Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

1983. május 7., szombat ESZAK.MAGYARORSZÄG S „Vörös Királd hagyományait folytatják azok a putnoki bá­nyászok is, akik a kötélpálya fogadóállomásán dolgoznak. A központ. Néhány lépésnyi körzetben található a tanács, o mozi, a kullúrház, a könyvtár, a könyvesbolt, ABC-áruház, cipő-, hús- és műszaki bolt, a divatáruüzlet és a friss áru­kat kínáló piac. K eletről Dövény és Dubicsány, délről Sajö- velezd és Sajónémeti, nyugatról Hét és Serényfalva, északról Alsószuha és Ke- lemér határolja. A Borsodi-medence Sajó-völ- gyében, a Bükk és a Gömör-hegységek lánco­latának találkozásánál terül el. Az államala­pítás idején királyi birtok volt, a térség első ismert népessége a XI. századból az erdő­óvóké, akik királyi fennhatóság alá tartoztak. A kései utódok 7708-an vannak és a nagyköz­ség határához napjainkban 3495 hektár ter­mőföld tartozik. Itt és ennyien élnek a ma 700. születésnapját köszöntő Putnokon. —•' Még láttam 1904-ben a régi elöljáróság épüle­tét, ugyanott állt, ahol ma a tanács ..; később pedig fújtam 'az okarinát a ná- zak kéményében, onnan néztem szét — idézi a múltat a nagyközség, Pul- nok egyik legidősebb em­bere, a 91 éves Győr Józsi bácsi, az egykori kémény­seprő, ki még az úgyne­vezett reáljogként ötven hold föld áráért vásárolta mestersége művelésének le­hetőségét. — Olyan élet nyüzsgött' mindenfelé, mintha egy végenincs pi­acra csöppent volna az em­ber. Szíjgyártók, szitások, szobafestők, órások, szap­panosok, gyertyások, szű­csök, tímárok, takácsok, kőfaragók, molnárok, ker­tészek, mézeskalácssütők, kalaposok, kefekötők, kö­szörűsök, gépészek, kút- ásók, kékfestők, nyomdá­szok, kereskedők lakták a falut és jöttek-mentek ... cserélték a portékát, vit­ték házról-házra a mes­terségüket. A falu minden esetének szemtanúja vol­tam: láttam ’19-ben a vö­röskatonák páncélvona­tát, az első gépkocsit, a második háború után a kidőlt villanyoszlopokat, majd a falut behálózó/vil­lanyvezetékek, kiépítését. Hosszú-hosszú évtizedek teltek el, mire a fazsin­delyes házak helyére fel­épültek az emeletes bá­nyászlakások. — Építeni, fejlődni, az új, megváltozott életmód­hoz illő környezetet ki­alakítani, sajnos, sokszor jelenti a múlt elhanyago­lását — mondja N. Győr Gyula, a nagyközségi kö­zös tanács elnöke. — 1950- ben készített az Építés­ügyi Minisztérium egy mű­emléki és városképi vizs­gálatot — mutatja az Or- tut ay Gyula által aláírt listát. — Azóta eltűnt a József Attila utca több műemlék épülete, copf stí­lusú oromzatok, tornácos parasztházak, nincs mega Szabadság tér klasszicista lakóépülete, de amit lehe­tett, megőriztünk. És épül­tek új házak; legutóbb például a bányászoknak 298 modern otthon, elké­szült a 2. számú Általá­nos Iskola és csatornák, vízvezetékek, utak, jár­dák. A legfontosabb volt, hogy munkát, minél több munkalehetőséget tudjunk biztosítani. Királd hagyo­mányait folytatták a put­noki bányászok, termelő- szövetkezetbe tömörültek a gazdák, cérnagyárat tele­pítettünk a Halastó felé menő utcában, építőipari szövetkezet, víztársulás, er­dészet, malom, kenyérgyár várja, a munkásokat, ki­alakult a kereskedelmi el­látás hálózata, orvosok, fogorvosok, állatorvosok te­lepedtek le községünkben és az új ÁBC-áruházunk- ban megtalálják mindazt a vevők, amit bármely vá­rosban. Egykor járásszék­hely volt Putnok, majd jött a bányák visszafej­lesztése is... kritikus na­pokat, éveket éltünk. A hétszázadik születésnapon elmondhatjuk, hogy van jövője a településnek, ami­nek legbiztosabb záloga a bánya. Bányatámokból összeál­lított glóbus, rajta a bá­nyászjelvény, közepén szö­kőkút vízcsobogása — fo­gad a látvány á Putnoki Bányaüzem épülete előtt. Egyszerű, szép szimbólum a kemény, embert próbáló munkáról. — Vízzel elöntött ak­nák, beszorult szivattyú, fagyos, jeges utakon ródli- val húzott bánvafahalmok, a porátka-rendszer, kézi­fúró, kézzel hajtott ventil­látor, csákány, lapát és olajos kenyér ... ezek a legidősebb bányászok em­lékei — mondja Szimon Pál műszaki főmérnökhe­lyettes, aki királdi bá­nyászcsaládból került 1941 júniusában a bányába. — Itt már 1926-ban feltárták a széntelepeket, de a köz­bejött gazdasági válság mi­att csak 1943. június 3-án hoztuk felszínre az első csille szenet... A felsza­badulás után, ahogy azt már a történelemkönyvek is tanítják, jött a széncsa­ta. Műszaki fejlesztés sem­mi, de mégsem mondható, hogy ne értették volna meg az emberék, ne dol­goztak volna óriási lendü­lettel. Az ország melegét érezték a markukban... A tizenegy falu határát egybeszovő Egyetértés Termelőszö­vetkezet földjein alapvető a mezőgazdasági kultúrák tér- mesztése; mellette számos zöldségféleséget is nevelnek, a környék jó ellátásának biztosítására. ,jlft születtem, minden házat, minden lakót ismerek . - láttam a falu minden nagy ese­tét... ” - Győr Józsi bácsi, egykori kémény­seprő, 91 éves. Közel kétszáz asszonynak ad új munkalehetőséget a Kispesti Textilgyár Putnoki Pamutfonó és Cérnázó Gyára, melynek telepítése ez év végére fejeződik be, de a már elkészült csarnokokban serényen folyik a munka. Szeptember 6. tér. A bányásznapról nevezték el azt a lakó­telepet, melyen az elmúlt három évben 298 új lakást épí­tettek és a közeljövőben további száz új otthont sorakoztat­nak még mellé... — Az első gépi berende­zést, a villamos fúrógépet az ötvenes évek elején kaptuk meg — kapcsolódik a beszélgetésbe Füzy Ti­bor, a Putnoki Bányaüzem igazgatója. — Majd jöttek a rázócsúszriáik és eltűnhet­tek a bányából a lovak, a csilléket láncos vonszolók­kal mozgattuk a föld alatt... eleinte csak a frontfejté­seknél, majd a szállító vá­jatokbán is. A fabiztosítást átvették a vastámok, a TH- gyűrű. A korszerűsítés az elővájások gépesítésével folytatódott. Megjelentek az F-típusú vágathajtó gé­pek. Ezzel párhuzamosan munkába állíthattunk hid­raulikus pajzsbiztosító be­rendezést és az egy-két tárcsás maróhengereket. Napjainkban is ezekkel a gépekkel végezzük a tö­megtermelő munkát... így jutottunk el az 1943-beli napi 3 vagon szén felszín­re hozatalától a napi 180 vagonig... és nincs meg­állás. A tisztelt előd; Ki­ráld jövőre bezár, az otta­ni bánya kimerült, de Put­nok alatt óriási szénmező- húzódik meg és a tervünk egymillió tonnára növelni az itteni széntermelést. Megvan rá minden lehe­tőségünk, csupán a felszí­ni szállítást kell megolda­ni. A bánya szájától az ár­terület fölött, a Sajón át egy szállító gumiszalagot építünk a hozzátartozó bunkerekkel és a kiveze­tett vasútvonallal együtt. * A föld alatti fekete szén­mezők fölött a vágatoknál talán sűrűbben hálózzák be a határt a dűlőutak. Tsz-tagok és alkalmazottak művelnek meg minden te­nyérnyi földet az Egyetértés Termelőszövetkezetben, ami itt talán erősebb jelkép, mint más hasonló téesz- ben, hiszen Putnok, Sajó- kaza, Hét, Serényfalva, Du­bicsány, Sajógalgóc, Zá- dorfalva, Alsószuha, Dö­vény és Jákfalva határai­ban élő,- dolgozó gazdák­nak kell egyet érteniük a mindennapi munkában. — Száznégy táblán gaz­dálkodunk — mondja a fő­könyvelő Kupcsik Jánosné. — Tagja vagyunk a Gabo- naipari és Iparinövény Ter­melési Rendszernek, a Bor­sodi Burgonya Társulásnak, bekapcsolódunk országos kísérletekbe, a Fajtakísér­leti Intézetnek dolgozunk. Mezőgazdasági tevékenysé­günkön túl, megnövekedett a melléküzemágak szere­pe. A vasipari tevékenysé­günkkel hozzájárulunk az alkatrészellátás gondjainak megszüntetéséhez, de van konfekció-, fűrész-, vil­lanyszerelő-, festékszóró­üzemünk is. Néhány szak­mában kiöregedőben van­nak a tagjaink, alkalma­zottaink és ezért is örü­lünk, ha jönnek hozzánk fiatalok, kiknek a száma jelenleg kétszáz fölött van. * Iskolaudvar. Csengetnek. Az egykori Leánynevelő Intézet (Gobbi Hilda is itt tanult), ma Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola. Valamikor technikumnak adtak otthont Putnok leg­jellegzetesebb épületei és most rebesgetik, hogy visz- szatér a tíz évvel ezelőtti oktatási forma. — Szeretnénk, de azt is tudjuk, hogy ehhez javíta­ni kell az oktatás feltéte­leit biztosító körülménye­ken — mondja Fügedi Pé­ter igazgató. — Természe­tesen ebben nem mi, ha­nem kormányzatunk fog dönteni, de mindenképpen sokat jelentene az iskolá­nak, Putnoknak, és főleg a magyar mezőgazdaság­nak, ha visszatérne a régi képzési rendszer felújított változata... Bíznak, bizakodnak te­hát. Mint ahogy bizakod­nak az udvarról a kollé­gium felé tartó diákok is, hogy a közelgő érettségin minél többen sikeresen megfelelnek. Követve őket, a község közepén, egy táblát fede­zünk fel: Kispesti Textilgyár Put­noki Pamutíonó és Cérná­zó Gyára. — Putnok vonzáskörze­téből jár hozzánk a 180 fonönő, akik jól fizetett munkát találhattak ebben az üzemben, amely —töb­bek között — valutameg- takaritás céljából is léte­sült — tájékoztat Gyúrón János igazgató. Három csarnokot alakí­tanak ki, melyből egyben már teljesen berendez­kedtek, a másikban is megkezdődött a munka és a harmadik átadására ez év végén kerül majd sor. A község legfiatalabb gyára ez, amely új szín­foltot, új lehetőséget te­remtett a fiataloknak... azoknak a fiataloknak, akikről Győr Józsi bácsi éppen 85. születésnapját csendesen ünneplő felesé­ge a következőket mond­ta: — Mindig azon voltunk, hogy a gyermekeink ta­nuljanak. Nem adták köny- nyen egyiknek sem a tu­dást, de megnyugtató, hogy örömük telt és telik a munkájukban. Sok ké­ményt rpegmászott ezért a férjem és a gyermekek fej­lődése mellett az volt az öröme, ha nyugodt embe­reket láthatott Mór meg­bocsássanak. de én csak így mondom: tartsa mega ióislen ezt a világot. Szendrei Lőrinc Fotó: Laczó József *! Erdőóvók utódai Putnok hétsz

Next

/
Thumbnails
Contents