Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-15 / 114. szám

1983. május Í5., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 íz ózdi nyugdíjasok helyzete Felmérést végzett a szakmaközi bizottság / Példamulató kezdeménye­zéssel szolgált az ózdi vá­rosi szakszervezeti szakma­közi bizottság, amikor a já­rás több szakmaközi bizott­ságával összefogva felmérést végzett Ózd városban és a járásban élő nyugdíjasok helyzetéről. A vizsgálat ered­ményét minden részletre ki­terjedő, a problémákat fel­táró jelentésben összegez­ték. Különösen értékesek azok a megállapítások, ame­lyek arra vonatkoznak, hogy Czdon és a járásban mi­lyen feladatokat kell megol­dani, amelyekhez nem kér­nek és nem várnak felsőbb sze'rvektől segítséget és in­tézkedést. Természetesen a jelentésben szereplő tenni­valók sorában olyan ajánlá­sokkal is találkozhatunk, amelyek országos gondok megoldásához is adhatnak segítséget. Az elmúlt években a nyugdíjasok anyagi helyze- tében az ország teherbíró ké­pességéhez mérten javulás állott be. Azonban az anya­gi ráfordítást nem igénylő területeken korántsem sike­rült kiaknázni a meglevő tartalékokat. Ózdon a nyug­díjasok száma 8260 fő, az ózdi járásban pedig 17 ezer 102 fő. Mindkét szám je­lentős és a velük való törő­dés elsőrendű feladat. Az ózdi városi szakmakö­zi bizottság a nyugdíjasok ; helyzetének felméréséhez kérdőíveket szerkesztett, 1 amely 42 kérdésből állt. és I 1300 fős társadalmi aktíva 1 kopogtatott be több, mint 15 ezer nyugdíjashoz. Putno- kon, Borsodnádasdon és ! Ariéban a közbeeső párt­szervek irányításával a he- ; lyl szakmaközi bizottságok : aktívan bekapcsolódtak ebbe a munkába. A vizsgálat ta­pasztalataiból megállapítha­tó, hogy a nyugdíjasok ked­vesen fogadták a sorsuk és életük iránti személyes ér­deklődést. A társadalmi fi­gyelem és gondoskodás egyik megnyilvánulásának érté­kelték. Különösen az egye­dül élőkre vonatkozott ez, akik őszintén beszéltek gondjaikról, problémáikról. Nagyon sok személynél a lá­togatás szinte ünnepi ese­mény volt, mert éveken ke­resztül senki sem nyitotta rájuk az ajtót. Ózd város­ban és járásban saját jogán öregségi ellátásban részesült 6656 fő, rokkantsági ellátás­ban részesült 3105 fő, össze­sen 10 761 fő. Ebből 2510 fő nő. A jelentés az 1982 szeptemberi adatokat figye­lembe véve aláhúzza, hogy az ózdi nyugdíjasok, járadé­kosok és segélyezettek 65,46 százalékának ellátása nem haladta meg a 3000 forintot. Az átlagos ellátás Ózd vá­ros és járás területén a meg­nevezett időpontban 2854 forint volt. 1629 főnek 1600 forinton aluli volt a nyug­díjellátása. Nem bocsátko­zunk most a számszaki ada­tok ismertetésébe, csupán arra szeretnénk rávilágítani a jelentés alapján, hogy a válaszadó nyugdíjasok 52 százaléka öt vállalattól (ÓKÜ, BNL, Putnok, Királd, Far­kaslyuk bányák) kerüllek ki. Érdekes megállapítás az is, hogy a válaszadóknak csak 12,99 százaléka. 1668 fő foly­tat kereső tevékenységet és az egyhavi jövedelem át­lagban 1423 forint többlet- jövedelemnek felel meg. A nyugdíjasok többségének sa­ját lakása van. Nagyon so­kan együttélnek gyermeke­ikkel, de nem kevés a ma­gányosan élők száma sem. Az öregkor betegségekkel jár együtt. Ózd városban és járásban elég magas azok­nak a nyugdíjasoknak a száma, akik rendszeres or­vosi kezelésre szorulnak. Nagyon megszívlelendő a je­lentésnek azon része, amely a munkahellyel és a szocia­lista brigádokkal való kap­csolattartást fejtegeti. Ezen a téren sok a tennivaló az üzemek, a volt munkatársak és a szocialista brigádok ré­széről egyaránt. A nyugdí­jasokkal való törődés foko­zottabb gondoskodást igé­nyel a pártalapszervezetek, a szakszervezetek részéről is. Az egyedülállók nagyobb segítséget várnak a munka­helyektől. Kérik, hogy a nyugdíjasok rendszeres láto­gatását valósítsák meg, hoz­zanak létre kerületi nyug­díjasklubokat, legyen olyan szervezet, amely a nyugdíja­sok gondjaival, problémái­val intézményesen foglalko­zik. Több munkalehetőséget igényelnek, a házi szociális gondozás bővítését kérik, ezzel együtt az öregek nap­közi otthonának bővítését is. Javasolják, hogy nyugdíjba menetel előtt jobban készít­sék fel a dolgozót, hogy a kapcsolatok ne szakadjanak meg. N éliány pár talapszer­vezetnél már gyakorlat, hogy a párttagok születési és névnapjukon a párttag­ság nevében üdvözlő lapon köszöntik az időseket. Egyes pártvezetőségek már meg­szervezték az idős pártta­gokkal való találkozást is. A tanácsi szervek mun­kájában is jelentős helyet foglal el az idős korúakkal való foglalkozás. A járás te­rületén, Árián, Séta, Ne- kézseny községekben a házi szociális gondozás terén elő­rehaladás van, míg Dona- házán a beteg, és anyagilag rászorulókat, a szocialista brigádok, Hangonyban a Vö­röskereszt-aktívák patronál­ják. A Hazafias Népfront az idős emberek helyzetét fo­lyamatosan figyelemmel kí­séri. Ózdon a Béke-telepen jól működő HNF nyugdíjas női klub van. Egyre több Vöröskerfeszt-alapszervezet- ben vállalják személyenként az egyedül élő idős emberek patronálását. A szakszerve­zeti alapszervezetek egyik nagy feladata cs gondja, a növekvő számú és arányú nyugdíjasokkal való törődés. A nagyobb vállalatoknál nyugdíjas bizottságok mű­ködnek. Általában gyakorlat­tá vált, hogy évente egy al­kalommal nyugdíjastalálko­zót szerveznek. Az anyagi juttatások, mint lehetőségek, nem mindenhol egyformák. Az anyagi támogatáson kívül segítséget lehet nyújtani ab­ban is, hogy kedvezményes étkeztetést biztosítanak ré­szükre. Az ózdi városi szakmaközi bizottság a nyugdíjasok hely­zetét vizsgáló kezdeménye­zése szinte egyedülálló, or­szágos példa, és biztos, hogy a tapasztaltak alapján szá­mos intézkedés megtétele várható a vizsgált réteg élet- és szociális körülményei, a gondozóhálózat vonatkozásá­ban. A vizsgálat bebizonyí­totta, hogy sokszor az embe­ri gondoskodás, a kapcsolat- tartás még az anyagiaknál is fontosabb. Ebben van a legnagyobb kiaknázatlan tar­talék, ezzel kell a jövőben jobban élni. Természetesen a másik fontos tényező, amelyre szintén rávilágított a jelentés, hogy nagyobb gonddal és figyelemmel kell kísérni a nyugdíjasok életvi­telét és ebben elsősorban a családoknál, a munkahelyek­nél és a szocialista brigá­doknál gyökeres szemlélet­beli változást kell elérni. Boda István Almatorta A papírról megint a csomagolás jutott az eszembe. Arról a papírról, amit ismételten külön kérnem kellett, s amit most is — pedig hányszor szóvá tettük mór! — foghúzós mosollyal kanyarintott le a madzagról a blokkoló hölgy. No igen, a csomagolás. Mondandóink az utóbbi időben számtalan helyen és fórumon egyre szebb burkolatban dí­szelegnek — függetlenül a tartalomtól —, élelmiszeripari ter­mékeink zöme viszont változatlanul elszomorítóan szegényes kivitelben kínálja magát a polcokon. Sok esetben nemcsak az élelmiszerek. A megfelelő küllem hiánya teszi például, hogy napjainkban sem lehet Hélia D arckrémet kapni, mert az exportra is szánt terméknek a tégelyét a külföldi meg­rendelők nem tartották kielégítőnek. Amig nincs új, jobb tégely, krém sincs. De maradjunk az élelmiszereknél, 'hiszen szükségleteink folytán ezeket naponta kézen-közön forgat­juk. A mirelit hús- és zöldségáruk szemet aligha gyönyör­ködtető, olvashatatlan és gyakran szinte gusztustqlan tasak. jait, az évek óta változatlan és fantáziátlan édességborító­kat, szörpcímkéket, és bizony nem vallanak a formatervezés csúcsára az egyéb termékek (üdítők, konzervek, dobozolt áruk) címkéi sem. Egyedül talán a gastrofolkészítményeknél vehettünk észre az utóbbi időben pozitív változásokat, a dobozokon ugyanis a tartalom megjelölésén kívül egyre-másra tűnnek tel az ét­vágyat meghozni óhajtó illusztrációk is. Nem szükséges a listát tovább bővíteni; mindnyájan vá­sárlók is vagyunk egyben, gazdag tapasztalatokkal ... Csak még egy példát. Nemrégiben órát vásároltam. Olcsó kis vekkerjószágot, az ára alig haladta meg a 100 forintot. A tisztességesen összeállított (mert ez sem lényegtelen!) kar­tondoboz minden oldalán színes fénykép vonzotta a szemet, többek között egy alvó kislány is macival, öröm volt ránézni. Az óra egyébként NDK-import. Azon a napon egy ABC hű­tőpultját vizsgálgatva, a kezembe akadt egy másik, a szét­esés határán dülöngélő jókora papírdoboz is. „Almatorta" - díszelgett a szürkévé koszlott oldalon a felirat olyanforma betűkkel, amitől egy harmadrangú címfestő is elkámpicso- rodott volna. Egyéb semmi. Egyik oldalon sem. Se rajz, se dísz, amit gusztálhatnánk, semmi kedvcsináló cicoma, ami ugye arra készteti a Fukar Háziasszonyt, hogy kivegye a pénztárcából az érte járó 70(!) forintot. Csaknem egy vek­ker árát. Fölösleges részletezni, hogy „tartós fogyasztási ide­jük" különbözősége, s az áraik hasonlósága alapján, vajon melyik termék szorulna inkább magakellető kivitelre.- keresztény — Áram - lignitből A legfiatalabb korú © barnakőszén, a lignit a kis fűtőértékű tüzelő­anyagok közé tartozik.^ Ám kitermelésével, és erőművek­ben történő elégetésével mégis érdemes foglalkozni, ha nincs túl mélyen a föld alatt, és megfelelően, nagy mennyiség­ben áll rendelkezésre. Fon­tos az is, hogy a hőerőmű közvetlenül a külszíni fejtés közelében legyen, mert a gyenge minőségű szén a szál­lítás költségét már nem bírná el. Mindezt tudták a hazai szakemberek is, amikor 1965- ben hozzáláttak _ a Visontai Külszíni Bányaüzem meg­nyitásához, és a 800 mega­wattos Sagarin Hőerőmű megépítéséhez. A kazánokat már eleve úgy választották meg, hogy alkalmasak legye­nek a nem túl nagy fűtőér­tékű, 47—48 százalék víztar­talmú, 21—22 százalék hamu- tartalmú lignit eltüzelésére. Viszont ebből mintegy 185 millió tonna létezéséről tud­tak a bányamező megnyitása­kor. Figyelembe véve az évi hétmillió tonna körüli szük­ségletet, kiszámították, hogy kb. 26 évig (1969-től 1995-ig) lesz elegendő a szénkincs. A Kálkápolna térségében az utóbbi évek során folytatott szénkutatás eredményeként a már fogyatkozó szénvagvon további 700 millió tonnával bővült. Ez azt jelenti, hogy a széntermelés és az erőművi munka folyamatossá tehető az ezredfordulót követő évtize­dekre is. Óriási feladatot jelent a napi 20—30 ezer tonna lignit kitermelése, az erőműbe való elszállítása — ért nagy telje­sítményű szállítószalagokkal oldják meg —, az ottani fo­gadása, eltüzelése, és a visz- szamaradt évi 2 millió tonna mennyiségű pernye és salak eltüntetése, vagyis a bánya­gödörbe való visszajuttatása. Képünkön a Thorez—I. kül­fejtést láthatjuk a kicsinek tűnő, de valójában gigantikus méretű kotrógépekkel, s a háttérben a jól vizsgázott hő- erőművel. Kemping-körkép Turista hadra várva Mint négy-ötszáz eszten­deje tavaszról tavaszra az oszmán sereg felkerekedett, hogy nyakába véve házát, sátrát, kalandozásra indul­jon, hasonlóképp indul el manapság minden nyárelőn a turisták sátras-hálózsákos hada. Igaz, ez utóbbiak va­lamelyest békésebbek, mint a fegyveres sereg, no meg tán felszerelésük is némiképp megváltozott, ám a lényeg, legalábbis szálláshelyüket te­kintve, hasonló maradt, bi­zonyítván a tételt, nem sok új van a nap alatt. A kempingezők hadának persze nem csak korszerű felszerelése miatt könnyeb­beden a helyzete, nemcsak közlekedési eszközei szapo­rodtak számos gépjármű faj­tával, de szálláscsináló elő- hadra sincs szükségük, hi­szen a világ nagyon sok tá­ján kiépült a kempingek „végvonala”, ahol a turis­tának már esetleg, ha a sá­torverés maradt feladatául. No és előtte az ostrom, föl­téve, hogy a bejáratra még nem rakták ki a „megtelt” feliratú táblát. A következő rövid Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei kempingkörképpel a nyár folyamán útra kelő megyejá­ró turistáknak szeretnénk némi segítséget adni. Sárospatak—Végardó. A meleg vizű strand szomszéd­ságában 30 ezer négyzetmé­teres zöldterület várja az idegeneket, 24 kiépített, elektromos hálózati csatla­kozóval rendelkező lakóko- c'sihely, 70 sátorhely mel­lett nem kell azoknak sem visszafordulniuk, akik sátor nélkül érkeztek. Az üdülő­házakban 2x2 ágyas szobák­ban tudják elhelyezni őket, vagy a kempingben álló hat- személyes sátrakban. A közeli Bodrog pedig ví­zi túrázásra, horgászásra kí­nál remek lehetőséget, első­sorban a csöndet, nyugal­mat kedvelőknek. Tokaj. A Bodrogon né­hány kilométerrel lejjebb ereszkedve, a Tisza közelé­ben álló kempinget az idei szezonra szinte teljesen fel­újították. Kétszázharminc sátras turistát tudnak egy időben itt fogadni, de mű­ködik a kempingben 40 sze­mélyes motel, és ugyaneny- nyi turistát pedig üdülőhá­zakban tudnak elhelyezni. A megye talán legnépszerűbb kempingjéből mindössze a ví­zi járművek kikötési lehető­sége hiányzik. Miskolc-Tapolca. Az Éden kemping. A sátorhelyeken ötszáz ember, az üdülőhá­zakban 100 ember elhelye­zésére van lehetőség, s tu­ristákra várnak a kemping sportpályái is. A vendéglátó­ipari egység mellett pedig kölcsönző is működik itt, ahol nemcsak játékokat, sportszereket, de sátrat, ke­rékpárt is lehet kölcsönözni. Tapolca. Néhány kilomé­terrel odébb, fönn a hegyen az Iglói úti kempingben is megkísérelhet helyet szerez­ni az a turista, akinek eset­leg a nyár közepén az Édenben már nem jut hely, ám idejét mindenképp Ta­polcán szeretné eltölteni. A motelben 92, faházakban 96 személy elhelyezésére van lehetőség a sátorhelyek mel­lett. s természetesen a lakó­kocsival érkezők sem jönnek fel hiába a hegyre. Nem árt talán az sem. ha tudjuk, hogy a kemping mellett üzemel egy fogadó is, ahol 2—3—4 ágyas szo­bákban 68 szálláshely talál­ható. Hollóstető. Az ország leg­magasabban fekvő kemping­jébe elsősorban azok jönnek évről évre, akik a nyugal­mat, csöndet, no meg a jó levegőt keresik szabadságuk ideje alatt. Itt is vannak nyaralóházak, 144 személy sátrakban táborozhat, ám ez a szám a szezon közepéig még feltehetően változni fog, a sátorhely ugyanis jelen­leg bővítés alatt áll. Aggtelek. A cseppkőjéről nevezetes település kem­pingjében 100 személyes sát­ras terület található, de itt is üzemel turistaszálló, s találhatók a kempingben fa­házak is. Mezőkövesd. A 3-as számú főúttól nem messze kialakí­tott kempingben 300 sátrat lehet egyszerre felverni, mellettük faházak is van­nak. A strand közelében le­vő kempingben június 1-től élelmiszerüzlet, büfé is üze­mel. s ugyanettől az idő­ponttól kezdve, a turista- idény végéig valutaváltó is működik a kemnine terüle­tén, ahol szocialista orszá­gok pénznemeinek vételével és eladásával, csekkek be­váltásával. valamint tőkés valuták vásárlásával foglal­koznak. (csendes) Rekord angoloazsákmány Soha nem látott angolna- bőség volt az idei tavaszon a Balatonon: április elejétől mostanáig a nászukra készü­lő, kígyószerű halak valóság­gal özönlöttek a Sió-csatorna felé, hogy azon keresztül ván­dorútra kelhessenek, folyón, tengeren át az Atlanti-óceán messzi vizeire. A szökési kísér­let nem sikerülhetett, ámbár éppen most volt a Balaton csapolása is, de a halászok szinte éjjel-nappal dolgoztak. Naponta négy-öt alkalommal is kellett üríteni a csapdákat, volt olyan éjszaka, amikor 150 mázsányi angolnát emeltek szárazra.

Next

/
Thumbnails
Contents