Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-31 / 127. szám
*** T9i3. május 31., kedd gSZA£4ÄAߥA*OKSZAß 4 A képernyő előtt (Jóllehet, az elmúlt műsorhéten többségben a második műsorban — ismétlésként — közvetített gyermekfilmekkel és egyéb gyermekadásokkal foglalkoztam a későbbiekben méltatandó V. kőszegi tévés gyermekfilmszemlén, néhány esti műsor megtekintésére volt lehetőségem. Azok közül egy-kettőről szólok az alábbiakban.) Ráday Mihály ismert és igen népszerű, országos mozgalmat indító városvédő műsora, az Unokáink sem fogják látni csütörtöki adásában most több volt a villanásszerű hír- adásjélzés, mint az elemző riport, talán túl nagy területet akart átívelni. Szenvedélyessége, elkötelezettsége, város- szeretete és nem utolsósorban hasznossága mit sem csökkent. Két témaköreben Borsod is szerepelt. Az egyik az új sárospataki művelődési házhoz kapcsolódott — erről egyébként éppen Unokáink is látni fogják címmel június 2-án, csütörtökön egy más jellegű riport is látható —, s a városban megkezdődött tetőátépítéseket méltatta, amelynek . során a művelődési ház környezetében feladják a „derékszögben való gondolkodást”, azaz a környezethez jobban illő sátortetős építést követik, s a korábban épült lapostetős házakra is sátortetőt húznak, mint abban jó példával * helyi pártbizottság épülete jár elöl. Makovecz Imre építész intenciójára valóban megindult valami Sárospatakon, amivel egyet lehet érteni, de szeretnénk hinni, hogy öt-hat ev múlva majd nem vetjük el a városban a most örömmel üdvözölt sátortetős megoldásokat, mint történt most, a még »irrzonylag nagyon fiatal lapos tetőkkel. — A másik Borso- dot érintő téma a tokaji zsinagóga ügye — erről a megyei műemlékekről folyt tanácskozás kapcsán nemrégen olvashattak hasábjainkon a borsodiak —•, amely szervesen illik Ráday országos zsinagóga-karbantartási koncepciójába. Csodás példákat tudunk Kisvárdáról, Kecskemétről, Zalaegerszegről, Szolnokról, még a tokajiból is lehetne valami, ha nem is könnyen. De Tokajnak égetően szüksége lenne egy kultúrcentrumra, erre pedig igen alkalmas lenne a most tetőszerkezetének helyreállítása alatt álló romos épület. — Ez Ráday műsorainak egyik értéke: gondolkodásra, : talán tettekre is indít. * Jenesó Miklós egyik kiemelkedő és az életműsorozatában a televízióban is nemrégen bemutatott filmjének címét választották az alkotók a rendezőről készült portréfilm étiméül: „Így jöttemIgaz, egyszer már műsoron volt e film, ide technikai okok miatt elhalasztották a sugárzását, ám tjofob lett volna közvetlenül a sorozat után, vagy akár köziben, vagy előtte is, mert talán jobban segíthette volna a ffálmek befogadását, értését. (A műsor egyes jelzéseiből ítélve, így is legalább egy esztendővel ezelőtt készült-) Három Ijokon — általános, közép- és főiskolás fokon — kaptunk Isrdalöcotató hazánknak egűik, aBt c legvitatottabb, ám legmarkánsabb filmalkotójáról. A kérdések és a válaszok a három foknak megfelelően emelkedtek, ugyanis Bulla Kiíróig szerkesztő és Horváth Adóm rendező — igen helyesen — nem riporter közbejöttével beszéltette Jancsót, hanem egy szombathelyi általános iskolába, egy egri gimnáziumba és a nyíregyházi tanárképző főiskolára vitte el, ahol « diákok életkori sajátosságainak megfelelően érdeklődtek, tíancsó pedig válaszolt, beszélt magáról és művészi elképzeléseiről, alkotásai és a nagyközönség nehéz kapcsolatáról, mindenről, amiről csak kérdezték, egyetlen kérdést sem kerülve meg. Igen emberi, őszinte beszélgetéseket hallottunk, s akik beszélgettek vele, a jövőben bizonyára nagyobb érdeklődéssel és értéssel fogadják műveit is. És talán azok is, akik e műsort nézték. De vajon hányán várták meg a kellemesen szórakoztató, ám elnyúló Ki mit tud? és három közbeiktatott kis műsor után, a késő éjjel kezdődő és a másnapba alaposan átnyúlt adást?! Mintha a műsorszerkesztés a család rakoncátlan és fegyelmezhetetlen gyerekét látná benne, akit csak akkor szabad nyilvánosság elé vinni, amikor feltehetően kevesen láthatják. * A Telepódiumot — de sokszor leírtam már! — mindig érdeklődő reménységgel várom: hátha most jobb lesz. A Minket, kérem, informálnak?!... című szombati nyolcvan perc nem volt jobb elődeinél. Tetszett a Mikó István előadásában hallott „Petőfire átírt” dalcsokor, Tahi Tóth László kupléja arról, hogy a nagy információáradatban nem tudhatjuk, ma kit is kell szeretni, meg a műsor végén a favágók munkáját „megújító" jelenet, amelynek hangja elütött a szokvány kabaréfordulatoktól és egészében ez volt az egyetlen, ami képernyőre kívánkozott. A többi jelenetet — kivéve a Verebéig Iván megjelenésével záruló üzemi köz- érzet-poent — rádióban is el lehetett volna mondani. Nem szűkölködött a műsor ízléstelenségben sem, a címadó ötlet pedig a bevezető után elsikkadt, csak Bodrogi első felolvasásában és az említett kupiéban bukkant fel. A többi a szokásos, időtlen, közhelyekből építkezés. Benedek Miklós A szorgalmas munka jutalma r Az Észak-magyarországi MÉH Vállalatnál e napokban értékelik az úttörők számára meghirdetett országos hulladékgyűjtő versenyt. Az eddigi adatokból már most látható, hogy a vállalat illetékességi területéről 50 úttörőcsapat 100 kisdiákja vehet majd részt a nyári jutalomtáborozásban. A kéfc- és pirosnyakkendős pajtások Netzenbe, a Német Demokratikus Köztársaságba, valamint Csillebércre, Felsőtárkányba, Balatonfeny- vesre utazhatnak majd jutalomüdülésre a szorgalmas gyűjtőmunka elismeréseként. Azoknak sem kell persze •asomorkodniuk, akik ebben az évben még nem kaptak a MÉH-től ilyen beutalót. Az iskolai év zárásáig még majdnem három hét hátra van, s ez idő alatt is folv- tatni lehet a gyűjtést. Az átvevőhelyeken főként a papír- és textilhulladékot fogadják szívesen. A nyári szünet sem jelenti a gyűjtőmunka felfüggesztését. Az augusztus végéig átadott hulladék beleszámít a következő évi versenybe, 8 meghatározó lehet a beutalók elosztásába. Ami lényeges: minden úttörő kérjen az átadott hasznos anyagokról bizonylatot! Hangversenykrónika val élve; „A magyar népdal nem pusztán a mai falusi élet visszhangja, hanem az egész magyar lélek tükre. Mint egy nagy gyűjtőmedencébe, századokon át belefolyt a magyar érzelmi élet minden lelki élménye, bölcsőjétől fogva: mert kétségtelennek kell tartanunk, hogy a magyar dal, a magyar nyelvvel egyidős.” — ezzel az emlékeztetéssel kezdte vasárnap délelőtt a taktaharkányi dalostalálkozó megnyitógondolatát Szu- nyogh János, a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségének elnöke.) Szép idő volt vasárnap. Ez fontos volt, mert csak így adatott meg, hogy a délelőtt, és főleg délután nagy számban összesereglett közönség a dalosokkal együtt, egy térben élvezhesse a dal és a zene tisztító szépségét. A községi sporttelep környéke megtelt buszokkal, kocsikkal: a harmadik alkalommal megrendezett takta- közi dalostalálkozóra megyénk 14 településéről érkeztek népdalkörök, pávakörök, népzenei együttesek. (A megnyitó beszédből: „Mindannyiunk által ismert, hogy a közös éneklés, az együttmuzsikálás fontos része a generációk emberré válásának, fontos része a nemzeti érzés és a nemzetköziség érzése egészséges kialakulásának és ébrentartásának, de fontos része az ország hangulatának is. Napjainkban, amikor a hagyományteremtő, és a hagyományt őrző népréteg maga is »művelt réteggé« válik, különösen fontos, hogy önmaga értékes múltjának tudatos felfedezőjévé, megőrzőjévé, újjá- élesztőjévé lépjen elő. Ilyen és hasonló feladatok elvégzésére, ellátására nyújtanak lehetőséget a »épdalkörök JG.”) Találkozások sokszínű örömét hozta meg ez a dalostalálkozó. Találkoztak egymással a más településen élő rokonok, ismerősök, munkatársak, barátok. Maguknak a helybélieknek is jó alkalom adódott az „ösz- szebeszélésre”, összejövetelre. Találkoztak egymással az ismerős pávakörök, azoic, amelyek az ilyen ünnepek nélkül is tartják egymással a kapcsolatot. A tudósítónak, a krónikásnak is jó lehetőséget kínált ez a találkozó: régről ismerős csoportok tagjaival lehetett baráti kézfogást' cserélni és szót természetesen ... Az első találkozás örömét adták a még nem látott, nem hallott együttesek... (A megnyitó beszédből: „Az 1970. évi televíziós nép- dalverseny hatására vált népszerűbbé szerte az országban a népdal-, a népzenei mozgalom iránti érdeklődés, s ezzel együtt a zenei anyanyelvhez hű és korszerű közeledés; a népzenei ismeretek bővítése. Ebben az időszakban keltek életre megyénkben is a pávakörök, számuk közel hatvanra emelkedett. Napjainkban is körülbelül negyvenre lehető azoknak a pávaköröknek, népdalköröknek a száma, amelyek rendszeresen élvezik az együtténeklés örömét, s ezzel maradandó emléket adnak mindazoknak, akik látják, hallják őket.”) Erről s taktaharkányi dalos vasárnapról nyugodtan mondhatjuk, hogy maradandó emléket adott azoknak, akik dalosként vagy hallgatóként- nézőként jelen voltak. A bemutatkozásokat követően együtt énekeltünk valamennyien; öröm volt együtt lenni, szomorúbb a búcsúzás. De többeket vigasztalt a zárszó egy mondata: június közepén Füzéren lesz „ismétlés”. (A megnyitó beszédből: „Fontos, hogy a jövőben is legyenek pávaköri találkozók; az erre való felkészülés a közművelődés meg-meg- újuló és kiemelkedő eseményei, a népdalt szerető emberek számára a szabad idő kulturált eltöltésének élményt nyújtó megmozdulásai, az együttesek fejlődésének további előmozdítói.”) Taktaharkány, Tiszakeszí, Sa jószöged, Rátka, Hom- rogd, Üjcsanálos, Taktasza- da, Hercegkút, Edelény, Szir- mabesenyő, Görömböly, Ne- kézsetty és Mezőkeresztes népdalt-népzenét szerető és művelő, hagyományokat éltető dalosai megadták ezen a találkozón azt az örömöt mindnyájunknak, amit .egy idős taktaszadai dalos egyszemélyesen így fogalmazott meg: „Hát, látod, élek még és vagyok, szív még van és dalolunk ...” És egy „hallgató” helybéli meg ezzel a mondattal szólított meg a sportpályán, amikor hallgattuk az éppen soros csoportot: „Adná az isten, hogy a mi futballcsapatunk lenne így együtt!” Hát így is találkoztunk vasárnap délelőtt és délután Taktaharkányban ... Ténagy József Különös atmoszíérájú, izgalmas zenei csemegének ígérkezett az a május 24-i koncert, amelynek előadói a Budapesti Rézfúvós Kvintett (tagjai; Petz Pál, Palotai István, Magyari Imre, Farkas István, Szabó László), valamint a Dobra János vezette Tomkins Énekegyüttes voltak. Bizonyára a jól megválasztott helyszín is közrejátszott abban, hogy a Filharmónia kamarabérleti estjén ilyen örvendetesen nagyszámú hallgatóság gyűlt ösz- sze: az avasi műemlék templom mind akusztikailag, mind pedig látványában is kitünően szolgálta a reneszánsz műsor életre keltését. Holborn, Palestrina, Speer, Schütz, Sweelinck és Fama- by kompozícióit hallhattuk élvezetes, élményszerü tolmácsolásban, ritkán feltárulkozó zenei korszak kimagasló művészeinek darabjait tehát, amelyek egyként hatottak kuriozitásukkal éa művészi mélységükkel. Hasonló értékei voltak annak a hangversenynek, amelyet május 26-án, a Bartók- teremben tartottak a Mis-» kolci Szimfonikus Zenekar,, a városi művelődési központ, valamint a Zeneművészek Szövetsége Észak-magyarországi Szervezetének közös rendezésében. A hasonlóság a kuriozitásban rejlett, ennek a koncertnek ugyanis valamennyi szerzője E könyvheti antológia írásai az idén is néhány kiemelt téma köré csoportosulnak. A lakáshelyzet ma hazánkban minden bizonynyal egyike a legégetőbb kérdéseknek, ezen belül pedig előtérbe került a magánépítkezések ezernyi ügye- baja. Nemcsak és nem is elsősorban morális kérdésekre világít rá, hanem mindenekelőtt a gazdasági szer-» vezetlenségekre; ellenőrzési lazaságok mellé tesz felkiáltójeleket az a néhány írás, amely a kedvezőtlen jelenségeket gyűjti csokorba. Vezetők és beosztottak viszonya minden dolgozó ember naponta megélt élethelyzete, e kapcsolatok demokratiku- sabbá tétele mindkét fél napi feladata. A „csövesjelenség” nemcsak az aluljárókban kíséri és kísérti a felgörög volt, egy olyan ország küldötte, amelynek zenei életéről vajmi keveset tudunk. A Miskolci Szimfonikus Zenekar — vezényelt Mura Péter — Pallantios, Varvoglis és Michaelides egy-egy szvitjét, illetve Ha- liassas Dyptychon című kompozícióját adta elő. Ezek a müvek sajátos módon ötvözték a hagyományos euró-* pai kifejezésformákat a görög nemzeti zene stiláris cs motivikus gesztusrendszerével, társítva hozzá azt a szellemiséget, amely az ó- és újhellén gondolkodásmódot és élményvilágot, a jelent a múlttal összekötő értelmezést jellemzi. Egy új sávval gazdagodtak Európa zenéjéről ismereteink, s ha figyelembe vesszük, hogy nemrég koncertezett Miskolcon a világhírű 2E 2M együttes, amely a kortárs francia zenéből adott kiemelkedően magas színvonalú ízelítőt, illetve néhány héttel korábban — ugyancsak a Miskolci Üj Zenei Műhely programjaként — napjaink olasz zenekultúrájából hallhattunk bemutatót, akkor nyugodtan elmond-* hatjuk, hogy a közelmúltban impozáns módon kiszélesedett a zenei horizont, amely a miskolci közönség előtt koncertről koncertre feltárult. nőtteket, minden valamire-; való ember felelősséget, olykor talán bűntudatot kell,' hogy érezzen a célt, távlatot vesztett fiatalok miatt. Gyér-* mekkel, vagy anélkül, csata a fővárosban, vagy netán vidéken is van-e mód az értelmes, tartalmas életre. Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keresik a választ a kötet életmóddal, életvitellel kapcsolatos írásai. örvendetes, hogy egyre több folyóirat, heti-, sőt napilap közöl újra megjelentetésre méltó szociográfiai jellegű riportokat, cikkeket, tanulmányokat. Így ebben az évben szélesebb körből — Élet és Irodalom, Üj Tükör, Forrás, Kritika, Mozgó Világ, Valóság, Nők Lapja, Műhely és Magyar Nemzet — állt össze a gyűjtemény. (Kossuth Könyvkiadó) (— Kodály Zoltán szavaiD. Sz. E Könyvekről írószemmel, 1982 Hajdú-Biliar népművészetéből A szomszéd megye népművészetére jellemző anyagból mutatunk be két részletet. Az első képen művészi faragásé pásztorbotok és fokosok láthatók, a második képen pedig egy régi falusi szoba parasztbútorai.
