Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
' Amíg benzin éy gázolaj hajtja a gépkocsik motorjait, bizonyos, hogy csupán áremelkedésre lehet számítani, csökkenésre nem, hiszen a világ nyersolajkincse egyre fogy. Éppen ezért nagy jelentősége van minden olyan konstrukciós. megoldásnak, ami üzemanyag-megtakarítást eredményezhet. A kutatók mindenekelőtt azon fáradoznak, hogy minden egyes autótípushoz meghatározzák az optimális üzemanyagmennyiséget. Ez nem könnyű feladat, hiszen figyelembe kell venni a motor mindenkori üzemi hőmérsékletét, a beszívott levegő hőmérsékletét, az áramlás sebességét, a motor fordulatszámát, a fojtószelep (pillantószelep) ' állását és még több más tényezőt. Ennyi adatnak a menet közbeni figyelése, és > c sok szempont rendkívül gytírs, folyamatos összehangolása csak egyetlen módon számítógép segítségével képzelhető el. Az elektronika hihetetlen mértékű fejlődése, a számítástechnikai alkatele- a»ek előállításának leegyszeA körökben található számokat írjátok be az ürea négyzetekbe úgy, hogy á "számjegyek összeadása után az eredmény so«00 légyen! Beküldési határidő: május ü. Kérünk* benneteket, hogy megfejtéseiteket levelezőlapot, küldjétek be. A hibátlanul nice fejlőit között könyveket soruo lünk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: A könyv elégetése nem válasz a könyvre. Könyvet nyerlek: Pristyálí Mónika. Kurityán: Bózsva* László. Miskolc: M. Varga Csaba, Mezőcsát; Gyermán Ferenc -Vovajidrány : Petró Rózsa.'Miskolc: Szilágyi Erzsébet, Bor- ■odszlrák. A könyveket postán küldjük el. Autó-motor Injektoros autózás rűsödése és nagymérvű olcsóbbodása eredményeként már a közeljövőben számítani lehet rá, hogy a mikroprocesszorok, a kis fedélzeti számítógépek bevonulnak az automobili zmusba. Meg kell oldaniuk lehat a konstruktőröknek, hogy a motor mindig annyi — és csakis annyi! — benzint kapjon, amennyit gazdaságosan el tud égetni. Ezt a feladatot legjobban úgy lehet megoldani, ha injekciószerűen befecskendezik a megfelelő benzinadagokat a motor hengereibe, illetve közvetlenül a szívóríyilás elé. Egy ilyen elektronikus befecskendező szivattyú — injektor — az ún. harmadik generációs szer kezetek közé tartozik. Mindenkor a hozzá kapcsolódó kis számítógép dönti el,’hogy az említett tényezők függvényében és a gázpedál lenyomásának arányában a befecskendező ) nyílás mennyi ideig legyen nyitva. A gépkocsi vezetője mindebből csak annyit tapasztal, hogy reggel — még nagy hidegben is — elmarad , a szívató használata, nincs motorrázkódás, motorlefulladás. A jármű pontosan, késedelem nélkül követi a gázpedál diktálta parancsot, de abba a mikroprocesszornak is van némi „beleszólása”. A befecskendezett adagok persze időről időre változnak. Ha például a vezető motorféknél leveszi u lábát a gázpedálról, egy cseppet sem fogyaszt a kocsi. A hirtelen gázpedál- lenyomás persze nagy obi: üzemanyag-fogyasztássá) jár. amit azonban a kis számítógép csak az ésszerű gyorsítási határig „engedélyez”. Ma már nem illúzió egy ilyen optimális fogyasztású, fedélzeti számítógéppel vezéréit injektoros autó, példa rá az 500-as BMW-család 528-as típusjelű kocsija. A 2788 cm3 hengerűrtartalmú, 200 krn/óra maximális sebességű, 0-ról 100 km/óra sebességre 9 másodperc (!) alatt felgyorsuló autó benzinfogyasztása állandó 90 km/óra tempó mellett 6,9 liter 100 kilométerenként, állandó 120- as tempó mellett pedig 8,6 liter. A városi forgalomban persze jóval nagyobb, 14—15 liter a kocsi 100 kilométerre eső fogyasztása (98 oktános benzinből). Kétségtelen, hogy a Wl W 528-as típus konstrukciós szempontból az autótechnika niai csúcsát reprezentálja Ám bizonyos, hogy a benne alkalmazott újdonságok elobb-utóbb a hétköznapi autókban is felfedezhetők lesznek. B. I. • (BASäüiE MESili) Meglátta a farkas a békésen legelésző bárányt és ráripakódolt: — Hogy merészelsz a rétemen taposni?! — A rét nem a tied, hanem a gazdámé — felelte nyugodtan a bárány. : — A gazdád még a világra se jött-, amikor ez a rét már régen az enyém volt! — Tévedsz, farkas, pontosan tudom, hogy a gazdámé. Mindig itt szokott legelni a nyájunk —mondta a bárány. Megdühödött a farkas, niár-már rárontott, hogy széttépje, de tartóztatta magát. „Ma már jóllaktam egyszer — gondolta. — Hadd éljen holnapig.” — 'Hallgass ide, gyapjas ----mondta —, amelyikünk h olnap megesküszik enné) a bokornál, hogy az övé a rét, azé is marad. Rendben van? — Rendben — felelte s bárány. Kora reggel kiment a bárány a rétre, de nem egyedül, hanem a barátjával —■ egy jókora komondorral. A kutya elbújt a bokorban, ,a bárány még nekilátott lépegetni a füvet. Hamarosan a farkas is megérkezett. Ahogy meglátta. a bárányt, széles jókedve kerekedett: „Kitűnő lakomát csapok ma!” Ű sem jött egyedül. Az erdőben találkozott a rókával, aki vállalkozott rá, hogy tanúsítja: a rét a farkasé. Az ordas jutalmul báránycombot ígért neki. Odalépett a farkas a bárányhoz és megkérdezte: — No, gyapjas, ma is azt állítod, hogy ez a gazdád rétje? — Úgy, ahogy mondod! — felelte a bárány. — Ejnye, gyapjas, nem restellsz ilyen szégyentelenül hazudni?! — korholta szemrehányó hangon a róka. — Mindenki tudja, hogy ez a rét a tiszteletreméltó farkas úré. — Hát ezt meg kitől hallottad? — kérdezte a bárány. A róka sértődött képei vágott: — Hogyhogy kitől?! Kérdezz meg bárkit, mindenki ezt fogja mondani! Mikor. még kölyökróka voltam. apám és anyám gyakran emlegették ezt a rétet. „A Farkasréten — szokták mondogatni — nagyon sok az egér.” ítéld meg magad: ha a rét a juhászé lett volna, miért hívták volna Farkasrétnek ? — Megesküdné] arra. hogy igazat mondsz? — kérdezte a bárány. —- Miért ne? Parancsolj, kérlek, hol esküdjek? — A farkas még tegnap kijelölte a helyet. Látod azt a bokrot? Eredj oda, tedd a mancsod az ágakra és mondd: „Esküszöm, hogy ez a rét a farkasé.” A róka odament a bo- korhQZ, hanem amint észrevette a komondor villogó szemét, visszasompoly- • gott, és remegő hangon azt mondta: — Most* jut eszembe, hogy a szüleim egy juhászt is emlegettek, amikor erről a rétről beszéltek. Hogy kié a rét, most hirtelenjében nem is tudnám pontosan megmondani. „Szép kis cimbora!” — fortyogott magában a farkas, és félrelökte a rókát: — Mindig tudtam, hogy rövid az eszed, és semmire se emlékszel. Hát akkor megesküszöm én ma- gam! Az ágakra helyezte a mancsát, de csak annyit mondhatott, hogy „Eskü. szöm ..mert a bokorból kiugrott a hatalmas komondor. Fogaival belekapaszkodott a Jöundájába, és tépázni kezdte. A farkas csak nagy nehezen tudta kitépni magát. Meg se állt az erdőszélig. A róka már előbb elillant, ott várta be a farkast. — Ok nélkül haragudtál meg, cimbora — mondta a ravaszdi. — Mihelyt megláttam a komondort, tüstént eszembe jutott, hogy nem a tied a rét, hanem: a juhászé. Rejtvény fldd ÖSSZE! ÉSZAK-MAGYARÖRSZáq iA Repüli magvak A madarak nagy távolságokra szállítanak el magvakat, s ezzel hozzájárulnak a növények elterjesztéséhez, még a tengerentúlra is — állítja már évtizedek óta néhány kutató. Mások viszont tiltakoznak. mondván, hogy a magvak csak rövid ideig maradnak meg a - madarak emésztőrendszerében. Ez. utóbbi állítást a texasi egyetemen végzett legfrissebb vizsgálatok egyértelműen megcáfolták. Kimutatták, hogy vannak vándormadarak, amelyek lüü óráig, sőt még tovább is épségben tárolják; a magokat. Egy szalonka faj például mályvamagokat 123, és szörnörcemugokal 2.16 órán át tartogatott a begyében. Egy lilefaj ugyanezen növények magjait, 152, illetve 840 óráig, ti több-kevesebb ideig még más ellenálló magokat la- hordozott. Volt olyan ellenvetés, amely szerint a vízi és tengeri madarak nem magevők. A texasi kutatók ezt, is megcáfolták, miközben* magevö lilefajokat figyeltek meg. Megdőlt az a feltevés is, hogy a költöző madarak, mielőtt vándordíjukra indulnak, kiürítik a zúzógyomrukat, hi. szép a fenti madarakról sikerüli; megállapítani, hogy éppen ellenkezőleg, rendkívül bosszú ideig épségben távolnak magvakat. Valószínű tehát, hogy azoknak a kutatóknak lesz igazuk, akiit szerint a madarak juttatták a távoli szigetekre a kontinensekről származó növényi magvakat. Mól o sztyodoén A túzok, Eurázsia legnagyobb madara, súlya eléri a 16—18 kilogrammot. Valaha nagyon sok volt belőle, ma sok ország állatvilágából hiányzik már. Napjainkban Spanyolországban 400-at, Lengyelországban 120-at, az NDK-ban 500-a.t, Bulgáriában 40-et tartanak nyilván. A szaratovi területi vadásztársaság munkatársainak 1980-ban végzett számításai szerint, a sztyeppéi területek egyikén — a Fedorovin — körülbelül 500 túzok éL Ez a váratlan hír megörvendeztette a biológusokat és vadászati szakírókat, jóllehet megállapították, hogy ezeknek a madaraknak a száma évről évre csökken. Hogyan maradt meg mégis a túzok ezen a területen, ahol, ameddig a szem ellát, végtelen mezők húzódnak és nem találni egy talpalatnyi felszán- tatlan ősföldet? Kiderült, hogy a , madár megtanult egyenesen a szántóra fészkelni. A fészkek és ivadékok 90 százaléka sajnos elpusztul, noha a traktoristák, szántáskor, ha eléjük kerül a fészek, igyekeznek kikerülni. A túzokok védelmére a sza- ratovi területen a jövőben védett sztyeppét létesítenek. A farkas és a bárány 1983, május 1„ fasőmsp Bíró Mihály: 1918, május 1. — Májusi emléklap Ék Sóndoi rajza. Népszava, 1948, május*1, A munkásmozgalom sorsfordulóit május 1-e gazdag irodalma, képzőművészete 1889 óta, a munkásünnep meghirdetésétől napjainkig hűen tükrözi, A korabeli sajtó számos hasonmást és művészi grafikát őrzött meg az utókornak, melyből Remete László gyűjtésében mutatunk be. Bortnyik Sándor: 1923. Magyar május Waiter Crone: Május, 19CÍÍ, - Májusi emléklap
