Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-15 / 140. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1983. Június 18., szerda Mandragora Mára már pikáns, jókedvű komédiává szelídült Machia­velli hajdan maró iróniájú, ke­gyetlenül éles szatírája. Ami a XVI. század elején csípősen pajzánnak tűnt, sőt egészen bizonyosan istenkáromlásnak is, az a XX. század emberé­ben legfeljebb derűt fakaszt. Persze ez is nagy szó, mert nem is olyan egyszerű dolog, noha a szünettel együtt mind­össze két órán át jókedvben tartani a közönséget. A Mis­kolci Nemzeti Színház Ka- maraszí n h ázáaak évad végi bemutatóján, Machiavelli Mandragórájának előadásán pedig jól sikerült' A jó érzék­kel kiválasztott reneszánsz komédián túl alighanem sze­repe van ebben Karinthy Fe­renc remek fordításának, no es a zenei betéteknek, legin­kább periig az igazán egysé­gesen remeklő szereplőgárdá­nak, amelynek tagjai Szűcs János rendező irányításával olyan ' felszabadultan, olyan dinamikusan, s nem utolsó­sorban akrobatikusan oldják meg feladatukat, hogy egyet­len percre sem lankad a néző figyelme, sőt, hagyja magát sodortatni a játékkal felsza­badultan, jókedvűen. Mielőtt magáról az előadás­ról ejtenénk néhány részlete­ző szót, talán nem felesleges elmondani a darabról (a mis­kolci színpadon bemutatott darabról), hogy rendkívül jól sikerült ötvözni a reneszánsz komédiát a mai szöveggel, jól 'illeszkedik a reneszánsz ize­ket is „használó” zene az elő­adás egészébe, s legfeljebb csak utólag próbálja szétvá­lasztani az ember, hogy má ebből a mai a mi az, ami Ma­chiavellié ... De hát ez a szét­választás ezúttal legfeljebb fi­lológiai érdekességgel bírna, hiszen egy mélyebb meríté- *ö tanulmányban volna sze­repe az ilyesfajta elemzésnek. .Nekünk ebből igazán csak annyi érdekes, hogy egy in­kább névről ismert, mintsem műveit is olvasott szerző gon­dolatait, véleményét is meg­ismerhettük arról a. világról, amelyben az ember szinte először eszméd: — a középkor után — önmagára, saját érzé­seire, testi valóságára. A Mandragora a magánélet ál­szenteskedéseiről (s ebben azért ma sem szűkölködünk) rantja le a leplet — a. mis­kolci előadásban éppen akkor legmarkánsabban, amikor a »agy hűhóval összehozott sze- reln-.espárra, Callimacóra és T,u erezi ára. ráborítják a lep­let —, nem kímélve sem a gazdag polgárt, sem azálszeirl. egyházfit. Maga a történet roppant egyszerű. A világfi — és gaz­dag — Callimaco aid ráadá­sul szép és fiatal, beleszeret az öregecske, butuska, de szintén gazdag polgár Nicia gyönyörű, ám látszatra rop­pantul erényes fiatal felesé­gébe, Lucreziába. Ami törté­nik, csak mind azért történik, hogy sikerüljön összehozni a ^kalandot”, a két fiatalt. Li- gurio és Siro mesterkedései — mint afféle kerítőké, — vé­gül is sikerrel járnak, s ehhez P Észrevétel Az Észak-Magyarország, amely rendszeresen közöl figyelemreméltó, elemző anyagokat a hazai vas-, és színesfémkohászat helyzeté­ről, 1983. május 24-i szá­mában „Megalapozott fej­lesztések — Alumíniumipar” címmel közölt cikket, amely­nek egyik kitétele sajnála­tosképpen nem pontos, he­lyesbítésre szorul. A cikk szerint „az alapanyag-ter­melés gyorsabban növeke­dett, mint a félkész- vagy késztermékgyártás. Expor­tunkban is nagy