Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

ESZM-MAGYAROK5ZÄ© 6 tf S3, május ?„ szsmEaf numffinm A Gazdanov fivérek emlékműve A szikla felett hét szét­terjesztett szárnyú daru. Fészkük nem messze volt innen. Sok évvel ezelőtt hagyták el, amikor hosszú és nehéz küzdelembe in­dultak. Elmentek a hábo­rúba. Taszó Gazdanova házá­ból hét fiú ment el a front­ra. .Ég .3 - kis észak-őszét fa­luba, Dzuarikauba hétszer érkezett halálhír a front­ról. A sziklán obeliszk, fö­lötte a madarak. Az em­lékmű talapzatán a követ­kező olvasható: „A hét Gazdanov fivérnek...” Mellettük gránitba faragva édesanyjuk áll. Nekem azonban úgy tűnik, hogy fiai nevét suttogja: „Mago­mét ... Dzarahmet... Had- zsiszmel... Maharbek, Szo- ziriko ... Samil... Haszan- bek.. Ezen az úton mentek el a fiúk a frontra. Édesany­juk minden esetben azzal búcsúzott tőlük: „Gyere vissza, kisfiam!”. Mind­egyik fiú megígére: „Visz- szajövök, édesanyám!”. Egyik sem tért vissza. A Gazdanov fivérek a Kaukázusban születtek. A hegyek emlékeznek rájuk. Emlékeznek rájuk a mere­dek ösvények, a gránitszik­lák, az éneklő patakok, az erdők, a mezők, a tábor­tüzek. És emlékeznek az emberek. Milyenek voltak? Azok, akik ismerték őket életükben, és azok, akik el­beszélésekből tudnak ró­luk, röviden válaszolnak: — Hegyi lakók voltak ... Hegyi lakók, tehát bát­rak, tudtak dolgozni, sze­rették, nagyrabecsülték az életet, de még jobban sze­rették hazájukat. Dzuarikau faluban a Gazdanov család lépett be először a kolhozba. Velük kezdődött a Vörös Hegyi­lakó kolhoz története. Ami­kor a gazdaság megerősö­dött, akkor is elsők voltak a munkában. A legidősebb fiú, Mago­met volt a falu első trak­toristája. Egészen a hábo­„Néha úgy tűnik, hogy o háborúból vissza nem tért katonák nem is hazai, vagy idegen földben fekszenek, hanem fehér darvakká vál­toztak ...." Raszul Gamzatov, dagesztáni népköltő rú kezdetéig a kolhoz föld­jeit szántotta. A kerület legjobb lovasa Dzarahmet volt. Falubeli­jeinek biztatása és tapsai közepette ügyesen emelte fel vágta közben a földre helyezett virágkoszorút. A faluban ő szerzett először középfokú képesítést és sok falusit tanított meg írni. Ö lett a helyi falusi tanács első elnöke,. Hadzsiszmel elismert tán­cos és zenész volt. Egyet­len falusi ünnepség sem volt elképzelhető tüzes tán­ca és szép hangú hegedűje nélkül. Maharbek verseket írt, sokat olvasott, szerette a gyerekeket, ezért a peda­gógiai főiskola elvégzése után a helyi falusi iskolá­ban őszét nyelvet tanított. Szoziriko és Samil erős, ügyes, munkabíró fiúk vol­tak. A középiskola elvégzé­se után főiskolára jelent­keztek. Haszanbeknek csak egyet­len feladata maradt: min­denben utánozni fivéreit. Ó volt a legkisebb, még iskolás. Munkaszerető, vidám család volt. Házuk meleg fészek, melyre méltán volt büszke édesanyjuk. Hni gyisne! Hét fiú, és nem »3 akármilyenek. A faluban hamarosan két lakodalmat . tartottak. A büszke édesanya azt mond­ta a vendégeknek, reméli, még ötször hívhatja meg őket, hiszen még öt fia van. A hegyek felett akkor még tiszta volt az ég. Ta­szó asszony még nem tud­hatta, hogy van olyan bá­nat, ami hosszabb, mint az élet. A bánat pedig eljött. Először Magomet ment a frontra. Régi szokás sze­rint a ház falára akasztot­ták kaftánját. Édesanyja nem tudta levenni róla szemét és csak azt ismé- : telgette: „Gyere vissza, kisfiam”. A kaftán mellé hamaro­san egy másik is került. Az anya elbúcsúzott Dza- rahmett.ől. Utána-Hadzsisz­mel indult önkéntesként a frontra, majd Maharbek, Szoziriko és Samil. Mind a hatan a hazáért folytatott küzdelmekben haltak hősi halált. Az idő megállt az édesanya szá­mára. Ölmos bánat nehe­zedett a lelkére. A legkisebb, Haszanbek is követte bátyjait. önkén­tesként ment . a frontra, hogy megbosszulja halálu­kat. Még nem fejezte be a tizedik osztályt, ám édes­anyja megértette, hogy nem egy kisfiú, hanem egy harcos indul a frontra. Ne­ki is azt mondta: „Gyere vissza, kisfiam!”. Aztán az árván maradt házban felakasztotta a fal­ra a hetedik kaftánt is. Élete egyetlen várakozás volt. Amikor megkapta az értesítést, még akkor sem akarta elhinni, hogy egyet­len gyermeke sem él már. Dzarahmet Novorosszkij alatt esett el. Maharbek Moszkva védelmében halt hősi halált. Szozirikót Ki-" jev utcáin sebezte halálra egy golyó. Haszanbek a belorusz erdőkben adta éle­tét a hazáért. Samil pedig, mindössze 4 nappal a győ­zelem napja előtt, Berlin­ben esett el. Azóta négy évtized telt el. Az út mellett emlékmű. A darvak a Gazdanov fi­vérekre emlékeztetnek, akik hazájuktól messze hal­tak meg, annak szabadsá­gáért. A falu másik végén áll az az emlékmű, mely a Dzuarikau felszabadítá­sában elesett hősöknek ál­lít emléket. Ügy tűnik, mintha a kaukázusi he­gyektől messzi, ott, ahol ezek a fiúk elestek, szin­tén fehér darvak szállnak az ég felé... L RoszlovszkiJ h Dolgozafof fiunk : i Dzuarikau falu múzeuma. A hősi halált halt hét Gazdanov fi» vér orcképe és kaftánja. Csak azt nem értem, kis­fiam, hogy mit nem lehet ezen érteni. Persze neked a világ legegyszerűbb fogal­mairól sincs fogalmad, mert az ískolábani nem figyelsz, itthon még inkább, s itt az eredménye. Ezért most nem érted, hogy egy kerékpá­ros, ha óránként huszonkét kilométeres sebességei ha­lad, és reggel ötkor indult el X. városból, akkor mi­kor fog találkozni azzal a favágóval, aki hét huszon­ötkor indult, óránkénti 4 kilométeres sebességgel és ötperces pihenővel... Ne vágj közbe állandóan, mert akkor nem haladunk semmire. Akkor hiába ma­gyarázom el, hogy holnap, kisfiam, mit írjál bele a dolgozatba, illetve ponto­sabban, hogy mit írjunk be- •le, még pontosabban én mit írjak bele. Hogy az a múltkor volt, és a biciklis nem találko­zott a favágóval? No hát arról ki tehet, kisfiam. Mit gondolsz, fni vagyok én, kerékpárversenyző, vagy netán favágó, hogy az ilyen dilis példákat ki tudjam ta­lálni. És, ha nem találkoz­tak, akkor mi van. Caesar se találkozott Napóleonnal, és attól még a világ világ. Ja, hogy a tanár bácsi? Hát nem ártana, kisfiam, ha a tanár bácsi is az élethez közelállóbb példákat tudna kitalálni, nem ilyen elvon- takat. Például azt, hogy mennyi szennyvízbírságot fizet a vállalat... ... Hogy hem fizetnek? Ugye már megint bele­szólsz. Ha nem fizetnek, nem fizetnek. Attól még az iskolában lehetne rende­sebb példákat feladni. Na de akkor térjünk a tárgy­ra ... Még hogy nem fi­zetnek ... Na ez már több a soknál. Egyszóval Csoko­nai szerelmi lírájánál alapvetően abból kell ki­indulni, hogy Csokonai az Csokonai, a líra az líra, ami ugye lehet szerelmi is, meg nem is, de a sze­relmi líra az teljesen más __ Mit mondasz? H ogy már ezt is megbe­széltük. Akkor meg minek zaklatsz, kisfiam? Mondd meg, hogy miért kell apá­dat állandóan idegesíteni, amikor úgyis annyi gond, baj... Hogy már ezt is elmondtam? Az isten sze­relmére. ezek a mai gye­rekek, hogy mit képzelnek magukról. Ugyanakkor egy nyavalyás dolgozatot kép­telen megírni, mert nincs bennük meg a legkisebb logikai érzés sem, a tu­dásról, a szorgalomról meg nem is beszélve. No de hagyjuk ezt. Légy szíves, kedves kisfiam, elárulni végre, hogy miről is legyen szó, illetve miről írod, aka­rom mondani írjuk, vagy pontosan írom a dolgoza­tot. Ja? Hát miért nem mondtad ezt rögtön? Szó­val arról az izé... Hogy nem ízé, hanem szinusz­görbék? Hát ki mondta, hogy nem azok? Ha gör­bék, akkor legyenek gör­bék .. . Mit kell ezen vi­tatkozni? Miért, állítottam, hogy egyenesek? Ha nem, akkor meg minek a sok beszéd. Hogy ne vitatkoz­zak, hanem mondjam meg? Megáll az ész! Éppen most akarom neki megmagya­rázni, és erre rögtön köz­bevág. Hogy én sem tu­dom, ez már rögtön kide­rült? Honnan veszed ezt, kisfiam? Hogy a múltkor is egyest kaptál a dolgozatod­ra? Mert mindent összeke­versz. Mert ugyanis nem Csokonai volt a biciklis, kis­fiam, és a szerelmi líra sincs összefüggésben a szi­nuszgörbékkel, de türelem ide-oda, mindjárt, én le­szek a favágó, s ezen a szekrényen mutatom be itt neked rögtön, hogy mit csi­nálok, ha mindig közbe­szólsz,. és elrontod a. dol­gozatomat. És csodálkozol, ha egyest kapsz rá. Kaposi Levente Hosszabb időt töltve Lon­donban, a világváros sok­sok nevezetességének meg­tekintése közben ellátogat­tam Marx Károly sírjához is, a highgate-i temetőbe. Highgate ma London egyik, legtöbb parkkal, li­gettel zöldellő északnyuga- . ti lakónegyede. A 18. szá­zadban még önálló falu volt, s fokozatosan nőtt ösz- sze a fővárossal. Az egyko­ri falusi településre utal, hogy például ahol a teme­tő található, azt a részt még ma is Swain’s Lkne- nek, azaz Parasztlegények útjának nevezik. Az egész Északnyugat- London sok szép régi lakó­házat, különböző rendelte­tésű stílusos épületet őriz. Pedig valamikor a mai Hampsteaddel, a Regent’s Parkkal és a Waterloo Parkkal együtt az angol királyok vadászterülete volt. Innen a sok tölgy-, bükk-, hársfa, a csillogó tavak, zöldellő pázsitok, dombok, völgyek, amelyek oly ked­ves kirándulóhellyé teszik a londoniak számára High- gate-ot. Marx utolsó lon­doni lakása ebben a vá­rosnegyedben volt, így ő is sok időt töltött ezekben a • parkokban, sétált a ligetek­ben, játszott a pázsiton gyermekeivel. Amikor a forradalmi esz. mék hirdetése miatt 1849. május 16-án kiutasították szülőhazájából, Németor­szágból, pár hetes párizsi tartózkodás után Londonba költözött, ahol több helyen is lakott. Alig van ugyan­is kerülete az angol fővá­rosnak, ahol 34 éves lon­doni tartózkodása alatt ne bérelt volna lakást, vagy amelyikkel valamilyen kapcsolatba ne került vol­na. De tábla csak a Dean Street 28-as számú ház fa­lán őrzi emlékét, másutt a háztulajdonosok Marx ne­vének, emlékének megörö­kítéséhez nem járultak hozzá. Utoljára a Kent város­részbe költözött. Előbb a Maitland Park Road 1-es, később a 41-es szápiú ház­ban lakott a család. Ez volt az utolsó lakása Marxnak, innen vitték, a 100 évvel ezelőtt, 1883. március 14-én bekövetkezett halála után a közeli highgate-i temetőbe. A második világháború alatt a németek gyakran bombázták ezt a városrészt is, s több más épülettel együtt találat, érte azt a két házat is, amelyben Marx lakott. A helyükön ma munkáslakások épültek. Ha a csillogó tavacskák­tól, szikla- és rózsakertek­től festőién szép Regent’s Park felől megyünk a highgate-i temetőbe, már messziről szemünkbe tűnik Marx felmagasodó hatal­mas emlékműve. Száz év­vel ezelőtt —r kívánságának megfelelően — csak egy Kevesen voltunk a v j 1. lamoson, senki sem vett* észre, mikor szállt fel. Ké nyelmesen végigsétált a szerelvényen, közben min­den utast szemügyre vett — Biztosan kiugrott a kosárból. — Ez már nem kölyök, — Itt felejtették? — Egy kutyát nem lehel itt felejteni.., A barna tacskó visszásé tált, majd újra kezdte ara­szolni görbe lábaival villamos padlóját,. Ritka alkalom, hogy idegen uta­sok kedélyesen beszélges­senek, de az elveszett eb hangulatot teremtett szerelvényen. A kocsi közben többször megállt, az ajtók szétcsa­pódtak, de a kutya nerr szállt le. Sétáját újra kezd te a kocsi elejétől a vé géig. Öreg, tapasztalt, el­hanyagolt jószág volt. Haj­dani gazdájával nem egy­szer utazhatott villamoson olyan magabiztos volt, Nem elveszett, nem ittfe­lejtett, hanem kivert, el­űzött kutya volt. Látható­an új, jobb gazdát kere­sett. Szemével a tekinte­tekből olvasott, kihez csa­pódhat. A stadionnál végre le­szállt egy gyermekes anya val és egy férfival. Előbb az asszonyhoz szegődött az elzavarta. Nem kelleti kétszer rászólnia. Aztán s férfi mellett ment, re­ménykedve, hátha elfogad­ja. Az nem szólt, csak rá­nézett. A kutya megértette szeme villanásából, hogy nem kíván gazdi lenni. Le­maradt. Utolsó kísérletként teljes magabiztossággal betért a trafik nj'itott ajtaján. A villamos tovább ment nem láttam többé, de biz­tos vagyok benne, hogy ki­zavarták. Szegény kiöregedett, okot jószág. Kóborlásainak egy közlekedési baleset fog vé get vetni. Vajon minek tart kutyát, áld nem szereti? a. i. szerény fehér márványtábla jelölte a nemzetközi mun­kásság nagy tanítójának a sírját. A mostani hatalmas bronz mellszobrot a vilá^ proletárjainak adományá­ból emelték 1956-ban. A szobor monumentalitását a több mint négy méter ma­gas gránittömb messze ki­emeli a temető fölé. A highgate-i temető na­gyon régi. Évszázadok óta temetkeznek ide a londo­niak. Éppen ezért sok itt a töredezett kriptakő. süp­pedt, mohos családi sír­bolt. A Marx-emlékmű ta­lapzatán és oldallapjain az év minden szakában koszo­rúk, virágok illatoznak. Az angolokon kívül a világ különböző tájairól London­ba érkező munkások, hiva­talos úton levő küldöttsé­gek zarándokolnak el ide. Ottjártamkor éppen egy kí­nai csoport helyezett virá­gokat az emlékműre, és ké­szített felvételt magáról a szobor előtt. A mellszobrot tartó grá- nittömb hármas tagolású. A felső mezőben messziről látható nagy alakú betűk­kel vésve az ismert szálló­ige angolul: „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!” Kö­zépre van beillesztve a‘ száz évvel ezelőtti egysze­rű emléktábla, a sírköve­ken szokásos adatokkal: „Marx Károly, született 1818. május 5-én, meghalt 1883. március 14-én”. Az al­só mezőben pedig ez a Marx-idézet olvasható: ..A filozófus csak magyarázza a. világot, különféleképpen. A cél azonban az, hogy azt megváltoztassuk.” Hegyi Ágnes \

Next

/
Thumbnails
Contents