Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-12 / 111. szám
ES2AK-MAGYARORSZÄG 4 1983. május 12., csütörtök Nézőtéri meditáció Mai dráma, hatvanéves kaland Egy kocka a csehszlovák Kaszálás a Kánya-réien című filmből. E mozzanat korántsem jellemző a filmre. ' Ügy adódott, hogy a héten * miskolci premiermozikat — legalábbis az új bemutatásokat tekintve —, nem ural- ' jak a nyugati szórakoztató kommerszfilmek, hanem két olyan film is közönség elé kerül, amely a szocialista or. szagokból származik. Az egyik egy csehszlovák dráma, amely napjainkban játszódik, a másik szovjet kalandfilm, elsősorban az ifjúságnak szánt alkotás. * KASZÁLÁS A KÁNYARÉTEN a címe a Stefan Uher rendezte csehszlovák filmnek, amely a szocialista filmek fesztiválja keretében kerül rendes játékrendben bemutatásra. Kitűnő színészek jelenítenek meg benne egy olyan, napjainkban mindennapos történetet, amely akár egy magyar faluban is i játszódhatna, mert a fordu- I latok, a történet magva any- ! nyira azonos. Egy öreg pa- ! rasztember felvállal a szö- ! vetkezettől egy darab kaszá- I lót a Kánya-réten, azonban | maga már nem bírja, távira. I tilag hazahívja három fiát, l akik városban élnek. Az egyik lecsúszott újságíró, a másik jól kereső autószerelő, ezek családostól érkeznek, a harmadik még diák. A nagy családi együttlét és a közösen végzett, de igen rövid ideig tartó munka nagyszerű alkalom a rendezőnők arra, hogy a városba szakadt gyerekek és családjai, illetve azoknak a szülőkhöz fűződő kapcsolatán keresztül egy tor mai társadalmi gondot, a néző elé vetítsen. Például a falutól való elszakadást, a megrokkant falusi öregek magára maradását a munkában, az öregek szeretetvágyát, gyermekeik szeretetének igénylé- ’ sét, a különböző indíttatású feleségek magatartásából adódó családi konfliktusokat, 1 egyebet Ismétlendő: kitűnő | színészek, köztük elsősorban | az öreg parasztot alakító és jT X Művelődési Minisztérium statisztikai tájékoztatója szerint, idén 56 170-en jelentkeztek a különféle felsőoktatási intézményekbe. Nappali tagozatra 34 432-en, estire 4305-en, levelezőre 17 433-an adták be felvételi kérelmüket. Mint azt a minisztérium illetékesei elmondották: tavaly több mint 35 ezren felvételiztek nappalin, tehát a továbbtanulni kívánók száma most valamelyest csökkent. Míg tavaly a jelentkezők 42,3 százaléka fizikai dolgozók gyermeke volt, addig idén már csak százból negyvenen felvételiztek munkáscsaládból. Az eddigiekben is a tudományegyetemek bölcsészettudományi karaira és a jogi karokra pályáztak a legtöbben. A legalacsonyabb a felvételizők száma a Nehézipari nálunk is, sok filmünkből jól ismert Josef Kroner jelenítik meg a tulajdonképpen összességében nem nagy jelentőségű, részleteiben mégis egy sor emberi dráma magvát hordozó történetet. Érdemes megnézni és esetleg el is gondolkodni a sok derűs mozzanattal is átszőtt drámai történeten. * A HATODIK HALÁLRAÍTÉLT címmel készített kalandfilmet Szamvel Gaszpa- rov szovjet rendező. E film a húszas .évek elején, több mint hatvan évvel ezelőtt játszódik egy távoli szovjet faluban, ahol az odaérkező új komisszár vezetésével szerveződik meg az első rendőri kis közösség, vívja meg harcait a környéken garázdálkodó banditákkal, leplezi le az azokat háttérből mozgató bandafőnököt. Előtte már öt helyi rendőrparancsnokot öltek meg a banditák, őt tekintik hatodiknak. A történet fordulatai, a hasonló szovjet filmekből meglehetősen ismerősek, ám a rendező bátran élt a kala.ndfilmek eszközeivel, helyenként a mesternfümek- ré jellemző összecsapásokkal, verekedésekkel, lovasvágtákkal, a vonatot kirabolni akaró banditák és az azt védő karhatalmi.sták látványos tűzpárbajéval teszi színessé, érdekessé filmjét, amely ugyan nem túl nagy igényű munka, de nem is jelent haszontalan időtöltést. Elsősorban a serdülő korú fiataloknak ajánlható. * A LEGKISEBB NÉZŐK sem maradnak látnivaló nélkül a héten: mától játsszák a mozik a Panda Maci kalandjai című, egész műsort betöltő japán rajz-meseíilMűszaki Egyetem dunaújvárosi kohó- és fémipari főiskolai karán, illetve — kazincbarcikai — vegyipari- automatizálási karán. Mérséklődött az érdeklődés a tanár- és a tanítóképző főiskolák iránt is, de — mivel ezekben az intézményekben így is kétszeres a túljelentkezés —, még elegendő jelentkezőből válogathatnak a vizsgáztatók. A matematika, fizika, biológia és kémia közös érettségi felvételi írásbeli vizsgákon május 23—24-én adnak számot tudásukról a tanulók. A többi tárgyból június 23— 24-én írásbeliznek a felsőoktatási intézményekbe pályázók. Azok a szakközépiskolások, akik helyettesítő tárgyat választottak, május 18- án írják meg felvételi dolgozatukat. Jegyzet Mecésóssk A minap véget ért 23. miskolci filmfesztivál záró, díjkiosztó ünnepségen ismét a társadalmi mecenatúra figyelmet érdemlő megnyilvánulásának lehettünk tanúi. A művésze, teket pártoló tevékenység megyénkben eddig is szép eredményekkel járt, például a képzőművészek és a gazdálkodó közösségek, intézmények kapcsolata jó példa erre. Most újabb művészeti terület nyert támogatást új mecénások részéről. A fesztiválok födf.iait korábban a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Borsod megyei és a Miskolc városi Tanács, valamint a külön, díjakat különböző országos szervek vezetősége biztosította. Ez történt most is. A kategóriadíjak viszont új gazdákra találtak. Érdemes megemlíteni, hogy mely szervek ajánlottak fel díjakat: a Szerencsi Állami Gazdaság, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinátja, a Borsod megyei Me. zőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége, a Fogyasztási Szövetkezetek Borsod megyei Szövetsége, a Borsod megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége, valamint a Képcsarnok Vállalat. E felajánlott díjak jutottak a különböző kategóriák nyertesei, hez, s ezzel hat újabb intézmény lépett megyénk művészeti mecénásainak sorába, ugyanakkor újabb művészeti terület — a kisfilmmű- vészet — került, a társadalmilag mecenált tevékenységek közé. Ez is hozzátartozik a 23. miskolci filmfesztiválhoz. A gömöri falvak néprajza A gömöri falvak néprajza címmel közreadta a TIT Borsod megyei Szervezete az e témakörben az elmúlt év szeptember 16-án tartott tájkon ferencia anyagát. A kötet tartalmazza a három elhangzott előadást, a négy korreferátumot, és a válogatott néprajzi bibliográfiát. Szerkesztette Víga Élyula. Előfordulhat, hrxfr valakit tájékozódási készségének hiánya segít ki; segiü abban, hogy „többlethez” jusson. Előfordult velem Borsodiván- kán, hogy más úton kerestem a kocsisuhanásból meglátott művelődési házat, — • mint ahol az valójában látható volt. Viszont ezen az úton elérkeztem egy, első ránézésre is nagyszerű időtöltést kínáló park bejáratához, a valahai kastélyépület falón olvashattam a „rendeltetést”: szociális otthon... Valamivel később, megtalálva a helyes útirányt, a művelődési házban első információként ezt hallgathattam Varga Máriától: — Abban a kertben szeretnénk kialakítani ecy szabadidőparkot színpaddal, pihenőhellyel, sportolásra alkalmas terekkel. Az Állami Ifjúsági Bizottság nólyázatán tízezer forintot nyertünk, ehhez a társadalmi munkát tesszük hozzá. Közel másfél száz fiatal él itt, két KISZ- szervezet van a faluban, a téesz is segít bennünket. A borsodivánkai téesz egyébként a kultúrára, a művelődési intézmények támogatására eddig sem sajnálta a pénzt. A közséci közös tanács nedig igazán, a megyei helyzet ismeretében, „kitesz magáért”, a művelődési ház például több mint kétszázezer forint évi támogatást kap. Efamet. (benedek) Felmérés a felvételizőkről Nem lesznek a statisztikában... Hátrányból indulnak Borsodban — sajnálatosan — magas az ér. telmi fogyatékosok száma. Emelkedik azok. nak a gyerekeknek a száma is, akiknek az úgynevezett korrekciós osztályokban — kis létszámú tanulócsoportokban — van csak esélyük arra, hogy felzárkózhassanak társaikhoz. Ezek a gyermekek nem fogyatékosok —, de olyan szociális, organikus gondokkal küszködnek, amelyek eleve esélytelennek teszik őket arra, hogy a nagy létszámú általános iskolai normál osztályban lépést tudjanak tartani. Korrekciós osztály szervezésére viszont nincs mindenütt mód — és nyilvánvalóan nem is lehet cé] az ilyen jellegű osztályok számának nagymértékű szaporítása. Akkor mi a megoldás? Mert megoldásnak lennie kell, megoldást találni muszáj, mert különben menthetetlenül a lemorzsolódók, a bukdácsolók s majdan a túlkorosság miatt kimaradók számát szaporítják ezek a gyerekek. A magyar közoktatás elvi állásfoglalása egyértelmű: az oktató-nevelő, munkában törekedni kell a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására, az esélyegyenlőség megte. remtésére. is nemcsak szegényes és sivár a szókészlet© — olykor alapvető fogalmakat nem ismernek —, de beszédhibával is küszködnek. Az óvónőnek így az érzelmi kontaktus megteremtése mellett a logopédus szerepét is fel kell vállalnia. Bár a logopédiai hálózat megyénkben is nagyot fejlődött — s az óvónők segítséget is kapnak tőlük munkájukhoz —, nyilvánvaló. hogy nem tudnak minden csoporthoz, minden gyerekhez eljutni. (Ezeket a gyerekeket pedig szüleik sem viszik el!) A felzárkóztatást — erősítették meg egyébként a munkaközösség tagjai a napokban Szikszón megtartott megbeszélésükön — célszerű már az óvoda középső csoportjában intenzíven végezni. Csak így van elegendő idS ahhoz, hogy az egyéni foglalkozások ufón tel. jes jogú tagként dolgozzanak, játsszanak a gyerekek a közösségükben. Nem elég a tantervet ismerni A módszert megtalálni A megyei Pedagógus Továbbképző Intézet által működtetett alkotó munkaközösség eredetileg óvónőket tömörített. Három esztendővel ezelőtt indult a kísérletük — talán nem pontos így a megfogalmazás, hiszen nem klasszikus értelemben vett kísérletről van szó, hanem olyan módszerek, eljárások ösz- szegyűjtéséről, amelyek az anyanyelvi nevelésen keresztül segítik a hátrányos helyzet felszámolását, a gyermek személyiségének fejlesztését — s most, a harmadik évben már első osztályban tanító pedagógusokkal dói. goznak együtt. Barna Lujza, a munkaközösség vezetője, szakfelügyelő óvónő a közös célról így fogalmazott: „Nekünk, óvónőknek az volt a meggyőződésünk, hogy már az óvodában meg kell kezdeni a hátrányok csökkentését. Az első feladat: hogy bekerüljenek ezek a gyerekek az óvodába. De csak azzal, hogy ott vannak, nem biztos, hogy töretlen a fej. lődésük. Az elvi útmutatások egyértelműek. De azt, hogy személyre szabottan hogyan lehet eredményt elérni a gyerekkel, nos, ehhez a módszert, úgy vélem, magunknak kell megtalálni.” A beszédfejíesztés alapvető Nem véletlen, hogy elsősorban az anyanyelvi nevelés területén keresték azokat az eljárásokat, módszereket, amelyek segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy az iskolába kerülve lépést tudjanak tartani a társaikkal és a követelményekkel. Többségüknek ugyan. Szikszón egyébként két foglalkozást is tartottak. Az egyiket az. óvodában, a másikat az égjük első osztályban. Mint említettük, egy éve együtt dolgoznak az óvónők és a tanítónők. Ahhoz, hogy eredmén.yeket lehessen elérni — fogalmaztak —, nem elég csak a tantervi követelményeket ismerni. A gyakorlat nélkül mindez csak „levegőben lógó ismeret”. Persze fordítva is igaz: az iskolának is jó. ha tudja, milyen lépésekkel zárkóztat fel az óvoda. Egy hosszabb folyamat végeredménye lehet az, amiről a megbeszélésen így szólt az egyik falusi óvoda óvónője: „Az év eleji felmérésen öt olyan gj'ermek volt, aki a teszt és a megfigyelés alapján legfeljebb korrekciós osztályban kezdhette volna az első évet. A félévkor megismételt felmérésnél már csak kettő. És ez egyetlen falu. Egyik városunkban 52 gyereket szűrtek ki. akinek kis létszámú osztályra lenne szüksége.” Folytatni lehetne a sort. De talán ez is jel. zi: egyáltalán nem lényegtelen a feladat — keresni azokat a lehetséges módszereket, amelyekkel egyengetni lehet á hátrányos helyzetből kiinduló gyérekek útját. Megyénkben na. gyón is élő a probléma! Az eddigi eredményekről — a tapasztalásokról — már megjelent egy összegzés a Pedagógus Továbbképző Intézet gondozásában. Hozzáférhető és remélhetőleg visszhangra is talál. S remélhetőleg folytatása sem marad el. Az erőfeszítéseket — a megyei próbálkozásokat — jónak értékeli a Művelődési Minisz. tórium, s az Országos Pedagógiai Intézet is. Ez jó dolog. Ami viszont fontosabb: jó példa arra, hogy egymásra mutogatás, a feladat súlyának feiemlegelése helyett magának a megoldásnak a megtalálására történtek együttes lépések. Másképpen úgy is lehelne mondani: jó néhány gyerekkel több lesz iskolaérett, s jó né. hánnyal kevesebben ismétlik az első osztályt. Ez a lényeg. Csutorás Annamária „Ez kérem, nyitott ház”... avagy papír nélkül, de lelkesen hez tudni kell, horor kicsi falu ez: 800-an sem lakják. Őszintén szólva meg is lepett, hogy hétköznap dél- elöttön, nyitott ajtajú művelődési házzal találkoztam, s főállásban dolgozó népművelővel. Varga Mária: — Hivatalosan az a nevünk, hogy általános művelődési központ, az integráció után egységvezető lettem. Nem vagyok idevaló, Tardról jöttem 'három évvel ezelőtt. Mindig ilyen munkát szerettem volna csinálni, a tapaszta1 '.tom most már meg is lenne, sajnos, papírom még nincs, idén jelentkeztem főiskolára. Kaptam itt szolgálati lakást, mindenben támogatást, én tehát igen fontosnak tartom, hogy ez a ház mindig nyitva legven, akkor is, ha éppen nincs szervezett program. Szeretem látni, hogy bejönnek az emberek ... — És bejönnek? — Hát, bizonyos dolgokat meg kellett tan- ’nőm a kezdet kezdetén. Például rendeztem egy műsort aratáskor... természetesen, ráfizettem,.. Lassan azért sikerült felderíteni, mit szeretnének iátni és hallani az itt élők, mik az érdeklődési körök. A művelődési ház igen sok eseménynek ad helyet, minden itt történik, ami fontos a faluban. Év elején igényfel.nérő lapokat szoktam kiküldeni, azokból is meg lehet állapítani, miért jönnek be az emberek. Az az igazság, hogy az ötnapos munkahéttel nem lett több a szabad idő, a hét végén is dolgoznak az itt élők. Ennek ellenére van több, ^ közösségi alkalom az összejövetelre. Húsvét előtt szerveződött meg például a felnőttklub. ahová főleg házaspárok járnak. A pverekek hét végi T Jalkoz- tatásal igen nagy népszerűségnek örvendenek, jönnek a társközség' kből is. Hétfő a klubnapunk, akkoi jönnek a fiatalok; van egy nvugdíjas- klubunk 70—80 állandó taggal. Most szeretnénk újra életre hívni a pávakört, találkozási lehetőséget biztosítani a kismamáknak. A vándormozi hetente egyszer keres fel bennünket, a filmeket viszont szinte kizárólag az iskolások nézik meg. Az iskolával, egyébként mindig nagyon jó kapcsolatunk volt. Én természetesen azt szeretném, ha mindig tele lenne érdeklődőkkel a művelődési ház. de az az igazság^ ho"v ez nagyon " nehezen megy. Egyébként mozgékonyak az itt élők, én szeretek itt lenni, jó hely ez a Borsodivánka ... Jó hely ez a Borsodivánka, én is így gondolom, míg a „nyitott” könyvtárhelyiségben beszélgetünk Varga Máriával. Aki ma már szinte idevalósinak számít, mert nem sajnálta a lábát sem használni, ha úgy adódott, hogy személyesen kéne bekopogtatni az otthonokba. A település kicsi voltához, az ott élők szá- í '»hoz képest példamutató módon igyeks:. ;nek a közművelődés jó feltételeit megteremteni. A „tudományosko- dás” helyett a tapasztalatok jói érzékelhetöfteére. a lelkesedésre építenek. \rra. hogy az ott élők igényeihez igazítva a feladatokai — dolgozzanak: és ne siránkozzanak azon. hogy kévé- a ”énz, kicsi a ház, elkelne még több technikai eszköz. Borsodivánkán r m a világot akarják megváltani a köz.- roűvelődésért dolgozók. Csak segíteni mindenkinek abban, amiben segítséget kér vagy vár. És ez is valami. Tcnagy József
