Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
i9B3. június 22., lieitl» ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Vezetőnek lenni nemcsak pnzíció T anulj fiam, vidd többre, mint én!” — bocsátották útra néhány évtizeddel ezelőtt a falusi portákról, a gyárak, bányák kolóniáiról a világnak induló fiatalokat az apák. És a szerencsét próbálók közül nem egy rangban, beosztásban és fizetésben túltett apján, mérnök, agronómus, tanár, orvos... lett belőle. Különösen nagy lehetőség nyílott a fényes szelek generációja előtt, amikor huszonéves, főmérnökökről, igazgatókról, elnökökről, vagy éppen pártfunkcionáriusokról lehetett gyakran hallani. A napokban egy nagyvállalat egyik főmérnökétől hallottam, hogy az ipari tanulók már a tanulóidejük alatt számolgatják: mennyire közelítették meg szüleik fizetését, és még huszadik évüket senr érik el, mire túltesznek azon... pedig a szülök diplomások. Megfordult volna a képlet? Kiváló brigádvezető ismerősömet három év alatt üzemvezetővé, majd gyáregy- ségvezelővé nevezték ki (időközben befejezto levelező tagozaton az egyetemet), és a jövedelme kevesebb lett, mint brigádvezető korábon volt. Talán itt keresendő orvnak is az oka, hogy megcsappant a SZET-esek, vagyis a szakmunkásokból lett egyetemisták száma. Sót, amire talán nem is gondoltunk volna; igazgató szájából is elhangzott már, hogy nem érdemes igozgatónak lenni. Bizonyságul említette, hogy amióta kinevezték, ezres nagyságrenddel csökkent a Jövedelme, és átlagoson kevesebb Jut egy családtagjára, mint sok beosztottjánál. Mert miről wj* szót Má* elbírálás alá esik egy vezető a nyereségnél, a prémiumnál, e törzsgárdatagságnól, a mozgóbéreknél, a rendkívüli jutalmaknál... és így tovább. Vagyis o legtöbb esetben előnytelen helyzetbe kerül. 1-lioba vonnak még — néha nem is megalapozatlanul! — olyan hangok, hogy: .ÍKönnyű neki, mindent «1 tud (irtózni, mindent megkap, ámít akar!”, alapvetően kialakult egyfajta tartózkodóé o vezetői pozícióktól. És, ha eddig az anyag tokiéi szóltunk, nem hallgathat- jük cl, hogy létezik egy másik oldala is a problémának: a felelősségvállalás. Csökken azoknak a száma, akik szívesen foglalkoznak emberekkel, akik lelkesen és jóértel- mű elszántsággal állnak a beosztottak elé. Érvelni, meggyőzni, irányítani nem mindenki szeret és az sorn kivételes, ha valaki a gyomorfekélytől akarja megmenteni magát, mondván: „Törődjön, bosszankodjon inas az emberekkel!" Ehhez még hor- závehetjük azt is.r hogy egyre több vezető ismeri cl, nem népszerű dolog sut embereket iiányítani. hiszen a gazdasági kötöttségek, megszorítások cgy-egy munkahelyre való közvetítése is a vezető teladata, amiből - sajnos gyakran - azt látják a beosztottak, hogy: „Mór megint jól kiszúrtak velünk.” Szakmai megfontolások is közbejátszhatnak. Ez is több oldalú. Akad diplomás, aki beismeri, hogy még a szakmunkás színvonalán sem tud megfelelni, és beáll a munkapad, az esztergagép mellé.. . ám, kétségtelen, van olyan gyár is, ahol számos, jól képzett mérnöknek középszintű képzettséget igénylő munkát adnak, esetleg vezetői beosztássoi és fizetéssel. Folytathatjuk a demokrácia kérdéseivel. Nagyon durván fogalmazva úgy is szokták mondani, hogy a középvezetők akkor élnek meg, ha jól pedáloznak ... vagyis, ha a kerék alatt a beosztottak sorakoznak és az út végén a magasabb szintű vezetők várják a „célszalagszakítást”. Kettős szorításban él az ilyen vezető és — valljuk be —, sokszor nem tudja, csökkent- sen-e a fordulatszámon, hiszen eldönthetetlen, kinek tesz ezzel jót... ? A fejlett ipari áramokban — bizonyíthatóan! — nagyobb kereseti lehetősége van egy jó mérnöknek, kutatónak, nagyobb a különbség a szakmunkás és például egy konstruktőr, vagy technológus fizetése között. De bizonyíthatóan nagyobb a szakmai felelőssége és lehetősége is. Mindenesetre tény, hogy alapvetően több jele van a szellemi töke becsületének, amivel feltétlenül rendelkeznie kel! egy vezetőnek. Sokan érzik, hogy o mi egyetemeink útravalóját csak elherdálják, nem ott és nem úgy hasznosítják, ahol és ahogyan a legoptimálisabb lenne. Erre rímelt annak o mérnöknek c panasza, aki , dühösen magyarázott felettesének: „Nem lazsálni akarok a gyárban, hogy itt pihenjem tó a moszekolós fáradalmait, Iranern Rt akarok produkálni ... !** Hányán, de hányon hagyják ott — némelyek csak átmeneti időre — szakmájukat, hivatásuknak választott pályájukat, aminek művelésére diploma jogosítja őket? Az okok között első helyen szerepel az owyogi megbecsülés hiánya, megíró szépen hangzó beosztásról mondóinak is le. És hány, de hány gyár, vállalat, intézmény keres jól képzett szakembert ilyen-olyan vezetői állásba, akiknek szellemi tartalékol révén a gazdasági eredményesség is javítható lenne...? Lapozzuk csak fel az álláshirdetéseket I Tucatszámra találunk ikrének eL C sakhogy ezekből nem olvasható ki, hogy hosszú évekic bebizto- sílhatja-e magát az álláskereső, hogy valóban szellemi tőkét, kreatív, a közösségben gondolkozó és a közösség által minden tekintetben megbecsült vezetőt Keresnek, és nemcsak egy betöltetlen pozíciót akarnok betölteni, no hogy a vállalati (elépítés egyik fiókja üresen maradjon .., 1 Szendrei Lőrinc rr kiállítás Kedden, a Csehszlovák Kulturális es Tájékoztató Központban a szervezők sa ,i - tótájékoztatót tartottak a Ceskebudejoviceben, augusztus 27-én kezdődő mezőgazdasági kiállításról. A tizedik éve megrendezett kiállításra nemcsak a cseh és szlovák vállalatok, gazdaságok viszik el újdonságaikat, hanem más KGST-oa-szagoit termelési eredményed is helyet kapnak. Tizenegy magyar kiállító jelezte vészvételi szándékát, többségük az állattenyésztéssel foglalkozik. Önálló bemutatóval jelennek meg például a magyar halgazdaságok. A magyar élelmiszer- ipar is képviselteti magát a kiállításon.. A Telefongyár „Zemplén” gyáregységében Négy évvel az egyesülés után Ózdi pillanatkép Fotó: Fojtán László Szalmalüzelésű sziríiÉüzem M el lék termék - tüzelésű szárító készült el a kunszentmártoni Körösmenti Tsz- ban, a Tiszazug egyik nagy búza- és kukoricatermelő gazdaságában. A tizenhatmillió forint értékű üzem — amelynek kivitelezője a Láng ® épgyár, a Prometheus, az Uniszöv. és Bábolna — sz eddigi olajtüzelésű berendezéseket: váltja féL A gazdaság eddig évente ?©5 tom- iva tüzelőolajat használt fei, és ebből csak » snenvester- mény-száritók szükségété meghaladta a ffeSeaer tonnát. A* új, központi szántó belep — amely próbaüzemre kés« — szafonéiTOvl helyettesíti a fűtőolaj csaknem teljes egészét, s működésbe állítására! a korábbi, kis híján 6 millió forintos szárítást költség 1,8 millió forintra mérséklődik, A megtakarítás tevén a beruházás költsége nem. egésaen négy testi megtérül. Az idén a negyedik esztendőt kezdték meg a Telefongyár „Zemplén” gyáregységeként a sátoraljaújhelyiek. A sok évig finommechanikai vállalatként funkcionáló egység 1979. január 1-én egyesült a Telefongyárral. A közhiedelemmel ellentétben nem telefonkészülékeket gyártanak, hanem valami egészen mást. Erről beszél Bésa Dániel, a gyáregység igazgatója. — Három és fél év alatt tulajdonkeppen a hagyományos termékszerkezetünk kilencven százaléka kicserélődött — mondja. — Korábban elsősorban szolgáltató tevékenységet folytattunk. Sok mindennel foglalkoztunk, egyebek közt kerékpárok, motorkerékpárok és autók javításával, illetve villanymotorok tekercselésével. Ezeket a tevékenységeket fokozatosan felszámoltuk, ez év végéig meg kell szüntetnünk valamennyi korábbi szolgáltatásunkat. — Ezek szerint Sátoraljaújhelyen csökken a lakossági szolgáltatások köre? — Szó sincs róla. Jó megoldást találtunk a kerékpár- és motorkerékpár-javításra, valamint a villanymotor- tekercselésre. Mindhárom tevékenységet átveszi az új szervezeti felépítéssel működő megyei Gelka-szerviz. A munkák elvégzéséhez rendelkezésre bocsátjuk azokat a szakembereinket, akik eddig nálunk végezték ezeket a munkákat. Csupán - az autójavításnak nincs gazdája eddig. Törjük a fejünket, vállalkozó kedvű céget kévésünk. — Mi jelenleg « „7T gyáregység profilja? — Központunknak, * Telefongyárnak tulajdonképpen két fő profilja van. Az egyik a számítástechnikai, a másik pedig a híradástechnikai profil, ezen belül is a hírközlési rendszerek gyártása. A Telefongyárra jellemző a nagyfokú önellátás, azaz a szükséges alkatrészek döntő többségét * vállalat állítja elő. A vállalat terve a »Zemplén” gyáregységgel az, hogy segítsen a vidéki üzem az alkatrés»- és alszere!vény-gyártásban. — Hogyan tesznek elegei, ennek? — Három év alatt gyors ütemű profilváltást valósítottunk meg. Az első ütemben csak a híradástechnikai profilhoz gyártottunk alkatrészeket, ma már a számítástechnikai feladatok megoldásában is részt veszünk. A prés és lakatos jellegű munkákat, valamint a forgácsolt fémmegmunkálást tokaji telepünkön végezzük. Nyolcvan munkás dolgozik ott. Üjhelyen pedig két telepen 260 dolgozót foglalkoztatunk. A központtal közvetlen költségek alapján számolunk el: így, a tavalyi úgynevezett számított termelési értékünk 160 millió forint volt. Kismértékben Sátoraljaújhelyen is foglalkozunk alkatrészgyártással, ám zömmel alszerelvényeket készítünk az itteni munkahelyeken. Ez azt jelenti, hogy nagyberendezések önálló műszaki funkciót ellátó egységeit készítjük el. Pontosabban: betétvázakat, vonal- és irányszűrő-betéte- ket gyártunk. Már folyamatban van az úgynevezett RMB-betétek letelepítése is. Nem titkolt célunk az alacsony csatornaszámú berendezések zárt ciklusú gyártásának megvalósítása. Azaz: arra akarunk vállalkozni, hogy önmagunkat alkatrésszel ellássuk. — A korábbi, egészen más jellegű munkáról hogyan tudtak váltani a dolgozók? — Amikor egyesültünk a Telefongyárral, megkezdtük dolgozóink átképzését is — mondja a gyáregység vezető. — Egyszeriben nagy szükségünk lett mechanikai és elektronikai műszerészekre. 1978-ig üzemünkben a munkák többségét betanított munkások végezték. Első tépésként régi dolgozóink számára megszerveztük a mechanikai műszerész, szakmai átképző tanfolyamot. A sikeres vizsga, letétele után másutt is érvényes oklevelet kaptak, huszonnyolcán. Ezt követően forrasztó- és rajzolvasó házi tanfolyamokat szerveztünk, ugyancsak vizsgakötelezettséggel. Kooperáltunk a sárospataki és a sátoraljaújhelyi szakmunkásképző intézetekkel is: ebben az évben végez tizenhat mechanikai és tíz elektronikai műszerész tanulónk, akik már jól ismerik az üzemet, hiszen a szakmai gyakorlatokat mindig itt, konkrét lermelöteve- kenységgel töltöttek. Lassanként fogadókésszé váltunk a bonyolultabb technológiai feladatok elvégzésére is. Ennek ellenére a gondoskodás a szakmai utánpótlásról folyamatos feladatunk: a* idén már teljes osztály indul mindkét szakmában az ú jhelyi szakmunkásképző intézetben. — Milyen jövedelmet biztosítanak az immár magasabb szakmai képzettséggel ■rendelkező dolgozóknak? — Nem tartozunk a rosz- szul fizető cégek közé — mondja Béza Dániel. — Az idén dolgozóink havi átlag- jövedelme négyezer-három- százkilencven forint volt a január—április havi kimutatások alapján. Ebben az évben egyébként három százalékkal növelhetjük a berekét — Tudnak-e mindig «»v kát adni dolgozóiknak? — Jogos a kérdés, hiszen eleinte gondjaink is voltak. Jelenleg van munkánk bőven, ennek ellenére biztosítékról is gondoskodtunk. Szabad kapacitásunkat külső kooperációs bérmunkával töltjük ki. ötezer norma órában dolgozunk az idén * MEZŐGÉP Vállalatnak, Ügynevezett központi csavarokat és szárzúzókéseiket készítünk számukra. Ezen kívül elvállaltuk a Budapesti Híradástechnikai Vallató1 számára a kábeéfermagyás- tást, bérmunkában. Ez » feladat az idén tíaeaer óráé elfoglaltságot »d dojgoao- inknak. — Vepesetiiiä: méfaw kt*- KJzsfc át m gyáregyoég m éezckl ipartelepre? — Az új gyáregység kialakításához egyelőre 12 millió forint áll rendelkezésre. Ez elegendő a közművesítésre. Ha jól dolgozunk, nyereséges marad * vállalat, bizonyára kerekedik pénz w az jpffirtelep megvalósítására. Déváid Hedteg Nincs biztos recept r ErÉkeilsés és szabályozás a mezőgazdaságban Milyen legye« mezógaB- daságban a bér- es kereset- szabályozás? Szakmai körökben évek óta parázs vita folyik erről » kérdésről. A vélemények mind a mai napig a lehető legnagyobb mértékben eltérnek egymástól. Egy dologban azonban nagyjából egységes álláspont alakult ki: a több irányú igényeket egy típusú keresetszabályozással nem lehet kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemek termelési szerkezete, ar. ipar! és mezőgazdasági tevékenység aránya, a munkaerő struktúrája, képzettségi színije nagyon elterő, E sokszínű, formagazdag és csaknem másfél ezer gazdálkodó egységből álló ágazat továbbfejlődése a nyolcvanas évtized elején elodaz- hatatlanna tette a központi keresetszabályozás korszerűsítését. Egyes gazdaságokban például (főként, ahol nagyobb az ipari, vagy a szolgáltató tevékenységek részaránya) több helyütt megvannak a munkatermelékenység növelésének a feltételei. S annak ellenére, hogy altala a jövedelem Is növekedne, lassúbb az előrelépés a lehetőségeknél, mert helyes törekvéseiket nem, vagy csak nebesen tudják össKeegyea- tetni a központi átlagbér típusú keresetszabályozással. Hasonló helyzetben vannak azok a gazdaságok is, aliová jól felkészült, dinamikus vezetők kerülnek es viszonylag rövid idő alatt kijavítják a korábbi gazdálkodási hibákat. Az öröklött bérszínvonal korlátját azonban nem tudják áttörni. Nem kívánom tovább sorolni as átlagbér-szabályozás hátrányait, hiszen azok közismertek. Van viszont egy — jelenlegi gazdasági helyzetünkben — nem elhanyagolható népgazdasági előnye is: a vásárlóerő-kiáramlás leginkább ezzel a formává! tartható kézben. Erre persze rögtön kontrázhat bárki, hogy ez igaz, de egyúttal visszafogja a teljesítményeket is. Ez pedig céljainkkal ellentétes. Kétségtelenül így van, de látni kell. hogy' minden keresetszabályozás örök dilemmája: vásárlóerő-kiáramlást szabályozzon-e, vagy pedig ösztönözzön. A mindenkori gazdasági helyzet függvénye, hogy melyik élvezhet elsőbbséget. Könnyen belátható ugyanis, hogy az egyik követelmény behatárolja a másik érvényesülését. Tovább! nyitott kérdés * szabályozással kapcsolatban, hogy a kereseteket kor-ponti lag meghatározott fajlagos mutatókhoz keil-e kötni, vagy nagyobb mértékben kell a vállalati önállóságra támaszkodni. Az év közben kifizetett munkabért keli-e megadóztatni, vagy csak az. év végit, esetleg együtt kell szabályozni a jövedelmeket? A jövedelemnövekménj’ben kell-e érdekeltté lenni az, üzemeket, vagy az egesz jövedelemben ? Már néhány felvetett kérdés is azt bizonyítja, hogy nincsenek biztos receptek, egyedül üdvözítő módszerek. A gazdaságpolitikai prioritások függvényében, a közgazdasági szabályózó rendszer többi elemével összehangolva keü keresni a jobb megoldást, vagy még inkább a megoldásokat. Örvendetes, hogy a nyolcvanas évek elején meg is kezdődött az útkeresés. A mezőgazdasági üzemek 80 százalékára ugyan továbbra is a bérszínvonal-szabályozás érvényes. De az is igaz. hogy a fennmaradó 20 százalékhoz tartozó üzemek kísérletképpen a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodás, vagy pályázat nyomán a legkülönbözőbb típusú keresetszabályozási formákkal próbálkozhatnak. Anélkül, hegy ezekre részleteoen kitérnék, mnyit feltétlenül meg kell jegyezni, hogy c formák mindegyike azonos gazdasági követelményeket közvetít a nagyüzemeknek, csak más módon, Kialakításuknál gondosan ügyeltek arra. hogy valamennyi újonnan bevezetett szabályozási forma mértékrendszere összhangban legyen a népgazdasági terv előirányzataival. Feltétlenül szóin! Vet! arról is, hogy a kísérletezés az üzemek számára sem kockázatmentes. Az ugyanis, hogy a szabályozás a bér- kiáramlást összekapcsolja a teljesítményekkel, magában hordja annak veszélyét is, hogy teljesítménycsökkenés esetén csökkenni fog az üzem dolgozóinak a keresete. Ezért az üzemek kiválasztásánál döntő szempont volt, az önkéntesség, a tartósan eredményes gazdálkodás és a színvonalas számviteli munka. Az eddigi tapasztalatok art mutatják, hogy azok az üzemek tudtak a legjobban élni az új formák adta lehetőségekkel, amelyek már az átlagbér-szabályozás keretei között megtették az első lépéseket belső érdekeltségi rendszerük tökéletesítésére. Ebből márts látszik, hogy bármilyen új keresetszabályozás csak akkor hozhat az üzem számára előnyöket, ha az üzem belső munkaszervezési megoldásai és érdekeltségi rendszere alkalmas! a központi keretszabályok befogadására, s az általa közvetített követehnényread- szM- továbbadására.