mennyisé­gű a feldolgozatlan alumí­niumtömb, amelyből évente több százezer tonnát állí­tunk elő.” — Az újságolva­sók szíves tájékoztatására, mint közvetlenül érdekelt nemcsak a papot, és a fiatal- asszony anyját sikerül meg­nyerniük, hanem rriagat az ostoba férjet is. Adva tehát a vígjátéki helyzet — ami csor­dogálhatna vérszegényen is, ha a miskolci előadás rende­zője, Szűcs János nem pör­getné fel az eseményeket. Szűcs kitalálta a mandra- górát, ami Machiavellinél még csak emlegetett szerelmi báj­ital, de nem szerep. Gruiz Anikó nem is annyira a szö­vegével van jelen ezen az elő­adáson — szövegben inkább csali kapcsolódk a többiekhez —, mint tetteivel. Ö kavarja, keveri áz eseményeket, olyan temperamentummal, akroba­tikával — a szó legszorosabb értelmében mutat be akroba­tikus mutatványokat —, hogy abba bele lehet szédülni. Fel­fokozza a tempót, a ritmust, s ebben kivétel nélkül remek partnerekre talál Somló Ist­vánban elsősorban (Ligurio szerepében láthatjuk), de alig marad el mögötte Bregyán Péter (Callimaco), sőt Polgár Géza sem (Nicia). Machiavelli remek jelleme­ket rajzol — talán csak Sost- rata — Várhegyi .Márta — az anyós és a kikapós firenzei asszony — Zolié n Sára — ki­vétel ez alól. Ök viszont a le­hetőségeiken túlmenően is igyekeztek megoldani felada­tukat, s beleilleszkedni ebbe a gyors ritmusú, sok humor­ral, szatírával fűszerezett já­tékba, amelyben a legkisebb mozdulatnak, mimikánaik. is jelentősége van a Kamara­színház nem nagy nézőterén es színpadán. Mielőtt a már említett sze­replők elemzésére kitérnénk, Ábrahám István Fráter Txrao- teusáról illendő szólnunk már csak azért is, mert. alighanem^ ez volt Machiavelli egyik leg­merészebb megoldása — gon­doljunk csak arra, hogy ké­sőbb Moliere-nek is mennyi baja származott abból, hogy az egyház álszenteskedésedrol nyíltan írt —, hanem mert Ábratóm remek, igazán én- nyalt figurát állít színpadra olyan sok színnel és lele­ménnyel, hogy igazán elisme­rést érdemel. Somló Istvántól az utóbbi időben megszoktuk az akrobatikus megoldásokat •— ezúttal is kitűnő, kellőkép­pen ravasz, okos és életvidám. Siro, a szolga szerepében jól oldja meg feladatát Teszáry László. Polgár Géza a fel­szarvazott férj — sőt az ön­magát felszarvazó férj — sze­repében most is, mint általá­ban, rendkívül igényes alakí­tást nyújt. Bregyán Péter, a kezdet.i elfogódottság után a hősszerelmes ifjú szerepébal felszabadultan komédiázik. Szlavik István díszlete. Sza­kács Györgyi jelmezei egysé­ges részét képezik a Mandra­gora miskolci, előadásának, amelybe a Hérédy Éva ve­zényelte kis zenekar is na­gyon jól illeszkedik. Az évad utolsó bemutatója. — amelyet a nyáron is játsza - nak majd — igazi sikernek ígérkezik, kellemes, jókedvű szórakozásnak. Csutora« Annamária cikkünkre külkereskedelmi váfiaíaí kö­zöljük, hogy ismereteink szerint a feldolgozatlan alu­míniumtömb gyártása — mindössze max. 80 ezer ton­na, és az aluminiumtőmb exportja, amit a Metalim- pex valósít meg, az utóbbi időben — a népgazdasági érdekeknek, elvárásoknak megfelelően — mintegy 30 ezer tonnára csökkent, ugyanakkor a magasabb fel­dolgozottsági fokú alumíni­um félgyártmány termelése és exportja jelentősen nőtt. Metall mpex Acél- és Fém- külkereskedelmi V. Buda­pest — Bányai Gyula sajtó­főnök. Portréfilm a televízióban Monos János — ötven percben Bevallom, a portréfilme­ket, különösen ha azok va­lamilyen jubileum, vagy egyéb ünnepi alkalom ap­ropóján készülnek, mindig kis fenntartással fogadom, hiszen az ünnepi lelkesült- ség, az alkalom mindig be­folyásoló tényező a portrét kialakító vonások “ felraká­sánál. Most, amikor A nyug­díjas igazgató címmel Mo­nos János, a Borsodi Szén­bányák Vállalat közelmúlt­ban nyugalomba vonult igazgatójának bemutatását ígérte a műsor, más elvá­rásokkal ültem a képernyő elé. Másokkal, mert Monos Jánost évtizedek óta jól is­merem, élete, munkássága előttem, sok-sok tízezer más borsodi előtt nyitott könyv­ként. áll, így hát a filmmel a személyes ismereteimet szembesíthetem, ellenőrizhe­tem, s mert igencsak érde­kelt, miként láttatja a Ma­gyar Televízió azt a nyitod, életű borsodi Monos Jánost, akit negyvennyolc esztendő aktív munka után nyuga­lomba vonultán, a köztisz­telet olyan magas társadal­mi tisztségbe emelt, mmt a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsának elnöki funkciója. Kopeczky Lajos, a portré­film szerkesztőriporlere — tudomásom szerint — ugyan­csak régóta ismén Monos Jánost. A riportban nem igyekezett „villogni”, Monos Jánosból való „felkészültsé­gét" fitogtatni, háttérbe vo­nult, néhány jól fogalma­zott kérdéssel irányította, mintegy fejezetekre bontot­ta a portrét kirajzoló be­szélgetést. Ami elhangzott, azt itt el­ismételni szükségtelen, hi­szen az érdeklődő hallotta, hallhatta, hogyan tekint vissza életútjára Monos Já­nos. • Az ötven prebe tömö­ritett — a riporter kérdé­seivel és a feleség néhány tapintatos, alig észrevehető, okos közbeavatkozásától csak pillanatokra megtört — beszélgetés, vagy inkább önvallomás egy-két tanul­ságát azért érdemes felje­gyezni. Például azt az alap- gondolatot, hogy „hit nél­kül nem lehetett volna ezt megcsinálni”, azaz úgy vé­gigélni kemény munkában negyvennyolc esztendőt, aho­gyan azt Monos János tette a dunántúli bányák csillés­fiújának munkájától a nagy bányavállalat vezérigazgatói posztjáig, söl — mint már tudjuk — azon túl is. Az ötvenes évek elején, majd újra 1057. január 2- töJ nyugdíjazásáig munkál­kodott. Borsódban. A szét­szórt bányákból a nagy bá­nyavállalat megteremtése, a hajdani tröszt megszervezé­se, majd az ellenforradalom utáni újrakezdés, aztán az elhamarkodott, a szénbányá­szatot hátráltató rendelkezé­sek utáni újabb újjászüle­tés fűződik — többek kö­zött — nevéhez. Meg sok­sok minden, ami ezekben az évtizedekben történt, amikor például Gerő Ernővel is vi­táznia kellett, amikor az öt­venes évek túlkapásai-ne- hézségei a bányászatirányí- tást is erősen érintették, de ezekről, mint mondta, „már nem illik beszélni, jobb, ha a fiatalok nem is ismerik”, majd rövid gondolkodás után elfogadta, a riporter! közbeszólást, hogy ismerm azért kell ezeket az utókor­nak is, de nem ez ma a központi téma. Sorolni le­hetne itt a Borsod) Szénbá­nyák Vállalat fejlődésének mutatóit, a bányászcsalád hagyományait, a családtör­ténet epizódjait, de helyette inkább még két értékes ta­nulságot. Például, mert min­dig volt hi le. most is vall­ja: a nehézségekről nem a nagygyűléseken, hanem köz­vetlenül az emberek között kell szólni, s így megbeszél­ni a teendőkel. A másik ta­nulság sem érdektelen: utó­dainak az! hagyja örökbe, hogy nem a vezérigazgató a legokosabb a vállalatnál, a funkcióval nem jár hivatal­ból az ész is. ezért meg kell osztani a munkát a jól megválogatott, munkatársak­kal. Őszinte, emberi volt Mo­nos János portréja. Elisme--,. rés jár érte a televíziósok- • nak, de az alapvető érték a riportalany egyénisége és mondandójának liatóereje volt. Remek portréfilmet láttunk. A Monos Jánost" személyesen is ismerők egy-' be h an gzó tapasz tala tai vft 1 hitelesíthetjük. Benedek Mikló* & Hirálvliarlsály igpeitésü Meslertaysz Európán kívül számos ten­gerentúli országba, így as Amerikai Egyesüli. Államokba és Japánba is eljutnak a ma­gyar mesterhangszerek. A Konsum ex Külkereskedelmi Vállalat a sorozatban készüli hangszerek, pianinók, tamilo- hegedűk melleti: fokozatosan növelj az egyedi készítésű nép* és professzkmahs hang- szenek kivrtetót, A legtöbbet az NSZK-ban érfcekesíjafc, de írek exportja s. terjedő nepsenes fctsftasz halasára az USA-ban es fő­leg Franciaországban bővítet­tek eladásaikat. A kűíkereskedelrrs vafftetet legújabb kínálatát budapesti bemutató termében megrende­zett kráiirfcasem a napokban wmtetja be kaöíbki! fetetem- bereknek, kereskedőknek, es1 művészeknek. Az emberi tevékenység ha­tására számos allat tűnik él a Föld színéről. A legújabb pél­da erre az amerikai király- harkály, amelynek jellegzetes kiáltása'és doboló zaja mind ritkábban hallható az 1930-as évek óta, amikor a fő táplá­lékul szolgáló mocsaras, lár­vával es i-ovarokkal teli ér­demiét írtam kezdték. Az utób­bi evekben, e ritka madár már egyáltalán nem volt látheto. tagúja bban arta. a tetmei hogy a madár jellegzetes hangját újra hallották, az or­nitológusok követelésére s del-ka rolni aí hatóságok e. Kantee-mocsár vidékén egy évre felfüggesztették a lakj* ; termelést. Remélik, hogy es­zel a ritka, csaknem 50 cenri- méterre megnövő hatalmas harkályt megmentik a kipuae- twiástol. A;z óceán hiénán (Ä) Tovább kotta a hárem Sasviefca» mss' a de '■— bármily hihetetlen — a kalózkodás még nem. Van kevésbé látványos, de a Lloyd adatai szerint mind gyakoribb módja is a tengeri fosztogatásnak. Amikor néhány éve az olajárak ugrásszerűen emelkedni kezdtek, a kaló­zok szinte megszállták a Horznuztól az Arab-öblön átvezető, úgynevezett olaj- utat. Megtámadták a ha­lászhajókat, rakományukat elrabolták, s a hajók haj­tóanyagát saját tartályaik­ba szivattyúzták. Amint az olajárak tovább emelked­tek. ez már kevés volt. Azóta gengszterszindikátu- sok szálltak be az üzlet­be. Cinkosaik a kikötők­ből jelentik, ha egy ki­sebb tankhajó fut ki. Az öböl egy pontján parti őr­ségnek álcázott motorcsó­nak tűnik fel. Az állítóla­gos rendőrök átvizsgálják a hajó papírjait, majd a felfegyverzett őrhajő arra kényszeríti a kapitányt, fusson be egy csendes öböl­be, ahol festők és új mat­rózok várják. Rövid idő múltán az átpingált hajó ismét megjelenik a nyílt vízen, a rakományt pedig a rotterdami szabadpiacon adják el. REPÜL A CSAKXTA A klasszikus kalózkodás leginkább a hagyományos, távol-keleti vizeken je­lentkezik. Ide tartozik pél­dául a Szingapúrba veze­tő út. Itt haladt egyezer, óránként 12 tengeri mérföld sebességgel a Shell Mam­moth Monarch nevű, 100 ezer tonnás tankhajója. Hirtelen rohamcsónak tűnt . fel a hajó oldalán. Csak- lyak repültek a tankhajó fedélzetére. A késekkel fSA- fegyverzett kalózok 8000 dollárt zsákmányoltak. Né­hány nappal korábban a Contenter Argent nevű konténerhajóról 30 ezer dollárt raboltak a kalózok. Az Indonéziához tartozó Rian-szigeteken levő rej­tekhelyüket elhagyva, a kalózok különösen az óriá­si tank- és konténerhajó­kat követik. A rablók fel­szerelése rendszerint jobb, mint a parti őrségé. Meg­könnyíti dolgukat, az a Szingapúr környékén meg­honosodott szokás, hogy általában — a kikötői költségek megtakarítása céljából — a nyílt tenge­ren kötik, az üzleteket, s ott át is rakodnak. A zsákmány nagyon változó. A 165 '-tier tonnás japán Kohnan Marun csupán né­hány száz dollárt találtak, a Kong Pheit nevű Hong­kongba tartó Efashajón százezreket. JACHTEABLÓB A rablók kegyetlenségé­re jellemző a ,.Nuna 767” esete. A kis hajó utasokat és arukat szállított az in­donéz szigetek között. A kalózok 380 ezer dollár készpénz!, és 123 ezer an­gol font értékű árut vit­tek magukkal, majd fel­gyújtották a hajót. Tizen­egyen a hajón vesztett ék életüket, 24-en pedig páni félelmükben a vízbe ve­rették magukat és megful­ladtak. Ezzel a mai kaló­zok a múlt hagyományait követik: a XIX. században ezen a vidéken garázdál­kodott a Fülöp-szigeteki Lanun bandája, akiről még ma is legendák szólnak. A Karib-tengeren, a Me­xikói-öbölben és az USA partjai előtt az utóbbi években 600 hajó és több mint 2000 személy tűnt el. A nyomozás több mint 50 kisebb-nagyobb jacht el­tűnéséről állapította meg, hogy az kalózok műve. A ren dorseg feltételezése sze­rint az eltűnt személyeket meggyilkolták, kirabolták, majd a holttestüket a ten­gerbe hajították és a ra­bolt jachtot, fegyver- és kábítószer-csempészés:« használták. Ma már köztudott, hogy áss Egyesült Államokban forgalmazott kábítószer nagy részét kalózok szállít­ják. A gengszt.erszindiká- tus az USA partjai előtt nyüzsgő, sok ezer kis hajó­ra , alapítja számításait. Köztük könnyű eltűnni, így tetteikre csak > akkor derül fény, ha a parti őr­ség épp az áru kirakodása közben csípj el a tettese­ket. AZ S, O. S, SEM SEGÍT A veszélyes helyzet egyes hajóstársaságokat önvédel­mi intézkedésekre késztet, így az • indonéz szigetek között a hajók éjjelente teljes fedélzeti világítássá! es megerősített őrséggel haladnak. Masok Nigériá­nál éjszakánként a part­tól messze, 20 tengeri mér- földnyi távolságban, a nyílt tengeren vetnek horgonyt. Vannak üzletemberek, akik felismertek a helyzetben rejlő lehetőségeket, s ma­ga nvédelmi társaságot ala­pítanak. A szingapúri székhellyel, több mint 400 hadviselt matrózzal műkö­dő Securitas szolgáltatása­it 27 hajósfjársaság veszi igénybe. De a tengeren, az óriási távolságok mellett, a leg­gyorsabb őrnaszádok sem sokat érnek. Mire az S.O.S. jelzésre odaérnek, többnyire késő. Talán re­pülőgépekkel lehetne segí­teni, bár azok sem sokat tehetnének, ha nem akar­nák az áldozatot is veszé­lyeztetni. Így hát. marad a hihetetlen helyzet: a hu­szadik században tovább garázdálkodnak a kaló­zok, a Lloydnál pedig mind gyakrabban kondul meg a harang... G. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents