Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
ESZM-MAGYAROK5ZÄ© 6 tf S3, május ?„ szsmEaf numffinm A Gazdanov fivérek emlékműve A szikla felett hét szétterjesztett szárnyú daru. Fészkük nem messze volt innen. Sok évvel ezelőtt hagyták el, amikor hosszú és nehéz küzdelembe indultak. Elmentek a háborúba. Taszó Gazdanova házából hét fiú ment el a frontra. .Ég .3 - kis észak-őszét faluba, Dzuarikauba hétszer érkezett halálhír a frontról. A sziklán obeliszk, fölötte a madarak. Az emlékmű talapzatán a következő olvasható: „A hét Gazdanov fivérnek...” Mellettük gránitba faragva édesanyjuk áll. Nekem azonban úgy tűnik, hogy fiai nevét suttogja: „Magomét ... Dzarahmet... Had- zsiszmel... Maharbek, Szo- ziriko ... Samil... Haszan- bek.. Ezen az úton mentek el a fiúk a frontra. Édesanyjuk minden esetben azzal búcsúzott tőlük: „Gyere vissza, kisfiam!”. Mindegyik fiú megígére: „Visz- szajövök, édesanyám!”. Egyik sem tért vissza. A Gazdanov fivérek a Kaukázusban születtek. A hegyek emlékeznek rájuk. Emlékeznek rájuk a meredek ösvények, a gránitsziklák, az éneklő patakok, az erdők, a mezők, a tábortüzek. És emlékeznek az emberek. Milyenek voltak? Azok, akik ismerték őket életükben, és azok, akik elbeszélésekből tudnak róluk, röviden válaszolnak: — Hegyi lakók voltak ... Hegyi lakók, tehát bátrak, tudtak dolgozni, szerették, nagyrabecsülték az életet, de még jobban szerették hazájukat. Dzuarikau faluban a Gazdanov család lépett be először a kolhozba. Velük kezdődött a Vörös Hegyilakó kolhoz története. Amikor a gazdaság megerősödött, akkor is elsők voltak a munkában. A legidősebb fiú, Magomet volt a falu első traktoristája. Egészen a hábo„Néha úgy tűnik, hogy o háborúból vissza nem tért katonák nem is hazai, vagy idegen földben fekszenek, hanem fehér darvakká változtak ...." Raszul Gamzatov, dagesztáni népköltő rú kezdetéig a kolhoz földjeit szántotta. A kerület legjobb lovasa Dzarahmet volt. Falubelijeinek biztatása és tapsai közepette ügyesen emelte fel vágta közben a földre helyezett virágkoszorút. A faluban ő szerzett először középfokú képesítést és sok falusit tanított meg írni. Ö lett a helyi falusi tanács első elnöke,. Hadzsiszmel elismert táncos és zenész volt. Egyetlen falusi ünnepség sem volt elképzelhető tüzes tánca és szép hangú hegedűje nélkül. Maharbek verseket írt, sokat olvasott, szerette a gyerekeket, ezért a pedagógiai főiskola elvégzése után a helyi falusi iskolában őszét nyelvet tanított. Szoziriko és Samil erős, ügyes, munkabíró fiúk voltak. A középiskola elvégzése után főiskolára jelentkeztek. Haszanbeknek csak egyetlen feladata maradt: mindenben utánozni fivéreit. Ó volt a legkisebb, még iskolás. Munkaszerető, vidám család volt. Házuk meleg fészek, melyre méltán volt büszke édesanyjuk. Hni gyisne! Hét fiú, és nem »3 akármilyenek. A faluban hamarosan két lakodalmat . tartottak. A büszke édesanya azt mondta a vendégeknek, reméli, még ötször hívhatja meg őket, hiszen még öt fia van. A hegyek felett akkor még tiszta volt az ég. Taszó asszony még nem tudhatta, hogy van olyan bánat, ami hosszabb, mint az élet. A bánat pedig eljött. Először Magomet ment a frontra. Régi szokás szerint a ház falára akasztották kaftánját. Édesanyja nem tudta levenni róla szemét és csak azt ismé- : telgette: „Gyere vissza, kisfiam”. A kaftán mellé hamarosan egy másik is került. Az anya elbúcsúzott Dza- rahmett.ől. Utána-Hadzsiszmel indult önkéntesként a frontra, majd Maharbek, Szoziriko és Samil. Mind a hatan a hazáért folytatott küzdelmekben haltak hősi halált. Az idő megállt az édesanya számára. Ölmos bánat nehezedett a lelkére. A legkisebb, Haszanbek is követte bátyjait. önkéntesként ment . a frontra, hogy megbosszulja halálukat. Még nem fejezte be a tizedik osztályt, ám édesanyja megértette, hogy nem egy kisfiú, hanem egy harcos indul a frontra. Neki is azt mondta: „Gyere vissza, kisfiam!”. Aztán az árván maradt házban felakasztotta a falra a hetedik kaftánt is. Élete egyetlen várakozás volt. Amikor megkapta az értesítést, még akkor sem akarta elhinni, hogy egyetlen gyermeke sem él már. Dzarahmet Novorosszkij alatt esett el. Maharbek Moszkva védelmében halt hősi halált. Szozirikót Ki-" jev utcáin sebezte halálra egy golyó. Haszanbek a belorusz erdőkben adta életét a hazáért. Samil pedig, mindössze 4 nappal a győzelem napja előtt, Berlinben esett el. Azóta négy évtized telt el. Az út mellett emlékmű. A darvak a Gazdanov fivérekre emlékeztetnek, akik hazájuktól messze haltak meg, annak szabadságáért. A falu másik végén áll az az emlékmű, mely a Dzuarikau felszabadításában elesett hősöknek állít emléket. Ügy tűnik, mintha a kaukázusi hegyektől messzi, ott, ahol ezek a fiúk elestek, szintén fehér darvak szállnak az ég felé... L RoszlovszkiJ h Dolgozafof fiunk : i Dzuarikau falu múzeuma. A hősi halált halt hét Gazdanov fi» vér orcképe és kaftánja. Csak azt nem értem, kisfiam, hogy mit nem lehet ezen érteni. Persze neked a világ legegyszerűbb fogalmairól sincs fogalmad, mert az ískolábani nem figyelsz, itthon még inkább, s itt az eredménye. Ezért most nem érted, hogy egy kerékpáros, ha óránként huszonkét kilométeres sebességei halad, és reggel ötkor indult el X. városból, akkor mikor fog találkozni azzal a favágóval, aki hét huszonötkor indult, óránkénti 4 kilométeres sebességgel és ötperces pihenővel... Ne vágj közbe állandóan, mert akkor nem haladunk semmire. Akkor hiába magyarázom el, hogy holnap, kisfiam, mit írjál bele a dolgozatba, illetve pontosabban, hogy mit írjunk be- •le, még pontosabban én mit írjak bele. Hogy az a múltkor volt, és a biciklis nem találkozott a favágóval? No hát arról ki tehet, kisfiam. Mit gondolsz, fni vagyok én, kerékpárversenyző, vagy netán favágó, hogy az ilyen dilis példákat ki tudjam találni. És, ha nem találkoztak, akkor mi van. Caesar se találkozott Napóleonnal, és attól még a világ világ. Ja, hogy a tanár bácsi? Hát nem ártana, kisfiam, ha a tanár bácsi is az élethez közelállóbb példákat tudna kitalálni, nem ilyen elvon- takat. Például azt, hogy mennyi szennyvízbírságot fizet a vállalat... ... Hogy hem fizetnek? Ugye már megint beleszólsz. Ha nem fizetnek, nem fizetnek. Attól még az iskolában lehetne rendesebb példákat feladni. Na de akkor térjünk a tárgyra ... Még hogy nem fizetnek ... Na ez már több a soknál. Egyszóval Csokonai szerelmi lírájánál alapvetően abból kell kiindulni, hogy Csokonai az Csokonai, a líra az líra, ami ugye lehet szerelmi is, meg nem is, de a szerelmi líra az teljesen más __ Mit mondasz? H ogy már ezt is megbeszéltük. Akkor meg minek zaklatsz, kisfiam? Mondd meg, hogy miért kell apádat állandóan idegesíteni, amikor úgyis annyi gond, baj... Hogy már ezt is elmondtam? Az isten szerelmére. ezek a mai gyerekek, hogy mit képzelnek magukról. Ugyanakkor egy nyavalyás dolgozatot képtelen megírni, mert nincs bennük meg a legkisebb logikai érzés sem, a tudásról, a szorgalomról meg nem is beszélve. No de hagyjuk ezt. Légy szíves, kedves kisfiam, elárulni végre, hogy miről is legyen szó, illetve miről írod, akarom mondani írjuk, vagy pontosan írom a dolgozatot. Ja? Hát miért nem mondtad ezt rögtön? Szóval arról az izé... Hogy nem ízé, hanem szinuszgörbék? Hát ki mondta, hogy nem azok? Ha görbék, akkor legyenek görbék .. . Mit kell ezen vitatkozni? Miért, állítottam, hogy egyenesek? Ha nem, akkor meg minek a sok beszéd. Hogy ne vitatkozzak, hanem mondjam meg? Megáll az ész! Éppen most akarom neki megmagyarázni, és erre rögtön közbevág. Hogy én sem tudom, ez már rögtön kiderült? Honnan veszed ezt, kisfiam? Hogy a múltkor is egyest kaptál a dolgozatodra? Mert mindent összekeversz. Mert ugyanis nem Csokonai volt a biciklis, kisfiam, és a szerelmi líra sincs összefüggésben a szinuszgörbékkel, de türelem ide-oda, mindjárt, én leszek a favágó, s ezen a szekrényen mutatom be itt neked rögtön, hogy mit csinálok, ha mindig közbeszólsz,. és elrontod a. dolgozatomat. És csodálkozol, ha egyest kapsz rá. Kaposi Levente Hosszabb időt töltve Londonban, a világváros soksok nevezetességének megtekintése közben ellátogattam Marx Károly sírjához is, a highgate-i temetőbe. Highgate ma London egyik, legtöbb parkkal, ligettel zöldellő északnyuga- . ti lakónegyede. A 18. században még önálló falu volt, s fokozatosan nőtt ösz- sze a fővárossal. Az egykori falusi településre utal, hogy például ahol a temető található, azt a részt még ma is Swain’s Lkne- nek, azaz Parasztlegények útjának nevezik. Az egész Északnyugat- London sok szép régi lakóházat, különböző rendeltetésű stílusos épületet őriz. Pedig valamikor a mai Hampsteaddel, a Regent’s Parkkal és a Waterloo Parkkal együtt az angol királyok vadászterülete volt. Innen a sok tölgy-, bükk-, hársfa, a csillogó tavak, zöldellő pázsitok, dombok, völgyek, amelyek oly kedves kirándulóhellyé teszik a londoniak számára High- gate-ot. Marx utolsó londoni lakása ebben a városnegyedben volt, így ő is sok időt töltött ezekben a • parkokban, sétált a ligetekben, játszott a pázsiton gyermekeivel. Amikor a forradalmi esz. mék hirdetése miatt 1849. május 16-án kiutasították szülőhazájából, Németországból, pár hetes párizsi tartózkodás után Londonba költözött, ahol több helyen is lakott. Alig van ugyanis kerülete az angol fővárosnak, ahol 34 éves londoni tartózkodása alatt ne bérelt volna lakást, vagy amelyikkel valamilyen kapcsolatba ne került volna. De tábla csak a Dean Street 28-as számú ház falán őrzi emlékét, másutt a háztulajdonosok Marx nevének, emlékének megörökítéséhez nem járultak hozzá. Utoljára a Kent városrészbe költözött. Előbb a Maitland Park Road 1-es, később a 41-es szápiú házban lakott a család. Ez volt az utolsó lakása Marxnak, innen vitték, a 100 évvel ezelőtt, 1883. március 14-én bekövetkezett halála után a közeli highgate-i temetőbe. A második világháború alatt a németek gyakran bombázták ezt a városrészt is, s több más épülettel együtt találat, érte azt a két házat is, amelyben Marx lakott. A helyükön ma munkáslakások épültek. Ha a csillogó tavacskáktól, szikla- és rózsakertektől festőién szép Regent’s Park felől megyünk a highgate-i temetőbe, már messziről szemünkbe tűnik Marx felmagasodó hatalmas emlékműve. Száz évvel ezelőtt —r kívánságának megfelelően — csak egy Kevesen voltunk a v j 1. lamoson, senki sem vett* észre, mikor szállt fel. Ké nyelmesen végigsétált a szerelvényen, közben minden utast szemügyre vett — Biztosan kiugrott a kosárból. — Ez már nem kölyök, — Itt felejtették? — Egy kutyát nem lehel itt felejteni.., A barna tacskó visszásé tált, majd újra kezdte araszolni görbe lábaival villamos padlóját,. Ritka alkalom, hogy idegen utasok kedélyesen beszélgessenek, de az elveszett eb hangulatot teremtett szerelvényen. A kocsi közben többször megállt, az ajtók szétcsapódtak, de a kutya nerr szállt le. Sétáját újra kezd te a kocsi elejétől a vé géig. Öreg, tapasztalt, elhanyagolt jószág volt. Hajdani gazdájával nem egyszer utazhatott villamoson olyan magabiztos volt, Nem elveszett, nem ittfelejtett, hanem kivert, elűzött kutya volt. Láthatóan új, jobb gazdát keresett. Szemével a tekintetekből olvasott, kihez csapódhat. A stadionnál végre leszállt egy gyermekes anya val és egy férfival. Előbb az asszonyhoz szegődött az elzavarta. Nem kelleti kétszer rászólnia. Aztán s férfi mellett ment, reménykedve, hátha elfogadja. Az nem szólt, csak ránézett. A kutya megértette szeme villanásából, hogy nem kíván gazdi lenni. Lemaradt. Utolsó kísérletként teljes magabiztossággal betért a trafik nj'itott ajtaján. A villamos tovább ment nem láttam többé, de biztos vagyok benne, hogy kizavarták. Szegény kiöregedett, okot jószág. Kóborlásainak egy közlekedési baleset fog vé get vetni. Vajon minek tart kutyát, áld nem szereti? a. i. szerény fehér márványtábla jelölte a nemzetközi munkásság nagy tanítójának a sírját. A mostani hatalmas bronz mellszobrot a vilá^ proletárjainak adományából emelték 1956-ban. A szobor monumentalitását a több mint négy méter magas gránittömb messze kiemeli a temető fölé. A highgate-i temető nagyon régi. Évszázadok óta temetkeznek ide a londoniak. Éppen ezért sok itt a töredezett kriptakő. süppedt, mohos családi sírbolt. A Marx-emlékmű talapzatán és oldallapjain az év minden szakában koszorúk, virágok illatoznak. Az angolokon kívül a világ különböző tájairól Londonba érkező munkások, hivatalos úton levő küldöttségek zarándokolnak el ide. Ottjártamkor éppen egy kínai csoport helyezett virágokat az emlékműre, és készített felvételt magáról a szobor előtt. A mellszobrot tartó grá- nittömb hármas tagolású. A felső mezőben messziről látható nagy alakú betűkkel vésve az ismert szállóige angolul: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Középre van beillesztve a‘ száz évvel ezelőtti egyszerű emléktábla, a sírköveken szokásos adatokkal: „Marx Károly, született 1818. május 5-én, meghalt 1883. március 14-én”. Az alsó mezőben pedig ez a Marx-idézet olvasható: ..A filozófus csak magyarázza a. világot, különféleképpen. A cél azonban az, hogy azt megváltoztassuk.” Hegyi Ágnes \
