Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

1983. március 5., szombat ESZAK-MAGYARQRSZAG 5 i listaiéi járásban Miközben az ifjúsági klu­bok élete az elmúlt években szabadidős közösségi formá­ból ifjúsági művelődési moz­galommá vált — elsősorban a kívülről bevitt irányítási elemek hatására —, a fiata­lok körében sokat veszített korábbi , vonzerejéből, és máig is meglevő problémák termelődtek ld. A klubmoz­galom pályázatainak rend­szere az elmúlt 15 évtfen szinte azonos lett a klubok támogatásával és irányításá­val. Az irányítók figyelme elsősorban a pályázókra össz­pontosult, de kikerültek ér­deklődési körükből a mosto­ha feltételek között, sok gonddal küszködő, vagy ép­pen csak megalakult klubok. Mindezeket a Miskolc já­rási párt-végrehajtóbizott­ság elé került tájékoztató ál­lapította meg, amikor a kö­zelmúltban megvitatták a já­rás ifjúsági klubjainak tevé­kenységét. A járási hivatal és a járási KISZ-bizottság által készített tartalmas ösz- szegezés kritikusan és önkri­tikusan veszi számba a fej­lődés fontosabb jellemzőit. A klubok száma lényegesen csökkent, jelentős a klubve­zetők fluktuációja, számos klubnál szegényesek a mű­ködés feltételei. A kultúrá­latlan környezetben a fiata­lok nem érzik jól magukat A járás klubjainak rendezvé­nyeit a 18—30 év körüli fia­taloknak mindössze hat szá­zaléka látogatja rendszeresen. A klubok 57 százaléka ren­delkezik saját helyiséggel, a többiek művelődési otthonok­ban, KlSZ-szer vezetek ben vagy máshol kaptak helyet. Néhány klub — például a Sajószentpéteri Üveggyár, vagy a bocsi', a nyékládházi — jól^,míg a többség elég gyen­gén' van felszerelve. A leg- moslohább körülmények kö­zött, Köröm. Hernádkak, Kis- gy§S, Gesztely és 'Sajópelri községek klubjai működnek. Legtöbb vitát az ifjúsági klubok programja váltja ki. Mit ; tudnak nyújtani? A programok többsége semati­kus, diszkó, vagy más cí­men bújtatott könnyűzenei rendezvényekből áll. Eseten­. i : r "........— — ként van még közös színház- látogatás, előadóestek;' talál­koznak különböző érdekes emberekkel. A klubok 53 százalékának > egyáltalán nincs programja, legtöbb esetlegesség, bizonytalanság, igénytelenség a programok készítésénél tapasztalható; ta­lán itt kellene több szakmai segítséget adni. A tapasztala­tok szerint kevés a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ és a megyei könyv­tár járási központja által nyújtott hasznos segítés. Indokolt, hogy a klubokr ban nagyobb figyelmet for­dítsanak a valós szükségle­tekre, gazdagabb kínálatot tudjanak nyújtani, hiszen a közösségi együttlét igénye nagyon erős a fiatalokban. Természetesen ide kell sorol­ni a színvonalas, kulturált szórakozást is, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a diszkó nem készlet semmifé­le szellemi aktivitásra. Igaz, néhány helyen próbálkoznak azzal, hogy a diszkó szüneté­ben játékos vetélkedőt, film­vetítést iktatnak be, ezek ígéretes, hasznosnak tűnő próbálkozások. I A járási párt-végrehajtó­bizottság a jövő tennivalói között említette a klubélet demokratizmusának erősíté­sét. A lehetőségeket, adottsá­gokat figyelembe véve, job- , ban kell figyelni a fiatalok igényeire, fontos, hogy a klubok programját ne (csak) kívülről határozzák meg. Jobban kell támaszkodni a TIT-re és azokra a tanácsi dolgozókra, akik a közműve­lődéssel foglalkoznak. Az eredményes munka megkö­veteli az irányítás, a célki­tűzések és a fiatalok igényei­nek ésszerű összhangját. A klubéletet nemcsak az anya­giak határozzák meg, hanem a politikai háttér is. Ezzel is számolt a párt-vb. mert úgy határozott, hogy az el­fogadott tájékoztatót a köz­ségi pártái apszervezetek ve­zetőségei, a KISZ-vezetőségek és a tanácsi végrehajtó bi­zottságok együttes ülésén vi­tassák meg és jelöljék meg a tennivalókat. (Petra) Beváltják a receptet is... Postaforgalmi fejlesztések Az 1 idén 500 millió forint jut a postaforgalmi szolgál­tatások • fejlesztésére, posta- .hivátalok ■ építésére, hírlap- pavilonok létesítésére, gépek beszerzésére. Ebben az évben 120 új1 postahivatalt építenek, főként az, új lakónegyedek­ben és 50 hivatalt felújíta­nak. Javítják a postai dolgo­zók munkafeltételeit is. 40 új • hírlappavilont állítanak fel. Az idén tovább nő azok­nak a nem postai árusítóhe­lyeknek a száma, ahol újsá­got, folyóiratot lehet vásá­rolni. A. postai munka köny- nyítésére gépeket szereznek be. ,Ez évtől hazai gyártású hírlap- és levélkötegelő, le­vélbélyegző és fémpénzszám­láló kisgépek is segítik a pos­tásokat. Bevezetik a megye- székhelyeken is a leveleit is­mételt kézbesítését, vagyis a postások másodszor is ház­hoz viszik a levélküldeményt, ha a címzett ezt telefonon igényli. Az idén nem szüksé­ges a vállalatoknak fiókot bérelniük, a posta vállalja ugyanis az érkező küldemé­nyek kiszállítását. Azokon a településeken, ahol nincs ja­vító szerviz, a posta el-, il­letve visszafuvarozza az el­romlott háztartási gépet. A gyógyszertár nélküli telepü­lésekről a postás viszi el kü­lön kérésre a receptet, és ő hozza vissza a gyógyszert is. (íBSZHülié iciirádéra Az elmúlt, évben elkészült a Bodrogköz 40 ezer hektár­nyi területének meliorációs terve. Megvalósításának vég­ső határideje 1900, a költsége pedig • 2*7 milliárd forintot tes? ki. A nagyarányú meliorációs munkákból és azok költségei­ből az érdekelt bodrogközi állami és szövetkezeti gazda­ságok is kiveszik részüket. A gazdaságok már meg is kezd­ték az üzemen belüli csator­nák építését, rendbehozata­lát. s erre a célra 1990-ig minden 'évben bizonyos psz- szeget iktatnak be költség- vetésükbe. A sárospataki Kossuth Ter­melőszövetkezet szántóföld­jeinek és legelőinek túlnyo­mó része a bodrogközi Al­sóhatárban terül el, így „erősen” érdekelt annak me- liorólásában. Ezért a tsz 19^2-ben hatmillió forintot fordított, 1983-ban pedig 20 milliót irányzott elő meliorá­cióra. Ehhez állami támoga­tást kap ugyan, de tíz .év alatt, így is 176 mijlió fo­rintjába kerül a szövetkezet­nek a ^Bodrogközben elkez­dődött talajjavitási és csa­tornaépítési munka. Kerékasztal-beszélgetés a szakképzésről Vonzó-e a kertészpálya ? M egyénk mezőgazdasági üzemeiben a dolgozóknak kö­rülbelül 29 százaléka szakmunkás, 40 százaléka be­tanított munkás, 21 százaléka segédmunkás. Tovább vizsgálva az összetételt: a szakmunkás-létszámnak csak mindössze 10 százaléka dolgozik a növénytermesztésben. Ennek a százaléknak is csupán egy hányada a kertész szakmunkás. A megye szőlő- és gyümölcsültetvényeiben, zöldségeskertjeiben a becslések szerint 2000-nél kevesebb zöldség-, gyümölcskertész és szőlész szakmunkás dolgo­zik. Hogy ez mennyire kevés, íme egy összehasonlító adat: a megye összes szőlőterülete 15 000 hektár, a gyümölcs- ültetvények nagysága 13 000,hektár, és zöldségtermö te­rülettel is rendelkezünk, mintegy 3500 hektárral. Dr. Borda István Dr. Jankó Lajos Kerekaszt al-beszél­© getésünkben ezúttal a kertész szakmun­kásokat „kerestük”. Kép­zési és üzemi oldalról egy­aránt megközelítve. A té­ma megvitatásában beszél­getőpartnereink vollak dr. Borda István, a M15M Ku­tatási és Oktatási Ellátási Központ osztályvezetője, dr. Farkas Attila; a TE- SZÖV titkárhelyettese, Bu­dák Miklós, a tibolddaróci Rákóczi Tsz kertészeti ágazatvezetője, dr. Jankó Lajos, országos vezető szakfelügyelő és dr. Tardy István, a Miskolci Mező- gazdasági és Éleim iszer- ipari Szakmunkásképző Is­kola igazgatója. Kérdés: A korábbi esz­tendőkben a kertészeti szakmákat oktató iskolák — kivéve a dísznövényker­tész-képzést — állandóan beiskolázási gondokkal .küzdöttek. Mi tagadás, elég kevesen jelentkeztek erre a pályára. Az okok közül én most csak a szülői szemléletet, a gazdaságok nem mindig pozitív hozzá­állását, valamint