Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

<9 1983. március 1., Scedd A képernyő előtt Varázstoll mások Kiseb János — így, egy bével a neve végén! — egy át­lagos magyar vállalat nagyon is átlagos szellemi munka- vállalója, a hajdani orosz csinovnyikok mai magyar kör­nyezetbe átplántálódott utódja, aki becsülettel és túlzott tisztelettel-szerénységgel látja el a maga nem túl jelentős munkáját, tűri osztályvezetője packázásait, aztán egyszerre ő lesz a vállalat életének központi alakja, tőle kezd félni mindenki, őt léptetik elő villámgyorsan, őt udvarolják kö­rül, őt hívják meg a vezérkar házibulijaira, mert Kiseb kartárs ócska, tisztes apjától örökölt, régimódi töltőtolla varázserővel bír, akire és amire ezzel az írószerszámmal rámutatnak, „megigazul”, azaz a lopott holmik visszake­rülnek eredeti helyükre, és egy olyan kollektívában, ahol túl sok a lopás, ráadásul a ■ lopások szinte főnöki jóváha­gyással történnek, a varázstoll jelenléte és purifikátori ügy­ködése bizony felzavarja a poshadóan csendes, sok mindent elfedő vizeket. Baráth Lajos írta a minap látott Varázstoll című tévéfilmel, és abból Oláh Gábor rendezett hetvenöt perces látnivalót. Amiről szól ez a film, noha már köz­hellyé kopott szituációk is sorjáznak benne, sajnálatosan valós, hiszen a vállalati anyagból épült nyaraló, a vállalati költségre vásárolt szőnyegpadló a magánlakásban, meg a tpbbi látott eset nemcsak írói fikciókból ismert, hanem a büntetőbírósági, meg vállalati fegyelmi anyagokból is. Az igazmondás kikényszerítése az irodalom vissza-visszatérő motívuma — gondoljunk például Karinthy Frigyes bűvös székére —, ám ez mit sem von le Baráth írói ötletének értékeiből. Jóllehet a varázstoll rendszeres igazságtevése irreális, a látott keretben mégsem szakadt el a történet a valóságtól, mert az ismertetett visszaélések nagyon is reáli­sak — ismereteink szerint. Ha Oláh Gábor egyenletesebb tempót tudott volna a filmnek diktálni, a kellemesen szó­rakoztató képsorokat nem váltotta volna nemegyszer a játék sodrának teljes lelassulása, leülése, még jobb lett volna. Telitalálat volt Kiseb kartárs szerepét Kovács Já­nosra osztani; mindvégig azt a lcishivatalnokot tudta meg­mutatni, aki alapvetően becsületes, a naivitásig az, s aki tiszta hittel tesz mindent. S a többiek is jól ráéreztek e szatirikus játék ízeire. Egészében kellemes játékot kap­tunk. * Nem tudnám összeszámolni, hányadszor láttam a Vala­hol Európában című filmet. Vasárnap délután Somlay Artúr születésének századik évfordulójára emlékezve tűzte mű­sorára a Televízió ezt a harminchat év alatt értékeiből mit Bem vesztett alkotást. Láttam már 1947-ben, amikor Rad- ványi Géza a Magyar Kommunista Párt megbízásából al­kotócsoportot szervezett és megrendezte a napjainkban már klasszikus értékű művet. A film harminchat éves, az euró­pai béke két évvel idősebb. Ám a világháború után szülők, hozzátartozók nélkül, elhagyottan kódorgó, a háború igazi veszteseit jelző gyerekek története ma is figyelmeztet: nem lehet még egyszer olyan eset, amely gyermekek elárvulását hozza magával, nem lehet háború, pusztulás. Művészi me- mentó be o film, amit nem lehet elégszer bemutatni mozi­ban, képernyőn! Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, az akkor még gyerek Harkányi Endre és nem utolsósorban a fel­nőtt társadalom, a humanista társadalom felelősségét meg­jelenítő Somlay Artúr alakítása újra, meg újra megfog, úgy hat, olyan nemes izgalmat ad, mintha először látnám. Igen jó, hogy a Magyar Televízió ezzel a filmmel tisztel­gett a százéves Somlay emléke előtt. * . Nehéz követni a műsorszerkesztés koncepcióját a Krónika című adás egyes folytatásainak sugárzásában: nem tudni, minek alapján kerül egyik-másik folytatás a második mű­sorba, ítéltetik sokkal kisebb nézettségi, megismerhetési lehetőségre. A sorozat eddig sugárzott része néhány vitat­ható részlete ellenére is jó segítője történelmi tisztánlátá­sunknak, a magyar katonák és munkaszolgálatosok ukrajnai pokla négy évtized utáni megítélésének, s ha az eddig látottak természetszerűen adósak még a teljes képpel, sok­sok részlet igen markáns vonásokkal járul hozzá annak a hatalmas tablóképnek megrajzolásához, amely majdan a magyar katonák és munkaszolgálatosok második világhá­borús ukrajnai életét tükrözi. * Szokatlanul vérszegényre sikeredett a minap Árkus József műsora, a Parabola. A kitűnő szilveszteri Szuperbola élmé­nyének jó emlékét ez az erőltetett rájátszás nem fényesí­tette fel. Sőt... Egyébként a riói karnevál szép hölgyeit másnap A Hét adásában is láthattuk. De ebben az elsőség a Paraboláé'... Benedek Miklós Hamarosan láthatjuk: Mint oldott kéve bárói család; s a három fiú­Ma este premier a Játékszínben: A kör néiysziiesilése Néhány mondat a barátságról O CSEREPOVECIEK ÉS AZ LKM-ESEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE ® NEMZETKÖZI OLVASZTÁRTALÁLKOZÓ ® TANULMÁNYUTAK, MUNKÁSCSERE-AKCIÓK Sárközi György történelmi regényének televíziós válto­zatát hét részben, hét egy­mást követő héten láthatják a tv-nézők. Az író talán legna­gyobb vállalkozása ez a gran­diózus alkotás, amelyben megéled Mednyánszky Cé­zár életregénye, s mögötte az 1848 előtti időszak ma­gyar világa. Sárközi György mindent ismert és mindent feldolgozott ebben a regény­ben, amit Mednyánszky Cé­zár életéről, családjának sor­sáról tudott. Fantasztikus regény Med- myánszky Cézár élete. A csa­ládi háttér is eleve izgalmas. Ott él a Felvidéken egy len­gyel eredetű, magyarrá lett testvér egymást múlja felül tehetségben: Eduárd, László és Cézár. Lászlóból a sza­badságharc mártírja. Cézár­ból pedig az egyház hű pap­ja, majd a forradalom tá­bori főpapja és az emigrá­ció kalandos hőse lesz. A vele történteket mintha Jó­kai fantáziája formálta vol­na. Pedig nem a képzelet szülötte ő, hanem a nagy idők teremtménye. A kor hő­se. A tévé hétrészes [sorozatá­nak forgatókönyvét Nemes- kürty István készítette. A film készítését Révész György vállalta. Nagy ambícióval vé­gezte a munkát. Sűrűn követik mosta- 9 nában egymást a be­mutatók a Miskolci Nemzeti Színházban. A feb­ruár 18-i Agónia és 21-i A szabin nők elrablása után most a színház harmadik já­tékhelyiségében. a Játékszín­ben lesz ma este bemutató. Katajev játéka, A kör négy­szögesítése kerül színre most Szűcs János rendezésében. A szovjet író immár egész vi­lágot bejárt darabját éppen huszonöt évvel ezelőtt már Vidám farsang A helyszín: a miskolci Gyermekváros. Színes forga­tag, kicsik és nagyok, kipi­rult gyermekarcok. A népes közönség között vannak a pat­ronáló vállalatok küldöttei, volt lakók, tanítványok, akik már kirepültek és most itt ülnek óvodás, sőt iskolás gyermekeikkel, mert ez ün­nep nekik is, évről évre úgy jönnek „haza”, mint a szü­lői házba. A műsor a hercegi pár be­vonulásával veszi kezdetét, ötletesebbnél ötletesebb, ma­guk készítette jelmezekkel vonulnak fel a gyerekek, egyikük-másikuk magabizto­san, van, aki félszegen, de látni rajtuk, sokat akarnak nyújtani. A már negyedikes gimnazista Juhos Éva a „for­gatókönyvben” nem szereplő, de számára — ahogy mondta — fontos számot, dalt adja elő. A kislány énekel, hangja halk és mégis betölti a ter­met: Anyám az élet te vagy Inekem játszotta színházunk, igaz, akkor Négy bolond egy pár címmel. A vígjáték a huszas évek elején játszódik a Szov­jetunióban, az az új társada­lommal éppen még csak is­merkedő lelkes fiatalok éle­tének egy sajátos szeletét mu­tatja be két szerelmespár életében. Képünkön a játék öt szereplője: Fráter Katalin, Dóczy Péter, Somló István, Kuna Károly, Sándor Erzsi. Feléd nyújtom most [a két kezem Árváknak árvája magam [lettem én Anyám jöjj hát felém... A közönség elérzékenyülé- se lassan vidámságba csap át, amikor megjelenik a kis csetlő-botló magányos ka­csa. A kacsatáncot még csak próbálgatva járja, a százlábú hernyó, a kalóz, Breki, utca­seprők. A Gyermekvárostól nehéz az elszakadás a nevelőnek is, Ónodi Csilla testnevelő tanár már megvált az inté­zettől, de vissza-visszatér, és nem is egyedül, mert a 8. sz. selyemréti iskola jól fel­készült tánckarával jött el vendégszereplésre, nagy tap­sot kapnak, megérdemelten. A zsűri nem vádolható el­fogultsággal. Az első díjat az ötös ikreknek, a másodikat pedig, 10 éves a Gyermek- város jelmezeknek ítélte oda. A sok csillogó szempár az ajándékként átadott babák­ra. játékokra is boldogan ne­vet, de a sikerélmény az, ami mindent felülmúl... A miskolc—diósgyőri mun­káshagyományok számos vo­natkozásban kötődnek a Szov­jetunióhoz, a szovjet embe­rekhez, Talán ez is magyará­zata, hogy a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gép­gyár dolgozói az országban elsők között alakították meg a Magyar—Szovjet Baráti Társaságban kollektív tagcso­portjait. Ennek kerékében, több mint egy évtizede szoros kapcsolat fűzi össze a két testvérmegye, Vologda és Borsod dolgozóit. — A testvérkapcsolat je­gyében a Lenin Kohászati Művek dolgozói elsőként a moszkvai Sarló és Kalapács Kohászati Művek munkásai­val vették fel a kapcsolatot — mondja Koszt y Lajos, az LKM szociális igazgatója, az MSZBT Országos Ügyvezető Elnökségének tagja. — Ké­sőbb, a szovjet kohászszak­szervezet javaslatára a kap­csolatot három-négyévenként más-más szovjet nagyüzemre, gyárra is kiterjesztették. így jött létre öt évvel ezelőtt a Cserepoveci Kohászati Mű­vekkel az az együttműködés, amelynek keretén belül már nemcsak üdültetés, tapaszta­latcsere, hanem úgynevezett munkáscsere-akció is szerepel a programokban. Jól bevált formája, hogy a két gyár dol­gozói, elsősorban olvasztárok és hengerészek néhány hétre ellátogatnak egymás üzemé­be, ahol mint vendég dolgo­zók, a gyakorlatban ismer­kedhetnek meg a sajátos munkamódszerekkel, eltérő technológiai folyamatokkal. A diósgyőri kohászok tulajdon­képpen Cserepeveeben tanul­mányozták először a konver- teres acélgyártást, amelyet azóta már nálunk is alkali maznak. A munkáscsere-akciókon, a csereüdültetéseken és a ta­nulmányutakon kívül juta­Megszoktuk, hogy a mező- gazdasági könyvhónapokra számos, a nagyüzemet és a kistermelőket egyaránt ér­deklő szakkönyvvel rukkol elő a Mezőgazdasági Könyv­kiadó Vállalat. így volt ez az idei könyvhónap alkalmából is, hiszen a rózsahajtástól kezdve az élővilág evolúció­jáig, a biológia, a mezőgaz­dasági termelés szinte min­den területét felölelték a megjelentetett műveit. A mezőgazdasági könyvhó­nap kiadói szempontból két­ségtelenül a könyvek megje­lenésének legjelentősebb idő­szaka, legjobban bizonyítja ezt a kiadott könyvek nagy száma. Ám ez nem jelenti azt, hogy az év többi idő­szakában ne jelennének meg művek a mezőgazdasági kiadó gondozásában. Bizony­ságul néhányat ismertetünk azok közül, amelyeknek meg­jelenése a közeljövőben vár­ható, s úgy véljük felkeltik olvasóink érdeklődését. Minden évben rendszeresen megjelenő kiadvány a nö­vényvédő szerek és műtrá­gyák jegyzéke. A Növényvédő szerek, műtrágyák 1983 című mű a korábbi évekhez ha­sonlóan tartalmazza az or­szág területén felhasználásra engedélyezett szerek legfon­tosabb adatait, s a velük kap­csolatos tudnivalókat. Nem­csak a nagyüzemekben dol­gozó szakembereknek ad gya­korlati információkat, hanem lomutakon is részt vehetnek a Lenin Kohászati Művek munkáskollektívájának kül­döttei. Hajnal János, az LKM acélművének olvasztára az el - múlt év decemberében már másodszor volt tagja annak a küldöttségnél!;, amely ré­szese lehetett a Szovjetunió­ban megtartott nemzetközi barátsági olvasztásnak. — Örömmel értesültem ar­ról, hogy engem is jelöltek a küldöttség tagjának. Annál inkább, mert a hetvenes évek végén már voltam egy ba­rátsági olvasztáson. Minden szocialista országból három­tagú delegációt hívtak meg a Szovjetunióba. Szerencsés voltam, hogy a közel tizen­hétezres kollektívából ismét rám esett a választás. Él­ményben gazdagon tértünk haza. Változatos programja­ink egyike volt a munkás­gyűlés, a íolyamatos öntőmű megtekintése. A cserepoveci gyár, ahol a találkozó volt, sokkal nagyobb, mint a Le­nin Kohászati Művel!. Hat kilométer hosszú, négy kilo­méter széles és közel har­mincezer dolgozó számára biztosít munkát. A mi nyolc­vantonnás konverterünkkel szemben ott négyszáz tonna befogadóképességű konverte­rek vannak. Az igazán nagy élmény persze a közös öntés volt. Annak az adagnak a le­gyártása, amelyben minden delegáció tagja részt vett. Ezt juttatja eszünkbe majd a Hős kohász emlékérem, ame­lyet szovjet vendéglátóinktól kaptunk. Az ott töltött idő­szak alatt, személyes barát­ságot is kötöttünk, sőt talál­koztam olyan két szovjet munkással, akikkel korábban, a magnyitogorszki olvasztá­son is együtt voltunk. Újabb barátságot pedig észtországi fiatal olvasztárokkal kötöt­tem, akikkel azóta is tartjuk a kistermelők széles táborá­nak is, hiszen ma már a há­zikerti kertészkedés sem képzelhető el szakszerű nö­vényvédelem és korszerű táp­anyag-utánpótlás nélkül. Entz Béla: Változó Balaton cfrnű könyvét bárkinek ér­demes lesz kézbe vennie. -A szerző híres Balaton-kutaló család tagja, s mint ilyen el­kötelezett szerelmese a tónak. Olvasmányosan megírt köny­véből megismerheti ük a ba­latoni táj kialakulását, a tó és környéke élővilágát, meg­tudjuk mik is azok a tanúhe­gyek, szerkövek, s mi is va­lójában a kecskeköröm. Meg­ismertet a jégi halászattal, a vizet tisztító állatokkal, a nádvágás titkaival és még 'számos, a Balatonhoz kap­csolódó érdekességgel Félig-meddig sportkönyv Fehér Dezső és Török Imre szerzőpáros könyvié a Száz­éves a magyar ügetőverseny­zés (1883—1983). Mint azt a cím is elárulja, idén ünnepli századik évfordulóját a ma­gyar ügetőversenyzés. Az eb­ből az alkalomból készült mű a kocsiversenyzés őstörténe­tétől kezdve a hazai hivatá­sos versenyzés megindulásán át megismertet az ügetőlófaj­tákkal,' beavat a lóverseny­zést kincsesbányának tekintő ügyeskedők világába, s ter­mészetesen a versenyzés sok szép, izgalmas mozzanatáról is képet ad. (ha) (Fotó: Jármay) a kapcsolatot. (inonos) 3 mezőgazdasági kiadó terveiből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents