Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
1983. március 12., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Szerelem, szolgáltatás* Vegetatív idegem volt. Vagy ha nem, akkor olyan pipa voltam, hogy alig láttam tőle. Az egész úgy kezdődött, hogy már három hete rossz volt a televíziónk, a gázkályha felrobbant, a telefonunk pedig még véletlenül sem a hívott felet kapcsolta. Hol a Margitsziget, hol pedig Rózsa György jelentkezett, de ők sem tudtak segíteni. Ráadásul a gyorsszolgálat beteget jelentett, a posta társasúton, a gázmüvek pedig tanulmányi szabadságon volt. Amikor azután az eggyel alattunk lakó Z. Kotorék táviratilag hívta ki a szerelőket, a házban mindenki kaján képpel várta, hogy mi sül ki ebből. — Tudod, mikor hárítják el a hibádat! Már régen nyugdíjas leszel, saját kérésedre — motyogta csak úgy maga elé Körmönfont néni, aki szintén a házunkban lakott, s ezt nem is tagadta. Am Körmönfont néni jóslata ezúttal nem vált be, Z. Kotorék' Romlánkánál a hiba néhány óra alatt elhárult. Csak később derült iá fény, hogy szerelés közben a mester egy ízben véletlenül rossz helyre talált nyúlni, és Ily módon megfogta Z. Kotorék Romlánka formás fenekét. Ez a vigyázatlan mozdulat már elég is volt ahhoz, hogy a fiatalok egymásba szeressenek. A gyümölcsözőnek induló kapcsolatot, mint a nagy érzelmeket általában, egy jelentéktelennek tűnő epizód zavarta meg. Egy derűs tavaszi reggelen Z. Kotorék Romlánkáék gázkonvektora felmondta a szolgálatot. A szép Romlánka adott még egy lehetőséget a szerelőnek, de mivel az nem tudta elhárítani a hibát, mennie kellett. A gázkonvektor szerelő- mester másnap érkezett. Harcsa bajusza volt, és majdnem másfél hétig élvezte Romlánka vendégszeretetét, ám amikor egy csőtörés ütötte fel a fejét a lakásban, . összecsomagolt, mej't tudta, hogy át kell adnia a helyét egy burkolónak. — Na, ezt megvárom! — tötyögte lassacskán Körmönfont néni, mert nála már tizenhét éve nem volt burkoló. A burkoló a bejelentést követő két órán belül megérkezett, felszedte a csempét, kétszer körülhümmögte Z. Kotorék Romlánkát, majd a jól végzett munka után ottmaradt vacsorára. Beburkolta a kaját, kiállította a munkalapot, és másnap reggel már együtt ébredtek az igazak álmából. Ügy tűnt, csak ásó-kapa és a társadalmi munkamegosztás választhatja el a fiatalokat. A háztartási gépek és berendezések kiválóan működtek, s a szerelmeseknek még színházjegyet is sikerült szerezniük az egyik fővárosi színház matiné műsorára. A burkolónak akkor ütött az utolsó órája, amikor elromlott a televízió. Egy darabig még vacakolt ugyan a készülékkel, de mindketten tudták, hogy ez csupán időhúzás. A tévészerelő a hívás után fél órával már a helyszínen volt, beállította a kettes csatornát, asztalhoz ült, befalt két és háromnegyed rántott csirkét, majd a fürdőszobába ment zuhanyozni. Z. Kotorék Romlánka fátyolos szemekkel nézett utána. — Milyen jó, hogy hétfő van, és nincs műsor a tévében — gondolta egy óvatlan pillanatban, amikor már a takaró alatt feküdtek. Azóta is boldogan élnek, van két gyerekük, az egyik magyar—könyvtár szakos egyetemista, a másik már kész villanyszerelő. Ha egy kicsit belegondolunk, mindkét pályának megvannak a maga szépségei. Föld S. Péter — Légy A délutáni melengető napsütésben a résnyire nyitott ablakon beszökött a szobába. A függönyön keresett leszállóhelyet, a fűtőtest fölött. Jóleső melegében megfürödve, hogy dermedtsége felengedett, mintha csak saját magát venné számba, nekilátott vakarózni. Előbb a fej, aztán a tor következett, a végére maradt a potroh. Mindent a helyén talált, szemmel láthatóan megnyugodva lódult neki a lakásnak. Tele lett vele a szoba, tiszteletkört .írt az előtérben, még a fürdőszobába is bekukkantott, csak éppen egy vakarózásnyíra csüccsent a tükör peremére. Meglátogatta a téli bezártságtól kókadozó pár cserépnyi virágot, bekukkantott a szekrény' mögé — fürgén, ügyesen kikerülte a sarokban leselkedő pók tenyérnyi, hibátlan hálóját —. hogy 'a jókora sárga lámpa bűvkörébe kerülve eszeveszett versenybe fogjon. Előnyre tehetett szert saját maga előtt, mert időnként meg-megtelepe- dett a bura peremén, kilihegte magát, úgy folytatta a repülést. Később megtalálta az asztalra készített makulátlan papírost is. S még, ha csak megtalálja! De éppen a közepén, még egyebet is hagyott! Már bosszantott, hogy beengedtem, hiszen olyannyira magához tért. megfogni többé képtelenség. Aztán mégis sikerült kikergetnem. Néztem a papiros közepén díszelgő pontot: már csak a mondatokat kell eléírnom. A pontra mindenképp szükség lesz, ha valaki összepiszkítja majd a nyolcadívnyi hófehér lapot, az kettőnk közül csak én lehetek. És még azt se bánom, ha nem a mondat végére pasz- szolna az a pontocska. Hiszen ő hagyta: az első, aprócska, fázós, fiatal tavaszi légy. (cs. cs:) abált lébe, ugyancsak ebbe még sok minden, mi oda való. Kikanyaritódnak a sonkák is, szétvágatik, minek szétvágatni szükséges, helyére kerül minden.-A reggeli a torban különleges. Hol is lenne az, ha nem éppen itt? A máj aranyló zsírban sült meg, hacsak lehet régi, feketéié égett vaslábasban, eb- • ' bői kerül a tört krumpli mellé mindahányunk tányérjába, de már itt homályosul, párásodik a hi- <3eg kamrából előhozott savanyúság is, leginkább paprikába gyömöszölt vöröskáposzta, de aki kedveli, annak • egy másik üvegből a kecskeszarvú, csípős, mitől megizzad a tarkó is, mindenféle kinti hideget feledtetve. Utána nekivetközve megy a munka. hiszen főként benti tevékenységről van már szó, szalonna lei alak í fásáról, íeiaprításáról, besózásáról, I délben meg már kész is a káposzta, mi más alkalommal hasonló ízekből, illatok Írél egyáltalán néni készülhet el, de már sült hurka, kolbász is kerül, . mindezek előtt pedig főként az orjaleves a csilit lámló zsírkarikákkal, aranyszínű lével, házi tésztával, majd az omlóssá főtt • fejhúsával, mely mellé a kertből szedett — még időben . kimentett — torma- , máriás dukál, méghozzá , úgy, hogy annak erejét ne vegye el forró víz, sem a sütő melege, aki férfi egye! Közbe-közbe, hogy el ne felejtsük, poharak is ernel- getödnek, kancsók, demi- zsonok járják útjukat pincétől konyháig és lelketlen ember lenne az, aki nem dicséri a gazda saját termésűjét, mit csakis erre az alkalomra óvott, védett mindenféle kíváncsiskodó népek tő!. így aztán megint elfér még egy kis káposzta, no még ebből a hurkából, hát a kolbászt talán meg sem kóstolná, vagy nem ízlik netán? Hadd menjen hát! No, ez az emberek, ami helytelen! Egészségügyi szakértők nem győzik hangoztatni, mennyire helytelen, egészségtelen " mindez, az ilyen eszem-iszom, különösen úgy, miként itt, a Kárpát-medencében míveljük. Ezt más, rendes,népek ki nem bírnák, hiszen — miként a szakemberek már régóta nyüstölnek bennünket — sokkal jobb. egészségesebb az ilyen torok helyett példának okáért — a sárgarépa-főzelék. Kitűnő a padlizsán is, hát még a zab- pehcly. vág}’ a maga levében megfőtt karalábé! Mindenféle alkoholizálások — mostanság egyes helyeken nem átallják a saját szedéséi bodzából, somból kifőtt 52— 53 fokos, hónál fehérebb pálinkákat kínálgatni! — helyett sokkalta jobb. de legal ábbis egészségesebb a hársfatea, a csipkeszörp, a kutyabengekéreg. a vérehul- lató fecskefű, de még tán a nadragulya is! Kár, igen nagy kár. hogy mindez .csupán falra hányt borsófőzelék, mert csak azért is eszünk, eszünk, másnap aztán már alig bírjuk megkóstolni a fokhagymás, paprikás, szépen kifagyott — mint á vajban, úgy megy benne a bicska — abált szalonnát, minek pedig más. tisztességes népek csupán puszta látásától is a gyomrukhoz kapnak. Hát keli nekünk ez a sok mindenféle nehéz ez meg az? Meg erős, meg csípős, meg zsíros? Kell. Ügy tűnik, kell. A krónikához tartozik még, hogy a disznót sikeredett feldolgozni. annak rendje-módja szerint, elvégeztetett a munka. Nem mellékes: felnevelésével is volt munka. Meg kellett például valahol, valakiknek termelni a kukoricát, embereknek, gépeknek, jól megművelt földeknek, ugyanígy a hurkához való rizst, paprikát, aprólékos, gondos munkával, öntözés- . sei, igen nagy erőket mozgósító szedéssel, mert van, mikor igencsak sietni kell, szóval nem csak úgy magától valóan jött elő a kueu. Tudott dolog ez ugyan, de talán nem árt rá utalni. Arra se: hosszú idő kell mindahhoz, míg a termés megterem. betakarítják, megveszik, a malackából hízó lesz, kell hát mindennek kivárásához valamiféle hit, bizalom is. Már rögtön az elején: akkor érdemes elkezdeni. Valami olyasféle ''hit, bizalom, mi ehhez erőt ad. mert erre az erőre is szükség van. Ezért hát, mikor mun- ® kánk végeztével az őszhajú. délceg tartásé gazdaember , valamely adoma végeztével feláll, torkot köszörül, poharat emel és csendben, gyönyörű szép szavakkal elmondja, adassák meg nekünk jövőre is ez a disznótor, adassék meg, hogy ugyanígy, de inkább még többen akkor is egészségben itt összegyűlhessünk, hát akkor bizony úgy emelkedünk fel elcsendesülve, miként a szent dolgoknál illik. Kezünkben az áldozat poharával, mit munkánkra, ki tudja hány ember éves munkájára is emelünk. Priska Tibor uaiuitfdarDWrrwfM^juv Irodalmi barangolások P. KELEMEN DIDÁK Z f*? A* SAJTÓ ALA RENDEZTE RÁKOS B.RAVMUNÖ i ? ! 4 1 ? 4 5 A tiszai ‘vándor Ke© lenien Didák. A róla könyvet író Nagy Miklós nevezte el így, ezt a székely származású minorita szerzetest, aki a Rákóczi szabadságharc utáni „nemzetietlen” kor zűrzavaraiban járta a Tisza vidékét, a Tiszántúlt, a Felvidéket, Szegedtől Eperjesig, Nagybányától Miskolcig, s a romok helyén építtetett iskolákat, templomokat, gyógyított betegeket, s nem utolsósorban magyar nyelvű írásaival, leveleivel nyelvünk fennmaradásának egyik cselekvő napszámosa volt. Kelemen Didák — akinek hamvai munkálkodása utolsó színhelyén Miskolcon, az általa alapított, építtetett minorita templom falában nyugszanak. — 1683 augusztusában született a Háromszék megyei Baksafalván. Kelemen János gyermeke születésekor a Sámuel nevet kapta. A baksaíalvi Kelemenek egyszerű gazdaemberek voltak. Szántottak-ve- tetlek, kevés jószágukat vigyázták az ottani Avas lejtőjén, s fát szállítottak egészen a Marosig. A kis Sámuel iskoláit Esztelrteken kezdte. Ott tanult 16í)6-ig, majd ekkor átkerült a kantái minorita iskolába. 1702- ben Eperjesen lépett be a minorita rendbe, majd 1704- ben Egerben szentelték pappá. Nagybánya, újra Eperjes. Nyírbátor, Eger. majd élete utolsó harmadában Miskolc munkálkodásának főbb állomáshelye, de emellett Kelemen Didák (a szerzetbe lépéskor kapta a Didák nevet) e Tisza középvonalú vidék majd minden jelesebb településén megfordult. Gróf Károlyi Sándorral és családjával 1710-ben kerül kapcsolatba, amikor a gróf őt hívta meg a nagybányai rend ház rendbetételére. Ez a kapcsolata — amely igen bensőséges és szoros — élete végéig megmaradt a grófi családdal. Nagybányán írt feljegyzései épp úgy. mint a későbbi írásai, levelei, a XVIII. század magyarországi viszonyainak hiteles dokumentumai. Akkor. 1710-ben például a következőket írta a rendház évkönyvébe: „Semmi pénzt nem találtam; egy szem gabonánk sincs. Üres minden. A pestis közvetlenül kitört, s a helyzet annyira zavaros, hogy a város kapuján senki sem léphet ki életének veszélye nélkül.” Kelemen Didák a szegények nagy pártfogója volt. Veszélyt nem ismerve járta a falvakat az 1711-es. 1718-as, 1738-as pestisjárványok idején. Károlyi Kata, Károlyi Sándor gróf leánya írta róla: ,,... míg más papok rémülve menekülte a fertőzött helyekről, addig ö felkereste a baj fészkeit, s azoknak lön vigasztalója és támogatója, kiket mindenki elhagyott, kiktől mindenki irtózott.” Egy alkalommal Miskolcon átutazván látva a török által elpusztított. Mária- templomot, elhatározta, hogy azt újjáépítteti 1725- ben beadványt irt Borsod vármegye rendjeihez, járuljanak hozzá, nogy a minorita rend tagjai kolostort nyithassanak Miskolcon, és utasítsák a városi tanácsot, adják át nekik e célra a Tetemvár aljában levő ősi Má- ria-templom romjait, az ebhez tartozó területtel, amelyen a vásárosok bódéi állanak. Ennek érdekében a pozsonyi országgyűlésen is szót emelt. Méghozzá eredménnyel, mert III. Károly király megengedte a minoriták letelepedését Miskolcra, és elrendelte a kért terület átadását. A Hősök terén ma is álló klastrom (ma diákotthon) és templom építése 1730—42 között történt. Maga a templom 1734- ben készült el. Kelemen Didák már 1729-ben, tehát miskolci megtelepedésekor iskola felállításához fogott. Az 1730-as évek végén, a 40-es évek elején már sokat betegeskedett Kelemen Didák. Bal lábának sebeit elhanyagolta, járása egyre nehezebbé vált. 1743. november 16-án kelt levelében Károlyi gróf fiának a következőket írta: „Én is viribus enervatus lévén, gyarló életemet kevés-kevés borral gyámolgatom, melyben ha megfogyatkozom, ártalmamra vagyon.” 1744. április 28-án hunyt el Miskolcon. Az általa alapított templom sírboltjába temették el. Ott nyugodott J980-ig, ekkor hamvait elnézett rézkoporsóba tették, s a templomon belül a templomfalba helyezték el. Tizenhárom kötet viseli nevét.: Legismertebb közülük a Kassán kinyomtatott Bu- zafejek. Benne erkölcsi tételeket fejteget. A filozofikus levezetés és bizonyítás, a sok idézet nagy olvasottságról, műveltségről tanúskodik. A mindennapi életből vett hasonlatai és képei lekötik az olvasót. Dr. Csák A. Cirjék írta róla: „Nyelvezete választékos, sehol sem közönséges és minden ízében magyaros. Meglátszik rajta, hogy a deákos műveltség nem rontotta meg nyelvérzékét, mert még a közhasználatú latin kifejezéseket is magyarosan akarta mondani.” Kelemen Didák kultúrtörténeti érdeméről, leien- tőségéről még sokat lehetne beszélni, írni. Fogadjuk el végső summázatként azt a találó megfogalmazást, amely Rákos B. Ravmund: Ugye atyafiak?! című könv- vében olvasható munkásságáról: A „nemzeiiciten” korban idegenbe bujdosó szé- kely testvérével — Mikes Kelemennel — egyidöben irta nemzetéért aggódó, nemzetét tanító műveit, Óvta a fáklya kialudni akaró tüzet, hogy ősi tűzzel lobbantsa. lángra a jövő nemzedék, a magyar művelődés új korát. ’briclu Imre Foló: lojtán László A balkezes Fülöp egészen kicsinek is olyan volt, mint a többi pufókarcú, hurkáskarú csöppség, se beszélni, se járni nem tanult meg előbb a vele egykorúaknái. Csak akkor kapták fel tekintetüket a szülök, amikor Fülöp a feléje nyújtott csörgőért, cumiért, újra meg újra balkézzel nyúlt. Aztán gügyögő kedvességgel, kitartással sikerült elérni, hogy mikorra ceruzát vett kezébe a gyerek, már a „szép kezével” nyúlt érte. Az már egyáltalán nem érdekelte Fülöp szüleit, liogv nap. mint nap óriási ballábas bombagólokról számolt be, egy ballábassal több vagy kevesebb a magyar labdarúgásban, ez már nen ront. nem javít a színvonalon. A szülői gondoskodást, sze- retetet meghálálva. Fülöp ió előmenetelő diák ietl, csak rajzból volt gyenr,ál'b. Gondtalanságában nőit. mint a gomba. Csak a íut- oall maradt meg régi kedvtelései között. Tanulás után le a grundra, sötétedésig kergette társaival a labdát. Ennyi ügyesség láttán, az 'gyik gyerek csúnván fei- •ásta Fülöpöt. aki úgy esett >1. hoev attól éppen a icbb- keze sérült mes. Másnap bekötött kézzel ült az órákon, a raizórán is. Aztán elunta és balkézzel kezdte vezetni a ceruzát. Először kapott ötöst rajzból. (ii. j.)