Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
T995. f&íÜJs Í.s síomljof gSZÄK.MAGYÄRORSZÄG "* A színészhás olyan # hely. ahol mindent lehet csinálni, csak lakni nem. Tóföldi legalábbis ilyen következtetésre • jutott, es bizonyára nem csupán ő vélekedik így a lakók közül. Erős kivételnek talán csak Csutorjai, a szobatársa számít, aki füldu- got használ, és lefekvés után még egy nagyobb összegért, sem hajlandó kiszedni. Ilyenkor megszűnik szamára a világ, és Tóföldi esetleges közlendőit a száj mozgásáról olvassa le. — Vegyél te is — mondja Tóföldinek —, és meglásd, rögtön egy szanatóriumban erzed magad. No igen, ez is megoldás — töpreng el ezen Tóföldi, de azért mégsem vásárol füldugót. Csutorjai az más, o már megteheti. Tíz éve tenfereg a pályán, egyik színészházból ki, a másikba be, ö már eleget hallott ahhoz, hogy altár egész életében füldugót használjon. De egy induló színésznek még nem lehetnek rigolyái, elterjed, rossz fényt vet rá... stb. Neki még mindent hallania kell, akár akarja, akár nem. — Tudod — mondja Csutorjai —, rólam már any- nyira elterjedt ez a füldugózás, hogy sokan azt hiszik. nappal is használom. Ezért nekem nem mondanak semmit, előttem nem reszelnek, fúrnak senkit, békén hagynak. Azt is észrevettem. hogy kedvesebbek hozzám, mintha csakugyan süket lennék. Tóföldi bólint, megérti Csutorjait. Nem éppen erős tulajdonsága a tehetség, így azzal pótolja, ami inkább megadatott neki. Udvariassággal például. Ilyen udvarias emberrel még nem találkozott, talán nincs is. Csutorjai úgy udvarias, ahogy más levegőt vesz. Nem lehet megelőzni a köszönésben. nem lehet utána bemenni egy ajtón, nem lehet ... egyáltalán felsorolni is lehetetlen, mit nem lehet még, hogy Csutorjai legalább egyszer kizökkenjen az udvariasságból «la nekimegy egy széknek, még attól is bocsánatot kér, megköveti az almát, mielőtt beleharap, szóval a képtelenségig udvarias. Es ha valaki kicsit is ismeri a ézinészvilágot, az tudja, hogy ebből, ha nem is valami fényesen,' de azért el lehet tengődni a nyugdíjig. — Bocsáss meg, ha horkolok — mondta mindjárt az első nap Tóföldinek —, és költs fel nyugodtan, kérlek. Tóföldi megfogadta a tanácsát. és feiköltötte. mert nem horkolt, de szirénázott. — Ne haragudj — motyogta félálomban —, igazán nem akarattal __ E s jellemző Csutorjai udvariasságára, hogy a tizedik felrázás után is elnézést kért. Tóföldí ettől mmmtimaKmmeimemmammmijBmmmmmmictmmmmm Ez eddig rendben is van, a szerzői büszkeség legyűri a zaj okozta felgerje- dest, de Lónyai nem elégszik meg ennyivel. Saját szöveggel is kibővíti. — Nekem mondja Zselatin, hogy merev vagyok, én úgy mozgok a színpadon, mint egy hirdetőoszlop?! Nekem, akinek a mozgását megirigyelheti egy ba- lett-tancos? Az aljas! Már régen bíróság elé kellett volna állítani! Mert aki ilyet merészel mondani egy Lónyaira, az liliomtip- ró, betörő, gyilkos! Ide Tóth-Máthé MikJós: fi szía&iáziaa annyira elröstellte magát, hogy a további éjszakákon inkább nem aludt, de nem zavarta Csutorjait. Egyébként is — mint később kiderült —, mi az ő horkolása a kinti zajokhoz képesti Egy tüntetési menet maga a lábujjhegyen osonó suttogás némelyik színészházi éjszakához viszonyítva. Az ajtók dörejszerü csapkodása már megszokottá vált, egy-egy alkalmi „házaspár” civódá- sa is elviselhetővé lan- gyult, hanem a tehetség italtól nehezen forgó nyelvvel, mindazonáltal üvölt ve hangoztatott bizonygatása — már több a soknál. Különösen hajnali kettőkor, amikor már egy tisztes pol- • gár virágos rétről és dön- gicsélö méhekről álmodik. — Atombomba vagyok sőrétek között! — üvölti egy hang, történetesen a Kónyáié, és Tóföldi szívéi, bár feli;iád rá, mégis melegség járja át. A mondás ugyanis tőle ered, ő jelen- tpttg,..ki ezt nemrégen, ugyancsak- kissé feiajzott állapotban, és lám. máris átment a köztudatba. Akár valamely népi (népszínészi) szólás terjed majd. és ígv anonim módra bár. de mégis csak begyalogol a színházi világ halhatatlanjai közé. nézzetek, hogy mozgok?! Na. ezt figyeljétek meg! Valami robajlik, dűl, csattan, üvegcsörömpölés. — Kuss! — csendül. valahonnan egy karikás hang. — Hát már dögleni sem lehet ebben a rohadt házban?! — Csendet: kérek! Főpróba ! — üvölti vissza Lónyai. — Ki tehet arról, hogy itt civilek is szállást kaptak ?! ■— Civil az a holdkóros, beteg lelked — így ismét a karikás hang —, ne éjjel jusson eszedbe a szakma, hanem nappal! — Az igazi színésznél nincsenek napszakok —vonít újfent Lónyai. — Mert a művészete mindig éber. Ha nem tetszik, keress magadnak egy lakatlan szigetet. De mielőtt odahur- colkodsz, add meg az ötvenesem ! Tóföldi magára húzza a takarót, a párnát a fülére nyomja, és amit világéleté- beu utált, számolni kezd. De liát n‘ii az a semmi párna, a szinészház csak most kezd élni. Valahonnan he- gedűszó. „Hej, deládé, de- ládé..Kurjongalások. dübörgések. Az ablakok rezegnek, a plafon táncol, a nadlp, mint kiöregedett cirkuszi unlerman, nagyokat reccsen, nyög liefe. Ég ebben a „lagziban” még a legcsendesebb sarok az ud- ■ varias Csutorjai és az 6 egetverő hortyogása. Aztán mégis valamifele szendergés. talán alom is, sziklákat görgető elefántokkal __De mi ez? Máris i tt lennének az elefántok? A szikla dörgött az ajtónak? — Tóföldi! Mi az? Alszol? Tóföldi nem válaszol. Összehúzódik a paplan alatt, akár a magzat az anyaméhben, es megpróbál visszatérni a sziklákat görgető elefántokhoz. Hanem Lőnvai — ki is lehetne más? — nem hagyja abba. — Tóföldi! — bömböl, míg a bezárt ajtó kilincsét rázogatja. — Mi van? Csakugyan alszol? Tóföldi felnyög. majd a füléhez ragadt párnát az ajtóhoz suhintja. — Mi a fenét akarsz?! :— Szóval mégsem alszol — fgy diadalmasan Lónyai —. csak imitálod az alvást. Jellemző, ezt megjegyzem magamnak. Kenyered van? — Micsoda? — Kenyér! Érted? Adí egy falast. Azt akarod, hogy itt dögöljek éhen az ajtód előtt? Tóföldi kimászik az ágyból, megkeresi a kenyeret, kinyitja az ajtót, kidugja., — Fogd... — mondja, és csukná vissza az ajtót, ha Lónyai lába engedné.' — Szalonnád is van? — Nincs! — Semmid? — Semmim. — Kenyeret zabaljak ma; gában ? — Zabáid! — hörgi Tó-: földi, aztán valami eszébe jut. — Sercegi csomagot kapott, de el ne pofázd, hogy tőlem tudod. — Sercegi? — Igen. Disznósajtot evett az este. Láttam. — Kösz. Tóföldi, rendes vagy. A láb Lónyaival együtt elmegy. Tóföldi bezárja az ajtót, visszatántorog az ágyba. Amíg Sercegi megérteti Lónyaival. hogy nem kapott csomagot, addig majd csak reggel lesz. És reggel sokkal elviselhetőbb a színészházban, akkor már félájul tan alszik mindenki.---- m • ■ B e tépett a terembe, 8 megpróbált kipréselni magából egy halovány mosolyt. Még a személyigazolványát böngészték, ösz- szehúzott szemmel bámult a fehér cetlikre. A tételek ... No hát akkor! Ady! Hurrá, hurrá! Adyt nagyon szereti, nagyon szereti, Ady- versek hemzsegnek a fejében, Tisza Kláman, Nagyvárad, Léda, Magyar Ugar es Párizs, még Karinthy is: átok-magyarság, zsírszivú- rém, piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém! Egy hang nem jött ki a torkán. Istenem, mi lesz itt? A felvételiztek) tanár unottan szemlélte mögötte a semmit... Kilépeti • az ajtón, s a széken ülői, egyből megcélozták. — Na ml volt? Jó, I rossz, sok, kevés, szigorú, | kedves?! — Egy fej bent- 1 röl: — Mi van itt kérem?! :i Ejnye! A fej visszahúzó- j dőlt, az arcok fölolvadták, suttogva tovább. — ... aid is kérdezte, hogy a történelem nagyjai közül ki volt nekem a szimpatikus. ... hát Kossuthot meg Széchenyit mondtam ... hirtelen ugye... — Öregem! A reformkor! Az a rögeszméje! Telibe találtál! Felállt. Erezte, hogy remeg a lába. Vége, lement, csak az a nitrogücerin, a csuda vigye ei, meg talán a differenciál, ami... de »Lapjában véve.,. Menne, fel* le».. j indulna, röpülne az ajtó felé, amikor hatba vágja a kérdés: — Szokott káromkodni? — .Földbe gyökerezett a lába. — Káromkodni? Nem. De majd fogok, ha nem vesznek fel. — Hallotta, amint a csukódó ajtó mögött fölharsant a nevetés. Leült. És egyből farkas- szemet. nézett Vele. Igen, úgy, ahogy mondták. Nagydarab ember, csuparánc arcán semmi jóindulat, rövidre nyírt üstöké ingerülten mered a plafon felé. — Hány mázsa burgonya terem egy hold földön? — Miiii? Maguknál csak negyvenöt? (Minek vontad meg a váltad? Habár azt a három mázsát el is lophatták ..) — Mcjnnyt kell egy hold j beültetéséhez? — Azt. hiszem ... másfél mázsa . .. — Hrrrrr... Maguk mindenben szú kiben vannak?! Netán félbevágva ültetik? (Félbevágva ? Nem is rossz, hehe... érezte, hogy fülig húzódik a szája, s a buggyanni készülő nevetés olt mocorog a torkában ...) A Vadember kerekre nyílt szemmel nézett a kuncogó lányra Nahát1 Mit nevet ez a kis semmi itten . .. Érzi, heg;/ megfelelt? Hogy felvették ? Keresztény Gabriel!« I t ........ .... KALÁSZ LÁSZLÓ N aponként riadt pengetés: megsérült húron pattanásig sikerült megmenekülés tán csak percekre: a halálig átvészeltem éri a telet versek nélkül eddig se bírtam' dúdolgatlam több éneket de olvadó hóba nem írtam v legyen erősebb minden ujjam szívemben meg félelem semmi! ha pattan: a pattanó húrban halálon túl is zengedezrii! tisztán míg élek: szigorúan* komolyan: ne hurutos jajjal s gyáván: am bátor-!szonyúan segítsek ecitsek szavammal!______ "I üiők Vecsési Sándor festmény« Az egyik felújított, szép ház a Tíz évvel ezelőtt nyilai vánftották várossá Mezőkövesdet. Mond- hatnók: ismételten, hiszen évszázadokkal korábban már megkapta ezt b ran-1 got. amikor viszont a várossá váláshoz nem szabtak a maihoz hasonlatos szigorú feltételeket, gyakorlatilag egy pecsét is megtette a csatornák, a bolthálózat, a tóépített utak. a megfelelő egészségügyi intézmények stb. helyett. A messze földön ismert, nagy idegenforgalmú Mezőkövesd a? elmúlt években hathatósan gyarapodott Küllemében is erőteljesen megváltozott. Egyes területein a zsúpfede- les, apró házakat leben- t ríttak, helyükbe kar^' Hodason házakat építettek A várói más területén, a Hada? tel lepülésen ellenben éppen é régi, népi építészet emlékeit mentették, illetve mentül meg. Ismeretes a nagyszaV húsú terv, melvet o városi tanács az Országos Műemf léki Felügyelőséggel, válni mini megyei szervekkei együttesen valósít meg Hadar település arra érdet mes házait eredeti format lukban felújítják, rendb^ hozzák és megfelelő funki dóval töltik meg. Hímzői asszonyok dolgozhatnak bennük, festők lakhatták) fizető vendégháznak hasz-í nosíthatják stb. A már most felújított házak is vonzdí látványossága! a városnak| Kövesdi képek j V t Részlet a főút mentén kiépített városrészből
