Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

CSZ&tT-MÄGflfÄtOCSZÄG 6 19S3, április 16., srombai Aranytó ősz ütetoEt^t ® akkor 1951-ben » Nagyboldogasszony úton, a Gellérthegy fel ói játékos friss szelek setten­kedtek a házak közt, végig a Himfy lépcsőn, kanyarog­va s megtorpantak a Kör­terén. Szétoszlott az illat, a villamosok, újságosbódék, kávémérések, olcsó vendég­lők mohón nyelték, szívták magukba, és szétsugározták az ősz üzenetét. Három diák, három ifjú egyetemista fiatalember lépdelt ráérősen a Móricz körtér felé. A körtéren rá­döbbentek: késésben van­nak. Nosza, egy lendület a megálló, elérték még a 49- es .járatot. A járdaszigeten féllábbal a lépcsőn, félkéz­zel a kapaszkodót fogva, épp az indító füttyjelét ké­szült megszólaltatni a ka­lauz. Azaz, hogy- nem is kalauz volt, hanem valami csoda. Legalábbis annak képzelte a három jó barát. — Te, öregem — szólalt meg az egyik, a latinsza­kos enyhén palócos hang­súllyal —, ez a kalauznő lehetett a modellje annak a füttyös lánynak, akit a nemzeti nagy kiállításon láttunk... — Ugyan, képzelődsz... Különben is az barna hajú volt, nem is egyenruhába, talpig öntudatba volt öl­töztetve __ í gy társalogtak végig a megállók során, egészen a Múzeum körútig. Az Asto­riánál leszálltak. Azazhogy csak ketten, mert Pusztai Feri, a hajdani kaposvári diák ofctfelejtődött. Csak ölt a pádon, és azt érezte, vége a világnak. Mintha csak láz tört volna rá, me­lege lett, és bénultan né­zett maga elé. Nézett jobb­ra, balra, de leginkább a füttyjelekre és a csinos szőke kalauznőre figyelt. Mindig megriadt, ha szét­roppantotta a csöndet, mo­noton zsivajt a hosszú füttyjel. Feledte az órát, a 6-os tanterem levegőjét, nem tudott már másra gon­dolni: kivárja a pillanatot, amikor érmék a csodának a fénykörébe beléphet Már nem is számolta, hányad­szor fordult a villamos Bu­da és Pest között, ő még mindig újra és újra fel­szállt a meginduló járatra, hogy őt is lássa, s ő is lát­hassa a füttyös kalauznőt. A világ végezetéig tartott volna ez a villamosozás, ha nem szól bele a munka­rend; a műszak fele véget ért A kocsisor megpihent a kalauznő is leszállt a bu­dai végállomáson. Pusztai Feri. csak erre a pillanatra várt A lány is megérezte, hogy kelepcébe került és bátorító mosollyal invitálta az épület előtti várakozó padocskára. Pusztai Feri összeszedte minden lelki­erejét arra gondolt, most kell kitalálnia valami szel­lemeset, hiszen egy ötleten eldőlhet a sorsa. S ekkor eszébe jutott a kiállítás ké­pe, s máris odalépett a pad elé és bemutatkozott. — Ne gondolja, hogy megháborodtam, de szemi­náriumi dolgozatot írok képzőművészetből, s a té­mám éppen Ön, a füttyös kalauznő. Tudja, az élet és a művészet, a valóság és a költészet egységét aka­rom ... — Ne is folytassa — mondta a lány —, gondol­hattam volna, hogy valami holdkóros diákkal hozott össze a menetrend. Innen már el lehetett in­dulni. Pusztai Feri egyre jobban belelendült, mesélt, mesélt, eleinte azt hitte, valami képtelen történetek­kel elkápráztatja a lányt, de hamarosan rádöbbent, ez a kalauznő nemcsak szép, de szellemes is, mert akárhogy erőlködött, a lány egy elegáns mozdulattal megfricskázta mondókáit, és a szerep, amelyet ját­szott, egyre jobban elnehe­zedett. De nem tágított, mert érezte, ez a játék nem untat ja, inkább wdralwia­Mós Jené: tatja a lányi.. Közös ka­landdá vált számukra ez a diskurzus. A lány egyre felszabadultabban figyelte