Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

ESZAK.MAGYARORSZAG 6

1983. március 12.. szombat

Ha ai| egyszer

azt Ized

A Kossuth-nóta sokat vitatott soráré!

Á közeledő március ti- zenötödiki ünnepségeken ismét sokszor felhangzik majd az 1848—49-es szabadságharcunk népszerű dala, a Kossuth-nóta De nemcsak éneklik, hanem keletkezése óta sokat vitatkoznak is rajta, nevezetesen a nóta harmadik során. Ugyan miért van szükség arra, hogy Kossuth Lajos még egyszer üzenjen, míg az újoncok végre hadra kelnek? Van is a szövegnek egy olyan variánsa, amelyben nem szerepel az a sor, hogy „ha még egyszer azt üzeni”;

Kossuth Lajos őzt izentes Hibázik a regimentje.

Ha hibázik kettő, három, Lesz helyette tizenhárom.

Éljen a magyarl

Ami a kétszeres üzenet magyarázatát illeti, ilyen kettő is van. Egyesek szerint a Kossuth-nóta szövegében régi, hadba hívó to- borzók emléke él, s a „ha még egyszer azt üzeni” kifejezés a több évszázados magyar hadbahívás szokását idézi, azt, hogy valamikor a nemesi hadak a második hívásra álltak fegyverbe. S bár a Kossuth-nóta már nem a nemesi felkelést, hanem a népet hívta harcba, szövegében ezt a régi hagyományt őrzi.

A másik megoldást Bar- ta István fejti ki „Kossuth alföldi toborzó körútja 1848 őszén” című munkájában.

Mint ismeretes, Kossuth 1848. szeptember 24-én kelt útra, hogy fegyverbe szólítsa az Álföld népét a szabadság védelmére. Űt- jáhak minden állomásán; Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten, Abonyban, Szolnokon, Csongrádban, Szentesen, Szegvárott, Hódmezővásárhelyen és Szegeden óriási lelkesedés és forradalmi harckészség válaszolt szavaira. Kossuthot kettős cél vezérelte kőrútján: egyrészt tömegfelkelés- i sei akarta megerősíteni a Jellasics hadai dől hátráló honvédsereget, másrészt ' erőket akart készenlétbe helyezni a további küadel- t mekhez.

Az első cél, a Székesfehérvárig nyomult bán visz- szaverése azonban közben megvalósult, a fiatal magyar forradalmi sereg Pái

kozdnál szeptember 29-én megfutamította Jellasicsot, aki maradék hadával sietve elhagyta az országot. Kossuth ekkor azt javasolta, hogy a most toborzott újoncok maradjanak az újabb üzenetig indulásra készen a helyükön. A tiszántúli megyékhez intézett szózatában arra szólította fel az Alföld népét, hogy a további intézkedésig készüljenek, rendezzék a népfelkelés sorait: „Legyen készen a nép az első intésre kimozdulni helyéből, mint az özönvíz, legyen készen a nép, hogy ha körébe lép az ország küldötte a szabadság zászlajával, százezrek mozduljanak ki édes hazánkat megmenteni”. Szegedhez meg október 6-án búcsúüzenetet intézett. Ebben biztosította a város népét, hogy „kis idő múlva itt lesz az alkalom, melyben Szegednek lelkes, nagy népe beváltja az esküt, mellyel esküdött.” Ügy rendelkezett a népfelkelésről, hogy „az haladéktalanul or- ganizáltassék ugyan, de a városból ki ne indíttassék, míg ez iránt hivatalos felszólításom nem érkezendik.”

Mindezek alapján jogos a2 a felfogás, hogy a Kossuth- nóta 1848 őszén a honvédő harcra készülő, Kossuth hívására váró szegedi újon col# ajkán született meg. Több más adat is alátámasztja ezt a feltevést. Damjanich katonái 1848 nyarán már énekelték ugyanezt a kuruckori dallamot az alábbi szöveggel; '

T-: '.. . S- .*•«. ■ ■ ■■ ,S>i;r i

Magyarország, édes hazám; Néked szült és nevelt anyám; Négy esztendő nem a világ. Éljen a magyar szabadsági Éljen a hazai

A toborző körút után, októberben ebből a katonadalból keletkezhetett a Kossuth-nóta, ’ amelynek szövegét Kossuth Hírlapja már 1848-ban nyomtatásban közölte.

A két értelmezés voltaképpen nem zárja ki egymást. A Kossuth üzenetére való várakozás a hadra készülő újoncok tudatában feltehetően egybehangzóit azzal az általuk is ismert magyar hagyománnyal, hogy a felkelt seregek a második hívásra indulnak harcba.

Cs. B.

JUHÁSZ GYULA:

Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el.

De az idők végéig megmaradnak,

Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak,

Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.

Ilyen nap volt az, melynek fordulója Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor ifjú Jókai £s lángoló Petőfi szava zengett,

Kokárda lengett, zászló lobogott;

A költő kérdett, és felelt a nemzet.

Ma nem tördel bilincset s börtönajtót Lelkes tömeg, de munka dala harsog,

Szépség, igazság lassan megy előre,

Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz És emlékezve mámoros lesz tőled,

Tűnt március nagy napja, szép tavasz,

Mely fölráztad a szunnyadó erőket,

Mely új tavaszok napját égre hoztad,'

Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,

Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

Megyénk számos, szép kirándulóhelye között is, mind népszerűbbek a Zemplén meredélyes, hegy- völgyes részei.

A hegység nyugati részében levő, boldogkőújfalui kőtenger már régóta ismert, a közeli várhoz, Boldogkővárához látogatók szántén t - ■ ■-------- -------------------...................

K

út és tengerszem

felkeresik ezt a védett, különleges értéket is. Szükséges lenne ennek a különlegességnek a tisztántartása is, hiszen egyes részein legeltetnek, más részein pedig, főként a házakhoz közeli -területeken,

a kertek végében a mindenütt szokásos szemetet lehet látni.

A Zemplén belsejében levő Mátyás király kútja már régóta ismert, látogatott, hiszen a friss, tiszta vizű forrás környékét, az árnyas fák alatt levő padokat, szalonnasütőket minden évszakban sokan keresik fel.

Ugyancsak országos értékké válhat a Sárospatak közelében levő Megver hegyi tengerszem és környékéi

Mihályélc gyógyítása

Ismeretes, hogy megyénk területén, . Borsod-Abaúj- Zemplénben számos, idős fa található. Akác, nyár és másfajta fa élte meg az igen magas kort, elsősorban talán a folyók ártereiben, de az eleddig ritkán látogatott, nehezen megközelíthető, északi hegyekben is találhatók ilyenek.

Az idős fák nagy része éppen azért maradhatott fel napjainkig, mert a környékbeliek ismerték, tisztelték, óvták is, amiként tudták. Bekerítették ezeket a famutazsálemeket, a közelében esetleg padokat helyeztek el, történetek keltek szárnyra az öreg fákról. Védettséget jelző tábla nélkül is sok ilyen fát láthatunk megyénkben, a legszebb példányokat viszont most már hivatalosan is védik. Jelenleg tíznél több, hivatalosan is védett, óvott fánk van, ezenkívül ugyancsak védett fasorok is találhatóak. A zilizi gesztenyéről, a csobádi kőrisről, a szemerei tölgyről, a tor- nanádaskai akácról sokan tudnak. Ugyancsak sok ember előtt ismeretes például a Gibárt közelében, a Her- nád árterében hatalmasra nőtt Mihály-fa, mely legalább százéves. A zádorfal- vi juharfasort nemrégiben nyilvánították védetté, remény van tehát rá, hogy az erre járók a későbbi években is gyönyörködhetnek ebben a szép fasorban, A különböző parkokban, Kékeden, Pácinban, Hollóházán és még számos, más helyen ugyancsak értékes, szép fák találhatók,

Az idős fákat persze gyógyítani, ápolni is kell. Ahol szükséges, hamarosan megkezdik a száraz oldalágak levágását, a sebkezeléseket, az odvak betömését A Gibárt közelében leve Mihály-fa ugyancsak ilyen kezelésre szorul.

r Hajnal. Csípős mínt*# szók, a léptek alatt csikorgó hó, és hogy még idillikusabb legyen a kép, puha, nagy pelyhek hullanak egyenletes nyugalommal, még csak réz-. dűlő széltől sem zargatot- tan. A behavazott, hegyi falucska alig-alig ébredezik, némely ház ablaka fel- fénylik, valaki ajtót nyit — fémesen, hidegen kattan a zár — végigballag dideregve az udvaron, a kiskaput is kireteszeli, jobban a fejébe húzza sapkáját, arrább busz melegít. A kutyák nem szólnak mukkot sem, valahol a kázalba vájt meleg kuckóban durmolnak, egy-egy merészebb kakas viszont csak- azértis éles hangon jelzi: igenis reggel van és ő tisztségéhez híven most is megtett ezért mindent.

Mi pedig itt, a kisud- varon néhányan, már túl a látványnak bizony egyáltalán nem szép, de nagyon is szükséges ténykedésen, nevezetesen a kucu megöletésének véres munkáján, szóval ezen már túl lévén a gyorsan perzselődő szőr nyomán kapargatjuk a szépen piruló bőrt. Gyorsan megy minden, jóval gyorsabban, miként annak idején danában, hajdanában. Most nem kellett a disznó megfogásához, lefogásához hívni markos szomszédokat, csupán egy- szál ember ballagot komótosan az ólhoz, kinyitotta az ajtót, hívta a disznót, az persze kijött, hirtelenjében éles csattanás hallatszott, a jószágnak megijedni sem volt ideje, a kést már nem is érezte. Mert az egyszál magában ballagó férfi vadászpuskát vitt, annak csövét illesztette a kucu fejéhez, így szokás ez máf több helyütt, ha szép, ha nem, rhindenképpen gyors, biztonságos.

Most meg már porzsol-, getjük, jobban mondva pörzsöli ugyancsak egyszál ember, méghozzá gázzal. A palackból kinyúló, direkt erre a célra kitalált szer- kenytyű fújja összpontosítva, erősen, igen magas hőfokon a lángot a kívánt helyre, félpalacknyi gáz elég egy jókora hízott disznó teljes megpörzsölé- séhez, bőrének ropogósra pirításához, fülének illő megsütéséhez, hogy már ott, azon nyomban lehessen ropogtatni csak úgy melegében. Ebben a faluban, meg már sok más helyütt is elmaradnak hát ilyentájt a disznó-sivalkodások, nem lobog nagy lánggal a rozsszalma, a gyerekeknek sem feladata a kistűz megrakása, állandó vigyá- zása, hogy onnan mindig lehessen adandó alkalommal a nagyobbat megrakni, a nagyobbat persze a disznón. Perzselődik hát a disznó, pirosodik, kapargatjuk a bőrét óvatosan, mintha attól tartanánk fáj neki. Ez sem jött volna ki az ólból, ha tudta volna, mi vár rá — hangzik a megjegyzés. Meg az a megjegyzés is, hogy az asszonyoknak nem kell belet mosni, vettek eleget készen. Megéri. Nemcsak azért, mert gyorsabb így, hanem azért is, mert elmarad az ellenségnek sem kívánt munka, a bélmosás, mi két-három asszonynak is több óráig, fél napig eltart, nem beszélve az örökös, szünet nélküli vízmelegítésről, vízhordásról, fázásról, pancsolásról és nem is akármiben való pancsolásról. Ahol mód van rá hát inkább megvásárolják a belet.

M A,

i. M-zz , ...

„Egészségetekre, fiaim!‘ Nemigen kell hosszasan magyarázgatni miről is van szó az ilyen szépséges mondás után. Idősebb néni, a ház asszonya hozza a forralt bortól párolgó, félliternyi findzsákat, mikre már rápézni is kellemetes, másrészt megfogni ugyancsak kívánatos, hiszen a mínuszokban / melengetik gémberedett kezünket, harmadrészt pedig igencsak jót tesz minden egészséges szervezetnek — a betegnek pláne — így kora reggelre egy ibrik forró, párolgó ital. Másodikként. Mert elsőként ugye mielőtt még bármihez is fognánk, rögtön a köszönés után a

kisüsti jár; Mindezekből taJ Ián már az is kitűnik: nem változott azért mégsem meg alapjaiban a disznótor szokása, hagyománya, a leglényegesebb ismérvek ma is léteznek.

Halad az idő, a disznó most már megpirítva, megmosva igen- szépen mutat. Van, ki nem is tudja ilyentájt megállni, bele ne kóstoljon fülébe, farkába, majd kezdődik a bontás, meleg illat, egyáltalán nem kellemetlen illat csap fel, óvatos, figyelmes munka következik, de például a máj máris az asszonyok kezében, viszik is, ebből hamarosan készül a reggeli, a tüdő bele a katlaaoa aa