Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

eSlAK-MAGYAKORSZÄG 4

1583. május 7., szombat

25,

MISKOLC!

FILMFESZTIVÁL,

1983rnájus 5-(0

égé felé fart a fesztivál második napja, amikor e sorokai írjuk. A tizenöt versenyprogramból Irat mór lepergett, illetve o legutolsó éppen lapzártakor látható, A tegnapi napon összesen húsz versenyfilm került a közönség elé, abból kettő a He- vesy Iván Filmklubban. (Egyikükről az Egy nap rockról lentebb külön szólunk.) A választék most is igen színes volt: két híradó, öt dokumentumfilm, két hosz- szú dokumentumfilm, hat animációs film, négy népszerű-tudományos munka és egy magazin került mérlegelésre.

Nem érdektelen talán megemlíteni, hogy a késő esti órákban a közönség bizony már nem nagyon zsúfolódik a széksorokba, és sajnálatos módon a

Pezsgő a fesztivál élefe. Mór az első este igen sok hazai és külföldi vendég volt jelen; a baráti országokon kívül többek között Hollandiából és az NSZK-ból jöttek filmes szakemberek. A hazaiak közül nagyon sok olyan filmalkotó van jelen, akik a miskolci fesztiválok kezdete óta rendszeresen itt vannak, és munkáikkal már sok értékes élményt adtak városunk lakóinak. Itt von például Magyar József, Fehéri Tamás, Glósz Róbert, Desser József, Borsodi Ervin, Kárpáti György. Lakatos Iván, Szabó Árpád, Tényí István és sokan mások.

fesztivál ‘első napján az egyik leginkább figyelmet érdemlő alkotás, a Macskaköröm, bizony meglehetősen gyér látogatás előtt pergett. Pedig alighanem sokan derültek volna e film láttán, és gondolkodtak volna el tanulságain. De ha egy műsort fél óra késéssel kezdenek vetíteni, úgy természetes, hogy "fél órával később lesz vége. Az pedig ez esetben éjjel fél 11 órát jelentett. Erre jobban kellene ügyelni a jövőben.

Megkezdődtek a kihelyezett vetítések: pénteken öt helyen mutatlak be összeállításokat, ma két helyen — Taktahor- kányban és Ernődön — lesz kihelyezett vetítés. Külön eseménye volt a napnak, mint orról lentebb részletesebben szólunk, hogy megkezdődött a II. országos közművelődési filmfórum tanácskozás- sorozata, s ezzel még tartalmasabbá váll a miskolci filmfesztiválok „Filmmel a közművelődésért!’’ jelszava.

Közművelődési filmíéram

r Ä Diósgyőri Vasas Művelődési Központban nyitotta meg tegnap, május 6-án, délelőtt, 10 órakor a II. országos közművelődési filmfórum tanácskozássorozatát Nagy Zoltán, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára, aid a megyei tapasztalatokat elemezve is mondotta: többet és bátrabban kall lenni azért, hogy a politikai nevelésben és az ismeretterjesztésben jobban hasznosit- t~uk a rövidfilmeket. A közvéleményben, a mindennapi népművelői, politikai munkában sem használjuk ki eléggé űgyanis azt az erőt, felhalmozott ismereteket, amelyek pedig adottak lennének.

Tulajdonképpen ez volt az alapgondolata a közművelődési filmfórum nyitó előadásának is, amelyet ár. Gombár József, a MOKÉP igazgatója tartott a rövidfilmek forgalmazásának helyzetéről és terjesztésének további lehetőségeiről. A magyar rövidfilmek — ezt bizonyítják a rangos külföldi fesztiválokon elnyert dijak is — részei a filmművészetnek. Forgalmazásuk, a közönséghez való eljuttatásuk azonban nem zökkenőmentes. Igaz, a mozihálózatban — úgynevezett kapcsolt filmként — mintegy 26 millió nézőjük, van,

(összességében 30' millió rövidfilmnézővel számolnak), s az utóbbi időben a szerkesztett gyermekműsorok és élet- műsorozatok is vonzanak látogatókat. Ue sem a politikai, sem az iskolai és az iskolán kívüli nevelésben — az. apró elöbbrelépések ellenére sem! — nem kielégítő jelenlétük. Ennek több oka is van. A televízióban például eléggé rendszertelen a hazai stúdiókban készült filmek bemutatása — bár épp a népszerű-tudományos stúdió képviselője arról számolt be, hogy filmjeik bemutatásra kerülnek —, a mozin kívüli forgalmazás, terjesztés lehetőségei pedig behatároltak. Szükségesnek látszik a gyártásnak és a terjesztésnek egy olyan átfogó reformja, amely intenzívebb terjesztést tesz lehetővé.

Nemcsak a forgalmazás át- tekinthetőbbségére lenne szükség «— ez derült ki a nyitó előadást követő vitából is. A többhelyszínű filmgyártás — stúdiók, televízió és a tárcák egyaránt gyártanak, illetve gyártatnak filmeket — sok egybeesésre ad lehetőséget, amikor hasonló, vagy azonos filmek készülnek egy- időben. Más filmek — amelyekre pedig igény lenne — hiányoznak.

Cakó Ferenc gyurmaanimációs filmjének, az Aufófortúrónak egyik mulatságosan bájos jelenete.

Akiívék, hállérlieii..

r A fesztivál zökkenőmentes folyásáért nagyon sokan dolgoznak. Igen sokan voltak részesei az előkészítő munkának is. A megnyitó ünnepségen nem. véletlenül köszöntötte őket, az „aktívákat” is György István igaz- ' gató. Még jó óra volt a nyi- : fásig, amikor már ott. voltak a Rónaiban ezek az emberek, többségben a városi művelődési központ népművelői, hogy még egyszer egyeztes- ] sék a, programokat, a. müve- I lódén házakban megren.de- ] zendő vetítések, találkozók, I «tömények menetét.

tg.ats, a filmfesztivál lényegi programjai, a verseny filmek bemutatói a, Rónaiban kapta.k helyet, de korábbi tapasztalatok igazolják, hogy ■minden „járulékos” eseménynek hangulatot befolyásoló szerepe van. Látva a. miskolci művelődési intézmények munkatársainak aktivitását, éselekvókészeéget, remélhetjük. hogy a fesztivál palotán kívüli rendezvények hozzájárulnak ahhoz, hogy maid. a záráskor azt ‘ lehessen mondani: hasznos, sikeres, jó emlékeket hagyó kulturális esemény volt Miskolcon az idei filmfesztivál,

Eyy nap rock

A képen látható és meglehetősen „felhangodnak" tűnő fiatalok ott voltak 1981. augusztus 22-én az óbudai szigeten tartott szu- perkoncerten. A kép Sánta László filmjéből, oz Egy nap rock-ból való, amelyet a fesztivál versenyprogramjában tegnap este a He- vesy Iván Filmklubban láthattak az érdeklődők. Azt érzékeltette ez a film igen jól, hogy a koncerten fellépő rockzenekarok mennyire a kezükben tudják tartani a fiatalokat, milyen hatással van muzsikájuk, egész cselekvésük, a szinte extázisba jutó ifjakra. De az árulkodó filmkarrierek azt is megmutatták, hogy míg a színpad közfelében szinte őrjöngött négy-öt ezer fiatal, a mögöttük levő ezrek mással foglalkoztak, a koncertet szinte kirándulásnak tekintették. Igen tanulságos film.,.

Igen érdekes „szembesítés'’ A modell című, 15 perces dokumentum!ihn, amely tegnap szerepeli a versenyprogramban. Aldk Budapesten a Népstadionba mennek, láthatják az ötvenes evekben készült nagyméretű sportoló- szobrokat, és ezen az úton kívül is igen sokfelé látható az országban olyan szobor, vagy szoborcsoport, amely az említeti müvekkel egyidöben, az ötvenes évek első felében készüli. Vizeknek a. szobruknak igen sok közös vonása fedezhető fel,, és nemcsak, a művészet,történész, a képzőművészeti szakember lát azonosságukat c müvek között, haltéin a jószemű laikus is

sok hasonlóságot' felfedezhet. A modell, című film — Fehéri Tamás munkája — Czája Mátyással, e szobrok hajdani modelljével járja végig a közterületeken álló kompozíciókat és harminc év távlatából idézi meg a szobrok készítésének idejét, körülményeit. Nemcsak Czája emlékezik, hanem a film korabeli. filmhíradó részleteinek, bevágásával teszi érzékletesebbe a képet az ötvenes évek c le j ének képzőművészetéről, illetve annak ' egyik, napjainkban sokszor emlegetett helytelen irányulásáról.. Kor- társnak és fiatalabb nézőknek egyaránt, érdekes ad"h' kokat kínál A modell.

Munkoban e híradós®!!

Színészek — mindig útközben

A színészek és a színháznak otthont, adó város kapcsolatáról meditálok mostanában. Láttam ugyanis — nem is egyszer — a Hatás- vadászok című filmet, amely egy magyar vidéki színház életének bemutatásával mond el érdekes gondolatokat emberi tartásokról, magatartásokról. A háttér a vidéki színház élete, amelyben a színész soha sincs otthon, hiszen a fővárosban van az állandó lakása, a vidéki városban átmeneti embernek érzi magát, színészházban, azaz valamifajta szálláson lakik, s élete a színészlakás, a színház és a. színész- klub háromszögében oszlik meg. A befogadó várossal való kapcsolatról szó sem esik, az egyébként kitűnő filmben. Hogy ez így van, azt nemcsak a film maga tanúsítja, hanem több ankóton a film rendezője is megerősítette.

Egy nagyon tehetséges fiatal színésznővel beszélgettem s közelmúltban az életéről. Budapestinek érzi magát, még akkor is, ha tiszteli Miskolcot, amely elindította a pályán és eddig igen sikeres utat nyitott számára. De ő is, mint kollégáinak igen nagy hányada, csak munkájával kötődik a városhoz, s ha történetesen szabad napja adódik, a színpadról lelépve, lemossa a festéket, máris megy Budapestre. Ide majd akkor jön vissza legközelebb, ha az ügyelő — próbára vagy előadásra — színpadra szólítja.

Színészek — mindig útközben ... Hol vannak otthon, mi az igazi közegük? Hol találkoznak azzal a közeggel, amelyért vannak, amelyért színpadra lépnek. A színházban elválasztja őket a rivalda. S ha meg is teremtődik a kontaktus színész és néző között, az színházi kapcsolódás, nem emberi. A néző ez esetben a színpadi figurával kerül kapcsolatba, iksz, vagy ip- szilon színművészhez nincs kötődése.

Ezen töprengtem, amikor a televízióban a Peer Gynt be- mu tatása előtt megszólal látták Csiszár Imrét, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetőjét, aki ez alkalommal a Peer Gyntöt rendezte. A darab előadásán kívül szóba került a riportban a színház és a közönség kapcsolata, is. S a riporter azt kérdezte, elégnek találja-e Csiszár Imre, hogy a kétszázezernél több lakosú Miskolcon évente összesen kétszázezer színházlátogatással lehel számolni. azaz elvileg mindem miskolci évente egyszer eljut a színházba. Csiszár Imre. akinek rendezői kvalitásait mindenkor el kell ismernünk és akinek művészeti vezetői munkásságáról is jó bizonyítványt állít ki a mögötte levő csaknem négy évad. azl válaszolta, hogy ezzel a látogatottsággal elégedetlen, de okát abban látja, hogy Miskolcit ak a lakossága átmeneti, nein, miskolci, nem érzi magát, a városhoz eléggé kötődőnek. s ennélfogva a színházat sem érzi mn- 'ónak.

