Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

XXXIX. évfolyam, 103. szára Ara: 1.10 Ft Kedd, 1083. május o. A7 MSZMP BORSOD-ARAr.I-7EMPI.PN MEpYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA >!LAG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEKI TUDATOS ERDŐMŰVELÉS (3. oldal) A HÁTTÉRIPAR FELELŐSSÉGE (3. oldal) A KÉPERNYŐ ELŐTT (4. oldal) A munka ünnepén Vidám majális a Csanyikban A* ünnepség etnSksége. is. A közlekedési vállalatok, a MÁV és a' Volán egyenru­hás felvonulóit a város és a járás könnyűipari üzemei követték, a Debreceni Ruha­gyár helyi gyárának nődol­gozóival az élen. Ezt a sort — nagy sikerrel — a neké- zsenyi pávakor üde színfolt­ja zárta be. Hosszan tartott a város és a járás termelő- és szolgáltató egységeinek, az ipari és me­zőgazdasági szövetkezeteknek a felvonulása is, amelyet a csermelyi pávakör „szakí­tott” meg jókedvű produk­ciójával, hogy azután a ke­reskedelmi egysegek dolgo­zóinak és családtagjaiknak tapsolhassunk. A város és a járás intézményeinek, hiva­talainak sorát az Ózdi Nép­művelési Intézmények tane- esopórtjának fergeteges gyors csárdása zárta be. A felvonulás két: órán keresztül tartott, több mint 25 ezren haladtak el a szocialista, or­szágok állami zászlóivá] <K- eantefct diszomelvény rtöfct mindvégig vidáman, jűfcedw­■ pori tavasszal köszöntött rönk május etső I napjának reggele. Hajnalban még esett * az aranyat érő eső, mélyzöldbe öltözött a határ, a városok, a falvak utcáin, toréin tisztán, frissen díszbe öltözve várták az ünneplőbe öl­tözött embereket. Fúvószenekarok járták a tele­pülések utcáit. Szelesre tárt ablakokból kiván­csi gyermekszemek csodálkoztak a nem hétköz­napi wtágw,' a fetntSiJet: iwtsgetésse! t£teaö«8Sk meg a kedves figyelmességet. Aztán a hangszó­rók is „megszólaltak", pattogó mckitők harsog­tok a négy égtáj felé és elhangzott a jelszó: „Cljen május elseje, a nemzetközi munkásosz­tály harcos seregszemléje!" A szabad, a bánni neki lene erük szabod elseje. J Ózd ünneplőben. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottsága, va­lamint az Ózdi városi-járási Pártbizottság ezúttal a ko­hászvárosban rendezte meg megyénk központi ünnepsé­gét. Nemzetikzínü, vörös és kék zászlók selyme csillan a napfényben, tablók, feliratok éltetik a munka ünnepét, pártunk politikáját, a szocia­lista világrendszer egységét. Frissen vágott májusgallyak szalagjai, a gyerekek ked­vence, luftballonok, az ágyá- sokba ültetett virágok színei úgy kelnek életre, lesznek egyre élesebbek, ahogy egyre sugárzóbban süt a nap. A városi-járási pártbizottság előtt elvtársak, munkatársak, barátok, gyülekeznek, ölelke­ző kézfogással köszöntik egy­mást. A találkozáskor ra­gyognak a szemek és a ki­tüntetések az ünneplő ruha hajtókáján. A gyár, a folya­matosan dolgozó gyár kerí­téseit is zászlók díszítik, ott a munka ünnepén sem szü­netel a munka . .. A Vörös Hadsereg úton már kilenc óra előtt felsora­koztak a felvonulás résztve­vői a Lomb úttól a Malom útig. több mint hetvenöt cso­port: a város, a járás isko­lái, gyárai, üzemei, ipari és mezőgazdasági szövetkezetei, termelő- és szolgáltató egy­ségei. a közlekedési vállala­tok, a könnyűipari üzemek a kereskedelmi egységek, az intézmények és a hivatalok képviselői, az MHSZ sporto­lói. népi együttesek, tánccso­portok. A menet élén mun­kásőrök sorfala között a ko­hászat fúvószenekara indult meg elsőként a Zrínyi úton a Béke-telepi toronyházhoz, • »hol a dísztribünön elfoglalta helyét az elnökség. Ott volt; Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára, dr. Ladányi József, a megyei ta­nács elnöke, Tóth József, a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsának vezető tit­kára, Básti János, az Ózdi városi-járási Pártbizottság első titkára. Jelen voltak a megye, a város és a járás párt-, állami és tömegszerve- zeti vezetői, képviselői. Nyárias tavaszban indult meg a menet, az élen Marx, Engels és Lenin képével dí­szített selyemzászlóval, és az „Éljen május 1!” feliratú jel­szóval. Ezután úttörők halad­tak el az emelvény előtt, a megye városainak1 díszes címereivel. A legkisebbek, az úttörők díszszázadának me­netét a KISZ-esek díszszáza­da követte, majd egymás után a város alsó- és közép­fokú iskoláinak népes, színes ruhába öltözött csoportjai követték. A Matyóföld üd­vözletét a mezőkövesdi népi­tánc együttes táncolta-tolmá- csolta nagy tapsot aratva. Ezután érkezett az emel­vény elé a Munka Vörös Zászlórenddel kitüntetett Óz­di Kohászati Üzemek dolgo­zóinak népes serege. Külön köszöntötték közülük azokat a munkáskollektívákat, ame­lyek a múlt évi kiemelkedő tevékenységükért kiérdemel­ték a Vállalat kiváló brigád- 1 ja, illetve a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja kitüntetést. Nagy taps fogadta a testvér­vállalat, a nagy múltú Bor- sodnádasdi Lemezgyár kép­viselőit is. Az ünneplőbe öl­tözött dolgozók közül sokan családjaikkal, gyerekeikkel jöttek el erre a valóban csa­ládias ünnepre. A hagyományos bányász— kohász barátsággal, testvéri­séggel üdvözölték a Borsodi Szénbányák díszegyenruhás küldöttségét, akik a Putnoki és a Farkaslyuki Bányaüze­met képviselték, és akik a múlt esztendőben a nehéz geológiai viszonyok ellenére is becsülettel helytálltak a bányában, a termelésben és kint, a napon, a közéletben A Äaöaeiben afawBuni kapuira is ki lehetett volna tenni a táblát: „Minden hely foglalt”. A Himnusz elhang­zása után Valóczi Etek, az Ózdi Kohászati Üzemek nyugdíjasa, a városi-járási pártbizottság, a SZOT elnök­ségének tagja, a Magyar Nép- köztársaság Zászlórend II. fokozatának tulajdonosa, Ózd város díszpolgára köszöntötte az ünneplő közönséget a megyei pártbizottság, az Ózd városi-járási Pártbizottság, és a megye szakszervezeti tag­sága nevében. Rövid beszé­dében hangsúlyozta, hogy mi békében és szabadon ün­nepelhetjük május elsejét, de (Folytatás az S. oldalon.) Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói a felvonuláson. Búcsú — tizenkettedszer Vasárnap délelőtt, 10 óra. Sárospatak, Rákóczi-vár. Az udvoron összesereglett fiatalok ezt hallják a diáktanács elnökétől: „Vitéz Deákok! Számunkra egy feladat maradt, visszaadom a várat, a várost a kulccsal..Es befejeződött a tizenkettedik alkalommal megrendezett oiszagos diáknapok eseménysorozata. ügy történt, ahogyan vár­ható volt: amint befutott áp ­rilis 29-én déltájt. a diáknapi vonat; Sárospatakra, az idó rohamra szólította az órák mutatóit; vágtában szágul­dottak az egy ultiét fölött. Pedig ilyen szépnek, ottho­nosnak., marasztalónak talán soha nem mutatta meg ma­gát Sárospatak, mint most, a tizenkettedik: alkatommal megrendezett országos diák­napok: idején. Tüdőt tágító, epeket pezsdftß, sziveket me­legítő: ragyogó volt az. időjá­rás. Tehetségesek a Borsod­ból. Hevesből, Szabolcsból és Budapestről érkezett, művé­szetet szeretően tolmácsoló diákok. Biztos kézzel ..veze­tett.” a programáradat. És végre, volt, igazi otthona volt végre á diáknapoknak: a Mű­velődés Háza; kiderült fé­nyesen, hogy mit. tesz az, ha van egy hely, ahol mindig történik valami, ahol min­denki elfér... Kétségtelenül, ez volt az idei kitűnő han­gulat, a siker első biztosí­téka. * Szombatról szóló tadósitá- irankban már beszámoltunk a sok színben magát megmu­tató diáknapokról. A leg­jobb érzésekkel pótolhatjuk most a hiányt: késő este kezdődött a Rákóczi-várban és udvarán az Ostorod Ro­dostó című történelmi játék Galkő Balázs rendezésében; a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művészeinek Varga Éva által megálmodott, lát­ványban mozgó, gondolato­kat es érzések eít-é rzel meket egyaránt hatásosan „foglal­koztató” előadása. Aminek „szoros” befejezéseként fák­lyák gyűltek és a diáknap* sereg megindult Patak főut­cáján II. Rákóczi Fereáé szobrához, bogy tisztelegje*» a fejedelem előtt. Kimagasló eseménye volt e® a paiafci diáknapoknak, * Regen átrepültek mar a vasárnapba az óramutatók,' amikor agyba kerültek a diáknap résztvevői. Némi alvás után már ccak egy,' igaz, szomorú procram várt rájuk: a búcsúzás. Délelőtt) 10 órakor kezdő -lőtt a 12. sá­rospataki diáknapok záróün­nepsége a Rákóczi-vár ud­varán. Felsorakoztak a diák­tanács tagjai a színpadon, el­nökük — Szabó Zoltán, a miskolci II-es sz. Szakkö­zépiskola negyedikes tanuló­ja — pedig kihirdette, kik! „tartattak” a legvitézebb deákoknak a íesztiváli be­mutatók során. Az ered­ményhirdetésből jólesően re­gisztrálhattuk. hogy több dij megyénkben maradt. A szóló­(Folytatás a 2. oldalon) 1 A szocialista építőmunkánk 38 esztendőnyi eredményé­vel megalapozottan, vidá­man, bizakodóan ünnepeltek a budapesti dolgozók május elsején, a nemzetközi prole­tariátus. a munkásszolidari­tás napján. A zászlódíszt öl­tött városrészekből már a kora reggeli órákban rtin­dultak a felvonulás színhe­lyére. a munkás seregszem­lére készülők tömegei. A Népköztársaság címeré­vel ékített, márványburkola- lú diszemel vén ven 10 óra előtt néhány perccel jelen­tek meg a párt- és a kor­mány vezetői: Kádár János. a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Dizottsá- gának első titkára: Losonczi Pál, a Maavar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának el­nöke; Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke; Aczél György, Gáspár Sándor, Ha­vasi Ferenc, Korom Mihály, Méhes Lajos, Németh Ká­roly és Óvári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagjai: Gye- nes András, a Központi El­lenőrző Bizottság elnöke, va­lamint Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára. Őket, a neves közéleti személyiségeket és ;. tribü­nökön helyet foglaló, a má­jusünnepre hazánkba érke­zett külföldi szakszervezeti delegációk tagjait száz úttö­rő köszöntötte virágcsokrok­kal és kedves ‘ szavakkal. Pontosan 10 órakor fanfái“ harsant és megelevenedett a tér. Az „Előre a XII. kongresz- "zu.s határozatainak végre­hajtásáért!” felira' mögött a (Folytatás a 2. oldalon) t m tata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents