40 ezer köbméter vizet fo­gyaszt naponta (a Szinva és az őt tápláló források a leg­nagyobb vízbőség idején ter­melnek ennyit), a megforga­tott vízmennyiség pedig közel félmillió köbméter. (Vagyis, ha mindenütt csak egyszer használnák a vizet, nap mint nap ennyire lenne szüksége a gyárnak.) A több mint 200 ezres la-' kosú város, Miskolc vízfo­gyasztási csúcsa napjainkig 123 ezer köbméter. A gyári szennyvizek mellett — amolyan kísérőként — a Szinvába kerül a város szennyvizének egy része, egy- egy nagyobb eső alkalmával az utcákon felhalmozódott mocsok is a patakba szalad,' amely immár felduzzadva ha­ladhat végcélja felé. Útjába nemigen áll semmi; még szennyvíztisztító sem. Annak ellenére, hogy Miskolc az első volt a vidéki városok közül, ahol a víz biológiai tisztítását megoldották — a két világháború között épített jó 20 ezer köbméter kapaci­tású telepet a második világ­háborúban bombatalálat érte —, mégis, jelenleg a napi 120 ezer köbméter szennyvíz mindössze egy rácson és egy homokfogón keresztül áram­lik a Sajóba. A folyó pedig egykedvűen nyeli a habosszürke penet- ráns szagú áradatot. Igaz,' nincs már mit féltenie. A Szinvához hasonlóan a halak; növények itt is réges-rég ki­pusztultak. (Következik: Békakoncert a belvárosban.) Csendes Csaba. Cs. Cs. Ifjúsági Inrizras Borsodban • UTAZÁS, ÜDÜLÉS AZ EXPRESS SEGÍTSÉGÉVEL • SLÁGER A BOLGÁR TENGERPART • ÚJABB MEGÁLLAPODÁSOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents