Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 19S3, július 16,, stemEeí Az aisózsoleai Szarnék Zsolt már a leningrádi or­vosegyetem hallgatójának tekinthető, de az érettségi után sem hagyja ki a karateedzéseket. A könyvtárban: a budapesti Selmeci Balázs esetleg a rakétásokhoz szeretne kerülni A háttérben a kaposvári Tar Attila, aki moszkvai tanulmányokra készül Katonai Kollégiumok ’83 TISZTEK LESZNEK Nem látok egyenruhát. Farmernadrágos srácok si­etnek ki a kapun, az egyi­ket megállítom. — Ez a katonai kollégi­um? — Ez. — Egy pillanatra! Netán te is kollégista vagy? — Az. — Hová sietsz? — Randi ra. Látszatra sem a nyíregy­házi. sem az egri, sem a ta­tai katonai kollégium nem különbözik a civil diákott­honoktól, a bentlakók közép- iskolások, a nevelők közép­iskolai tanárok, s minden al­kalmazott — a Szakácstól a portásig — civil. Katonával csak az igazgatói irodában találkozom: Nyíregyházán négyszáz, Egerben ötszáz fia­tal neveléséért felelős fel­nőttek közül itt is, ott is, mindössze három a katona­tiszt. Tatán, ahol a kollégi­um kétszázötven gyermeknek ad otthont, csak két tiszt tel­jesít szolgálatot. E tisztek — az igazgatók és az igazgató- helyettesek — okleveles kö­zépiskolai tanárok. Hogy a katonai kollégiu­moknak .sikerült és sikerül betölteniük azt a szerepet, amelyért létrehozták őket, annak látványos bizonyítéka volt a tavalyi, augusztus hu­szadik! tisztává tás. A három katonai főiskola Végzett hall­gatóinak jelentős része ko­rábban kollégista volt, s Szekeres István főhadnagy­ra, aki — az évfolyam leg- kiválóbbjaként — a Parla­ment előtt; avatáson a tisz­ti fogadalom szövegét mond­ta, ma is büszkék Egerben. Az egri kollégium 1974-es létesítésévei kezdődött a Magyar Néphadsereg kö­zépiskolai katonai kollégiu­mi hálózatának kiépítése, amely napjainkban is folyik. Az egri intézmény sikeres működéséi követően, ban Nyíregyházán és Tatán létesítettek kollégiumokat, s már felvették az első növen­dékeket a győri, a szegedi, a balassagyarmati kollégiu­mokba is, amelyek az idén szeptember elsejétől adnak otthont tiszteknek készülő középiskolásoknak. Az évti­zed végéig kiépítendő orszá­gos hálózat keretében min­den nagyobb megyének, il­letve tájegységnek lesz kato­nai kollégiuma. Miért volt, miért van szük­ség ezekre a kollégiumokra? Erre a kérdésre általános és igaz válasz, hogy — akár­csak a polgári életben — a hadseregben is fokozódtak az egyénekkel szemben támasz­tott követelmények. De van ennél bővebb és konkrétabb válasz is. A Magyar Néphadsereg tisztképző tanintézeteit a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa 1967-ben főiskolákká’ minősítette. Lényegében et­től kezdve, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát,, a Zal­ka Máté Katonai Műszaki Főiskolát és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolát elvégzett fiatal tisztek a pol­gári főiskolákkal azonos ér­tékű üzemmérnöki, üzemgaz­dászt, vagy tanári képesítést szereznek. Ez a hallgatóktól átlagon felüli szorgalmat, folyamatos, intenzív tanu­lást, emellett a polgári felső­oktatásban tanulókhoz ké­pest magasabb fokú morális és szervezettebb életvitelt, sz!gorú katonai fegyelmet követel. Ezekre a főiskolákra nem jelentkeznek túl sokan (ez nem magyar specialitás: minden gazdaságilag fejlett országban megfigyelhető, hogy a fiatalok java része idegenkedik a sok kötöttsé­get, fegyelmezett életformát, nagy felelősséget, s kifogás­talan szakértelmet igénylő katonatiszti pályától.) A párt Politikai Bizottsága 1973. augusztus 21-éri hozott ha­tározata, amely a tiszti után­pótlás javítását célozta, a kö­zépiskolai katonai kollégium létesítésével lényegében a katonai főiskolákra beiskolá­zandó!? igényesebb kiváloga­tását tette lehetővé. A középiskola' katonai kol­légiumok azoknak az álta­lános iskolát végzett, tehet­séges, a katonai pálya iránt vonzódó, fizikailag es egész­ségileg alkalmas fiatalok kö­zépiskolai továbbtaníttatá­sát és nevelését végzik, akik — szüleik beleegyezésével — vállalják, hogy a hivatásos katonai szolgálatot élethiva­tásuknak választják. Elmondható — és a kollé­gisták el is mondták —, hogy akiknek sikerül bekerülnie a katonai kollégiumokba, azok megfogták az isten lábát. Mi­vel itt — a főiskolai másfél­szeressel szemben — három­szoros a túljelentkezés, csak­is a kiemelkedő szorgalmú, négyes osztályzatnál jobb ta­nulmányi átlaggal rendelke­ző, tehetséges gyerekek le­hetnek kollégisták. Közülük is elsősorban azok, akik szo­ciális helyzetüknél fogva ne­hezen, vagy egyáltalán nem volnának képesek középisko­lai és főiskolai továbbtanu­lásra. A felvételnél előnyben részesülnek a sokgyermekes családok fiai, falusi, tanyai fiatalok, állami gondozottak, távoli helyőrségekben szol­gáló, hivatásos katonák gye­rekei. A felvettek 70—75 százaléka fizikai dolgozó, 10 —15 százaléka i alkalmazott és értelmiségi, 10—12 száza­léka fegyveres testületben szolgáló szülők gyermeke. A kollégisták családtagjainak egy főre jutó átlagjövedelme kétezer forint körűd. És a kollégisták nemcsak otthont, hanem a szó szoros értelmé­ben teljes ellátást kapnak. Az étkezés nyers anyagértéke 37 forint 50 fillér. A kollé­gista az első évben 15 ezer, minden további évben 4800 forint értékű ruházatot kap, aminek csak része a kedvelt formaruha (amit ünnepi al­kalmakkor szabadna viselni, de a srácok sokszor forma­ruhában szöknek ki a város­ba, állítólag így a lányoknál is nagyobb a sikerük), a töb­bi civil cucc, maguk választ­hatják az áruházban. Kap­nak a fiúk zsebpénzt, jelenleg havi 230 forintot, emellett tanulmányi eredményüktől függően, további 70—150-et. Mindezért a katonai kollégi­umba felvett fiatalnak leg­fontosabb kötelessége, hogy jól tanuljoh (követelmény a 3,51-es tanulmányi átlag), emellett valamely — a kato­nai felkészülést közvetve szolgáló — szakkör (például híradó, modellező, hadtörté­neti) munkájában részt kell vennie, s fizikai felkészítése érdekében akár rendszeresen sportoljon. A honvédelmi ne­velés természetesen kiegészül speciális tananyaggal, bemu­tatókkal, rendgyakorlalok- kal és egyebek között a na­gyon kedvelt, kéthetes nyári —- katonai jellegű — tábo­rozással. A kollégista diák — ha le érettségizett —, elvileg 26 szak, illetve fegyvernem kö­zül választhat, de — tanul­mányi eredményétől függő­en — mindezeken kívül is van továbbtanulási lehetősé­ge. A Borsod megyei Alsó zsolcáról származó, most érettségizett Szarnék Zsolt például már a leningrá­di orvosegyetem hallgatójá­nak tekinthető, a másodéves kaposvári Tar Attila eredeti­leg — apja példájára — a gépesített lövészekhez akart kerülni, de most (mert an goi és orosz nyelvből ki­tűnőre áll) moszkvai tanul­mányokra készül. A buda­pesti, ugyancsak másodéves Selmeci Balázs vagy a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen szeretne to­vábbtanulni, vagy — mert programozónak tanul —, oiyan fegyvernemhez (példá­id a rakétásokhoz) akar ke­rülni, aminek a számítástech­nikához köze van. A Szolnok megyei Tíszabu fáról szárma­zó, Szarnék Zsolttal együtt karatézó, harmadéves Szepe­si Iván repülőtiszt s<zeretne lenni. A Pest megyei Gaiga- mácsáröl származó, atlétizá- ló Turcsán János 'sporttiszt, az ugyancsak atlétizáló, egri Borbás Gábor pedig harcko­csimérnök. A kollégiumok katonai íő- 5-skolai utánpótlásban betöltött szerepe egyre meghatáro­zóbb: jelenleg a katonai fő­iskolák hallgatóinak húsz százaléka kollégium nevelt­je, s néhány év múlva ez az arány "tovább javul. Máris csökkent a lemorzsolódás. A katonai kollégiumok egyre in­kább betöltik minőségjavító szerepüket, a jelenlegi ezer, a jövőbeni több ezer kollégis­ta példájával, viselkedésével, politikai elkötelezettségével a középiskolai korosztály egészére is jó hatással lehet. Nem véletlen, hogy a gim­náziumokban, szakközépis­kolákban tanuló kollégista fiúkat manapság egyre több­ször emlegetik büszkén a kö­zépiskolai . tanárok, mond­ván, hogy „a mi gyereke­ink”. A. G. A Pártétet júliusi száma kiemelkedő helyet szentel a tagfelvételi munkának. Közli a Politikai Bizottság erre vonatkozó legújabb (1983. június 21-1) határozatát. Eh­hez kapcsolódik az a beszél­getés is, amelyet a szerkesz­tőség Baranyai Tiborral, a KB osztályvezetőjével foly­tatott a párt belső életéről és munkamódszeréről. A párt életszínvonal-polí- iíkájának fő törekvéseit elemző írás értékes segítsé- ?t ad politikai murikáúk­Á Pártáiét júliusi számából hoz, hangsúlyozza: társadal­munk nem mondott le arról a kötelezettségéről) hogy gondoskodjék a megélhetési viszonyok javításáról, hatá­rozottabban érvényesítendő azonban az a követelmény, hogy az életszínvonal jobban hasson vissza a gazdaságra, a termelő tevékenységre. Ezt a gondolatot folytatja a tar­tósan alacsony hatékonyság-; vállalatokról gal működő szóló írás. A lap témaválasztásának bővülését tükrözi egy szer­kesztőségi beszélgetés, ame­lyet ismert színészek, ren­dezők folytattak a színház és a közönség kapcsolatáról, a színház szerepéről és fe­lelősségéről, sajátos művészi felfogásokról, az alkotói ön- »Möságrók Foglalkozik a lap azokkal a megváltozott , körülmé­nyekkel. amelyek új helyzet elé állítják a mezőgazdasá­got. Hangsúlyozza a terme­lő, feldolgozó, forgalmazó külkeresKedelmi vállalatok kapcsolatrendszere javításá­nak szükségességét, a piaci információk értéknövelő ha­tását, a minőség és a gazda­ságosság fontosságát. Egy korábbi cikkemben már utaltam rá, hogy akár a közönség vitákon, akár a film­es tévénézőkkel, vagy az iro­dalmi művek olvasóival ta­lálkozva. gyakrah merül fel a közönség részéről olyan „panasz”, hogy nem értenek egyet a látott vagy olvasott mű egyik-másik fordulatá­val, az egész mű. gondolatme­netével, nem jelel meri a. tör­ténet az elvárásainknak. • Ezek az elvárások pedig ál­talában abból adódnak, hogy a válogatás nélkül, tömegé­vel nézett és főleg a televí­zió által kínált import bűn­ügyi történetek, az igencsak kommersz társadalmi témák fordulatai, beleivódtak a kö­zönség nagy hányadába, lát­hatatlanul felépítettek egy merev sémát, amelyre tulaj­donképpen csak a változó szereplőket kell felfüggeszte- ni. Gondoljuk csak meg, mik­re épülnek a nagy sikerű kri­misorozatok. Például a Der- rtcJc-sorozatokban rendsze­rint az, első négy percben ta­núi lehetünk valamilyen élet­ellenes bűncselekménynek, az ötödik percben megérke­zik á detektivíelügyelő a hadsegédjével, már (jlöre tudjuk, kiket fog kikérdezni, hova fog menni, hogyan száll ki az autójából, s azt is tud­juk, hogy az ötvenötödik percben fény derül a gyilkos személyére, és ráüszik a képre a „Sic sahen aus den Reihe Derrick...” feliratot. Azt kaptuk, amit évek óta, és amit vártunk. Ugyanez van Colombónál és a többinél. Petrocellinél is mindig tud­juk, mikor jelenik meg va­laki az irodájában, hogy se­gítséget kérjen tőle, a kövér seriff mikor hozza neki az adatokat, tudjuk, milyen las­san épül a háza, merre gurul lakókocsija és mikor, hogyan akasztja a bírósági tárgyalá­son mellénye kivágásába a nagyujját, miközben egy vá­ratlan fordulattal — várat­lan ? minden filmjében így van —, megfordítja a tárgya­lás menetel. De más filmek­nél is, ha fiatal férfi és nő az első öt. percben felbukkan, azokból általában szerelmes- pár lesz, akik ilyen-olyan bo­nyodalom után a film végére azok boldogan egymáséi lesz­nek. S mivel ilyen történe­teket látunk, szinte kimerít­hetetlenül, ezeknek a mese- szövése, szerkesztési módja nagyon-nagyon belénkivódik. Ez a belénkivódás szinte már-már társadalmi méretű, s bizony, minden egyes olyan műnek, amely az említett sablonoktól érdemben eltér, nagyon-nagyon meg kell küz­denie a közönség elismeré­séért. A mindennapi vacsora utáni csemegeként kapott kommersz tévékrimi. vagy filmvígjáték, egyéb, tömeges méretekben szoktatta le az embereket a gondolkodásról, arról, hogy egy-egy műalko­tásban necsak a felszínt néz­ze, hanem próbáljon amögé tekinteni, mélyebb tartalmat keresni. Ezért aztán, ha a té- - vén nevelődött nézőt akár a 'képernyő ritka kínálatában, akár a moziban, vagy más­hol szembetalálkozik egy el­térő szerkezetű művel, már­is érthetetlennek nyilvánítja, azt. mert vele kellett volna gondolkozni, mert „nem jött be”, amit vári. Korábban em­lítettem egy példát egy ké­sőbb bemutatandó tévéfii in­ról. ahol a nézők hiányolták o szerelmespár sorsa alaku­lásának bemutatását, holott, csak egy fiatalasszony es egy legény üzleti találkozása sze­repeli a filmen, szeretemről szó sejn volt, de a szokások­ból fakadó elvárások szerint szerelem nélkül nem sztori a. sztori. De régebbi példát is említhetnék, amikor a tele­vízió még nem volt ennyire általános, és történetesen Jancsó Miklós világhírű Sze­génylegények című filmje volt a vitatéma, ahol az egyik leiszólaló a filmmel vitázva így fogalmazott: „A krimik szabályai szerint itt másképp kellett volna történni...". Talán szükségtelen azt kü­lön hangsúlyozni, hogy a Szegénylegényekre, vagy egy. általán, Jancsó Miklós művé. szetére mennyire nem érvé­nyesek a krimi, szabályai. Etetünk nem követi a kom­mersz krimit és egyéb tömeg- művészeti produktumok sab­lonjait. A válás élet más for­dulatokat produkál, mint e tömegcikkek szerzői. S ha a mai valóságunkkal foglalko­zó műveli szerzői természet- i szerűen nem követik a sab­lonokat, nagy tömegek tuda­tában máris hátrább soro­lódnak, kevéssé értékesnek minősülnek müveik. Ez pe­dig megbocsáthatatlan hiba. A televízió képernyője rop­pant hatalom. Ami arról su­gárzik, az millióknak a bete­vő falatja. Milliók ízlésének és tudatának formálója. Adott esetben deformálója. És alighanem az a baj, hogy a könnyen emészthető, gon­dolkodás nélkül befogadható kommersz müvek vannak Túl­súlyban, ezek hatnak a tö- megízlésre és teszik nehe­zebben befogadhatóvá az ér­tékesebbet, a tartalmasab­bat, a nem sablonokra épü­lő műveket. Az állítólagos tömegigényt kielégítő kom­mersz műveket, nem lehel a képernyőről levakarni. De az arányokra jobban kellene ügyelni, mert ezekkel a so­rozatokkal ' és sorozaton kí­vüli egyéb ilyen jellegű mü­vekkel, u televízió nemcsak más művészeti orgánumok produktumainak .— mozifil­mek, színpadi müvek, iro­dalmi alkotások, stb. — be­fogadását lehetetleníti el, ha­nem hovatovább a maga ér­tékesebb műsoraitól is „el- neveti” a. közönséget!./ Erre utalnak egyes tévéfilmek közönségvitáinak tapasztala­tai is. Benedek Miklós Az Ipari Minisztérium, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal, vala­mint, az országos központ tá­mogatásával a TIT Borsod megyei Szervezete augusztus 1—5. között rendezi meg Aggteleken az 1. nemzetközi ifjúsági környezetvédelmi szemináriumot. A hivatalos, ünnepi megnyitó után már az első napon fontos témák­ról hangzanak el előadások így többek között a hazai környezetvédelem szer vezeti- ről, fő Célkitűzéseire; és az eddigi eredményekről. Ezi követően a szeminárium to­vábbi napjai egy-egy önál­ló téma jegyében tekiek el. A második nap a vegyipar,' ezen belül is a BVK és a TVK megismertetésének nap­ja lesz, a harmadik napot pedig az ökológiai ismeretek bővítésének szentelik a részt­vevők. A negyedik napon a természetvédelem és az ál­lamigazgatás témaköréből hangzanak el előadások, majd a Bükki Nemzeti Park meg­tekintésével zárul az I. agg­teleki nemzetközi ifjúsági környezetvédelmi szeminári­um gazdag programja, mely­re sok résztvevőt várnak és ahol a hazai környezet- éa természetvédelem neves szalc-j emberei tartanak előadásod kát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents