Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

' Amíg benzin éy gázolaj hajtja a gépkocsik motorja­it, bizonyos, hogy csupán ár­emelkedésre lehet számítani, csökkenésre nem, hiszen a világ nyersolajkincse egyre fogy. Éppen ezért nagy je­lentősége van minden olyan konstrukciós. megoldásnak, ami üzemanyag-megtakarí­tást eredményezhet. A kuta­tók mindenekelőtt azon fá­radoznak, hogy minden egyes autótípushoz meghatározzák az optimális üzemanyag­mennyiséget. Ez nem könnyű feladat, hiszen figyelembe kell venni a motor minden­kori üzemi hőmérsékletét, a beszívott levegő hőmérsékle­tét, az áramlás sebességét, a motor fordulatszámát, a foj­tószelep (pillantószelep) ' ál­lását és még több más té­nyezőt. Ennyi adatnak a me­net közbeni figyelése, és > c sok szempont rendkívül gytírs, folyamatos összehan­golása csak egyetlen módon számítógép segítségével kép­zelhető el. Az elektronika hihetetlen mértékű fejlődése, a számítástechnikai alkatele- a»ek előállításának leegysze­A körökben található számo­kat írjátok be az ürea négyze­tekbe úgy, hogy á "számjegyek összeadása után az eredmény so«00 légyen! Beküldési határidő: május ü. Kérünk* benneteket, hogy meg­fejtéseiteket levelezőlapot, küldjétek be. A hibátlanul nice fejlőit között könyveket soruo lünk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: A könyv elégetése nem válasz a könyvre. Könyvet nyerlek: Pristyálí Mónika. Kurityán: Bózsva* László. Miskolc: M. Varga Csa­ba, Mezőcsát; Gyermán Ferenc -Vovajidrány : Petró Rózsa.'Mis­kolc: Szilágyi Erzsébet, Bor- ■odszlrák. A könyveket postán küldjük el. Autó-motor Injektoros autózás rűsödése és nagymérvű ol­csóbbodása eredményeként már a közeljövőben számíta­ni lehet rá, hogy a mikro­processzorok, a kis fedélzeti számítógépek bevonulnak az automobili zmusba. Meg kell oldaniuk lehat a konstruktőröknek, hogy a motor mindig annyi — és csakis annyi! — benzint kap­jon, amennyit gazdaságosan el tud égetni. Ezt a felada­tot legjobban úgy lehet meg­oldani, ha injekciószerűen befecskendezik a megfelelő benzinadagokat a motor hen­gereibe, illetve közvetlenül a szívóríyilás elé. Egy ilyen elektronikus befecskendező szivattyú — injektor — az ún. harmadik generációs szer kezetek közé tartozik. Min­denkor a hozzá kapcsolódó kis számítógép dönti el,’hogy az említett tényezők függvé­nyében és a gázpedál lenyo­másának arányában a be­fecskendező ) nyílás mennyi ideig legyen nyitva. A gép­kocsi vezetője mindebből csak annyit tapasztal, hogy reggel — még nagy hideg­ben is — elmarad , a szívató használata, nincs motorráz­kódás, motorlefulladás. A jármű pontosan, késedelem nélkül követi a gázpedál dik­tálta parancsot, de abba a mikroprocesszornak is van némi „beleszólása”. A be­fecskendezett adagok persze időről időre változnak. Ha például a vezető motorféknél leveszi u lábát a gázpedálról, egy cseppet sem fogyaszt a kocsi. A hirtelen gázpedál- lenyomás persze nagy obi: üzemanyag-fogyasztássá) jár. amit azonban a kis számító­gép csak az ésszerű gyorsí­tási határig „engedélyez”. Ma már nem illúzió egy ilyen optimális fogyasztású, fedélzeti számítógéppel ve­zéréit injektoros autó, példa rá az 500-as BMW-család 528-as típusjelű kocsija. A 2788 cm3 hengerűrtartalmú, 200 krn/óra maximális sebes­ségű, 0-ról 100 km/óra sebes­ségre 9 másodperc (!) alatt felgyorsuló autó benzinfo­gyasztása állandó 90 km/óra tempó mellett 6,9 liter 100 kilométerenként, állandó 120- as tempó mellett pedig 8,6 liter. A városi forgalomban persze jóval nagyobb, 14—15 liter a kocsi 100 kilométerre eső fogyasztása (98 oktános benzinből). Kétségtelen, hogy a Wl W 528-as típus konstrukciós szempontból az autótechnika niai csúcsát reprezentálja Ám bizonyos, hogy a ben­ne alkalmazott újdonságok elobb-utóbb a hétköznapi autókban is felfedezhetők lesznek. B. I. • (BASäüiE MESili) Meglátta a farkas a bé­késen legelésző bárányt és ráripakódolt: — Hogy merészelsz a ré­temen taposni?! — A rét nem a tied, ha­nem a gazdámé — felelte nyugodtan a bárány. : — A gazdád még a vi­lágra se jött-, amikor ez a rét már régen az enyém volt! — Tévedsz, farkas, pon­tosan tudom, hogy a gaz­dámé. Mindig itt szokott legelni a nyájunk —mond­ta a bárány. Megdühödött a farkas, niár-már rárontott, hogy széttépje, de tartóztatta magát. „Ma már jóllaktam egyszer — gondolta. — Hadd éljen holnapig.” — 'Hallgass ide, gyapjas ----mondta —, amelyikünk h olnap megesküszik enné) a bokornál, hogy az övé a rét, azé is marad. Rend­ben van? — Rendben — felelte s bárány. Kora reggel kiment a bárány a rétre, de nem egyedül, hanem a barátjá­val —■ egy jókora komon­dorral. A kutya elbújt a bokorban, ,a bárány még nekilátott lépegetni a füvet. Hamarosan a farkas is megérkezett. Ahogy meg­látta. a bárányt, széles jó­kedve kerekedett: „Kitűnő lakomát csapok ma!” Ű sem jött egyedül. Az erdő­ben találkozott a rókával, aki vállalkozott rá, hogy tanúsítja: a rét a farkasé. Az ordas jutalmul bárány­combot ígért neki. Odalépett a farkas a bá­rányhoz és megkérdezte: — No, gyapjas, ma is azt állítod, hogy ez a gaz­dád rétje? — Úgy, ahogy mondod! — felelte a bárány. — Ejnye, gyapjas, nem restellsz ilyen szégyentele­nül hazudni?! — korholta szemrehányó hangon a ró­ka. — Mindenki tudja, hogy ez a rét a tisztelet­reméltó farkas úré. — Hát ezt meg kitől hallottad? — kérdezte a bárány. A róka sértődött képei vágott: — Hogyhogy kitől?! Kér­dezz meg bárkit, minden­ki ezt fogja mondani! Mi­kor. még kölyökróka vol­tam. apám és anyám gyak­ran emlegették ezt a rétet. „A Farkasréten — szokták mondogatni — nagyon sok az egér.” ítéld meg ma­gad: ha a rét a juhászé lett volna, miért hívták volna Farkasrétnek ? — Megesküdné] arra. hogy igazat mondsz? — kérdezte a bárány. —- Miért ne? Parancsolj, kérlek, hol esküdjek? — A farkas még tegnap kijelölte a helyet. Látod azt a bokrot? Eredj oda, tedd a mancsod az ágakra és mondd: „Esküszöm, hogy ez a rét a farkasé.” A róka odament a bo- korhQZ, hanem amint ész­revette a komondor villo­gó szemét, visszasompoly- • gott, és remegő hangon azt mondta: — Most* jut eszembe, hogy a szüleim egy juhászt is emlegettek, amikor er­ről a rétről beszéltek. Hogy kié a rét, most hirtelenjé­ben nem is tudnám pon­tosan megmondani. „Szép kis cimbora!” — fortyogott magában a far­kas, és félrelökte a rókát: — Mindig tudtam, hogy rövid az eszed, és semmi­re se emlékszel. Hát ak­kor megesküszöm én ma- gam! Az ágakra helyezte a mancsát, de csak annyit mondhatott, hogy „Eskü. szöm ..mert a bokorból kiugrott a hatalmas ko­mondor. Fogaival beleka­paszkodott a Jöundájába, és tépázni kezdte. A farkas csak nagy nehezen tudta kitépni magát. Meg se állt az erdőszélig. A róka már előbb elillant, ott várta be a farkast. — Ok nélkül haragudtál meg, cimbora — mondta a ravaszdi. — Mihelyt meg­láttam a komondort, tüs­tént eszembe jutott, hogy nem a tied a rét, hanem: a juhászé. Rejtvény fldd ÖSSZE! ÉSZAK-MAGYARÖRSZáq iA Repüli magvak A madarak nagy távolságok­ra szállítanak el magvakat, s ezzel hozzájárulnak a nö­vények elterjesztéséhez, még a tengerentúlra is — állítja már évtizedek óta néhány ku­tató. Mások viszont tiltakoz­nak. mondván, hogy a mag­vak csak rövid ideig marad­nak meg a - madarak emész­tőrendszerében. Ez. utóbbi ál­lítást a texasi egyetemen végzett legfrissebb vizsgála­tok egyértelműen megcáfol­ták. Kimutatták, hogy van­nak vándormadarak, ame­lyek lüü óráig, sőt még to­vább is épségben tárolják; a magokat. Egy szalonka faj például mályvamagokat 123, és szörnörcemugokal 2.16 órán át tartogatott a begyében. Egy lilefaj ugyanezen növé­nyek magjait, 152, illetve 840 óráig, ti több-kevesebb ideig még más ellenálló magokat la- hordozott. Volt olyan ellenvetés, amely szerint a vízi és ten­geri madarak nem magevők. A texasi kutatók ezt, is meg­cáfolták, miközben* magevö lilefajokat figyeltek meg. Megdőlt az a feltevés is, hogy a költöző madarak, mi­előtt vándordíjukra indulnak, kiürítik a zúzógyomrukat, hi. szép a fenti madarakról si­kerüli; megállapítani, hogy éppen ellenkezőleg, rendkívül bosszú ideig épségben távol­nak magvakat. Valószínű te­hát, hogy azoknak a kuta­tóknak lesz igazuk, akiit sze­rint a madarak juttatták a távoli szigetekre a kontinen­sekről származó növényi magvakat. Mól o sztyodoén A túzok, Eurázsia legna­gyobb madara, súlya eléri a 16—18 kilogrammot. Valaha nagyon sok volt belőle, ma sok ország állatvilágából hi­ányzik már. Napjainkban Spanyolországban 400-at, Lengyelországban 120-at, az NDK-ban 500-a.t, Bulgáriá­ban 40-et tartanak nyilván. A szaratovi területi va­dásztársaság munkatársainak 1980-ban végzett számításai szerint, a sztyeppéi területek egyikén — a Fedorovin — körülbelül 500 túzok éL Ez a váratlan hír megörvendez­tette a biológusokat és va­dászati szakírókat, jóllehet megállapították, hogy ezek­nek a madaraknak a száma évről évre csökken. Hogyan maradt meg mégis a túzok ezen a területen, ahol, amed­dig a szem ellát, végtelen mezők húzódnak és nem ta­lálni egy talpalatnyi felszán- tatlan ősföldet? Kiderült, hogy a , madár megtanult egyenesen a szántóra fész­kelni. A fészkek és ivadékok 90 százaléka sajnos elpusz­tul, noha a traktoristák, szán­táskor, ha eléjük kerül a fé­szek, igyekeznek kikerülni. A túzokok védelmére a sza- ratovi területen a jövőben védett sztyeppét létesítenek. A farkas és a bárány 1983, május 1„ fasőmsp Bíró Mihály: 1918, május 1. — Májusi emléklap Ék Sóndoi rajza. Népszava, 1948, május*1, A munkásmozgalom sorsfordulóit május 1-e gazdag irodalma, képző­művészete 1889 óta, a munkásünnep meghirdetésétől napjainkig hűen tükrözi, A korabeli sajtó számos ha­sonmást és művészi grafikát őrzött meg az utókornak, melyből Remete László gyűjtésében mutatunk be. Bortnyik Sándor: 1923. Magyar május Waiter Crone: Május, 19CÍÍ, - Májusi emléklap

Next

/
Thumbnails
Contents