Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. április 9., szombat Pedagógiai pályázat eredményei Segíteni egymás munkáját Tegnap, április 8-án délelőtt veget érték a viták az országos pedagógiai tanácskozás szekcióiban. A 11 órakor kezdődött plenáris ülésen Bakonyi Pál, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese foglalta össze a két és fél napos eszmecsere legfontosabb tapasztalatait. A tanácskozás egyik nagy eredménye volt az a nyílt — olykor vitákban is kicsúcsosodó — eszmecsere, amelyben a pedagógia és a közművelődés szakembereinek sok kérdésben azonos véleményre is sikerült jutniuk. így például abban, hogy a közoktatás és a közművelődés a permanens művelődési folyamat két oldala, amely hatékonyságát csak akkor fokozhatja, ha nemcsak közelednek egymáshoz, hanem segítik is egymás munkáját. Az iskola közművelődési funkciójának erősítése jelentős tényező lehet a differenciált oktatás és nevelés megvalósításában, a hátrányos helyzet felszámolásában, de a képesség- és tehetségnevelésben is. Kritikai észrevételek is elhangzottak a tanácskozáson. Így például visszaesés tapasztalható az olvasási kultúra kialakításában. Sok új iskola telepítésekor például egyszerűen elfeledkeznek az iskolai könyvtárról — holott — épp az iskolai könyvtárakban sikerült olyan köz- művelődési formákat meggyökereztetni, amelyek az iskolai és a tanórán kívüli művelődést hatékonyan segítik. A már birtokunkban levő tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nagyon sok lehetőség rejlik a szakkörökben — ezeknek a száma nőtt — és a szaktantermek közművelődési célú kihasználásában is. A két intézményhálózat szakembereinek mindent meg kell tenni azért, hogy közelítsenek egymáshoz, s ehhez a jelenleginél több formát . szükséges kikísérletezni. Igen hasznos eredményre Jutott az országos tanácskozás a személyi feltételek kapcsán kialakult vitában is. Ügy tűnik, a jövőben még több népművelőre lesz szükség ahhoz, hogy a feladatoknak és az igényeknek eleget tudjanak tenni. De az is szükséges lenne, hogy a leendő' pedagógusok — főiskolai, egyetemi tanulmányaik alatt — részesüljenek, közművelődési gyakorlati alapképzésben. A pedagógusképzésnek ma még nem szerves része a közművelődési feladatokra való felkészítés. Az ilyen jellegű képzést a postgraduális képzésben, a továbbképzésben is jó lenne megvalósítani. Az országos tanácskozás, a tapasztalatcsere látogatásokkal, a bemutató foglalkozásokkal — igen hasznosnak bizonyul. Hiszen így a formák gazdagítására tág lehetőség nyílik. Végezetül a résztvevőknek azt a megállapítását tolmácsolta Bakonyi Pál, hogy a jövőben tovább lehetne erősíteni e tanácskozás munkajellegét. * A tapasztalatok összegzése után került sor az országos pedagógiai tanácskozás kapcsán meghirdetett pedagógiai pályázatok eredményhirdetésére, Összesen 210 pályamunka érkezett be, közülük harmincat díjaztak, harminc pedig dicséretben, illetve jutalomban részesült. A pályázatot — a tanácskozás szekcióinak témájához igazítva — négy kategóriában hirdették meg. A közoktatás, közművelődés, komplex intézmények kategóriájában második díjat kapott Harkácsi Gábor, miskolci nevelőtanár, harmadik díjat nyert Sebestyénné, Fügedy Mária miskolci pályázó. Az iskolai szaktantermek és a közművelődés kategóriában második díjat kapott László Erzsébet kazincbarcikai igazgató, míg harmadik díjban részesült a kazincbarcikai Kádó Gyulá.né pályamunkája. Az iskola és a könyvtár kategóriában második díjat nyert a kazincbarcikai Lüké István és Nagy Milclós- né közös pályázata. Harmadik díjat kapott Csetneki Sándorné dr. Miskolc és Nagy Lajoiné. Kazincbarcika. A negyedik kategóriában második díjas lett Bánhegyi Ferenc, kazincbarcikai tanár pályamunkája. Harmadik díjat kapott Sári Lászlómé, szerencsi tanár. Az országos pedagógiai tanácskozásmi Borsos Árpád, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezetője mondott zárszót. Szólt arról, hogy ez a megye nemcsak az iparnak ad otthont, igen jelentős törekvései vannak arra is, hogy a kulturális értékeket közvetítse lakói és az ország nyilvánossága felé. A szakmai találkozókkal, a bemutató foglalkozásokkal kicsit ízelítőt is kívántak adni e tanácskozás résztvevőinek örömeinkből és gondjainkból. De akár pedagó- ' giai, akár közművelődési dolgokról is esett szó e tanácskozáson, akkor éri el célját, ha mdgtermékenyítőén hat a mindennapi munkára. (es. / A Magyar Televízió Műsorigazgatóságának tájékoztatása szerint a közelmúlt napokban elkészült és bemutatásra elfogadták a Zenés nyár Miskolcon című dokumentumfilmet. A miskolciak előtt jól ismert, „ hogy az elmúlt két nyáron —, de különösen 1982-ben teljesedett ki ez a törekvés ■—, a Kossuth Művelődési Ház udvarán, amelyet Muzsikáló Udvar néven tartunk számon, néhány fiatal művész a városi tanács támogatásával „zenés nyarat” szervezett. Három bemutatót tartottak' és a közönség — nemcsak helyből, hanem sokfélül az országból —- több estén át megtöltötte az udvart, illetve a nézőteret. A most elkészült zenés dokumentumfilm, nemcsak Mt előadásokat, hanem az tmtkat díjazó sikert is leiidézi. A filmet a televízió részéről Gulyás Buda, Haj- nes István, Nagy Katalin, Radocsai Anna, Ránki Júlia, Sasvári Alajos és — a bemutatók, illetve előadások két miskolci szervezője és készítője — Selmeczi György, meg, Hegyi Árpád Jutocsa alkotta. A minden bizonnyal nemsokára képernyőre kerülő dokumentumfilmben viszontláthatjuk az elmúlt nyáron személyesen is látott produkciókat, ránki János, Csonka Zsuzsa, Fülöp Attila, Gárdái Gábor, Hantos Balázs, Kamondi Ágnes, Ko- máromy Éva, Kovács Brigitta, Majoros István, Molnár Anna, Molnár Zsuzsa, Perencz Béla, Schwimmer János, Szüle Tamás és a miskolci Muzsikáló Udvar tánc- és zenekara szereplését. Tavasz Fotó: Laczó József Hadd kezdődjék ex a beszámoló egy olyan gondolattal, ami általánosan elfogadható: „Tudjuk azt, hogy az ember egész személyiségének formálásában nagy szerepe van a munkahelynek, a munkahelyi kollektívának. Tudjuk azt is, hogy szocialista társadalmunk építése mágasabb szinten nem képzelhető el szocialista gondolkodású és magatartású emberek nélkül.”* Az Észak- magyarországi Vízügyi Igazgatóság művelődési bizottságának az elmúlt évi közművelődési tevékenységet értékelő Anyagából való a fenti két mondat És természetesnek tartjuk, hogy utal a munkahelynek a dolgozóra gyakorolt, művelődési-önművelést inspiráló hatására. Nagyon sok körülménytől függ persze az, hogy egy adott munkahely (üzem, vállalat, szövetkezet) mennyire tud élni ezekkel a hatásokkal. Azoknak, akik az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóságnál a közművelődési tevékenység, szervező részesei, az átlagosnál is nehezebb dolguk van. Hiszen csak egyetlen településen is (vagyis egy zárt „egységben”) mi minden befolyásolja az ott élők közösségi művelődésének helyzetét! És akkor vegyük számításba: az ÉVIZIG 10 294 négyzetkilométer területen tudhatja ott dolgozóit; megyénkén túl Heves, Szolnok, Nógrád és Szabolcs-Szatmár egyes részein is. Hogyan is lehetne egyszerű e hatalmas kiterjedésű területen mindenütt ott lenni a közművelődés valamilyen formájával, lehetőségével. Hasonló helyzetekben nemegyszer hallhattunk már eme „objektív nehézségekre” hivatkozást, s láthattuk a széttárt kezű sajnálkozást: „Nem megy a dolog...” Csodákat nem is lehet várni. Az .Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnál \ szervezett közművelődési tevékenység azonban jól példázza, hogy valamit azért lehet tenni. — Tekintettel a terület szétszórtságára, a munkás- szállások esetenkénti tagoltságára, jelentős erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a közművelődési területen megfelelő szintű tevékenységet tudjunk folytatni. Ezért az igazgatóság vezetősége úgy határozott, hogy egy „köz- művelődési mikrobusz” beállítását lehetővé teszi, segítve ezzel feladataink vég- aéBét. XmA tohetfcég njrOt arra, hogy a települési és egyéb körülményekből adódó művelődési hátrányokat — lehetőségeinkhez mérten — próbáljuk megszüntetni. Igyekszünk arra törekedni, hogy a dolgozókban igényt ébresszünk a lehetőségekkel való élni tudásra, az értelmes élet, az egészséges életmód kialakítása tekintetében — fogalmazza a művelődési bizottság titkára. Az emlegetett mikrobusz állandó „tartozékaihoz” való egy 16 milliméteres filmvetítő; diavetítő, magnetofon, tévé, rádió... És szolgál mozgókönyvtárul is. Tavaly ekképpen 47 alkalommal tudtak filmvetítést tartani, s közel két és fél ezer könyvet kölcsönözhettek a dolgozók ... Ismét a művelődési bizottság titkárát idézzük: — A mikrobusz eljut a legrosszabb időben is, a legkisebb munkásszállásra is, filmmel és könyvvel, ezzel is segítve a munkásművelődés kibontakozását. Ez persze csak csepp a tengerben — mondhatja valaki, s csak erőlködés ez az egész ... Ehhez azt tehetnénk hozzá, hogy a semmi pedig nem szül igényt; s azt még, hogy természetesen nem is lehet elvárni egy munkahelytől, hogy kultúrtermeket építsen és műsorokat szervezzen, vagy amatőrcsoportokat működtessen: arra a lakóhelyeken kell (kellene) megtenni az erőfeszítéseket. Amit például az ÉVIZIG-nél tesznek, az az érdeklődés felkeltését, az igények ébren tartását vagy növelését hivatott szolgálni. És ezt jól teszi. (A fiatalok a KISZ-klubokban külön program szerint szervezik a maguk művelődéit segítő alkalmait.) Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnak tavaly 2357 dolgozója volt. Közülük 336-an. vettek részt valamilyen oktatási formában; 60-an közép- és felsőfokú intézményben tanultak, 35-en jártak nyelvoktatásra, ugyanennyien politikai képzésre. A többség természetesen a munkával, munkavégzéssel összefüggő tanfolyamokat, továbbképzési alkalmakat vette igénybe. Az igazgatóság oktatásra és közművelődésre közel háromszázötvenezer forintot biztosított dolgozói számára. Talán ez a számadat is bizonyítja: itt nem „mostoha- gyerek” a közművelődés, a dolgozók műveltségének kérdése Érzékenyek vagyunk, köny- nyen sértődünk, mindig a teljességet szeretnénk kapni, lehetőleg úgy, hogy a pozitívumok feltétlenül benne legyenek a képben; a kevésbé fényes oldalak, meg ha esetleg kimaradnak, nem rontják a teljesség érzetét. Túlteng bennünk a szakmai érzékenység, a lokálpatriotizmus. A sokfelé járó újságíró igen gyakran tapasztalhatja ezt. Pénteken este, vagy inkább éjszaka sugározta a televízió A látogatás című dokumentumfilmet, amelyet korábban a mozikban is vetítettek. E film arról szól, hogy egy 1944-ben, tizenkét éves gyermekként deportált, ma Olaszországban élő írónő hazalátogat Magyarországra, abba a faluba, ahonnan elvitték, amelyhez gyermekkara köti, s itt néz szembe önmaga múltjával, találkozik régi környezetével, ismerőseivel'. Ez a falu a bodrogközi Tiszaka- rád. A filmet az írónő jelenlétében először Miskolcon mutatták be, majd a bemutatás után találkozó volt számos tiszakarádi részvételével. Néhány hete a falusi filmnapok keretében Tisza- karádon volt ankét e filmről. Mindkét alkalommal igen színes, sokrétű volt a beszélgetés, a film igazát senki sem vitatta, ám már a novemberi első találkozás-, kor szóvá tette a község egyik vezetője, majd márciusban többen is követték példáját, hiányolva a mai Tiszakarád életének markánsabb megmutatását. E film nem a mai Tiszakarád- ról szólt. Annak ellenére, igenis sok mindent felmutatott a faluból, hiszen jó néhány korszerű mezőgazdasági létesítmény, ámely rákerült a képekre, árulkodott a máról. A .helybeliek mégis azt szerették volna, ha a rettentő 1944-re való emlékezés és emlékeztetés mellett — vagy talán egy kicsit helyette is — a mai Tiszakarád életének szebb vonásait tárja a nézők elé e dokumentumfilm. Az pedig egv másik filmnek a témája lehetne. Nem törekedhetett a film alkotója itt a teljességre. Nagy, országra szóló ünnepséggel avattak fel egy nagyon szép művelődési intézményt. Országos rangú szónok, a vendégek sorában közéletünk reprezentáns személyiségei emelték az avató ünnepség fényét, amelynek végén' nagyon disszonáns hangként elhangzott az új intézmény vezetőjének keserve, nyilvános megnyilatkozása, amelyben meglehetősen sértő hangsúllyal nyilatkozott egy országos kiadványban megjelent cikk írójáról, és annak munkájáról. A Hazafias Népfront egyik szak- folyóiratában megjelent publikáció — szerzője az egyik budapesti folyóirat jó nevű munkatársa — azt mutatta be, mennyire várják a városban a művelődési ház elkészültét, mennyire magáénak érzi a város lakossága' az egész ügyet, általában igen melegen szólt a település lakóinak kultúrapártolásáról, s megemlítette, bizonyára még inkább magukénak éreznék, ha a lakossági hozzájárulást, a téglajegyek vásárlását tartalmasabb fel- világosító munka előzte volna meg, nemcsak egyszerűen az árusítás. Ha ugyanis alaposabb előkészítés után vásárolják a lakosok a téglajegyet, még inkább tulajdonosnak érzik magukat, még inkább közelebb állnak az ügyhöz. S ebben a cikk szerzőjének teljesen igaza van. Oktalan hát vele szemben perelni, mert nemcsak abban az összesítésben, hogy mennyi pozitívumot írt a város kultúrapártolásáról, szorul háttérbe e negatív észrevétel, de tulajdonképpen — igaz voltánál fogva — a teljességhez hozzá is tartozik. És semmiképpen nem árt a városnak, sem azoknak, akik a művelődési intézmény létrehozásán fáradoztak, legfeljebb okulásul sz lgálhat más hasonló akciók szervezésénél. Lépten-nyomon találkozhatunk tudósításaink, riportjaink nyomál, olyan megjegyzéssel, hogy jó, jó, de még bele kellett volna írni ezt, vagy azt, és ha már megírtuk a negatívumokat, legalább a mérleg nyelvének helyrebillentése végett írtunk volna a témától ugyan független, de jobb fényű, pozitívumokról is. Iksz esetben előfordul, hogy közületek, vagy községek vezető képviselői bíráló tartalmú írások megjelenése után — mqfrt azoknak mondandója vitathatatlan — arra kérnek, keressük fel őket újra, ajánlanak majd ők olyan témát a maguk területéről, amiből csupa jót tudunk írni róluk, s így helyrebillenne szerintük az igazság. Gyakran van vitánk művelődési, művészeti intézmények műsorpolitikája miatt is. Merj elismerik, hogy a bírált műsorrend, vagy egyhónapi műsor egészében rossz arányokat mutat, de mindig elő lehet húzni valahonnan a statisztikából egy olyan adatot; amely szerintük jobban jellemezné munkájukat, és azonnal ellensúlyozná a negatív megállapítások árnyait. S így van ez nemcsak a művészeti intézményeknél. Minden szerv, minden közűiét szívesen fogadja, ha a lap foglalkozik munkájával, és mindegyik sziszeg, ha a riportban, tudósításban nem az a pozitív kép kerekedik ki, amit kicsit önkritikátla- nul elvár. Ilyenkor szokott hivatkozni az írás egyoldalúságára, követeli á teljességet, ami konkrét témáknál indokolatlan követelés. Mert hiába írna a lap bármilyen szépen fénylő tudósítást egy község valamilyen termelési eredményéről, ha a másik oldalon kitűnne, hogy ott magas a bűnözési arányszám, hadilábon állnak.a társadalmi tulajdon védelmével, és növekszik az iskolázatlanok aránya. A negatívumok felszámolásának, eltüntetésének .legkevésbé eredményes módja, ha valamilyen kisebb-nagyobb pozitívum fényköre mellé tesz- szük, vagy annak vakító fényével próbáljuk a hibákat láthatatlanná tenni. A hibákat nem eltakarni,- hanem megszüntetni kell. Sok a , sértődöttség, érzékenység, rossz magunkrais- merés. Bevezetőben egy dokumentumfilmmel kapcsolatban konkrét községet említettem. A filmben is konkrétan szerepel, nemcsak a község neve, hanem a szereplőké is. Mégis elégedetlen vele a falu. Félve gondolok egy közeli játékfilm-bemutatóra, amelynek felvételei egy dél-borsodi községben folytak, s noha ez a község csak helyszír/t adott, a szereplők színészek, a falu neve elő sem fordul a filmben, a képekről viszont részben a faluban, részben a környéken, sokan ráismerhetnek majd a településre, amely egy fil^tív történetnek szolgált hátteréül. Ez a történet pedig égy deviáns szerelmi história, két testvér törvénybe ütköző szerelmi kapcsolata körül bonyolódik. Rossz rágondolni, milyen ellenpéldákkal kellene kiengesztelni a helybelieket, ha kitudódna konkrétan, melyik faluról van szó. Mert abban a faluban nemcsak test-' vérszerelem van, az is csak! a filmen — remélhetőleg! — hanem fejlett mezőgazdaság és ipar is. De az adott film nem a fahl életéről, hanem a testvérek szerelméről szól,' Érzékenyek vagyunk, köny- nyen sértődünk, mindig al teljességet szeretnénk. lehe-J tőleg negatívumok nélküli De az élet, sajnos, mást ki kínál. , Benedek 1
