Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
1983. június 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Vízparti meditáció - felelősségről G enerációkat kísérő históriák kötődnek a víz éltető és pusztító tulajdonságához. Valahogy úgy vagyunk vele. akkor is gondot okoz, ha sok van belőle, és akkor is, ha szükiben vagyunk vele. Életet tererntő, máskor pedig életet pusztító tulajdonsága, értéktelensége és értéke megtanított bennünket arra. hogy a maga módján tiszteljük a hömpölygő Fúvókat csakúgy, mint a csapból csordogáló vizet.. A paraszti bölcsesség apáról fiúra hagyatkozó megfigyeléssel okít a 'ermészeti tényezők között is elsőként a víznek kijáró tisztességre. Talán ép. pen ez az oka, hogy faluhelyeken ma is nagyobb becsülete van a kicsinyke folyócskának, a legelői kútnak, meg a borult égből aláhulló csapadéknak, mint városon. Ilyenkor nyáridöben persze a víznek nemcsak a termést gazdagító, bőséget hozó tulajdonságáról esik szó, hanem életet oltó veszélyességéről is. Alig néhány napot hagytunk magunk mögött a meteorológiai nyárból,“ és máris emberi tragédiák figyelmeztetnek arra, hogy a kellemesen hűsítő víztükör mily nagy veszedelemnek hordozója lehet, ha nem számolunk a veszélyhelyzettel. Ha az önfeledt jókedvet átváltjuk a felelőtlenségre. És miközben a víz gyönyörköd- tetően kék — a téma komoran örökzöld. A statisztika, az újságokban közzétett fekete krónika pedig figyelmeztetően szigorú. A szívet szorító eseményekre, kialakított sztereotípiát alkalmazunk a megfogalmazásban, valahogy Így: tragikus körülmények között életét vesztette X. Y. A hírt elolvassuk — egy pillanatra megborzadunk, utána holnap, amikor a kiszámíthatatlan mélységű bányatavakban serdülő gyermekek für- dőznek — a kívülálló köny- nyedségével továbbsétálunk. Á sodró folyón imbolygó lé- lekvesztőket, horgászásnál használatos ladikokat látva pedig még mosolyra is hajlamosak vagyunk. A fürdő- medencék fölé kifüggesztett figyelmeztető táblákat — mély víz. csak úszóknak — éppen azok nem veszik komolyan, akiknek úszótudománya néhány karcsapásra futja anélkül, hogy alámerüljenek a vízben. Pedig ha a folyóparti tiltó táblákat, a fürdőkben lévő figyelmeztetőket, és a tavak mellett egyre szaporodó feliratokat nemcsak elolvasnánk, hanem be is tartanánk — miként mondjuk a közlekedés rendjét. vagy a háztartási gépek használati utasításait —, nem a táblákat kifüggesztő hatóságot tisztelnénk meg. hanem önmagunk és mások iránti felelősségünket bizonyítanánk. Ilyen és hasonló gondolatok jutottak eszembe az elmúlt napokban, amikor elolvastam azt a néhány sort, amely egy hétesztendős gyermek vízbe fulladásáról ári ott hírt. A nyéki tóban pedig vadkempingezők mártóztak a vízben, pontosan ott. ahol a tiltó tábla állt. Sörözgetés után alig néhány éves gyermeküket is csónakba erőszakolták az egyébként meggondolt, felnőtt módjára viselkedő szülők, netán értelmetlen virtuskodásból erejüket és tudásukat jócskán meghaladó „átúszó bajnokságot” rögtönöztek, ■ mély vízben úsztak azok, akiknek sekély vízben kellene gyakorolniuk. Nagyobb jelelősséggel für- dőzzünk! — hangzik a figyelmeztetés: kevéske tartalommal. És miközben kimondjuk, szívet szorító adatokra gondolok. Tavaly 346- an veszítették életüket fo- lyóinkban és tavainkban. 385 fürdőzőt pedig életveszélyes helyzetből mentettek ki. Idén alighogy megkezdődött a májusi hőség és meteorológiai nyár, százan fulladtak vízbe, pedig minden korábbinál nagyobb az ellenőrzés, és keményen büntetik a szabályok ellen vétőket, a tilosban fürdőzőket. Az okok között, akár a korábbi években, most is vezető helyen áll az ittasság, a felelőtlenség, és az egészségügyi követelmények semmibevétele. S ajnos, ezek a riasztga- tó adatok és jegyzetek, már-már menetrend- szerű pontossággal nyomtatásba kerülnek és elhangzanak minden nyáron — figyelmeztetve a víz veszélyeire, a nyár kísértetiesen megismétlődő tragédiáira. Hatásuk azonban meglehetősen szerénynek tűnik. Ha azonban e figyelmeztető sorok, akárcsak a tiltó táblák és a büntetések valakit is visz- szatartanak meggondolatlan cselekedetektől, jóvátehetetlen magatartástól, nem volt hiábavaló ez a néhány soros vízparti meditáció — a felelősségről. Paulovlta Ágostra Ünnep az ÉÁEV-ben (Folytatás az 1. oldalról) zásait követve — átalakuláson ment keresztül az elmúlt években. Ez alól nem lehetett kivétel az, ÉÁÉV sem, új típusú feladatokat, eddig még nem ismert technológiákat sajátítottak el, melynek eredménye a sok esetben bizonyítható megújhodás. Külön szólt a kisebb közösségek, a szocialista brigádok embert próbáló és embert formáló munkájáról. Az elkövetkezendő évek terveinek maradéktalan teljesítése nem kis mértékben múlik e közösségek még fegyelmezettebb, még céltudatosabb és szakmailag felkészültebb munkájától. A családias hangulatú ünnepségen felszólalt Miskolc i város tanácselnöke. Rózsa Kálmán is. Hangsúlyozta: igen nagyra becsülendő az építőmunkásoknak az a törekvése, mellyel új feladataikat megvalósították. A gyárak mellett ma már la- kásök. utak, kulturális intézmények Is bizonyítják az EAÉV dolgozóinak szakmaszeretetét Az ünnepség végén Joósz Gábor igazgató miniszteri és vállalati kitüntetéseket, okleveleket adott át Több mint 600 ezer forint jutalmat osztottak szét a vállalat kitüntetett dolgozói között. * Az építők napja alkalmából pénteken, a 3. számú ÉPFU-nál, a központi ünnepség az egység miskolci központjában került megrendezésre. Aczél László, az üzemegység szakszervezeti bizottságának titkára mondott beszédet, majd jutalmazásokra került sor. Hárman Kiváló Munkáért miniszteri. kitüntetésben részesültek, az Üj Élet komplex szocialista brigád A Szakma Kiváló Brigádja, a Bánki Donét szerelő' szocialista brigád A Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést vette át. A kitüntetéseket Köves Gabor vezérigazgató-helyettes adta át A program vasárnap folytatódik az egyetemvárosi sporttelep szomszédságában A varrógépeit alól párnahuiatok, orvosi nadrágok, köpenyek, ruhák kerülnek ki... amikor nem akadozik az anyagellátás. tosítja. Lendák Lajos elnök- helyettes sorolja a munka- lehetőségeket : — Termesztünk silókukoricát, búzát, kukoricát, vörösherét, cukorrépát a karost határban. Van egy szarvasmarhatelepünk és nyitottunk Karoson is egy varrodát. Segítjük a háztájit, kedvezményes áron adunk szálas takarmányt. . de hosszabb távon beruházást, fejlesztést nem tervezünk Karoson. Az elnökhelyettes szavainak ellentmondani látszott Gecse Dezsőné daráló kisiparos, aki négy tehenet, négy hízó sertést, tíz süldőt és számos baromfit tart. — Igaz, nem vagyok téesz- tag, de tele van a rádió, televízió, újság a háztáji gazdálkodás segítésének fontosságával. Nem dicsérhetem meg a téeszt. Rajtuk keresztül értékesítjük a disznókat, de még rimánkodásra sem adnak szemes takarmányt, és a szállításban sem segítenek, Egyszer például egy megyei vezető jelenlétében ígérte a téesz háztáji asronómusa, hogy segít a szállításban, de ezt később letagadta, sőt fegyelmit akart akasztani anNagy vigasság, lakodalom lest. Fél falura való násznépet várnak. A Bodrogközben, Vaj0 dácska és Karcsa között találhatjuk a közel 700 lakosú Karos községet. A templomtoronyból széttekintve kukorica- és búzatáblákat láthatunk, és a nyárfasorok mögött — alig egy kilométerre a falu utolsó házától — már a szlovákiai mezőkön legelésznek a tehenek. A falutábla mellett egy másik is áll: határőrközség. Talán a határszél, talán az önálló tanács megszűnése, talán a felsőtagozatos iskola hiánya, talán, hogy az orvos, az állatorvos sem Karoson lakik, talán mert a tsz központ ja is Karosán van... talán együtt mindezekért, Karoson többen fogalmaztak úgy: „a mi falunk albérletben él . .. a mi falunk Karcsa külterülete... a mi falunk magára maradt.” De hozzátették: „Ennek ellenére mi szeretünk itt lakni, mert itt vannak a barátok, rokonok, ismerősök. . .” Csakhogy a véleményekből úgy tetszett, számos dolgot, lehetőséget hiányolnak jogosan. Karcsa közös tanácsán Oláh Ferencné gazdálkodási előadó adta meg Karos „anyakönyvi kivonatát”. A községben 686 ember él. Területéhez 1530 hektár tartozik. Egy kilométerre fekszik a csehszlovák határtól és öt kilométerre a közigazgatási központtól, Karosától. A falu múltja felől tudakozódva, sovány adatokat, emlékeket tudott csak idézni Nagy Géza általános iskolai tanár, aki egyébként helytörténeti és néprajzi kutatásokkal hívta fel magára a figyelmet. — Feltételezésem szerint Karos egyidős Karosával. A közelmúltban, a homokbányánál honfoglalás kori sírokra bukkantak, de a feltárás félbeszakadt... Karosról Szentpéteri Imre „Magyarországi oklevelek kritikai jegyzéke” című munkájában találhatunk legrégebbre, az 1200-as évekre visszanyúló adatot. Ha pedig a legújabb kor történetét lapozzuk fel, 1069 július 1-ét jelölik fordulópontnak. Ekkor csatolták Karost közigazgatásilag Karcsúhoz. A legtöbb munkalehetőséget a karcsa i Dózsa Termelőszövetkezet bízAr árkok mentén, az utcákban már ott fekszenek a vízvezeték csövei Egy kilométerre a határtól: Karos Falu „albérletb két boltos (egy házaspár, ám az asszony soha nincs a pult mögött), mégis zárva tartanak kedd, csütörtök és szombat délután. Nézze csak meg; annyi a boltban az italos polc, mint a konzerves... húst meg csak akkor főzhetünk, süthetünk, ha valaki disznót, csirkét vág. Karoson nem lehet húst kapni... és amikor szólunk ezekért, csak megjegyzik a . nevünket... Hogy miért maradunk mégis a varrodában? Mert erre a kis pénzre is szükségünk van... Az utcákon a kánikulai melegben markológép torlaszolja él áz utat. Építik a vízvezetéket Ricsétől Pácinig. A tanács munkatársa, Kulcsár Lajosáé elmondta, hogy Pácin és Karcsa után kerül sor Karos vízellátásának megindítására... addig bizony sok veder vizet kimerítenek még a művelődési ház mögötti kiskútból. Ennek a kútnak a közelében lakik Zsiga Vilmos és családja. A négygyermekes cigányember portáján nagy sürgés-forgás fogadott. Lag- zira készültek. Szomszédok, barátok, rokonok jöttek .el, hogy a 250 embemyi násznépet finom, ízletes és szép trakta várja. Közmegbecsülés veszi körül a családot. A vőlegény: Zsiga Vince, a téesz traktorosa, a sátoraljaújhelyi lemezgyárban dolgozó Boda Máriával köt házasságot. Édesanyja nem kis büszkeséggel sorolta a lakodalom leltárát: — Vágunk öt disznót, negyven tyúkot, lesz negyven torta, negyven láda sör, negyven láda kóla, hetven liter pálinka... és jöhetnek,a fiatalok az új házba. — A hagyományoknak megfelelően a „kultúrban” tartjuk a lagzit — tette hozzá a vőlegény —. de természetesen cigányzenére táncolunk majd. És még megtudtuk tőle, hogy lehet bár az ember cigány. vagy magyar (ahogy ö mondta), csak a munka, a szorgalom számít. Békességben, jószomszédságban élnek ők Karoson. A munka becsületéről és a jószomszédságról beszélt M. Seres Lajos is. akihez gyakran fordulnak be a falu lakói, ha fát akarnak fűrészelni. Forgács és fűrészpor között állva mondta: — Épülnek már új házak is. Sok minden hiányzik ebbői a faluból, de talán megragadnak már a -legfiatalabbak is... itt. a határszélen is kell élni. dolgozni valakinek... Szendreí Lőrinc Fűtő: Fojíán László Az állatok gondozása, a daráló kezelése mellett a kert szőlőire is időt kell teremtenie Gecse Dezsönének nak a traktorosnak a nyakába, aki idefuvarozta a takarmányt. A tejet a Bodrogközi Állami Gazdasághoz szerződtem le. mert ők harminc fillérrel többet adnak ... és másban is jobban segítenek. Ez nem tetszik a téesznek. Két malom közt őrlődünk. Ismerek én olyan nyugdíjas téesz-tagot is, akitől szintén megtagadták a segítséget. A fiam is téesz- ben dolgozik, a sárospataki Kossuthban; ott másképp van. — A mi téeszünkben minden háztáji gazdának, legyen az tag, vagy téeszen kívüli, mindenben segítünk — mondta a fia. Hasonló paprikás hangulat fogadott a téesz varrodájában. Tizenhat asszonynak ígértek munkát, amikor megszervezték a melléküzemágat. Eddig órabérben dolgoztak, most áttértek a normára. És ettől félnek az asszonyok. Nem azért, mert nem szeretnek, nem tudnak dolgozni, hanem mert igen alacsony a munkabér. — Egy nagypárnáért 2 forint 80 fillért, egy orvosi köpeny megvarrásáért 10 forintot fizetnek ... egy műszak alatt körülbelül tíz párnát lehet megvarrni ezeken a kimustrált varrógépeken ... az pedig nem több 28 forintnál. Kell ehhez magyarázat? — kérdezték az asszonyok. — És. ha már itt jár, elmondjuk — szólt közbe az egyik varrónő —, hogy féltjük a gyerekeinket. Be kell járni Karosára iskolába, a buszozás, az út szélén várakozás. a közlekedés körülményes és balesetveszélyes. A buszmegállóban nincs még kitérő sem. Az utak az egész faluban rosszak. A temető felé is elkezdték építeni. de végül is a bitument a homokba nvába öntötték De nem mondhatunk semmiét a boltra sem. Hiába va'