Kénytelen vagyok' Csiszár Imre megállapításával vitába szállni. Tény. bogy Miskolc lakossága n felszabadulás ófa Jelentősen megnőtt, megtöbbszöröződött. a sortban arról szö sincs, hagy olyan osszeszokatlan, véletlenszerűen egy településen élő népesség lenne, hogy azt az 1979 ősze óta Miskolcon működő művészeti vezető átmenetinek minősíthesse. Azl hiszem, ez az áliu. atiseg sokkal inkább vonatkozik a, színház művészeti tagságára. G ha a közönség nem látogatja kellő mértékben a színházat, ez az egyik ok.

Miskolcon sok évtizedes hagyomány voll, hogy a, színész benne élt a város társadalmában. Nemcsak úgy, hogy társadalmi szervekben, akár magában a tanácsban, sőt, a végrehajtó bizottságban szerepet viselt, hanem emberi mindennapjaiban. A színésznő együtt, vásárolt a piacon a város lakóival. A színészek együtt ebédeltek a vendéglőben a nézők nem kis hányadával. Találkoztál? a színészek és a nézők a cukrászdákban, kávéházakban. Emberi, baráti .' '.pcsolatolc születtek az itt élő színészek és családjaik, meg a ’nézők és családjaik között. Emberi közelség volt, s a néző, ha nem is volt közeli barátja, de ismerte a színészt utcáról, boltból, étteremből, strandról, gőzfürdőből, ezernyi helyről, a kedvéért elment olyan darabot is megnézni, amelyre esetleg nem volt elsődlegesen kíváncsi. Ma ez az emberi kapcsolat szinte teljes egészében hiányzik.

A színház újabb tagjaj között alig van, aki idetelepül. Igen sokan zái'..ózottan élnek a színészházban, úgy, mint a bevezetőben említett film ábrázolta, és semmi, de semmi kapcsolatuk nincs a várossal. Hadd ne említsek neveket, akik sikerüket Iliskolcnalo köszönhetik, mégsem ismeri őket a legszűkebb környezeten kívül senki emberileg. A közönség pedig igényelné ezt-, a fajta nexust. Az új színész- társadalom viszont úgy él a vidéki városban — elnézést a hasonlatért —, mint hajdan a fehér gyarmattartók képviselői a bennszülöttek között.1 Ezen a kapcsolaton Kellene emberi eszközökkel változtatni és mindjárt nagyobb vonzereje lenne a színháznak, ha a néző tudná, hocv ott ilcszet és ipszilont fo'*;a látni az embert ilyen, meg olyan szerepben, és nemcsak az ilyen vagy olyan színpadi figurát.

Egy másik gondolat, ami Csiszár Imre gondolatához kapcsolódik. Ha a színház csak hűt új bemutatót tart egy évben a nagyszínházban, természetszerűen ke vese bb

■nézőt vonz. mintha nyolc-tíz- tizenkét bemutató lenne. A < kevesebb előadásszám is kevesebb nézőt produkál. Miskolcon régebben nem voll szokás hétköznap estéken sorozatban zárva tartani a színházat, bármi is adódott. Az új darabra való • felkészülés nem lehet örök indoka előadások elmaradásának. A játékszíni és kamaraszínjiázi bei .utalók, bármily sikeresek is legyenek, lényegében egész szűk közönséget mozgatnak meg. Például a vitathatatlanul nagysikerű c. igen értékes Mindenkit\ megnyúzunk elven előadással hozhat any- nyi nézőt, mint a nagyszínházban nem egészen három éa fel lelt ház. Ezt is figyelembe kell már venni.

Örülök, hogy töprengéseim közben elhangzott Csiszár Imre barátom idézeti nyilatkozata. Nemcsak továbbgondolásra késztetett, hanem arra is. hogy e nyilvános hozzászólással a közönség előtt: mondassák ki: á szí ' az és a közönség jobb kapcsolatához emberibb össze’-rte>- '■ arát- ■• e.netiség frigid- „ szükségeltetik, s mert a közönség p ’ott .é» helyben var — <«

nézőt, nem Iahet leváltani, mondta Brecht —, a színháis- n• ’ •.kel! iobb és több lesedé lépést tenni