az akko­ri iskolák nem szerencsés földrajzi telepítését emel­ném ki. Mi változott az öt­tíz évvel ezelőtti állapo­tokhoz képest? Dr. Tárdy István: — A legdöntőbbel kezdeném: ma már nincsenek beisko­lázási gondjaink. A tavaly indított első osztályoknál 150—180 százalékos volt a jelentkezési arány. Hogy mitől ez a nagy fordulat? Döntő tényező volt a. ko­rábbi négy kis szakmun­kásképző összevonása, és Miskolcra telepítése. Kérdés: Ez a megnöve­kedett érdeklődés, amelyet a miskolci iskola esetében tapasztalunk —- lévén 1—2 évről csak szó —, a termelő­üzemekben ma még nem­igen jelentkezik. De egyál­talán gond-e a kertész szakmunkások hiánya? Ab­ból kiindulva ugyanis, hogy a termelőüzemek még ma is elég keveset tesznek a beiskolázás érde­kében, a majdani szak­munkás-utánpótlásért, úgy tűnik, ezt a hiányt kevés­bé tartják tragikusnak. Hudák, Miklós: — Sajnos, én is úgy tapasztalom, nem elég nagy az igény. Bár' á kész, a szakma csínját-bín- ját értő szakemberek ter­mészetesen kellenének, de anyagilag ezért a szövetke­zetek keveset áldoznak, mondván: nincs rá garan­cia, hogy megtérül ez az ál­dozat. Sok esetben az anya­gi alap nincs meg hozzá. Nem egy gazdaság van, amelyik nincs felkészülve, hogy a 'városon végzett szakmunkásnak megfelelő mikroklímát, környezetet, lakást biztosítson. A min­dennapi termelési felada­tok között őrlődve, kevés idő marad emberi, pedagó­giai feladatok teljesítésére. És nem is beszélve arról, hogy a kertészszakmákban, éppen az idényjelleg miatt, sok a holt idő, 5 a kisebb gazdaságok nem képesek megteremteni ezek áthida­lására a folyamatos mun­kaalkalmat. Én úgy látóm, Hudák Miklós jelenleg még maga a szak­ma sem olyan, hogy képes lenne „megfogni” a gyere­kei. Dr. Farkas Attila: — Én az előttem szóló által már érintett foglalkoztatásból indulnék ki. Nem tartom jó párosításnak a jelenlegi szőlő-gyümölcs szakot. A gyakorlatban ugyanis rit­kán és helytelenül társul e Ivét azonosan nagy munka­igényű kultúra. Helyesebb lenne a vertikális termék­pályának megfelelően, te.- hát szőlész-borász, vagy gyümölcstermesztő-feldol­gozó párosítást kialakíta­ni. Ez a szakmai elmélyü­lést is jobban biztosítaná, meg, az állandó foglalkoz­tatást’ is. Nem kellene eaatetók a szakmunkások­nak gyakran tedd ide, tedd oda munkát végezni, csak azért, mert akkor éppen nincs feladatunk a szőlő­ben. Az általam említett párosítás esetében ilyenkor mehetne pincemunkára, ahol borászattal kapcsola­tos, tehát szakfeladatokat tudna ellátni. Kérdés: Betölti-e a szak­munkásképzés mai rendsze­re a feladatát? Azt hal­lottuk, hogy létszámban növekszik az érdeklődés, de a jelentkezők tanulmá­nyi eredménye még má is igen gyenge. A választott pályák rangsorában a me-> zőgazdasági szakmák nem az első helyen állnak. Kö­vetkezésképp: e gyengébb­nek vélt gyermekanyagból lehet-e kiképezni a ma korszerű követelményeinek megfelelni tudó szakmun­kásokat? Dr. Borda István: — Az ifjúsági szakmunkásképzés a közoktatás része, s mint ilyennek, közoktatási funk­ciókat kell elsősorban tel­jesítenie. Csak másodsor- íján szakoktatási intézmény. Tehát csak ilyen arányban felelhet meg a szakokta­tással szemben támasztott követelményeknek. Akkor, amikor megítéljük a tanu­lókat, nem szabad megfe­ledkeznünk arról: mit is akarunk mi tőlük? Első­sorban azt, hogy értelmes, intelligens állampolgárok legyenek. Ennek a feladat­nak az értelmezésében kö­zös nevezőn vagyunk. El­térő azonban a megítélés á szakmával kapcsolatban. Az üzemek a maguk oldaláról praktikus, azonnal felhasz­nálható ismeretekkel ren­delkező, kész munkaerőt várnak. Ugyanakkor ezt, a közoktatási feladatok tel­jesítése mellett, a szakma Dr. Tardy István nagyon gyorsan változó rit­musa miatt, 3 év alatt, naprakészen teljesíteni nem lehet. Egyre inkább meg kell barátkoznunk a kez­dő szakmunkás fogalmá­val. Ez olyan valaki, aki rendelkezik kellő szakmai ismerettel, de még kevés gyakorlattal. Következés­képp segítségre, támoga­tásra, törődésre szorul. Ha ezt megkapja, a pályán marad, jó szakmunkás lesz, ellenkező esetben pá­lyát cserél. Egyetértek ve­le, hogy hozzánk évek óta gyenge átlagú tanulók jön­nek. Tudomásul kell ven­ni ezt. Egyébként sem is­tencsapás. Dr. Jankó Lajos: — Hogy gyenge képességű gyerekek jönnek a pályára? Ez így nem igaz. Az, hogy egy gyerek 2,3 átlagú, ez ön­magában a képességéről nem sokat mond. Sokkal inkább a családi körülmé­nyeiről, illetve az inger- szegény környezete által determinált hátrányról árulkodik. Ezekben a gye­rekekben igenis szunnyad értékes képesség, amit fel­tárni nemes nevelői fel­adat. Bevallom, cseppet sem könnyű... Dr. Tardy István: — Ná­lunk a mezőgazdaságban némileg ellentmondásos jel­leg alakult ki. Közismert a magyar mezőgazdaság ma­gas színvonalú termelése.' Az volna a természetes,' hogy ez a termelési szin­tvonal jól képzett szakem­berekkel és szakmunkások­kal is párosul. Az a be­nyomásom, hogy a mező- gazdaság prosperitását, di­namizmusát a mezőgazda­sági szakmai képzésben még nem tudtuk megköze­líteni. Van egy kis csúszás, elmaradás. Hudák Miklós: —■' Ezt az ellentmondást én is érzem. Bár véleményem szerint az egyetemet, főiskolát végzett szakemberek dolgában jól állunk. A középszinten, a szakmunkások szintjén van a gorid. Amíg azonban a termelőüzemekben nem tu­datosul, hogy a mezögazda- .sági szakmunkásképzés nem az iskoláért van, ha­nem ellenkezőleg, a terme­lésért, az üzemért, addig ez a gond teljesen nem ol­dódik meg. Kérdés: E téma — nem­csak azért, mert több ol­dalról, több nézőpontról közelíthető meg — nagyon összetett Végezetül arra kérem Önöket, fogalmaz­zák meg, miben látják a Dr. Farkas Attila továbblépés útját? ' Mik azok a feladatok, amelyek megoldva, a kertész szak­munkásképzés ügyét előbb­re viszik? • Dr. Jankó Lajos: — A mezőgazdasági termelés is iparszerűvé vált. Feladat tehát, hogy a szakmunkás- képzés megítélése, a pályá­ra való orientálás, a szak­munkások fogadása, meg­becsülése ennek megfele­lő színvonalra nőjön fel. Hudák Miklós: — Az üzemeknek jobban fel kell készülniük a szakmunkások fogadására. Ennek meg kell teremteni az anyagi bázisát, erre ugyanis ma még csak egy-egy celgaz- daság képes. , Dr. Farkas Attila: — Fel­tétlenül az eddiginél jo'ob( hozzáállás szükségeltetik a gazdaságok részéről. Ügy gondolom, ebben a kérdés­ben a képviseleti szervek is sokat tehetnek. A szak­munkások fogadásán, elhe­lyezésén . ugyanis sok áll, vagy bukik. Véleményem szerint a jövőben jobban kell törekedni arra, hogy a szakma a termelés teljes vertikumát átfogja. Az ok­tatást szervezők feladata legyen jobban körültekin­teni a világban. Mire van igény? Az előttünk Járó országok példáiból soha nem árt tanulni, okulni. És végezetül sokszorosan alá-, húznám, hogy a kertész­pályának is már kisgyer­mekkorban kell kialakíta­ni a vonzerejét. Ebben a különböző nevelöintézmé- nyek épp úgy sokat tehet­nek, mint a szülő és a ter­melőüzem. Dr. Borda István: — Jó lenne, ha az üzemek pon­tosan fogalmaznák meg a szakmai igényüket, és a le­hetőségekhez képest a gya­korlati oktatás feltételei­nek biztosításában az ed­diginél jobban vennék ki részüket. Ügy vélem, ez is hozzájárulna ahhoz, hogy több kertész kerüljön ki a gazdaságokba. Dr. Tardy István: — A mezőgazdasági szakképzés­nek létjogosultsága, jövője van. Azt hiszem, nagyon rövid időn belül fel fogják ismerni a termelőüzemek, hogy az intenzív termelés­nek alapvető tényezője a képzett szakmunkás, mint leggyorsabban megtérülő „beruházás”. E felismerés­kor, illetve az ezt. követő hozzáállás. mindennapi gyakorlat során kerül majd megnyugtatóan a képzés végleges helyére. fiajdu Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents