Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

gSZM-MÄGYMORSZÄß 6^ T983. junius, 4„ stomSel

5 l

1769 szeptember 36-án, a

Zemplén megyei Feisöols- van egy elszegenyedett lengyelországi belorusz nemesi családból származó görög : szertartású lelkipásztor es es.y zempléni iobbagvivadek asszony negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot Bálugyánszky Mihály. Bálugyánszky András es Dudinszky Mária cverrne- í kének gazdag, ugyanakkor küzdelmes, göröngyös életútja mai irodalmi barangolásunk témája. A szegény | jobbágyok nincstelen papjának gyermekéből ugyanis í neves jogtudós vált, es sokeves magyarországi műkö_ ji dese után Oroszországban, íj I. Sándor és I. Miklós cár ! udvarában fényes karriert ; futott be. Neve mégis keve- s sek előtt ismert, emléke nagyszerű munkássága ellenére is — igaz, érdemtelenül — elveszett a feledés homályában.

Kezdjük hát a legelején... Felsőolsván — hol született — nyolc évig nevelkedett ; nagy szegénységben. A csa- Iád megélhetési gondjaira í igazolás apjának a helytar1 lótanácshoz írt egyik fo' lyamodványa: ........ nem

c

supán az ennem menillető, állásomhoz mért jövedelmem nincs m en, de mén az V életlehetőségekkel sem ren- , delkezem, s a legnagyobb és legnyomorultabb sze- nemiségben vagyok kénytelen életemet tengetni.7’

Mihály első tanítója ap- , ia volt. tulajdonképpen ná2 la végezte az elemi iskoláit. Számára az első igazi iskola így a sátoraljaújhelyi pálos gimnázium volt, ahová ap.ia nyolcéves korában íratta be. Üjhelyben nem vallott szégyent. Bár ebben a gimnáziumban jobbára városi elemi iskolát végzett, vagy házitanítók

: által nevelt gyerekek jártak. a felsőolsvai szegény diák az első naptól kezdve első eminens diákja volt az l alma maternek.

Bálugyánszky egvéniségé- ; nek, jellemének alakulásában kétségtelenül döntő volt a sátoraljaújhelyi három esztendő, későbbi. tudományos államférfiúi 'szemléletét is ez a felvilágosult szellemű iskola alapozta meg. Ottani diákéveire, s főleg két kitűnő tanárára. Sauer Ambrusra és Szuhá- i nyl Ferencre öregkorában is szívesen emlékezett vissza.

Űjhely után KasSo kovet- 1 Igézett, ahol a gimnázium ; utolsó két osztályát fejezte be. S ott, Rákóczi városa- , ban kezdte el jogi tanulmányait is. amelyet később Becsben fejezett be. A. csá- | szálvárosban kötött barát- ; ságot. Orlay Jánossal, aki a későbbi ek Pen él elúti á n afc

fontos alakítója lett. Bécs- j. ben tanárai közül elsősorban : Jíonnenfles tett ra mély benyomást. f i az. aki támogatta Balugyánszkvnak a nacv- varadi jogakadémia politikai

Meghívtak egyszer égy társaságba. A vendégfogadókat ismerő ismerősöm finoman felkészített arra, mire lehet számítani. Magyarán mondva: szellemileg erős „csapatra”, olyan társaságra, amelyik a kimondott szót annak súlyával értelmezi. , Pongyolábban megfogalmazva: nem lehet majd összevissza beszélni, tudatlanságot árulni ... Izgalmakkal, — de mégis reményekkel — készültem a találkozásra igyekeztem kihasználni a meglévő időt kondícióim „felkarolására”, edzésére.

És megtörtént az este.. Lehengereltek, szégyenben maradtam, pirulhattam a sokaság előtt. Másnap megtanszékének elnyerésére benyújtott pályázatát. Nem eredménytelenül. 1789.

augusztus 19-én a magyar udvari kancellária arról értesíti a helytartótanácsot, hogy a nagyváradi akadémián 500 forint rendszeres fizetéssel felállított politikai tanszékre Bálugyánszky Mihály neveztetik ki.

Nagyvárad 1789-től 1303- ig örömökkel, de még több megpróbáltatással teli színtere munkásságának. Ügy ismerték, mint diákjainak sokat nyújtó, ugyanakkor sokat követelő tanárt, aki váradi ével alatt is folyamatosan képezte magát, báty ej ev szerint: ..... a nagyváradi évek alakítják ki Bálugyánszky egyik legérdekesebb és legfontosabb tudományos vonását, azt a mindent, átfogó enciklopédikus ismeret'oöséget, ami- , vei később Oroszországban a. tudományok kútja jelzőt érdemelte ki.”

E Bihar megyei évek mégsem voltak felhőtlenek. Szereplését. tanait nem mindenki nézte jó szemmel. Olyannyira nem. hogy a rendi közgyűlés is foglalkozott Bálugyánszky Mihály professzornak a haza törvényeit és a keresztény vallás tételeit sértő tanaival. S ez idő tájt tagja lett a jakobinus mozgalomnak is. Mint a Szabadság és Egyenlőség Társaság tagja, ugyan nemi szerencsével elkerülte a letartóztatást, a börtönt, viszont mint megbízhatatlan egyén, ezt követően állandó megfigyelés alatt állt. A munkájában próbált menedéket találni. Elkészültek doktori vita tételei és a doktori disszertációja, 1797. szeptember 16-án pedig a jogtudományok doki-órává avatták. Mindezek ellenére egyre inkább nyomasztónak érezte Nagyvárad langyos egyhangúságát. S ekkor mint egy csoda érte az a hivatalos meghívás, amelyet barátja, az akkor már cári udvari tanácsosnak kinevezett Orlay János küldött neki, Novoszilcev gróf, I Sándor cár legbizalmasabb tanácsadójának megbízásából. Ebben felkínálták számára az újonnan szervezett pétervá- ri pedagógiai főiskola tanári székét.

I. Ferenc császár ugyan aláírta e kiutazási kérelmet, de megtagadta a „megbízhatatlan” Bálugyánszky végkielégítését és az esetleges tanári állásba történő majdani visszahelyezését. Voltaképpen ezzel a hazatérés lehetőségétől fosztotta mec.

Bálugyánszky Mihá! v 1303. december 5-én hagyta el feleségével! és gyermekével- Nagyváradot, s 1804. február 4-én érkezett meg, Pétervárra, ahol liamar megnyerte a pétervári társaság rokonszenvét. Tanári működése mellett az orosz hivatalnoki ranglétrán is

elindult felfelé. Kinevezést kapott a törvény szerkesztési bizottság 2. osztályához, mint a pénzügyekkel és az államháztartással kapcsolatos ú;i jogszabályok előadója. 1816-ban a pétervári pedagógiai intézet dékánja lett, maid az intézet egyetemé nyilvánításakor első rektora.

Baratov írta róla: „Élete végéig ugyanazt a politikai irányvonalat követte, mint az egyetemi ügyben: a lelkiismeret szabadság és a. meggyőződések tiszteletének alapján állt és gyűlölte a jezsuita gondolkodás modot."

Ezután már csak a politikai. pénzügyi pályán teve- kenykedett. I Miklós cár alatt Szpéranszkijja! együtt vezették a kancellária II. osztályát, majd államtitkári rangot kapott. Fatyejev írta róla: „az orosz pénzűn >/i reformok épületének alapjához Bálugyánszky rakta le az első követ..írt Oroszország intézményei és törvényhozása megjavításának eszközei ről, a kormány zósági intézmények reformiáról s döntő részt vállalt a hatályos birodalmi törvénykönyv összeállításában.

Csak 1830-ban, amikor Sándor fia belépett a hadseregbe, vette fel az orosz állampolgárságot. Lélekben azonban mindig megmaradt magyarnak. Reguly Antal, a híres utazó írta: .,Harmincnyolc éve él Pétervá- rott. de testben-lélelcben maavar maradt és anyanyelvét egészen csodálatra méltóan beszéli”.

Hetvenhat esztendős korában még egyszer hazalátogatott. Pesten a Gellérthegyre is felvitette magát. Erről az esetről a szemtanú, Degró Alajos" így számolt be: ..Naggyá és széppé lettél, óh Pest mióta nem láttalak — sóhajtott —, virágozzál, s légy dísze ne csak az országnak, de a világnak is. Aztán leült, fejét tenyerébe fektette s némán né- zeit. Nagysokára távozásra' bírtuk. Kezével csókokat hányt Pestre, midőn lefelé haladtunk.”

1847. április 3-án halt meg Pétervárott. A troicko-szer- ge.ievszkij kolostor kriptájában nyugszanakk annak a magyarnak hamvai, akit így jellemzett életrajzírója. Tardy Lajos: „Bálugyánszky a felvi lágosult abszol úti zmus légkörében nyert neveltetés után egyenes vonalban eljutott a jakobinus forradalomig. Az itt kapott ijesztő lecke után azonban életre- szólóan megtanulta, hogy a múlt hatalmasságaival nem tanácsos ujjat húzni ... S ha ö maga nem is vállalta még egyszer a forradalmár válva kockázatát, de döntő szerepe volt egy • Ivan nemzedék felnevelésében, amely véahezvitte az elkövetkezendő korszak reformjait.” Hajdú Imre

Csak olyasom..

kérdezte ismerősöm, hogyan éreztem magam, milyen benyomásaim támadtak a vendégfogadókról? Büszkén kihúztam magam s röviden válaszoltam: „Lehettek volna szellemesebbek. szellemiebbek.

többre képesek is.”

Végül elárulom: mindezt csak kitaláltam, mintha olvastam volna, valahol De nem csalok nagyon, elárulom : olvastam a Népsport' című napilap június

2-i számában, a Magyarorsaág—Dánia mérkőzés

után felnézést a véletlen felcserélésért) a következőket: „Azt hittem, jobbak lesznek a dánok” — mondta tömören a labdarúgók szövetségi kapitánya. — „A dánok nem voltak olyan félelmetesek, mint ahogy beharangozták őket" — mondta a levilézletl kö- zépcsatár. Es én csak olvasok ... - Az eredmény ismeretében: Dánia—Magyarország: 3 :1 . ; ;

(lé-)'

Olvasótábor

Kertrészlel

Lassan harminc esztendeje. hogy először lépett fancsali otthonába Berta József, a helybéli általános iskola tanítója és igazgatója.

— Nagyba rcáról költöztem ide a családommal. Ott kezdtem munkálkodásomat kántortanítóként, és ott szerveztem meg az első úttörőcsapatot is.

— Mint kántortanitó?

— Igen. Nem volt könv- nyű. Eleinte /furcsán néztek rám. Nem értették az emberek, hogy a kántortanító a kommunista mozgalom, híve.. Akadtak, akik kerek -perec megtagadták a kérést, hogy gyermekük úttörő legyen. Később maguk kerestek fel ugyanezért.

— A szervező munka bizonyára olykor csalódással is együtt járt...

— Ma már nem emlékszem a csalódásokra. Azt viszont tudom, hogy három kemény évi munka meghozta eredményét. En csak két percig tudok elkeseredni. Soha nem adtam fel azt, amibe egyszer belekezdtem. Megtaláltam azt a fonalat, amely ha girbe- görbe úton is, de elvezetett a célig. A mozgalom szervezését kirándulásokkal, táborozásokkal kezdtem. Ott ismerkedtek meg a gyerekek az összetartozás érzésével.

— Emlékszik az első táborra?

— Hogyne. A Fülekbe, Lillafüredre mentünk, 1949- ben. Hatvan gyereket vittem magammal, néhány szülő kíséretében. A iól sikerült tábornak hazatérve csakhamar híre ment. Lassan természetessé vált a szülők számára, hogy van, létezik úttörőmozgalom és hogy gyermekük is lag ja a szövetségnek.

Bár az úttörőmozgalom ■tartalmában sokat változott. gazdagodott az évek során, a kirándulások, táborozások ma is a legkedvesebbek a gyerekek körében. Berta Józsi bácsi most is minden nyáron táborozta! és gyakran mennek kisebb-nagyobb túrákra a közeli hegyekbe.

— Az Encs járási Úttörőelnökségnek huszonkét éve tagja vagyok. Mint ilyen, nyaranta ott a helvem a telkibányai úttörőiáborban, az őrs vezetőképzőn. Előadásokat pedig a sárospataki főiskolások rés-»éi-< szervezett táborokban tartok. A saját úttörőcsapatommal is én rne-'vek el a táborokba. Itt a faluban a szülök a hétvégeket több.

Feledy Gyula rajz»

nyíre munkával töltik a földeken. Gyermekeiknek már csalódást okozna, ha egy-egy napsütéses hétvégét nem tömhetnének kirándulással. Ezek a túrák legtöbbször csak a délelőt- lökre korlátozódnak, mert délután vár rám a könyvtár.

Józsi bácsi ugyanis a könvvtár igazgatói teendőit is ellátja Fancsalban. Szokták őt amolyan mindenesnek nevezni, hiszen egy személyben tanár, könyvtár- és iskolaigazgató, tanácstag és még valami, ami nagyon fontos az életében. Szenvedélyes gyűjtő, újabban pedig már krónikás is.

— Régóta gyűjtöm a korabeli iratokat, régi tankönyveket. iskolai tárgyakat. Most éppen kiállítást rendezek ezekből, az iskolák államosításának évfordulója alkalmából. Gyűjteményem nagy része már olt van a kultúrházban. de azért néhány érdekességet mutathatok itthon is — mondja nevetve, maid eltűnik az osztálytermet és az otthonát összekötő hosz- szú folyosó végén. Kisvártatva megsárgult iratokkal, időkoptatta könyvekkel, újságokkal tér vissza. Számára felbecsülhetetlen értékű, számomra pedig még soha nem látott iratok kerülnek az asztalra.

1844-ben kiadott tankönyv. amilyenből egykor talán Petőit is tanult- 1848- ban kiadott „Számolás és mértan”-könyv. palatábla, palavessző. nyírfakéregből készített tábori levelezőlap amit 1917-ben egy katona küldött menyasszonyának, 1840-es. kézzel számozott. Kossuth-bankó. 25 koronás osztrák—magyar, úgynevezett fehérpénz. és sorolhat- ná"d, in-5« tovább.

— Ez csak töredéke az er'észnek — mondja Józsi bácsi. a gyűjtők igaz' szenvedélyével. piáid egy családi Bibliát, néhány leve’et tesz elém. — fkokét annak a katonának a dédunokájától

A vakáció még odebte van. de az első borsodi olvasótábor már kaput nyitott. Évek óta a sátoraija- újhelyi szakmunkástanulók ’kezdik a sort: a városi s könyvtár szervezésében a j kacsárdi, vadregényes környezetben levő úttörőtábort lakják be. Szakmunkástanulók és ifjúmunkások a résztvevők, köztük mindig ' akad, aki visszatérő. A környezetről, a közélet dol- ! gairól beszélgetnek a gye- , rekekkel; arról, hogy az olJ

I vasás sem önmagáért való. Hogy az olvasás eszköz, hogy teljesebbé tegyék magukat. A különböző kiscso- • portos foglalkozások —

■ amelyeken beszélgetéstől, | képzőművészeti alkotásig

I

sok mindenre sort kerítenek — mellett hagyománya van a fórumnak, amelyen a város, a lakóhelyük tervei- ; ről hallanak. És mert ünnepi könyvhét van — írók ■ is megfordulnak náluk. Mára például Baranyi Ferencet várják.

kaptam, aki a nyírfakéreg- lapot küldte a háborúból. Az írásokból és a családi Bibliából négy nemzedék életútja követhető nyomon.

Sokévi munka gyümölcse a gazdag gyűjtemény. Feie- Eege néha nemcsak mindenesnek. hanem viccesen „kukásnak” is becézi férjét. Mert papírgyűjtés idején az összegyűjtött hulladék csak Józsi bácsi alapos átböngészése után mehet a MÉH- be. Akad köztük olyan írás. vagy más egyéb, amelv más számára csak kacat, meg ócska lóin. Józsi bácsi- fiák viszont kincset ér. Gyűjteményében különös figyelmet szentelt a gyermekújságokra. A gondosan bekötött gyermeklapok között a sort a Pósa Lajos szerkesztette „Én újságom” nyitja. Ez volt az első gyermeklan hazánkban, amelyet 1898-ban adtak ki. Az 1930-as évekből származó „Magyar Cserkész”- ben Pimpi baba rajzos történeteit olvashatjuk, áld bizonyára a mai Böbe baba őse volt.

— Az újságokon kívül külön gyűjteményt készítettem a régi gyermekre! t- vónvekből, fejtörőkből. Ki- lencszáz darabos összeállításomat a közeljövőben önálló kiadásban ielenteti meg a Magyar Úttörő Szövetség.

Berta József munkálkodása tehát nem múlik el nyomtalanul. A régi világ emlékeivel megismerkedhet majd a kései utókor is. Mert Józsi bácsi nyugdíjas éveit ezeknek az ősrégi tárgyi emlékeknek a további gyarapítására, rendszerezésére, a hagyománvok ápolására szánja. Egy dolog azonban nagyon bántja:

— Sohasem bocsátom meg magamnak, hogy a falu krónikájának a megírásához csak az idén ia- nuárban Jcezdtem hozzá.' Eddig valahogy nem jutott rá időm.

Nem csoda, hiszen a kiváló pedagógusoknak járó, a Gyermekekért elnevezésű kitüntetés, a Minisztertanács által adományozott) dicsérő oklevél, a Szocialista Kultúráért és sok másért megkapott elismerés birtokosa egész életében a közösségért, _ a gyermekekért. a kultúra terjesztéséért fáradozott. Számos leendője mellett rövidnek találja a napokat, így azf.-'u a pihenésre szánt időből lopia el az órákat, hogy „bűnét” a króni hiányát mielőbb pótolhassál! ■

Montra Märt» :