a fiú erőlködését, bűvész­kedését, játékát a szavak­kal, ötleteinek áradását, míg végül boldogan felsó­hajtott. — Istenem, nyolc hónap­ja nem beszéltem ennyit. Pedig a beszédet, a mo­solyt, ha nem gyakoroljuk, el is lehet felejteni. Ekkor kilépett a főnök az irodából, indulni kellett újra. Katalin, mert ekkor már bemutatkozott, kedé­lyesen kezet nyújtott: — Igen, Kati vagyok, de job­ban szeretem, ha Katalin­nak szólítanak. Pusztai Feri boldogan íz­lelgette a nevet, de hall­gatott, mert félt, hogy gon­dolatai kiülnek az arcára és elárulják. A remény­kedés és elszántság mon­datta vele: — De mégis mikor Má­ba tóm újra? — Mindennap a 49-esen járok ... — De én még ma látni szeretném. Mikor végez? — türelmetlenkedett Feri, és bocsánatkérőn hozzátette: — Tudja, még ma éjjel meg kell írnom a dolgoza­tot. S ha nem segít. — No, nem baj, segítek. Várjon meg itt ma délután négykor. Pusztai hazarohant. A szobatársad látták, valami felkavarhatta, mert elkezd­te számolni gondosan ösz- szegyűjtött forintjait, öltöz­ni kezdett, szépítkezett, sőt Bogdánt, a híres spórolós matematikust, a jónevű házi uzsorást is felkereste, Izgatottan pénzt követelt, kunyerált tőle. Az összeku- porgatott kis vagyonnal el­indult hát a végállomásra. "Megpillantotta Katalint, ahogy kilépett frissen, üdén' a remíz kapuján. A fiú csak állt, és döbbenten nézte. Egy ápolt, szép, vonzó fia­tal nő lépdelt a köveken, könnyű nyári ruhában. Ha­ja meglibbent a szélben, ahogy szaporázta lépteit. Feri szólni próbált, de hang nem jött ki a torkán. Elin­dultak hát a város belseje felé, egy pillantást vetettek a bezárt Sangháj-bár üres, kopott portáljára, még né­hány lépés, és lenézett rá­juk a kollégium. Ez vala­hogy kisegítette Pusztai Ferit, és szóra bírta. Me­sélt Fülep tanár úr művé­szettörténet-óráiról, ahol az öreg bölcs a képek, színek titkait úgy bontotta ki, mintha élete rejtelmeit tár­ná frí. Dehogy kérte ő a Füttyös elemzését, de hát erről most hallgatni kellett. A lányt érdekelte a téma, s Feri egyre jobban bele­lendült az elbeszélésbe. Csa­tangoltak, esapongva dis- kuráltak, járták a várost, élvezték a társalgást, alig vették észre, s már a Rá­kóczi úton bandukoltak. Az Uránia mozi előtt sokan álltak. Feri két páholyjegyet vett. Meg se kérdezték, mit játszik a mozi, sejteni le­hetett, hogy jó film megy. Elkezdődött a híradó, be­számoló a tervjelentések­ről, sztahanovista hőstet­tekről, nótázó, hejehujázó parasztok a cséplőgép mel­lől felvirágzott kocsikon vitték a gabonát a begyűj­tő helyre. Aztán a futball- si kerekről néhány kocka következett, máris elkezdő­dött a nagyfilm. A rendező neve bizalmat keltett. Vit­torio de Sica. Fiúk a rács mögött — hirdette a főcím. S máris elkezdődött a tör­ténet. A fiatalkorúak bör­tönében játszódó komor, szürke, fájdalmas hangula­tok kezdték eltörölni ar­cukról egy sugaras őszi nap nézte a játékot, csak Kata-» lin lett egyre nyugtalanabb, izgatottabb. S egy pillanat­ban, amikor a börtönőrök elkezdték verni a filmbeli- fiatalokat, először csak hangtalanul, aztán egyre fájdalmasabban, egyre ijesz­tőbben zokogni kezdett. Olyan erővel tört fel belő­le a zokogás, hogy szinte pánik tört ki a nézőtéren. Pusztai Feri ámuldozott és megdöbbent. Kirohantalc az előtérbe, s széket kerített, és leültette a reszkető, szinte félájult lányt. Lassan, sokára tért csak »agához, félóra is eltelt, mise kiléptek a levegőre. Katalin szembefordult a fiúval. A fiú megrémült, mert a lány minden átme­net nélkül tegezni kezdte. — Hallgass meg, és az­tán váljunk el örökre... Ez a film kellett ahhoz, hogy elmondhassam ... Az a pofon engem sebzett meg. Én kaptam, én, én. Mert tudd meg, nem lány va­gyok, asszony. Magányos asszony. Egy nyomorult, el­hagyott fiatalasszony. A férjem Pálffy tábornok szárnysegédje volt. Őrnagy. Amikor a tábornokot le­tartóztatták, őt is elvitték. Én is egyetemista voltam. Most már csak kalauznő. Mindennap figyellek ben­neteket, hiszen én is a Múzeum körútra jártam, csak én a természettudomá­nyi kar hallgatója voltam. Iszonyú. Mindennap ott me­gyek rí az épület előtt, s nem tudok arra nézni. Lát­tam az első pillanatban, hogy filosz vagy. Megval­lom, jólesett még a hence­gésedet is hallgatni. Nyolc hónapja nem tudok senki­vel sem beszélni, nem me­rek megszólalni. Azt hit­tem, te leszel az, aki ezt a belső csöndet feltöri ben­nem. Ez sem sikerült. Még a véletlen is ellenem eskü­szik ... Ne próbálj vigasz­talni, ne szólalj meg, még csak közöd se legyen a sor­somhoz ... Az én férjem az első hadosztály tisztje volt 1945-ben. Amikor Pápán át­mentek Ausztria felé, a Vörös Hadsereg oldván, akkor ismertem meg. Kis­lány voltam még, gimnazis­ta. Visszajött értem. Tu­dom, most is így lesz ... Ahogy ezt kimondta, egy lélegzetre, láthatóan meg- körmyebbüft. Csak könnyei folytak hangtalanul. A lég­zésén látszott, hogy ez már a belső felszabadulás. A lélek nyeresége... Pusztai Feri ballagott SBÓtianul, megrendültén mellette. Csak nagysokára mert néhány kérdést meg­kockáztatni. Nem Katalint, önmagát kellett legyőznie, hogy szólni merjen. Této­ván és borzongva, a hűvö­södé éjszakától és a rátörő kérdésektől. Gyalog mentek haza Bu­da felé. Hazáig kísérte Ka­talint, a fiatalasszonyt. El­búcsúztak. Tekintetük talál­kozott, s aztán a varázslat véget ért. Ahogy a Nagyboldogasz- szony útra ért, a hold ve­zette lépteit. Csend volt, egy lélek sem járt az ut­cán. Ügy érezte, egyedül ő vigyáz most érré a városra, a világra. Valami furcsa fe­lelősségmámor rohant rá. Nagy belső fogadkozással nézett le a térre a kollégi­um lépcsőjéről és figyelt, önmagára. Nem akaród- zott hazamenni, belépni az épületbe. Mintha hívta volna vissza a város, azt képzelte, valamit ezen az éjszakán a hosszú úton el­veszített. Nem tudta ak­kor, mit... Csak jóval ké­sőbb sejtette meg: a gya- jjÉtton. fegtétien . föóságáU Lute­Kelten Mezey István rajza UTRY ATTTtA: Töredékek a szavak, mint rögök a magokat, eltakartak a bit még érv lebet a gondolatbem mondjanak ismét „próféta- bohócnak", mert egykor zsonglőr voltam. • . v'-. •> r.iút'ílSV szitává szövődnek az évek megszűrik örömeink későn lobbanó eszmélet elfeledni szeretteink. Novemberben ünneplikS meg világszerte Martin Lu-V ther, a nagy vallásrefor- ^ mátor születésének 500. év­fordulóját. Luther, a kiváló német teológus író és mű­fordító Eislebenben szüle­tett, régi bányászcsaládban. A nagy hírű erfurti egyete­men folytatta jogi tanul- ’ mányait. majd ezek végez­tével 1505-ben Ágoston-ren- di szerzetes lett. 1508-tól a wittenbergi egyetemen er­kölcsfilozófiát, 1512-től pe­dig — miután teológiai doktorátust szerzett — bib­liamagyarázatot tanított. Eközben, 1510—11-ben Ró­mában is járt, ahol kese­rűen tapasztalta a római egyház által terjesztett igék és a valóság közötti ellentmondásokat. Híressé vált, 95 pontból álló téte­lét Í517-ben függesztette ki a wittenbergi székesegyház, kapujára. Müve, amelyben szembeszállt a római egy­házzal, a reformáció kez­detét jelentette. Történelmi-politikai sze­repe azonban nem volt mentes ellentmondásoktól sem. Például: erőteljesen fellépett a vallási köntös­ben jelentkező parasztfel­kelés ellen, s szakított olyan haladó humanisták­kal, mint például Eras­mus. Eszméi elsősorban a német polgárság törekvé­seit szolgálták. Martin Lu­ther 1546. február 18-án hunyt rí szülővárosában. A nagy reformátor szü­letésének 500. évfordulóját méltó keretek között ün­nepük meg az NDK-ban, ahol számos emlékhely őr­zi a lutheri múltat. Az év­forduló alkalmából az NDK Állami Könyvtára bemutatja nagy értékű Lu- ther-gyűjteményét. Ismert és kevésbé ismert művé­szek ugyanis számos Lu- ther-portrét készítettek az évszázadok folyamán. A nagy mesterek művei kö­zül Lucas Cranach Luther- arcképei a legnevesebbek. Ezek egyike — az Állami Könyvtár 70 darabos gyűj­teményének talán legérté­kesebb darabja — 1520­ban készült és a 37 éves Ágoston-rendi szerzetes jel­legzetes vonásait tükrözi. i üi WÚ. lat* HÍsjS* Ifet JÖVENDÖLÉS A jövendőt — mondja az egykori írás — oly eszközökkel, vagy jelekkel jósolják meg, melyeknek arra semmi ereje nincs. Például hittek abban, ha valaki gyöngyöt vet a tűzbe a tolvajnak, vagy elveszett jószágnak nyomára akad. Vannak, akik madarak „szólásaiból” jövendölnek: amely ház körül bizonyos madár szól éjjel, azon házban meghal valaki abban az eszten­dőben. Ahol a tyúk kakas módjára kuko­rékol, ott valamely szerencsétlenség követ­kezik. Ahol csörög a szarka, oda bizonyo­san vendég jön. Vannak, akik álomból jö­vendölnek. Akinek foga álmából kiesik, annak bizonyosan meghótt valamely mesz- sze levő atyafia. Aki tűzzel álmodik, an­nak haragosa lészen, aki kígyóval, annak irigye támad. Amely lány pénzzel álmo­dik, annak gazdag férje fog lenni. (Nagy Ferenc könyvéből, XVIII.) ÁLTALÁNOS BABONÁK Ha lakodalomkor esik az eső — termé­keny házasságot jelent. Újévkor vénasz- szonnyal találkozni először, szerencsétlen évünk lesz. A kenyeret ne tedd megszelt oldalával az ajtó felé, mert a szükség bejő házadba. Ahányszor hallunk kakuk­kot tavaszkor először kiáltani, annyi évig élünk. Pénteken nem jó semmit sem kez­deni. Temetéskor vessünk egy marék föl­det a sásba, hogy a halott bekén eyugoó; Ifi 1 “! jék, s hogy minél előbb feledjük és hogy ne járjon haza a lelke. Ha véletlenül pók feléd mászik, szerencsét jelenj. Kinek jobb tenyere viszket, pénzt kap, kinek a bal: fizet. (Az „Egy Igaz és Boldogító Hétnek elei” című írásból, 1771.) MIÉRT NEVEZIK A SZABÓT KECSKÉNEK? Hazánk" <és Külföld című szépirodalmi lap 1872. 188. számú lapjában olvasható a válasz. „Ennek történelmi oka van, mégpedig olyan, mellyel vitézi emlék áll kapcsolat­ban. A török világban ugyanis Komá­rom már azon a ponton állt, hogy élelem és védszer folytán föladja magát a török­nek. Ekkor egy kis vézna szabó fogja ma­gát, belebúvik egy kecskebőrbe, s kimegy pour la forme legelészni a várbástya mel­letti gyepre. Látják ezt a törökök, s meg- ütődnek rajta. “-Hiszen ha még ily élő ál­latjaik vannak, akkor nincsenek oly igen megszorulva-« — gondolják, s az ostromló vezér bosszúsan vonul el a vár alól. Íme, semmi okuk sincs haragudni a sza-^ bóknak azért, hogy „kecskének” csúfol­ják őket haragosaik, sőt inkább büszké­nek kell lenniük gúnynevükre”. (Hazánk és Külföld, 1872.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents