Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
1983. április 16., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Elhunyt Illyés Gyula Mely megrendüléssel tudatjuk, hogy április 15-én, hosszú betegség után, életének 81. évében elhunyt népünk, nemzetünk nagy íia, Illyés Gyula, háromszoros Ivossuth-díjas író. Elhunytával pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát. Temetéséről később történik intézkedés. Hazafias Népfront Országos Tanácsa Művelődési Minisztérium Magyar írók Szövetsége Illyés Gyula 1902. november 2-án született a Tolna megyei Rácegrespusztán. 1916-tól Budapesten tanult. Fiatalon kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal: rendszeresen eljárt a Galilei-kör üléseire, 1919- ben a szocialista diákok egyesületébe. A Tanácsköztársaság leverése után, elkötelezett politikai tevékenysége miatt üldözték, emiatt 1920-ban el kellett hagynia az országot. Bécsben, Berlinben, majd Párizsban, a francia szabad munkásmozgalom és a nemzetközi avantgarde központjában töltött öt évet. Első versei — melyek a szürrealizmus hatását mutatják — itt jelennek meg emigráns magyar lapokban. Hazatérte után kezdetben Kassák Bajos köréhez tartozott, de verseire hamarosan felfigyelt a Nyugat is. 1928-tól a folyóirat munkatársa. Eredeti, s már ekkor kiforrott költészetének legfőbb vonása a néppel, a szegényparasztság sorsával, s a hazai tájjal való szoros együvé tartozás érzése. E korszakának csúcsa a Három öreg, Ifjúság, Hősökről beszélek című költeményei. A harmincas évekbeli költészetével és prózájával az ekkor szerveződő népi írók mozgalmának egyik elindítója és kiemelkedő alakja. 1936-ban jelent meg korszakos jelentőségű műve, a Puszták népe. Babits halálától az ország német megszállásáig a Nyugat örökébe lépett Magyar Csillag című folyóiratot szerkesztette. 1937-ben Nagy Lajossal részt vett a szovjet írók I. kongresszusán. Szerepét vállalt a Márciusi Front szellemi előkészítésében és megszervezésében is. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt, s egy ideig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Művészetét ekkor a bizakodó hangnem jellemzi, de megjelenik a belső küzdelmet is kifejező filozófiku- sabb, drámai mondanivaló. Érdeklődése ezekben az években fordult a drámaírás felé. írói tevékenységének középpontjában a közelmúlt és a jelenkor kérdései álltak, s e gondolatot olyan alkotások fémjelezték, mint az Ozorai példa, a Fáklyaláng, s a Dózsa György. Műfordítóként is a legkiválóbbak közé tartozott. A francia költőket a legmagasabb színvonalon tolmácsolta. Egész életében az elkötelezett humanista irodalom híve volt. Sokszínű közéleti tevékenysége elválaszthatatlanul összeforrt művészi pályájával. Egy ideig részt vett a Magyar írók Szövetsége Elnökségének, a. Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanácsnak a munkájában, valamint egyik alelnöke volt a magyar és a nemzetközi Pen Klubnak. Művészetét számos magyar és külföldi kitüntetéssel ismerték el. Háromszor kapta meg a Kossuth-díjat, legutóbb 1970-ben. A Magyar Népköztársaság babér- koszorúval ékesített Zászlórendjét 75., rubinokkal ékesített Zászlórendjét pedig 1982-ben, 80. születésnapja alkalmából nyújtották át számára. Munkásságáért megkapta a belgiumi költészeti biennálén a Költészet nemzetközi nagydíjat, és 1978-ban a francia költészet nagydíját: a Barátság-díjat, 1970-ben Herder-díjjal, 1981- ben Mondello-díjjal tüntették ki. Finnország a címe és a témája a Corvina Kiadó gondozásában most megjelent nagyszabású fotóalbumnak, Szabóky Zsolt 60 fotót tartalmazó könyvének. A bemutatott Ország életéről, múltjáról, Róc2 István ír bevezetőjében. majd négy ciklusban sorjáznak Szabóky nagyrészt b ínes, több esetben két albumoldalt betöltő képei, hogy bemutassák ennek a baráti országnak a turisták által kevéssé’ ismert, az útikönyvekben is ritkábban ismertetett tájait, épületeit, flóráját és faunáját, nem utolsósorban lakóit. Siarta a témája Sármány Ilona és Tokaji András kötetének. Az olasz gótika városát bemutató kötet szöveges részét Sármány Ilona írta. Tokaji András a könyv felvételeinek készítése közben váratlanul elhunyt, if" a képanyagot a hagyaték''-ból állította össze a Corvina. A könyvben tizenegy’ sz: les és ötvennél több fekete-fehér képen tárul fel előttünk az itáliai város sok-sok szépsége. A művészet világa sorozatban. a Corvina, a varsói Ar- Uzdy és a berlini Henschel- verlag közös kiadásában jelent meg Maria Otto-Micha- lowska albuma, a Gótikus táblaképek Lengyelországban, amely húsz színes és huszonkilenc fekete-fehér képpel, a hozzájuk fűzött elemzésekkel és bevezető tanulmánnyal mutatja be a címbeli alkotásokat. A művészet kiskönyvtára sorozatban adta közre a Corvina Berkovits Ilona kismonográfiáját, amely hatvan képpel illusztrálva mutatja be Luca Signorelli XV. századi itáliai festőt. Nagyszabású tanulmány- kötetet adott közre a Corvina: Jan Bialostocki varsói művészettörténész professzor liegt és új a művészettörténetben című könyvét. E kötetei 117 kép illusztrálja. Végül közreadott a Corvina egy bizonyára sokak által várt vaskos kötetet. az NDK Müemlékkala- uzt, amely hasznos útitársul kínálkozik az NDK műemlékeinek felkereséséhez, jobb megismeréséhez. Nincs még egy éve, Hogy elkészült a könyvtár zenei részleg, ahol egyszerre haton hallgathat, nak az érdeklődök hi-fi minőségű, különböző sztereofonikus felvételeket, feltéve, ha sikerül o közel 500 lemez közül választaniuk. A szántói híres utca mellett vezet a pincesor. Mögötte a Sátorhegy vulkanikus kúpja, amelynek remek talaja egyenesen kínálta magát a szőlőtermesztésre. A címlapon az abaúj# szántói panoráma sarkában egy címer is található. Homonnay István tanár úr faragta fába a város több száz éves jelképét. Nyolcszögletű nap szórja sugarait a szőlőt taposó és putlonyozó munkásra, mögöttük a hegyeken, ameddig szem ellát, szőlőültetvények. Aligha véletlenül, mert a királyi várbirtok herdálásáról, no meg 1222-ben kelt Aranybullájáról nevezetes II. András uralkodása idején Szántót már mint dézs- maborral adós mezővárost emlegeti egy okirat. Egy kis adósság ide. vagy oda, meg se kottyant a város életében. A polgárok másik, szerencsésebb esztendőben, biztosan kipótolták a tartozást, a fölösleges bort meg, mint rendesen, szekerekre rakatták, s eldöcögtek vele Lengyelország felé. Egyszer már Kassán sikerült túladni a „tokaji bornak számíttató”, aranyló ne-1 dűn, máskor meg maguk vitték el Krakkóig is a termést. Megtehették, hiszen a városlakók, akik nem borászkodással, vagy iparűzéssel foglalkoztak, fuvarosok, kereskedők voltak. És Tokaj irányából amúgy is Szántón át vezetett a főút, amelynek köveit nemcsak kereskedő szekerek vasalásai, futárok lovainak patkói, út rákéit seregek csizmavasalásai koptatták. Az út a nagyvilág híreit, a külhon szellemét, no és nem utolsósorban csengő aranyait is elhozta Szántóra és környékére. Aligha véletlen az is, hogy a születésében megáldott, életében istenes, halálában halhatatlan bibliafordító. Károli Gáspár, itt, a szomszédban látott emberpróbáló munká- kájának, s ezen az úton baktatott Göncről Vizsolyba az elkészült, nyomtatandó for- ditásdarabokkal az ifjú Szenczi Molnár Albert. Aligha véletlen, hogy később Szántón is a neves Tevan családdal kapcsolatban, álló nyomda működött, s ez az út vezette a városba áz Arithy által megőrzött llos- Vai Selymes Péter oskolamestert, hogy tudásának magvai éveken keresztül a világlátott polgárcsaládok gyermekei elméjében leljenek termékeny talajra. S ezek a századok pedig Szántó felett nyomtalanul nem műihattak el. A kereskedők, céhmesterek, nyomdászok utódai értetlenül állnak Szántó újabb története előtt. Száz esztendeje még Szántó és Vidéke címen önálló újságot: nyomtak a városban, a századfordulón már állami iskola kezdte itt, a történelmi borvidék, a Hegyalja határán álló ötödfélezer lelkes településen működését. Az 1905-ben községgé változtatott mezővárosnak a második csapás a Kassára tartó út jelentőségének elvesztése volt. A harmadikat 1962“ben mérték Szántóra, mikor megszűnt többé járási székhely lenni, és nem túl szerencsés módon Abaújból kiszakítva, földrajzi helyzetét, fekvését, adottságait, a környéken betöltött szerepét úgyszólván figyelmen kívül hagyva, két községgel, Simával és Baskóval egyetemben, a szerencsi járáshoz csatolták. Több mint tíz esztendőre Szántó fejlődése úgyszólván megállt. A juhtúrót előállító üzemtől kezdve a gimnázium tervéig minden elkerült Szántóról, rossz nyelvek szerint a mezőgazdasági szakközépiskola patinás épülete csak azért maradt, mert tetődíszét, a gömbkupolát nem sikerült berakni az iskola alá, hogy kerékként szolgálva húzzák el rajta. Aztán, úgy látszik, immár ismét tiszta lapra lehet fordítani. Kardos József tanácselnök személyében 1980ba-n, a városból lett község — száz év óta először! — megint szántói születésű vezetőt kapott. A jó 4000 lelkes településre a hajdani szántónak egy- re-másra térnek haza. Munkaalkalom mind több akad, aemcsak az asszonyok száméra. Működik a községben ssőlőtermesztő szakcsoport, de gumiabroncs újrafutózó üzem is. Szántón gyártják a ropit is, a játékboltok kirakataiból ismert jó pár játékot. ,, A község vezetői szeretnék kihasználni a természeti adottságokban rejlő lehetőségeket is. A Sátorhegy oldalában sípálya épül, az uszoda a hegy lábánál feltörő forrásokból kapja a vázét, alig pár kilométerre a boldogkőváraljai vár, Szántó határában a kastély, felújítása után, idegeneket fogadhatna ' a romjaiban is szemet gyönyörködtető park közepén. Abaújszántó nyitva áll a környékbeliek előtt is. A kereskedők statisztikái önmagukért beszélnek. Hidasnémetitől Abaújkérig ide járnak vásárolni, az üzletek forgalmának 60 százalékát ők adják, a kereskedővér hát úgy látszik, ma is ott csörgedez a szántóiak véréből. Mint ahogy, az elődökhöz hasonlóan, éppen annyira fogékonyak a mai lakók is a világ dolgaira. Párját ritkító zenei könyvtára, működő eszperantó klubja van Szántónak. jelezve dr. Kalocsay Kálmán, a műfordító doktor, Szántó szülötte nem dolgozott hiába. Múzeumalapítást terveznek, hiszen itt igazán van mit múzeumba gyűjteni, s talán nem káprázat az sem, hogy Szántó csillaga újra megjelenni látszik, néhány esztendő múltán pedig ismét azzal a fénnyel lesz képes bevilágítani környékét, amellyel századokon keresztül kifogyhatatlan tudta jelezni a maradandó, igaz értékek felé törekvés útját. Csendes Csaba Fotók: Fojtán László A nyitót! kapu akár Szántó jelképe . is lehetne. Világlátott lakók nemcsak a magukkal holott tapasztalatok előtt tárták ki a város kapuit, de mindig szívesen látták az idegeneket is. (Bal oldali kép.) Homonnay István tanár úr, bár már nyugdíjas, mégis rövidnek találja a nap 24 óráját. A helytörténeti kutatások, borászkodás mellett jut azért idő fafaragásra is. (Jobb oldali kép.) ) A Hegyalia határán
