Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-26 / 175. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXIX. évfolyam, 175. szám Ara: 1.40 Ft Kedd, 1983. július 26. ü Pravda vezércikke Korszerűsítik az átkelőhelyek világítását AT MS7MP BORSOD-AB AÜJ-ZEMPLEN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK I.APM ŐRJÁRAT A KESZTYŰ KÖRÜL (3. o.) TERVEK, MOZGÁSOK HERCEGKŰTON (4. o.) „FÖLFEDEZÉS MIATT ZÁRVA!” (5. o.) a magyar küldöttség látogatására! A moszkvai Pravda hétfői számában vezércikkben tért vissza a Kádár János vezet­te magyar párt- és kormány­küldöttség szovjetunióbeli lá­togatásának és tárgyalásai­nak értékelésére. Kádár János és Jurij And- ropov megbeszéléseit, a ma­gyar és a szovjet vezetők tárgyalásait a szívélyesség és a kölcsönös megértés jelle­mezte. A Szovjetunióban úgy fogadták a magyar kül­döttséget, mint barátokat és szövetségeseket a közös cé­lokért vívott harcban, mint a marxista—leninista ideoló­giában összeforrott azonos gondolkodókat — állapítja meg a Pravda. A vezércikk rámutat: a tárgyalások befejezésével ki­adott közös közlemény nagy munka eredménye, s kifeje­zésre juttatja a két ország közös, következetes és elvhű irányvonalát a szocializmus és a kommunizmus eszméi­ért. a világ békéjének meg- védelmezéséért folytatott harcban. A testvéri pártok korunk objektív szükségszerűségei­ből indulnak ki, amely azt követeli, hogy a szocialista országok minden téren erő­sítsék együttműködésüket és összeforrottságukat a szocia­lista és a kommunista építő­munka kérdéseinek még si­keresebb megoldása, a bé­kének és a civilizációnak a nukleáris megsemmisítés fo­kozódó veszélyétől való meg- védelmezése érdekében. Ez a két- és többoldalú együtt­működés létfontosságú té­nyező — hangsúlyozza a Pravda. A magyar és a szovjet ve­zetők megbeszéléseik közép­pontjába az együttműködés hatékonyságának növelését állították, s e téren ma szé­lesebb perspektívák nyílnak meg az eddigieknél. Ahhoz azonban, hogy teljességük­ben valóra váltsuk ezeket a lehetőségeket, a két ország kapcsolatait magasabb, mi­nőségileg új szintre kell emelni. A cikk emlékeztet arra, hogy a moszkvai megbeszé­léseken megállapodás szüle­tett a pártmunkában szer­zett tapasztalatok cseréjének bővítéséről, az ideológiai té­ren való együttműködés meg­szilárdításáról, s a pártközi kapcsolatok minden szinten történő elmélyítéséről. A továbbiakban a Pravda vezércikke megállapítja: a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli hivatalos, ba­ráti látogatása újabb lépés a testvéri szocialista országok közössége összeforrottságá- nak elmélyítése útján. Ma­gyarország és a Szovjetunió el kívánja mélyíteni együtt­működését a politika, a gaz­daság és az ideológia terén, s mindezt szoros egységben teszi a Varsói Szerződés szer­vezetében, s a KGST-ben ki­fejtett közös munkával. A szocialista gazdasági integ­ráció elmélyüléséhez járul majd hozzá — mint erre a közös közlemény rámutat — a KGST-tagországok csúcs- találkozója. A lap egyébként hétfői számában a TASZSZ szov­jet hírügynökség nyomán bő terjedelemben ismerteti a magyar párt- és kormány- küldöttség moszkvai látoga­tásának nemzetközi vissz­hangját, s idézi a Népsza­badság, a Népszava, a Ma- , gyár Nemzet, az Ország-Világ kommentárjait. Egy újabb lépés előre — így lehetne röviden összefoglal­ni a szükségállapot feloldá­sának jelentőségét Lengyel- országban. A rendkívüli in­tézkedések teljes megszünte­tése, a nemzeti megmentés katonai tanácsának feloszla­tása igen fontos esemény, de nem jelent fordulatot az or­szág politikai életében, és senkit sem ért olyan váratla­nul, mint a másfél évvel ez­előtti decemberi döntés. Az intézkedés és a vele együtt elrendelt közkegy lém azt bizonyítja: az ország vezetése ura a helyzetnek és betartotta ígéretét, hogy a koflátozó rendelkezések a kelleténél egy nappal sem tartanak tovább. A szejm döntése egyben megerősíti azt a korábbi értékelést is, mely szerint a normalizáló­dás folyamata a vártnál gyor­sabban és kedvezőbb körül­mények között halad. A lengyel vezetők soha nem hagylak kétséget afelől, hogy akárcsak a rendkívüli helyzet követelte szükségin­tézkedések bevezetése, úgy azok megszüntetése is egye­dül a szuverén lengyel állam elhatározásától függ. Telje­sen értelmetlen minden kí­sérlet arra. hogy kívülről próbálják befolyásolni az ország belső Ügyeinek alaku­lását. A lengyel parlamentnek legutóbbi kétnapos ülésén a szükségállapot megszünteté­séről hozott határozata tehát nem valamiféle külső nyo­másnak tett engedmény, ha­nem annak a belső fejlődés­nek a logikus következmé­nye. amely immár 19 hónap­ja az ország társadalmának fokozódó támogatását élve­zi. Az ellenforradalmi veszély felszámolása után azonnal megindult a széles társadal­mi megegyezés építésének fo­lyamata. A gazdaság talpra állításával együtt folyó poli­tikai normalizációhoz nyújt kétségtelenül jobb — min­denekelőtt lélektanilag —, kedvezőbb feltételeket a szükségállapot július 22-i feloldása. Varsóban józan derűlátás­sal tekintenek előre — de senki sem számít arra, hogy az ország belső életének fej­lődésében az elkövetkező hó­napokban, években elkép­zelhetetlenek lennének a ki- sebb-nagyobb nehézségek, az átmeneti feszültségek. Hogy ezek minél kevésbé akadá­lyozzák a társadalmi és po­litikai élet demokratikus új­jáépítésének folyamatát, a gazdaság fellendítésére irá­nyuló törekvéseket, az or­szág törvényhozása néhány olyan átmeneti intézkedést hozott, amelyek célja a to­vábbi stabilizáció feltételei­nek törvényes szavatolása. A szükségállapot feloldása, a Lengyelországban tartó, kedvező társadalmi-gazdasá­gi folyamatok még egy ta­nulsággal szolgálnak. Ismét bebizonyosodott, hogy telje­sen értelmetlenek a minde­nekelőtt Washingtonban és (Folytatás a 2. oldalon) Folyamatosan végzik az ÉMÁSZ szakemberei a közvilágítás kar­bantartását is. Rendkívül fontos, hogy minden útszakaszon és át­kelőhelyen a világítótestek hibátlanul működjenek. A motorizáció térhódításá­val az utakon egységnyi idő alatt egyre több gépjármű ha­lad át, és rendszerint ugyan­ezen az úton haladnak át a járművek. előtt a csomópon­toknál, kereszteződéseknél a gyalogosok, hogy munkába menjenek, bevásárlásaikat, vagy egyéb ügyes-bajos dol­gaikat végezzék. Ki gondol­ná, hogy a közlekedés bizton- , ságának egyik legfontosabb jelmondata, a látni és láttat­ni. milyen fiatal fogalom, hi­szen okulva a számos bal­esetből, Európában először 1947-ben Angliában festették fel az útkereszteződéseknél a zebrát, mert általában ott ha­ladt át a gyalogosok többsé­ge az úttesten. Ez a látni és láttatni foga­lom a közlekedésben napja­inkban az egyik legfontosabb kérdéssé vált, különösen itt, Borsodban, ahol sajnos a köz­lekedési balesetek száma mintegy kétszerese az orszá­gos átlagnak. A látni és lát­tatni elsősorban az esti és éj­szakai órákban a legfonto­sabb, hiszen ekkor a termé­szetes napfény helyett az uta­kat mesterségesen kél' meg­világítani, hogy az autóval közlekedő észlelje az út vál­tozásait, ,a gyalogosokat, az úttesten átkelőket. A forgalmi csomópontok megvilágításának tökéletesí­tését az a szükséglet fogal­mazta meg, hogy ezeken a te­rületeken az elemző statiszti­kák szerint jelenleg is igen sok súlyos, életveszélyes és halá­los baleset történik. A Köz- világítási Munkabizottság és az Energiafelügyelet néhány éve fogalmazta meg azt a programot, hogy az átkelőhe­lyek fényének korszerűsítésé­vel fokozni kell a gyalogosok biztonságát. Borsodban és Miskolcon összesen mintegy másfélszáz ilyen csomópont és átkelőhely van, amelyet valamilyen módon érint ez a döntés, és ebből eddig 45 he­lyen már meg is oldotta az ÉMÁSZ Vállalat, úgyneve­zett megemelt fényű lámpák­kal, vagy nátriumlámpákkal az átkelőhelyek fokozottabb megvilágítását. Ez a program — mint Gyt- mcsi József, az Észak-ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat miskolci igazgatósá­gának osztályvezetője el­mondta — most van a végre­hajtás stádiumában. A me­gyeszékhelyen 51, Borsod városaiban és nagyközségei­ben is hasonló nagyságú azoknak az átkelőhelyeknek a száma, ahol a közlekedés biztonságának fokozása érde­kében javítani kell a megvi­lágítást. Miskolc városra vo­natkozóan már elkészültek a részletes tervek, ebben az év­ben elsősorban az év utolsó hálom hónapjában a város kelet—nyugati tengelyén, a Győri kapu, a Kiss tábornok (Folytatás a 2. oldalon) 9 Uj YQsaíágéptípus A múlt évben a Csepel Mű vek Jármű- és Konfekcióipar Gépgyárában - a piac igé nyeinek megfelelően - tér mékszerkezet-váltásra került sor, amely kihatott a sáros pataki gyáregység tevékeny ségére is. A gyáregység gyár tásfejlesrtési tevékenysége a termékszerkezetben történő változásokat és magát, a gyártmányfejlesztést szolgálja. Döntő többségben exportra termeinek, ezért nem mind­egy, hogy az idei termelési értéktervet miképpen tudják, főleg új típusú gyártmányaik­kal teljesíteni. Képünk a va­salógépüzemben készült, ahol Boósch Ferenc műszaki igaz­gatóhelyettes Sasvári Kálmán brigádvezetövel egy új típusú vasalógépe! vizsgál, amelyet már sorozatbun gyártanak. Hétfőn Budapesten, a Ker­tészeti Egyetemen ünnepé­lyesen megnyitották a XII. európai faluszociológiai kong­resszust. Az ötnapos tanács­kozás házigazdája a Magyar Tudományos Akadémia, s a szervezésben nagy szerepel vállalt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa. Harmincegy országból 300 szakember vett részt a meg­nyitó plenáris ülésen, így a jelenlegi, szocialista ország­ban első alkalommal rende­zett faluszociológiai kong­resszus minden korábbi ha­sonló eseménynél nagyobb szabású. A tanácskozáson el­sősorban a faluban végbe­menő folyamatok társadal­mi következményeit igye­keznek elemezni a szocioló­gia módszereivel, s összeha­sonlítják az eltérő fejlesztési stratégiákat. A kongresszus foglalkozik a parasztsággal összefüggő elméleti kérdé­sekkel, a falusi társadalmi rétegek helyzetének, szere­pének jobb megismerésével is. A Kertészeti Egyelem épü­letében —, álról a kongresz- szus tiszteletére hétfőn a magyar falu és a magyar mezőgazdaság életét bemu­tató reprezentatív kiállítás nyílt — Ad Nooij, az Euró­pai Faluszociológiai Társa­ság holland elnöke üdvözöl­te a résztvevőket. Szólt az agrár- és a faluszociológia helyzetéről, majd elmondta: az európai országokban nagy figyelmet kelt a magyar me­zőgazdaság teljesítménye, a magyar falu dinamikus fej­lődése. Ezután Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kormány és a tárca nevében köszöntötte a szociológusokat. Utalt arra, hogy hazánkban szép hagyo­mányai vannak a falukuta­tásnak, s e nemes feladat napjainkban, amikor a falu immár történelmi változá­son ment keresztül, ugyan­olyan időszerű, mint évtize­dekkel ezelőtt. Az egymást át- meg átszövő folyamatok ugyanakkor nagy feladat elé állítják a falu társadalmi, gazdasági helyzetét felmérő, értékelő kutatókat, ezért a budapestihez hasonló tanács­kozások segíthetnek a jó módszerek elterjesztésében, közös álláspontok kialakítá­sában a még tisztázatlan kérdéseknél. Ebben a re­ményben kívánt jó munkát a kongresszus résztvevőinek. Az első előadást Kulcsár Kálmán, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkár­helyettese, a kongresszus magyar szervező bizottsá­gának vezetője tartotta a falupolitika magyar sajátos­ságairól, a falusi fejlődésről, felvázolva egyben ennek tör­ténelmi hátterét is. A plenáris ülést követően a tanácskozás a munkabi­zottságok megbeszéléseivel folytatódott. Este a Kertészeti Egyete­men Váncsa Jenő fogadást adott a XII. európai falu­szociológiai kongresszus résztvevői tiszteletére. Bar \ Lengyelország a szükségállapot Én FaSuszocIológsai kongresszus

Next

/
Thumbnails
Contents