Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-23 / 69. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 19S3. március 23., szerda „Ki látta a kulcsot?” avagy ifjúság, szórakozás, kérdések — „Az ifjúság tömegszórakoztatásának színvonala hullámzó, általában nem kielégítő. Kialakult gyakorlata, módszerei nem eléggé gazdagok, feltételei nem kedvezőek, az igények pedig nagyon változók. A községekben általában szegényesek, egyoldalúak a programok, szűk keresztmetszetű a kínálat. Ennek ellenére jelenleg a feltételek számottevően nem javíthatók.” — Ez a megállapítás Mezőkövesd városban és a járásban szerzett tapasztalatok alapján fogalmazódott meg. Megtárgyalta e témát a városi-járási párt-végrehajtóbizottság is. Az ifjúság szórakozásáról nem csupán itt gyűjtötték össze a tapasztalatokat, az elmúlt esztendőben, megyénkszerte „terítéken” volt e téma különbö- v ző fórumokon, testületi üléseken. (Az a véleményem ...: „Sajnos, nagyon kevés lehetőség van a városban. Vagy ha van is, nem tudunk ró- i la kellő időben. A programok választéka nem elég széles. Van egy baráti társaság, akikkel gyakran járunk túrázni, de itt a szálláslehetőség kevés, vagy nagyon drága. Szívesen venném azt, ha lenne a város- ' ban egt) olyan hely, ahová ' bármikor nyugodtan beme- [ hetek, beszélgethetek, szóra- i kozhatok, s esetleg olcsón I ehetek. Az úttörőházba já- \ rok egy klubba, ahol igen í jól érezzük magunkat, kü- ! lönböző programokat készi- ' tünk az úttörőknek, na és | persze magunknak is..,”) ! A-z a miskolci középisko- | lés, aki a fenti sorokat le- ! írta, ott ült mellettem az if- I júság és szórakozás címmel rendezett megyei ankéton, a megyei pártbizottság szék- i házában. