Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

T983. július 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kapható Ies:z diabetikus is A múlt évi statisztika szerint örvendetesen növe­kedett hazánkban az üdítő italok fogyasztása. Jóllehet, a szeszes italokból sajnálatos módon rangosabb helyet „it­tunk ki” magunknak, de vég­re üdítőital-fogyasztásunk is elérte az európai átlagot. Kö­szönhető ez a választékbőví­tésnek, s az üdítőital-gyártók között kialakult egészséges konkurrenciaharcnak. Sze­mélyenként átlagosan 65 li­ter üdítő italt iszunk éven­te, de bizonyára többet is meginnánk, ha még jobban odafigyelnének az ízlésünkre. Legutóbb a Borsod megyei Gyümölcsszesz. és Udílöilal- ipari Vállalat szakembereit kérdeztük meg: a sok fajta üdítő közül melyikből fogy a legtöbb, s tudják-e, akar­ják-e megváltoztatni a vá­sárlók ízlését? — Nem rendelkezünk nagy hagyományokkal az üdítő­ital-készítésben — jegyzi meg Fodor Miklós igazgató. — Sárospatakon alig több, mint tíz éve gyártunk üdí­tő italokat. Igaz, azóta na­gyot léptünk előre. Azt hi­szem, elég annyit mondani: a Bambival kezdtünk. Vásá­roltunk egy használt beren­dezést* a szegedi gépsort. Az emberek kézzel rakták fel és le az üvegeket, kézi töltővel palackoztál;, s nem volt gé­pesítve az üvegmosás sem. Három évvel később ezt a berendezést kicseréltük egy ugyancsak használt, de már jóval korszerűbb géppel. A jelenlegi automata gépsorok­ra csak később, l!)78-ban' fu­totta a pénzünkből. Ezeken a gépsorokon évente 32 ezer hektoliter üdítő italt gyár­tunk. Ma már kapacitásunk 50 százalékát az üdítőital-ké­szítés köti le. — A Bam bi után sok min­dennel kísérleteztek, míg ki­fejlesztették azt a termékcsa­ládot, amely sikeres lett. Már csak egy frappáns név hi­ányzott ... — Végül is a „Viking” el­nevezés mellett döntöttünk a győri és a szabolcsi kollégák­kal, akikkel közösen alakí­tottuk ki a termékcsaládot, amelynek tagjai a narancs-, a citrom-, a meggy-, a mál­na-, a szamóca-, a szőlő- és az almaszörpből készített üdí­tők. Valamennyi szörp hazai alapanyagú, kivéve a naran­csot, és a citromot. A cit- russzörpöket Görögországból szerezzük be. Érthető, ha nem örülünk annak, hogy a vásárlási ranglistán még min­dig az importalapanyag fel- használásával készíthető üdí­tő italok tartják az első he­lyet. Ha meg akarjuk változ­tatni a szokásokat, nagyon oda kell figyelnünk a mi­nőségre, mert nem valószínű, hogy megkóstolja még egy­szer például a meggylevet az, akinek először nem ízlelt. A meggyet egyébként nem vé­letlenül említettem, ugyanis ezzel már egyszer pórul jár­tunk. Amikor rájöttünk, hogy az alapanyagban van a hiba, más partner után néztünk. Azóta megint fogy a meggy üdítő is. — Várható-e újdonság az idén? — A Viking után két év­vel jelentkeztünk a piacon a zempléni kristálykeserűvel — mondja Bányai Ferenc, az üdítőital-üzem vezetője. — Sikeres vállalkozásnak bizo­nyult: a vásárlók már kere­sik az üzletekben a tonicé- hoz hasonló ízű, gyógynövé­nyek keverékéből készített üdítőt. Most pedig diabeti­kus üdítő italok készítésére vállalkozunk, jóllehet, sok szakember próbált lebeszélni erről minket. A diabetikus italokkal kapcsolatban az a tévhit alakult ki, hogy csak a cukorbetegek fogyaszthat­ják. Nem mintha a betegség szégyen lenne, mégis az egész­séges ember — különösen vi­déken — átallja betenni a kosarába a diabetikus készít­ményt. A jó szándékú figyelmezte­tések ellenére, a sárospataki­ak bizakodók: még a nyáron piacra dobják a diabetikus üdítő italokat. A nyári ká­nikulában, persze, egyéb, nem kevésbé fontos tennivalójuk is van. Nevezetesen: folya­matosan „terítsék” portéká­jukat az üzletekbe, mindig legyen kellő választékban, elegendő frissítő. Ha szüksé­ges, három műszakban ter­melnek, tizenegy tehergépko­csijuk állandóan járja a me­gyét. Ha minden a tervek szerint alakul, rövidesen könnyebb lesz a helyzetük. A jelenlegi gépekkel a terme­lést tovább fokozni már nem tudták, elhatározták, hogy új gépeket vásárolnak. Erre vi- szint teljes egészében saját anyagi forrásukból nem tel­lett. Kooperáltak a Tokaj- hegyaljai Borkombináttal, amely magára vállalta a a millió forintba kerülő gépi beruházás költségeinek egy részét, a majdani bruttó nye­reség 25 százaléka fejében. ■Az NDK-ból vásárolt beren­dezések részben már megér­keztek, a vállalat felkészült az üzembe helyezésre. Az új gépsoron óránként négyezer darab literes palackot tölt­hetnek meg, tízszer annyit, mint a mostanin, amelynek további sorsáról jó előre gon­doskodtak. A régi, ám még jól működő berendezést ki­helyezik Encsre, ahol ivóvíz­palackozásra használják majd, ezzel is javítják a környék ivóvízellátását. Dcvald Hedvig Első és kenyérkereső I lébipta Éiittttje Bányúszdinasztiában szüle­tett — apja bányász volt —, a hét testvér közül első gyerekként 1923 tavaszán. A bányatelepeken, mint Ruda- bányán is, az első lett a ke­nyérkereső. Tizenöt éves ko­rában már takarítófiú volt, aztán végigjárta a bányász­sors lépcsőfokait. Csatlós lett, aztán csillés, segédvá­jár, végül a' vájár szakmá­ból és emberségből is jól vizsgázott. Az öt fiútestvér közül most négy dolgozik az Országos Érc- és Ásványbá­nyák rudabányai vasércmű­veiben, egy közülük az or- mosi szénbányát választotta. Két lánytestvére is a bányá­hoz kapcsolódott, férjeik re­vén. Amikor először .választot­ták meg a szakszervezeti bi­zottság titkárának, .959 nya­rán, az üzemnél 47 százalé­kos volt a szervezettség, ma 99 százalékos. Akkor már tapasztalt kommunista volt — 1945-ös párttag — és így nem csodálkozott, amikor egyéves SZOT-iskolóra küld­ték. Aztán már több mint 42 éves fejjel érettségit tett a közgazdasági technikum­ban. — Soha nem szégyelltem tanulni — mondotta talál­kozásunkkor. — Sem az is­kolapadban. sem áz életben. Szívesen leérem ki a fiata­labbak véleményét is, mint ahogy ők is igénylik az idő­sebbek tapasztalatait. A vasércmű párt-végrehaj­tóbizottsága a közelmúltban tárgyalta a munkásosztály helyzetéről szóló párthatáro­Gulyós Lajos zat időarányos végrehajtását. A szakszervezeti bizottság jelentését Gulyás Lajos ter­jesztette elő. Sok szó esett a szociálpolitikai tevékeny­ségről is. Érdemes kiemelni, hogy a dolgozók lakásprob­lémáinak megoldását elsőd­leges feladatnak tekintik. Az elmúlt három évben har­mincán kaptak összesen több mint 1 millió 300 ezer forint kamatmentes kölcsöm. Meg­különböztetett figyelmet for­dítanak a nagycsaládos dol­gozók és a vállalati nyugdí­jasok segélyezésére. Az öre­gek évében. 1982-ben 113 nyugdíjas kapott átlagosan ezer forint segélyt. Külön ki­emelték a szocialista kollek­tívák tevékenységét a mun­kahelyükön és társadalmi munkavállalásaik teljesítése területén. Nagy munkát fek­tettek a helybeli tornacsar­nok építésébe 1981-ben, több mint 20 ezer munkaórát tel­jesítettek, de a múlt évi 15 ezer munkaóra is figyelem­re méltó. A jelentés a telep szolgáltatásaival és áruellá­tásával is foglalkozott. Nem véletlen, hiszen a műnek kö­zel 1100 dolgozója helyben, lakik. Megállapították — töb­bek között —, hogy az üz­lethálózat megfelelő, de egyes boltok áruellátása nem min­dig kielégítő. A helybeli születésű, a ma is itt élő, dolgozó Gulyás Lajos nagyon jól ismeri a gondokat, a problémákat, sokszor ezek enyhítésének, megoldásának járható útjait is. Bányászdinasztiában szü­letett, bányászdinasztiál ala­pított. Kertes, családi házá­ban lakik feleségével, aki szintén itt dolgozik, a köz­ponti műhelyben, mint a lá­nya is, aki műszaki rajzoló. Fia bányamérnök lett. Gu­lyás Lajos nyugdíjba készül. Géczi Gyula, a mű pártbi­zottságának titkára mór több mint 20 éve ismeri. Elisme­réssel szólt idősebb harcos­társáról, akitől sok segítsé­get kapott és kap jelenleg is. Őszintén gratulált ő is, ami­kor Gulyás Lajos május 9-i dátummal — a győzelem napja — az Országos Béke- tanács fővárosi székhazában átvette a Békemozgalom ki­tüntető jelvényét. Ez a szép érem méltó társa Gulyás La­jos jól megszolgált többi ki­tüntetésének. Munka Érdem­rend és a Szakszervezeti mun­káért arany fokozatának, a vállalati kiváló dolgozó jel­vényeknek. O. J. Hivatalos nyelven „védetté nyilvánítást megelőző ható­sági tárgyalást” tartottak nemrégiben Sátoraljaújhelyen az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal észak-magyarországi felügye­lőségének szervezésében. Té­ma a zempléni tájvédelmi körzet volt, mely a lázbérci, az aggteleki után harmadik­ként alakul meg megyénkben, várhatóan még ez év őszén. Milyen is ez a Zemplén? Maga a terület viszonylag fiatal képződményekből (12— 15 millió év) áll. A vulkáni működés andezit, dáeit, riolit lávát hozott a felszínre. A tengerbe hullott vulkáni tufa magába ágyazta a növénye­ket, állatokat, ily módon cso­dás-gazdag ősmaradvány lelő­helyeket alakítva ki. Kővár sodott, megszenesedett fa­törzsek, faopálok, sás-nádle- nyomatok, csigák, kagylóit, halait, rovarok maradványai­val. Érdekes jelenségként itt maradtak a „kötengerek” is, melyek a jégkorszakban ala­kultak ki. (Pétermennykö- vek. Szarvaskő, Pengőkő stb.) Az ásványoknak szinte felsorolhatatlan sokasága ta­lálható meg ezeken a terüle­teken. A hegység déli és nyugati részén főként bokorerdők, cserjék, sztyepprétek, tatár­juharos és melegkedvelő töl­gyesek, illetve gyümölcsösök, szőlők találhatók, észak felé haladva gyertyános tölgyek, bükkösök. A völgyekben az alpin-kárpáti struccpáfrányos égerligetek, az andezit szik­lákon a mohapárnós kárpáti jellegű sziklagyepek. A kü­lönlegességekből : a védetté nyilvánított területen az orchideák 14 faja található, és hazánkban csupán itt él a sziklai tőzegmohapárna. A mohaflórának egyébként több, mint száz faja található meg ezeken a területeken és itt él a kárpáti Sisakvirág, a kor­pafüvek sokfélesége (ezek között — hegyaljai területen vagyunk — a részeg korpa­fű is), a csengettyűvirág,- a vörös áfonya, a fekete áfo­nya, az ernyós körtike, a nagy kőhur és még sok-sok különlegesség. Az állatvilágból: gímszarvas, nyuszt, nyest, mókusok, pelék. denevérek, uráli ba­goly, kerecsen sólyom, parla­gi sas, békászó sas. kígyász- ölyv, vörös kánya, barna ká­nya, itt éi a fekete gólya, a császármadár, a fekete har­kály, a kék galamb, itt talált búvóhelyre, élettérre, remél­hetőleg fajának megmentésé­re Mátyás király cimermada- ra, a holló. A lepkékből, fut­rinkákból, cincérekből talán sehol sem található annyi, mint itt, itt él a keresztes vi­pera is. Senki ne bántsa! Nemcsak azért, mert védett, hanem mert egyébként, már­mint ha békén hagyják, sen­kinek sem árt, félénk, me­nekülő lény — hasznos lénjr —, csupán megszorult hely­zetben védekezik, de ez a védekezés pei-sze igen veszé­lyes lehet. Jobb tehát a bé­kesség itt is. Akiket érdekei, szerezzék meg Vásárhelyi Istvánnak. Garadna egykori tudós lakójának a kígyókról, békákról szóló, olvasmány­nak js nagyszerű könyvét. Ugyancsak ezeken a terüle­teken talált életteret magá­nak az erdei sikló, a lábat­lan gyík, a rézsikló, a hegyi gyík, az alpesi gőte és meg­annyi más különlegesség. Vé­delemre, óvásra már talán azt is mondhatjuk: könyö- rületre szoruló különleges­ség! A kultúrtörténeti értékek, ki rá ndu 1 ásra, megszem lélés re való emlékeink „külön mi­sét” érdemelnének, de hadd álljon itt csupán néhány uta­lás. Amadé várára — mosta­nában hozzák rendbe a kör­nyékét, megközelíthetővé té­ve — és itt van a meseköny­vek lapjaira illő szépségű fü­zén vár és itt magaslik a re­gééi vár is. a Rákócziak egy­kori birtoka és itt van Bol­dogkő vára is — nemrég ün­nepeltük hétszáz éves fenn­állását — melyben többek között szívesen tartózkodott Balassi Bálint is, itt írva meg például a Borivódnak való (már megint Hegyalja!) szép­séges költeményét. Hol található ez a leendő tájvédelmi körzet? Két zárt egységet alkot, melynek át­lós iránya úgy nagyjából Bol­dogkő várától Nagymilicig terjed. Egyelőre (apró válto­zás még lehetséges) 26 496 hek­tárnyi területről van szó. A körzet az alábbi" községek közigazgatási területét érinti: Árka, Kisbózsva, Nagybózs- va, Boldogkőváralja. Fony, Füzér, Háromhuta, Hollóhá­za, Kishuta, Komlóska. Mak- koshotyka. Mogyoróska, Nagyhuta, Nyíri, Pusztafalu, Regéc, Telkibánya. Ezen be­lül a fokozottan védett terü­letek: Boldogkőváralja, Fony, Füzér, Háromhuta, Kishuta. Mogyoróska. Nagyhuta. Pusz­tafalu. Regéc, Telkibánya körzetében jelöltettek be. A már említett újhelyi tár­gyaláson sok minden elhang­zott, melyekből némelyről föltétlenül szükséges itt is szólnunk. A tárgyalás vezető­je nyilván nem véletlenül hangsúlyozta hogy nincs szó kisajátításról. Nemely fa­luban ugyanis úgy vélik, hogy a tájvédelmi körzet kisajátít valami területet. Nem sajátít ki semmit! Ellenben: éppen az itt található csodás érté­kek megóvása érdekében bi­zonyos előírásokat, szabályo­kat be kell tartani minden cselekményhez, mi valami módon befolyásolja 'a védett terület élővilágát, földtani, természeti értékeit. Az érte­kezleten szóba került: most már nem építkezhetünk csak a környezetvédelmi fel­ügyelőség engedélyével? De­hogynem építkezhetnek! A községek rendezési tervéi ,i felügyelőség is látja, elfogad­ja, nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően épülhetnek — nagyon is kell, .hogy épülje­nek — a községek. A tájvédelmi körzet híva* talos megalakulásáig szük­séges lesz még néhány dol­got tisztázni, éppen az ér­tekezleten elhangzottak alap­ján. Sokak előtt ismeretes, hogy az országos kék túra ezt a területet is érinti, például Boldogkő várát. Sőt! Nemrég óta a Wartburgból induló nemzetközi túra is ide kap­csolódik. A kék túrán éven­te sok ezer ember érkezik. ezenkívül a Rákóczi-túrán ugyancsak évente 500—600 fiatal szerez jelvényt. Reklá­mozzuk, népszerűsítjük eze­ket a területeket, például Bol­dogkő várát, hadd jöjjenek minél többen, lássák, gyö­nyörködjenek benne. Csak­hogy! A tájvédelmi körzőt előírása szerint a fokozottyp védett területek látogatási­hoz — mint ez a vár — a felügyelőség engedélye szük­séges ... Hát akkor jöjjünk ide. vagy ne jöjjünk? Az a rengeteg ember, aki elindul a kék túrán, a Rákóczi-túrán, mind stemplire várjon? Bel­földiek . és külországbeliek egyaránt? Nyilvánvaló, hoyy változtatni kell ezen a szigo­rításon. Hiszen — miként a megyei pártbizottság képvise­lője is hangsúlyozta a tárgya^ láson — nem elzártságot, ha­nem célszerű feltárást kell elérni a tájvédelmi körzettel, hogy értékeinket megóvjuk és minél többen látogathas­suk. Ugyancsak ehhez kap­csolódik a tárgyalás másik felszólalójának igaza is: mi­nél előbb ki kell alakítani, jelölni a táborozó-, pihenőhe­lyeket. A Földtani Intézet képviselőinek véleményét szintén meg kell szívlelni: mivel ezen a területen létez­nek a különleges bányák (például nerlit. kaolini eze­ket itt kell kibányászni. Csapatmunkáról van szó, csakis így lehet eredményt elérni — hangsúlyozta több­ször is a tárgyalás szóvivője. Mindenképpen szükség lesz erre a csapatmunkára, hi­szen a tájvédelmi körzet te­rületén hetvennél több szerv (tanács, .tsz, erdőgazdaság', vadásztársaság stb., stb.) munkálkodik. tehát csakis együttes erővel, készséggel óvható, menthető meg ha­zánknak ez a csodálatos szép­ségű része, melyet remélhető­leg már ejiben az évben hi­vatalosan is a zempléni táj­védelmi. körzetként tartha­tunk nyilván. PriBka Tibor Regéc Értékes-szépséges területünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents