Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-04 / 53. szám

1983. március 4., péntek

ESZAK-MAGYARQRSZAG 3

Érdekek és ellenérdekek összecsapása

1 Az útkeresés időszakát éljük, amely a gazdasági életünk szinte minden szilárdjában érvényesül. Ami jó volt tegnap, az mára leértékelődött, ami jó ma, lehet, hogy holnapra teszi azt elavulttá a gyors fejlődés. Minden gyárban, minden üzemben érzik a gazdasági életnek ezt a kihívását, ebből eredően feszültségek támadhatnak csoportok és közösségek között. majd a feszültségeket megszüntetve, az egy másik csoport, mikroközösség között termelődik újra. Az élet diktálja tehát a tempót, újat kell tenni, gondolni, i cselekedni, másféleképpen, jobban végezni a munkát, mint korábban.

Hogyan alakulnak ezek a ma már mindenki által is- i mert fogalmak, egy-egy adott j gyárban, erre kerestünk vá- ] laszt A helyszín, a Mező- j gép Vállalat Mezőkövesdi I Gyáregysége, akikkel beszélgettünk, Bíró József, a gyáregység igazgatója, Jalcab Sán- • dór termelési csoportvezető,

I párttitkár és Tóth István III.

I esztergályos csoportvezető, a X. Pártkongresszus szociaíis- I ta brigád vezetője, i — Természetesen többet i szeretnének keresni az embe- I rek, nagyobbak az igényele,

I mint korábban — mondja ! Tóth István III. — Van, aki \ új házat épít, bútort vásá- ; rol, vagy kocsit, esetleg televíziót vagy varrógépet. Ez az,

; ami hajtja az embereket, a ! brigádban mindenkit külön- külön. Ez a műhely, ahol mi dolgozunk, a legleterheltebb, félóránként, óránként kell átállni, mert egy másik típusú munkadarabot kell készíteni. Ilyenkor a változtatás miatt, hosszabb ideig áll a gép.

’ — A legtöbb vitát az okozj za közöttünk, hogy az em- j berek nehezen értik meg, emelni, rendezni kell a nor- ) mákat, — mondja Jakab Sándor —, mert a norma most körülbelül 10—15%-kal magasabb, mint öt éve.

— Ebben az üzemcsarnokban az itt dolgozókra valóban nagy terhek jutnak, de ez a gyáregység alapüzeme

— magyarázza az igazgató.

— Itt készülnek valamennyi termékhez az alkatrészek, és addig nyilván nem lehet megkezdeni az összeszerelést, amíg valamennyi részegység egy komplett gép összeállításához nem áll rendelkezésre.

— Azt hiszem az a baj.

— kezdi a brigádvezető —, hogy a kooperációs kapcsolatok során kiviszik a jó munkát az üzemből a part. nerekhez. A könnyebb, jó munkát ott végzik el, nekünk pedig ittmarad a gyengébb keresetet biztosító, rosszabb munka.

— Nem lehet mást csinálni — tiltakozik a termelési csoportvezető —, kényszer- helyzetben vagyunk. A gyárnak nem mindegy, hogy egy- egy alkatrészt milyen költséggel állítunk elő. Ha a kooperációs partnerek olcsóbban tudják vállalni ugyanazt a munkát, mint itt az anyaüzemnél, akkor csak egyet telietünk, ott kell dolgoztatnunk, ahol gazdaságosabb.

— Ennek az az oka, — mondja az igazgató —, hogy u húsz kooperációs partnerünk közük bizony nem egynek korszerűbb a gépparkja, mint a miénk. Azt mindenki tudja, hogy nagy sorozatokat egy célgépen lényegesen olcsóbban meg lehet csinálni, mint egy nullára leírt esztergával. Nekünk . viszont évek óta nincs annyi fejlesztési alapunk, hogy arra a szükséges szintre, amellyel versenyképesek lehetnénk, felhozzuk a gépparkunkat.

— Jobban kell nekünk is használni a fejünket, mint korábban — folytatja a termelési csoportvezető. — Ez a lehetőség a műszaki előkészítésben mutatkozik. Nemsokára megalakul majd egy három mérnökből álló csoport, amely előkészíti a munkát, megszabják, leírják a feladatokat. De természetesen ez sem csodaszer, csak segíthet valamit.

— Mi nagyon mélyről indultunk el — mondja az igazgató. — Néhány éve az üzemben még szinte ismeretlen volt a szervezés. Minden részlegnél külön készítették el az anyagokat. Ma már van egy előkészítő műhelyünk, ahol az alapanyagokat és alkatrészeket a későbbi munkákhoz, a szereléshez előállítják. Korábban a szállítással is több baj volt Megszerveztük a targoncás szállítást és jelenleg már öt jármű biztosítja, hogy a lehetőségekhez képest, folyamatos legyen az anyagellátás. Ugyanis nem lehet az kifizetődő, hogy egy szakmunkás járjon az anyag után, és addig álljon a gép. Ezt a szervezettséget természetesen nem könnyű elérni, hiszen, mi, megközelítően ezer alkatrésszel dolgozunk, és ezeket percnyi pontossággal elég nehéz a helyszínre szállítani.

— Nehezíti a munkát az is, — mondja Jakab Sándor —, hogy a műszaki feltételeink bizony nem a legjobbak. Én úgy tudom, hogy nálunk még mindig legalább 20 százalékkal alacsonyabb a norma, mint a fejlett országokban. De ennek a gépparknak az állapota nem engedi meg, hogy tovább növeljük a normákat. Hiába újítatjuk fel a gépeket, a felújított gép főtengelye is 7—8 századmillimétert kotyog, és bizony 15 éves, nullára leírt gépekkel és a korábbinál gyengébb minőségű késekkel nehezen lehet a magasabb igényeket kielégíteni.

— Kevés a pénz, — mondja Tóth István III. — bár itt a brigádban törzs tagok dolgoznak, de néhányan azt mondják, hogy akik elmentek, másutt magasabb bért kapnak. Nekem például havonta mindössze 4Í00 forint körül van a jövedelmem, és a brigádban van ettől kevesebb is.

— Igyekszünk jobban kihasználni a lehetőségeket, — mondja az igazgató .—, a megerősödött konkurenciával csak összefogással lehet, versenyezni. Már megteremtettük az előbbrelépés szakmai feltételeit, a szakmunkásgárdánk továbbképzésével. Ezen a tanfolyamon a korszerűbb műszaki ismereteket, a rajzolvasást és más, szükséges ismereteket oktattunk, amelyek az utóbbi években változtak, alakultak. Sokat várunk a most szerveződő munkaközösségtől is, hiszen ez egy feszítő ponton segít a helyzetünkön, ugyanakkor lehetőséget ad, hogy a résztvevők a keresetükhöz pluszként jelentős összeget kapjanak. A munkaközösség tagjai szombatonként és vasárnaponként az exportra kerülő termékek gyártásán dolgoznak majd.

— Ha ez meglesz, az érdekünk nyilván arra irányul, hogy még jobban összefogjunk, hogy jobban dolgozzunk — teszi hozzá Tóth István III. — És akkor nyilván, nem kacsingatnak majd az emberek másfelé, hiszen itt. helyben is megtalálják a számításukat.

Hajdú Gábor

Kohóátépítés

A múlt év december 5-én kezdődött meg az Ózdi Kohászati Üzemek IV-es számú vaskohójának nagyjavítása, átépítése. Eredetileg száz napra tervezték a 600 köbméter térfogatú olvasztó rekonstrukciós munkálatait, de a jó előkészítés, munkaszervezés és az enyhe tél lehetővé teszi, hogy 95 nap alatt befejezzék ezt a nagy munkát. így 3500 tolnia nyersvas legyártására

kerülhet sor terven felül. A vállalat szakemberei és a Kohászati Gyárépítő Vállalat munkásai folyamatosan, éjjel-nappal, szombaton és vasárnap is dolgoznak, hogy a több mint 70

millió forint értékű feladatot maradéktalanul és jó minőségben teljesítsék. Az egyik legnagyobb figyelmet követelő munkát is sikeresen teljesítették: teleszkópos daru segítségével 40 méter magasságban a helyére emelték az egyik, 10 tonna súlyú berendezést

A beemelés utolsó fázisa

A IV-es számú kohó, előtte ar új léghevitö vasszerkezete

Mészáros János felv.

Moiavéielmi konferencia Miskolcon

(Folytatás tsz í. oldalról)

baleset. A vizsgálatok, az elemzések azonban arra is fényt derítettek, hogy a baleseteit műszaki megelőzéssel, átgondoltabb munkaszervezéssel, fokozott ellenőrzéssel, az egyéni védőeszközök > szigorúbb alkalmazásával elkerülhetők lettek volna. A munkakörülmények, a közlekedésbiztonság, a tűzvédelem, az egyéni védőeszközök és védőfelszerelések fejlesztésére számos vállalat példamutató erőfeszítéseket tett. Így például a vas- és energiaiparban fokozott gondot fordítottak a hő-, a zaj- és a porártalom csökkentésére, a munkahelyek megvilágításának javítására. A vegyipari üzemekben különböző vegyi anyagok káros hatását mérsékelték és több területen gondoskodtak a nehéz fizikai munka csökkentéséről. Az építőipari vállalatoknál növelték a gépesítettség arányát. A mezőgazdasági egységekben új üzemek létesítésével, a szociális ellátottság növelésével slb. léptek előre a munkahelyek fejlesztésében. A kereskedelem területén számos egységet felújítottak; az egészségügyi intézményekben a végrehajtott rekonstrukciók és felújítások szintén hozzájárultak a munkakörülmények javításához. Az elmúlt évben 175 ezren vettek részt a különböző munkavédelmi rendezvényeken, és a munkavédelmi őrök száma is meghaladja a tízezrét, akiknek segítségével sok ezerre tehető hiányosságot számoltak fel.

Csengeri Zoltán ezután arról beszélt, hogy ebben az évben jó ütemben kezdték meg a munkavédelmi intézkedések elkészítését, a feladatok meghatározását és végrehajtását. A vállalatok, intézmények a szabályozással kapcsolatos lemaradások felszámolására is intézkedéseket tettek. A jelszó a munkavédelmi kérdések tekintetében ebben az évben is azonos a korábbival: a példamutatás, a meggyőzés* a megkövetelés.

A munkavédelmi versenyben eredményekét felmutató vállalatok, intézmények képviselőinek felszólalása után sor került a helyezést elért vállalatok kitüntetésére.

Iparáganként, a munkavédelmi versenyben elért kiváló eredményekért a következő vállalatok vehették át az első helyezést jelentő serlegeket: a Diósgyőri Gépgyár, a MEDICOR OREL, a Tiszai : Vegyi Kombinát, a Tiszai ' Erőmű Vállalat, a Borsod megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, a Volán 3. sz. Vállalat, a Hejöcsabai Cementgyár, a Hollóházi Porcelángyár. a Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat, a Miskolci Vendéglátóipari Vál- , lalat, a Mezőkövesdi Áfész, a Megyei Kórház és Rendelőintézet.

Automatikus

vezérlésű

kombájnok

A domborzati viszonyoktól; a talaj állapotától és a vetés sűrűségétől függően határozza meg a KSZK—100 takarmánybetakarító kombájn optimális sebességét a mező- gazdasági gépesítési és villamosítási központi tudományos kutatóintézetben kifejlesztett automatikus vezérlőrendszer.

A berendezést a vezetőfülke belső falára rögzítik. Ez dolgozza fel a hajtóműben, a se- oességváltó szekrényben és a fűtőrendszerben ' elhelyezett, jeladóktól érkező információt. A kapott adatok értékelése alapján adja ki az egyes mechanizmusoknak a szükséges utasításokat.

A kísérleti eredmények alapján az új automatikával felszerelt traktorok termelékenysége 15—20 százalékkal nőtt. Érezhetően csökkent az egy tonna betakarított termésre jutó üzemanyag-felhasználás is.

Ahol az időjárás nem segített

Mérlegkészítés lile, tavaszi indulás elült

A gépek zöme kijavítva, indulásra készen várja a tavaszi munkák indítását. A műtrágyaszórók már meg is kezdték, hamarosan be is fejezik az őszi vetések fejtrágyázását, s az emődi Szabadságharcos Termelőszövetkezet növénytermesztési szakemberei most azt figyelik, arra készülnek a legnagyobb gondossággal, jó munkaszervezéssel, hogy minden tavaszi munkát optimális időben és minőségben tudjanak elvégezni.

— Nagyon sok múlik a tavaszi kezdésen, az elkövetkező hetek alapozásán — mondja Kása Bertalan tsz-elnök. — Annál is inkább, mert nálunk az őszi alapozás is rengeteg gonddal járt. s az elmúlt év tavasza sem volt problémamentes. Bennünket sajnos, nem kényeztetett el az

elmúlt év másutt igen kedvezőnek mondható időjárása. A tavasz azzal kezdődött, hogy kifagyások, kipusztulások miatt ki kellett szántanunk, mással kellett pótolnunk 210 hektárnyi őszi vetésünket. Az őszi árpa és búza egy részét, valamint 120 hektáron a repcét. És aztán végigkísért határrészei hkben az aszály, amit a szálas takarmányok, a siló és a kukorica sínylették meg legjobban. A rendkívül száraz talaj miatt az őszi vetésekkel is megkinlódtunk. A késve kapott csapadék miatt a 120 hektár repce kelése, fejlődése egyenlőtlen, és még szerencse, hogy a 120 hektár őszi árpa és a 660 hektár búza fejlettsége jó, kielégítő.

Annak ellenére, hogy az emődi határt az elmúlt év nagy x-észében elkerülték az esők, összességében nem panaszkodnak az elmúlt év erőd- menyeire. Az elnök:

— A termelékenység és a hatékonyság javult szövetkezetünkben. A mérlegünk kedvező. Összesen 82 435 000 fo1 rint árbevételt terveztünk, s ezt 434 ezer forinttal sikerült túl is teljesítenünk. Ennél is kedvezőbb számunkra, hogy a tei'vezett ráfoi’dítások. kiadások összegét mintegy 2,5 millió forinttal sikerült csök- kentenünk. Így a tervezett 7 142 000 forint tiszta nyereséggel szemben 10 061 000 forint tiszta nyereséget könyvelhettünk el.

Arunövényeik közül „pénzesnek” bizonyult a 310 hektáron termesztett napraforgó, amelynek átlagtermése a tervezett 18 helyett, elérte a 23 mázsát, s árbevétele 6,3 millió forint volt. A kalászosok, elsősorban a közei 50 mázsavai fizető búza, több mint félmillió forint gabonaprémiu- mot is eredményeztek.

— Sokat jelentett a jó minőség is — mondja az elnök. — Például az. hogy búzából 67 vagonnal, tavaszi árpából 35 vagonnal vetőmagot is tudtunk értékesíteni. Ugyanakkor a búza mázsánként! önköltségét -228-ról 223 forintra sikerült lecsökkentenünk.

A tehenészet 6 százalékkal javuló, tehenenként 4374 literes tejtermelése, az eredményes szarvasmarha-hizlalás, valamint a most már intenziven fejlődő, erősödő melléküzemágak is közrejátszottak abban, hogy jó volt a gazdálkodás mérlege.

Az alaptevékenységben a Jegtontosabb idei teendőket a következőkben határozták meg Ernődön:

— Javítani a takarmánygazdálkodás színvonalán, növelni a gyepterületek, a siló, a pillangósok termésátlagait; tovább javítani az árunövények minőségét, s így több vetőmagot értékesíteni. Az állattenyésztésben a borjúelhullás jelentős mérséklése az egyik legfontosabb feladat