Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-04 / 53. szám
GSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. má rcius 4., péntek A kör négyszögesítése Bemutató a miskolci Játékszínben 1 Éppen negyed évszázaddal ezelőtt, 1938-ban nagi' meglepetést kasltett a Miskolci Nemzeti Színház egyik bemutatója: H,orvai István rendezésében k:amaraszínpadon bemutatta V alentyin Petro- vics Katajev szovjet írónak — akit hazáinkban elsősorban regényíróként ismerünk — a húszas évek végén írt vígjátékát, A kör négyszögesítését, igaz, más címmel. Négy bolond eigy pár volt el:kor a bemmuatott darab címe, de ez mit sem változtatott a darab és; a bemutató értékein. Nem. érdektelen talán elmondani, hogy Kata jev — született 1897-ben — sokoldalú író, regényíróként. elbeszélőként, drámaíróként egyaránt igen nagy értékeket alkotott, az „érted haragszom, nem ellened” elv alapján állva, az új társadalmat féltő nyugtalanságból fakadóan volt elégedetlen környezetével és A kör négyszögesítésében is, a látszólag banális vígjátéki eszközökkel és figurákkal előadott történetben a húszas évek legeleje szovjet társadalmának az átmeneti időszak emberi problémáival terhes és egyben gazdag korképét adja. E vígjátékot Jó- kő Pál a húszas évek végén lefordította és Budapesten a* Űj Színház 1931-ben — nem kis feltűnést keltve — bemutatta. Jákó Pál volt a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, amikor 1958-ban itt is színre került a darab, amit most huszonöt év után ismét bemutattak a Játékszínben, az intézmény zseb- színházában, ezúttal Szűcs János rendezésében. A most bemutatott változat már Jákó Pál és Abody Béla közös magyarítása — 1972-ben a Pesti Színház is ezt mutatta be —, lényegében mégis a negyedszázad előtti darabbal találkoztunk újra miskolci színpadon. S örülünk, hogy találkoztunk vele. A kör négyszögesítése 1921-ben, annak is az elején játszódik. A szovjet hatalom már győzött, de maga a Szovjetunió még nem létezik. (Csaknem két év múlva i alakult az államnak ez a formája.) Az új társadalomban már ott vannak azok a fiatalok, akik felnőtt életüket már új keretek között kezdhetik, akiket megkap a forradalom sok-sok tanítása, aldk lelkesednek az újért, noha még nem értik azt egészében, még elsősorban a korábbi szokásformák elvetését, konvenciók felrúgását, az írott és íratlan szabályok korlátozta élet fel- szabadulását érzékelik, meg azt, hogy alkalmazkodni kell az újhoz, tanulni kell, valamiként más módon keU élni, mint korábban. Még éhesek és rongyosait, még nincs lakásuk, de lelkesek, igenük az új életet, s amikor nehézségek előtt állnak, azokon könnyen teszik túl magukat. Két fiatal barát váratlanul megnősül, s egyik sem meri elárulni a másiknak, hogy közös nyomorúságos szobájukba hozza új asz- szonyát, ám ezen hamar túlteszik magukat, de hamarosan kitűnik az is, hogy a párok nem egymáshoz valók, hát sok-sok vígjátéki félreértés és fordulat után megcserélődnek a házastár- sak, csak a játék ötödik szereplője, o narrátorként, re- zonörként végig jelen lévő költő, Jemeljan marad — nem társ, hanem — otthon nélkül, s mi abban a hitben búcsúzhatunk a négy Katáitól, hogy most már megtalálták igazi párjaikat, lelkesültségük eredményes életutat ígér nekik. A fordulatos, frappáns jelenetekben gazdag, mulattató vígjátékon mindvégig átsüt a szerző mondandója: az új társadalom még nem mentes az ellentmondásoktól, emberi konfliktusoktól, a nem ritkán még csak póz újfajta emberi tartás összeütközésekbe kerül az öröklött szokásokkal, de végül is — vígjátékot látunk! —minden jóra fordul. A rendező Szűcs János elképzeléseit igen jól segítette Gergely István kopott szobadíszlete, illetve a második részben a megosztott szoba két felének kontrasztja, a Vágvölgyi Ilona tervezte kosztümök plasztikusan jellemezték viselőiket, a színpadkép már a kezdés előtt megfelelő hangulatot teremtett (például a játéktér feletti cirillbetűs, ám magyar nyevű, korhű jelmondattal). Herédy Éva a játékhoz igen jól illeszkedő, illetve azt kiegészítő zenéjét Somló István szólaltatta meg énekkel és gitárral, valamiféle kettős szerepet is eljátszva: benne is volt a játékban mint Jemeljan, a költő, de kívülről is kommentálta, magyarázta azt songjaival. Somló most is kitűnően oldotta meg többrétű feladatát, s noha nem övé volt a főszerep, a szereplők neki magyarázkodtak, neki beszéltek, s az ő néma, vagy zenés reagálása vitte előbbre a játékot. Igen, a szereplők gyakran „kibeszéltek” a színpadról, beszéltek Jemeljanhoz és beszéltek a közönséghez is, még derűsebbé téve a játék humoros szituációit. Szűcs János rendezésében igen kellemesen szórakoztató, jó sodrú vígjátékot kaptunk, amely markánsan tolmácsolta Ka- tajev mondandóját: íme, ilyen is volt a szovjet ifjúság életében 1921-ben, ilyen konfliktusok is adódtak, így indultak a szovjet élet későbbi munkáiéi új életút- jukra, buktatók között, ám derűs hittel. Talán a második részben a párbaj-jelenet körül kellett volna valamivel több tömörítés a játék íve egyenletesebb feszültségének jobb biztosítására. A már említett Somlón kívül négy szereplője van a játéknak: a két ifjú házaspár. Érezhetően igen sok szeretettel és jókedvűen jelenítették meg figuráikat, négyük teljesítménye kitűnő csapatjáték, mindnyájan felszabadultan komédiáznak; Fráter Kata gyengédségre vágyó, a régi kispolgári szokásoktól legnehezebben szabaduló Ludmillája roppant rokonszenves jelehség. „Ellenpontja" a Sándor Erzsi megfogalmazta, mindenben csak az újat követő, szikár asz- kézisbe burkolózó Tánya, aki maga előtt is restell!, hogy nemcsak komszomolista, hanem érző ember is; igen jó alakítás. Dóczy Péter az egyik — Vászja —, Kuna Károly a másik — Ivan — ifjú férj alakjában csillogtatta meg hihető, igaz emberalakot formálni és azzal szinte szinden megnyilatkozásban nevettetni tudó tehetségét. Mind az öt szereplőt — és a premieren elénk lépett — rendezőt — őszinte elismeréssel tapsolhattuk meg az előadás végén. ICatajev vígjátéka negyedszázad után visszatalált a miskolci színpadra. Frissen, elevenen, töretlen hatóerővel; — jó szívvel ajánlható előadásban. Benedek Miklós 1 Ma este a képernyőn: Hogyan csináljunk svájcit? i Néhány hete késő esti 0 adásokban ismerkedhetünk a nálunk kevéssé ismert svájci filmművészettel. Ma este 22.15-kor az első műsorban ismét jelent; kezik a Mai svájci filmművészet cimü sorozat, ez alkalommal Rolf Lissy rendező Hogyan csináljunk svájcit? című munkájával, amelyben arról kapunk képet, hogy a svájci állampolgárság — bár megtisztelő állapot — nem szerezhető meg egykönnyen, különféle tárgyakból igen alapos vizsgát kell tenni, s olyan emberi magatartást is kell tanúsítani, hogy a döntésre jogosult hatóság ne találhasson kivetnivalót az állampolgárságra aspiráló jelölt életvitelében. Képünkön a film egyik kockája. Kinyvkslészeti kiállítás A könyvkötészet jelene és műltja címmel Váci György, nemzetközileg is elismert könyvkötőmester munkáiból és régi mesterek remekeiből nyílt kiállítás Mezőkövesden, a művelődési központban március 1-én. Az itt látható kiállítás — hazánk számos városán kívül — bejárta már Európa néhány országát, sőt a tengeren túlra, Amerikába is eljutott. Váci György művészi színvonalra emelte e régi mesterséget. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy . megrendelői között nemcsak az Országház hivatalait, az Országos Széchényi Könyvtárat találhatjuk, hanem számos államfőt, sőt az angol királynőt is. Évek óta gyűjti a régi könyvkötőmesterek remekműveit is. Ezekből és saját könyvkötészeti remekeiből szeretné létrehozni a könyv- kötészeti múzeumot, gyűjteményt. A kiállítással pedig — amelyet az érdeklődők március 15-ig tekinthetnek meg — híveket szeretne toborozni e szép mesterségnek, no és a könyv, a szép könyv szeretetét is szeretné látogatóiban erősíteni. Könyvekről Az MSZMP szövetségi politikája Mikor utazzon a kollégista? Hogy mikor utazzon a kollégista? A kérdésre csöppet sem könnyű a válasz. A minisztérium által kiadott — tanév elején kiadott — tájékoztató szerint lehetőleg szombaton. Indokolt esetben elengedhetek pénteken is. Pontosabb szabályozás nem létezik. Még mindig nem létezik. A kollégiumok a megadott lehetőségeken belül próbálnak egyensúlyozni. Például úgy, hogy aki távolra utazik, esetleg átszállással, azt pénteken hazaengedik. Azután jutalmazásra is felhasználják a pénteki utazást, akinek a tanulmányi eredménye jó, az korábban utazhat. De akár így, akár úgy, lehetőleg ragaszkodnak ahhoz, hogy a péntek délutáni szilenciumon — kötelező tanulási idő — még részt vegyenek a gyerekek. Hazautazás ügyben egyébként szülői levél alapján kezdtünk nyomozni. „Mon-. dánunk sem kell — így a levélíró —, hogy péntek délután . a gyerekek nehezen látnak hozzá a tanuláshoz. A kollégiumi nevelőtanár minden erőfeszítése ellenére, mert látják szerencsésebb társaikat, akik már péntek délután hazautazáshoz készülődnek. Gondolatban már ők is utaznak, s képtelenek teljes erővel odafigyelni a tanulásra ... Vagy úgy gondolják, hogy talán a hajnali 5 óra nem lehet fárasztó gyerekeinknek a hazautazásra? (Éjszaka alig alszanak, mert félnek, hogy lekésik a vonatot.) 6 óra 15-kor van az ébresztő a kollégiumban. Milyen jó lenne, ha már szombaton és vasárnap otthon aludnának. Pihentebben kezdenék a hetet.” Nyilvánvaló a szülői aggodalom. Amit tisztelek is nagyon. Akárcsak a ragaszkodást, hogy a hét végét együtt töltsék. Jó ez, egyébként ezt szolgálja többek között az ötnapos iskola bevezetése is. Szombat, vasárnap legyen együtt a család. Szervezzenek közös programokat, végezzék el együtt a házi munkát, legyen idő beszélgetésre. Ami különben is különösen, akik. vagy utazással kezdik, vagy fejezik be a hetet. De maradjunk a/, előbbinél. Mármint annál, hogy nem készülnek a gyerekek a hétfői órákra. A tapasztalat szerint ugyanis mai- pénteken délben kitör a szabad szombat. A kollégista úgy érvel — erről egyébként a levélben is szó volt — a miskolciaknak sem írja elő senki, mikor tanul. Csakhogy a miskolci diák —. a helyben lakó diák — a hét vége bármelyik órájába besuszterolhatja a tanulást. A kollégisták többsége pedig egyszerűen haza sem viszi a könyveit, a füzeteit. Hogy ez így van, arra a központi leánykollégiumban mondták el az egyik legszemléletesebb példát. Igazi vita-csata alakult ki amiatt, hogy vasárnap este tíz órakor villanyoltás van a tanulóban. A kollégisták általában este 8- ra futnak be, kilenckor lemennek tanulni. Hát egy óra manapság tényleg kevés egy teljes és alapos hétfői felkészüléshez. Arról már ne is szóljunk, hogy mit ér? . Az iskola és a szülő is jogosan kérdez, ha azután sorozatosak a rossz jegyek — mit csinál a kollégiumi nevelőtanár? Az kérem, a lehetőségeken belül próbálja teljesíteni a kötelességét, a hivatását. Ha hagyják, ha tudja. Egyébként sajnálatosan nemcsak kollégista-ügy a hétfői tanítás csökkent értéke. Csakhogy egyre nehezebb elviselni. Mert az ötnapos tanításra való áttérés feszítettebb tempót diktál különben is. És négy nap valóban elégtelen a munka elvégzésére. Mondom, értem én a szülői aggódást meg a ragaszkodást is. Csak -azt nem tudom, jól aggódnak-e mindig a szülők. Bántás ne essék, ebben a levélben sem volt szó arról, hogy idehaza majd tanul a gyerek. Arról viszont igen. hogy péntek délután az istennek sem! A gazdaságban mi, felnőttek már kezdjük megtanulni; a munA közelmúltban került a könyvesboltokba a politikai könyvkiadás egyik újdonsága: Az MSZMP szövetségi politikája című munka. Borsodi szerzője: dr. Vancza János kandidátus, a megyei oktatási igazgatóság ' helyettes vezetője a történelmi előzményekre utalva mutatja be a szövetségi politika változásait 1956 és még inkább 1956 után. Ezért nem csupán a mai kérdésekre koncentrál, hanem a folyamatot is érzékelteti. Épít mindarra, amit az egyes tudományágak külön-külön feldolgoztak: struktúravizsgálat, érdekkutatás stb., de alapvető módszere és érdeme a komplex megközelítés. Vizsgálja a szerző a szövetségi politika objektív és szubjektív tényezőit, elemző módon bemutatva mai társadalmunk osztálystruktúrájának létrejöttét. Felvázolja az egyes osztályok alapvető érdekeinek egybeesését, de jól látja és érzékelteti a meglévő részérdekek különbözőségét is. Tárgyalja a szövetségi politika fejlődésének szakaszait, s ezen belül a fejlett szocializmus építése során kialakult új vonásokat. Külön figyelmet fordít olyan kérdésekre, mint az érdekazonosság, véleményazonosság, cselekvési egység, a szocialista demokrácia kiszélesítése, a párttagok és a pártonkívüliek együttműködése. Foglalkozik a kötet a szövetségi összefogás szervezeti keretének, a Hazafias Népfront mozgalom tevékenységével, s mindazokkal a területekkel, amelyek ebben a kérdéskörben a köznapokat jelentik. Befejezésül — nagyon aktuálisan —• az osztályok és rétegek közeledésének gazdasági oldalát vizsgálja a szerző. Körültekintően tárgyalja a különböző tulajdon- formákat, a szocialista tulajdon alapvető formáinak továbbfejlesztését, a jövedelemelosztás jelenlegi és távlati lehetőségeit. E fontos és időszerű, a közélet érdeklődésének középpontjába került kérdéseket tárgyaló könyvet haszonnal forgathatják a napi politika iránt érdeklődők éppúgy, mint pártmunkásak, oktatók és tanulók (Kossuth Könyvkiadó). P. J. különösen indokolt, ha esténként nincs mód megkérdezni a gyereket: fiam, mi történt ma az iskolában? Van azonban ennek az utazás körüli vitának egy olyan fonáksága, amelyről nem divat, (nem sikkes?) szólnunk. Legfeljebb a pedagógusok feszülnek meg a hétfői tanórákon. Olyannyira, hogy egyenesen istencsa- pásnak érzi, aki hétfőn kap órát. Tudniillik a hétfőre nem készülnek a gyerekek. És fáradtak is. Mármint azok kanap — munkanap. Akár hétfő, akár péntek a neve. Hajlamos vagyok úgy fogai* mazni, ideje lenne az iskolában is érvényt szerezni ennek. Akkor talán az a sokat emlegetett túlterhelés is kisebb lenne. Egyenletesebb elosztású. Ami nem zárja ki, hogy nyíltabb fogalmazás kellene végre a hazautazásokhoz. Apropó; ha péntek délután tanulnának a gyerekek, a hétvégi együttlét is zavartalanabb lenne. Csutorás Annamária Dallam egy hangra Először láthattuk a Magyar Színkör produkcióját megyénkben. Február utolsó napján az erdélyi író mo- nodrámájának és Bessenyei Ferenc játékának tapsolt a ieninvárosi közönség. A Színkör — neve még nem nyert polgárjogot a köztudalban — kisszövetkezet a színpadon; olyan ismert nevű művészek a tagjai, mint Hau- mann Péter, Bánffv György és természetesen Bessenyei. A kultúrmisszió, amelyet hitvallásuk szerint szeretnének betölteni azzal, hogy működésbe hozták fölös energiáikat, a magyar színjátszás új távlatait nyithatja meg. A Dózsa volt a Magyar Színkör első bemutatója. Január 22-én Budapesten, a Kossuth Klubban Sík Ferenc rendezésében, Szervátiusz Tibor eleven, de kissé didaktikus díszletei között került színre a végvári vitézből lett parasztkirály monológja. Az 1514-es felkelés vezérének története ismert, talán túlon-túl is ismert ahhoz, hogy Székely János drámájának hősét csak mint a kor jellegzetes, mégis nagy hatású, évszázadokat átívelő jelentőségű figuráját fogadjuk el. Bessenyei, aki már eljátszotta történelmünk valamennyi nagy formátumú alakját, most is rutinos biztonsággal törekedett arra, hogy eggyé váljon a szereppel, alakot öltsön, mint Dózsa György. Az a monumentális és falrengetö hang, amely a mélyebb, lelki rezdülésekre érzékeny monodráma színpadát uralta, har- sánysága miatt inkább megijesztett, mintsem lenyűgözött. Dózsa, aki egyedül van,’ aki magányos, elhagyatott a végeken éppen úgy, mint püspöke, ura előtt, tétova, gondolkodó a csatamező halottal között- — valódi ember, akinek a darab néhány nagy pillanatában elhisszük igazát, s valóságos bálvány- nyá növekszik. Anekdotázó, ha kell, kedves és cinikus, ha úgy hozza a szükség. A címszereplő elfáradásai, kifulladásai, kiábrándultságai már ismerősek, hiszen nagy magyar hősszerepek régi ruhadarabjait ölti fel Dózsa bőrzekéje fölé. Pedig az önmagában is öltöztetett vfijl- na. A kiválasztott ember töpreng Székely János szavai által elemi erővel, felismerve eszközmi voltát és a hát- raarc lehetetlenségét. Tóth Imre László
