Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

1983. március 26., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Textilipari múzeum létesül ■yBudapesten 1068-ban hoz­ták létre azt a társadalmi bizottságot a, Textilipari Mű­szaki. és Tudományos Egye- . sülét keretén belül, amely megindította a Textilipari Múzeum létrehozását előse­gítő, munkálatokat. A Tex­tilipari- Múzeum a textilelő- áUítással, a textilipar hazai kialakulásának fejlődésével, a. memzetküzj fejlődéssel való összefüggéseinek történeti feltárásával,' tárgyi és do­kumentációs emlékek felku­tatásával, gyűjtésével, őrzé­sével, nyilvántartásával, ál­lagvédelmével, feldolgozásá­val; . bemutatásával kíván foglalkozni á múzeum tu­dományos és ismeretterjesz­tő munka segítségével. A- leendő ‘múzeum felhí­vással ■ fordult az ország va­lamennyi 1 textilüzeméhez, hogy nyújtsanak segítséget a:‘■dokumentumok gyűjtésé­ben. A Textilipari Múzeum a hetvenes években ideigle­nesen egy budapesti zsina­gógában működött, ez az épület műemlék, átalakítani nem volt szabad, innét el kellett költözni. 'Jelenleg Bu­dapesten. a XIII. kerület­ben, a Rajit László utcában kaptak helyet véglegesen a szanálásra került Gyapjú- mosó- és (Szövőgyár épületé­ben. Az átépítési munkála­tokat a Könnyűipari Szere­lő- és Építőipari Vállalat végzi. Az átépítés befejezé­sét 1083—84-re tervezik, és az ünnepélyes megnyitásra 1985-ben kerül sor. Több évezredes múltja van a textilelőállításnak, ez az egyik legfőbb és legősibb emberi tevékenység. A Tex­tilipari Múzeum munkatár­sai szorgalmas munkával gyűjtik a textilipari értéke­it, • a Miskolci Pamutfonoda gépeket és tárgyi dokumen­tációkat biztosított részükre. Toitári haniverseny kicsikeek és nagyoknak A zeneiskolák hangulata mindenkor sajátos, hiszen a zené tanítása önmagában is megkapó. Az egyik teremből zongora, a másikból hegedű, a harmadikból fagott hangja szűrődik ki a folyosókra. Va­lóságos kavalkád. de itt ez csöppet sem kellemetlen. A miskolci Egressy Béni Ze­neiskola tanárai több száz miskolci és Miskolc környéki gyereknek az ujjaeskáit il- lesztgetik a billentyűkre, a vonóra; az itt dolgozó taná­rok reggeltől estig az épület­ben élnek. így helyes; élnek, hiszen • zenét oktatni nem le­het munkaköri kötelességből. Közülük sokan tehetséges mu­zsikusok, noha a diplomájuk nem pódiumra, hanem kated­rára jogosít. De itt katedra. sincs, csak egy szék a növen­dék mellett. Érthető, hogy ők is szeretnek zenélni, a maguk 4* a mások örömére. Mosta­nában este, amikor a gyere­kek hazamennek, összeülnek a tanárok. Leülnek a ked­venc hangszer mellé és gya­korolnak. Most Vivaldi, Schubert, Te­lemann, Chopin, Puccini, Goldmark, Fauré, Milhaud és ' természetesen Bartók müveit gyakorolják az Egressy Béni Zeneiskola tanárai. Március 29-én lesz a koncertjük, egy szürke hétköznapon, kedden este fél 8 órakor, a Zenepalo­ta Bartók-termében. Meghí­vót kaptak a növendékek, akiknek bizonyára nagy él­mény lesz látni,, amint a tanár ünnepi’ ruhában hangszert fog a kezébe'. Ter­mészetesen nemcsak a növen­dékeket várják az esemény­re, hanem mindenkit, min­den zeneszerető gyereket és felnőttet. L. Gjr. f (Folytatás az 1. oldalról} í A sportcsarnok többcélú hasznosítás során javítja az Encs községben tanuló 1800 közép- és általános iskolai diák testedzési, sportolási le­hetőségét, a tömegsport fej­lesztését; otthonául szolgál­hat különböző kulturális és politikai rendezvényeknek. Amikor e létesítményt átadom, kívánom, hogy sok becsületes küzdelmet vívjanak falai kö­zött és szolgálja e csarnok a fiatalok egészséges nevelését, segítse .az egész járás politi­kai, kulturális munkáját, Mindezekhez sok örömet, erőt. és egészséget kívánok a me­gyei pártbizottság és a megyei tanács nevében — mondotta. Az avató beszéd elhangzása után dr. Ladányi József jel­képesen átadta a sportcsar­nok kulcsát Búzás Lászlónak, a nagyközségi tanács elnö­kének. Az ünnepség további részé­ben kitüntetéseket adtak át az építkezésben legjobb ered­ményt elért kollektíváknak, brigádoknak és személyeknek. A KISZ Központi Bizottsága az Encsi Váci Mihály Gimná­zium KISZ-bizotitságának a KÍSZ KB Vörös Vándorzász­laját adományozta. Az ünnepség a mezőköves-, di Matyó népi együttes szín­vonalas műsorával ért véget. Társadalmi munka után a főnyi iskolások A jövő évi termés reményében Tavaszi dombokon Derűs kép fogad bennün­ket: csapatnyi, egészségesen fáradt, egészségesen éhes kisiskolás — gereblyévet, metszőollóval, kosarakkal, irtókapával felszerelkezve '— szalad az iskola felé. Fiatal tanárnőjük, Fehér Jánosné regulázza őket, ma­radjanak az út szélén, mert teherautók jönnek egymás után. — Tanítási szünet van. Hetekkel ezelőtt megbeszél­tük, hogy a mai napon rendbe tesszük a faluszéli ligetet. Túl vagyunk rajta. Ma minden gyerek hozott magával két nagy friss to­jást, Most azért szaladunk olyan nagyon, mert óriási rántottat akarunk sütni az iskolában. Lehet, otthon már nem is ízlik a rántot­ta, de a közösen készített biztosan nagyon finom lesz. Kifúrjuk a tojásokat, ki­fújjuk a tartalmát, aztán a héjakból gyönyörű hímes tojást készítünk. A főnyi iskolába 28 gye­rek jár. közülük kilenc.en Mogyoróskáról és Regééről járnak ide. Tehát körzeti ez a kis Iskola, ahol az első és a harmadik, a második és a negyedik osztály egy csoportba tartozik. A fő­nyi ötödikesek már kollé­gisták Göncön. — Okosak, értelmesek voltak régen is a főnyi gye­rekek, közülük sokan ju­tottak megbecsült munka­körökbe. Gondolom, a mai gyerekek az őseiknél egy fokkal még értelmesebbek, hiszen így van ez világ­szerte. A tévé, az újságok építik a gyerek szellemét egy bizonyos fokig. Ám az is igaz, hogy a gyerek be­felé fordul, hiszen az élet nem ér föl egy tévéfilm­mel. Megkeseredett, szomo­rú pedagógus vagyok, 1943- ban jöttem- ide tanítani a szülőföldemről, Nógrádból. Tíz év múlva iskolaigazga­Az ősi pincesor tó lettem. Tehát részt vet­tem az iskolák szocialista átszervezésében. A férjem annak idején tanácstitkár volt, megbecsült, tisztelt ember, mert sokat tett a faluért. Orvosi lakás, mű­velődési ház. könyvtár épült azokban az években, -hida­kat építettünk még, utakat renováltunk. Én meg haj­nalig ültem az íróasztalom mellett, mert elkapott a kor szelleme és újat, mindig’ újat akartam. Most — törli meg a szemét Magyar Jó- zsefné — vannak tanitvá- nyaim, akik rám néznek az utcán és nem köszönnék. — Valami. nyavalyás, féreg étté be magát ebbé a fa­luba. Sok a .perpatvar, az intrika ... .— Mi nem kérünk ingyen semmit. A mi kertünkben megterem az összes gyü­mölcsfaj, ami ezen a tájon honos. Iia beköszönne egy- egy gyerek, úgy gyümölcs- éréi; idején, itt minden jó­ban része lenne... — súg­ja a felesége háta mögött Magyar József. Hátán kapával jön szem­be velünk a 64 éves Szász Ahtal bácsi. Dolgozni volt a lánya portáján. Megkapó a kitárulkozása. — Székely vagyok, Sepsiszentgyör- gyön születtem, a háború vetett erre a vidékre. A jó feleségem kötött ide. Gye­rekünk nem lehetett, így hát vettünk egy pici lányt 28 évvel ezelőtt Révleány­váron. — Talán örökbe fogad­ták? — Persze, persze, örökbe is fogadtuk, de annak ide­jén a szülőanyja egy kisebb vagyonőrt adta el nekünk. Ma kétszer annyit is adnék ezért a kislányért, aki ki- lenchónaposan is a gyö­nyörűségünk volt, ma pedig az egész családja a sze­münk fénye. Megajándéko­zott. minket két unokával. És a szeretetével. A gyere­keit is úgy neveli, olyan szépen, ahogyan mi őt. Eb­ben a faluban nem sok ember mondhatja el magá­ról. hogy itthon élő gye­reke van. Én igen ... Egy férfi vadonatúj hor­dót tol egy kiskocsin. A nyomába szegődünk. Átug­runk a Bors patakón és el­érkezünk Fony legősibb szegletéhez, néhai Patay Sámuel nemes úr birtokai­hoz. Megvannak az egykori teraszos művelésű szőlők maradványai. Ferencsik Jó­zsef, az új hordó tulajdo­nosa szívesen beszél a pin­cesorról. — Itt nem voltak szántók, amiket a Tanács- köztársaság alatt, vagy a felszabadulás után feloszt­hattak volna. A mi vidé­künk szőlőből és gyümöl­csösből áll. Apám szőlőt kapott és . pincét. Nézzék csak meg, 37 méteres. Le­botorkálunk. gyufákat gyújtogatunk és tréfából jó estét kívánunk annak az embernek, aki utánunk jön. Alii pedig utánunk jött. Márton Béla, a December 4. Drótművek leszázalékolt karbantartó lakatosa. Egy gépnek a hirtelen beindítá­sa váltotta ki nála az epi­lepsziát. — Sok nálunk a leszáza­lékolt ember — mondják többen is a faluban. — Későn kezdtük az ipari munkát, nem szoktunk hoz­zá. A falu. Voltak szép idők. amikor 1300 lélek élt itt. Most senki sem tudja a pontos lélekszámot. van aki 500-na, van aki 700-ra be­csüli. Lengyel Istvánná, a tanács hivatalsegédje mesé­lt, hogy lehangoló volt a legutóbbi falugyűlés. Értik, értik az emberek, hogy ke­vés pénz jut fejlesztésre, de hogy' évek óta semmi... Most társadalmi munkában építenek egy gázcseretele­pet. A szeszfőzde, a falu egyetlen üzeme teljes gőz­zel dolgozik. Bért fai János főzdefőnök mondja, hogy áz idei szezonban mindenben rekorder lesz. Mennyiség­ben. minőségben és időben is. mert elhúzódik a tavasz végéig. Dermesztőén hideg. ám kristálytiszta forrásvízben mossa a háziszöttes szőnye­geket egy fiatal lány, Iván Katalin. — Első éves va­gyok a számviteli főiskolán. Három napot töltök itthon, nyakunkon a húsvét, bese­gítek anyukámnak a nagy­takarításba. — Milyennek» látja a fa­luját? — Kissé szomorúnak, egyre öregebbek az embe­rek. egyre kopottabbak a házak. Csak a határ fiata­lodik meg a tavasszal. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Forrásvízben tisztul igazán a házi szövésű Kellemes a fonyiak ivóvize, de kevés van be- szönycg. löle. Az avatóünnepség résztvevői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents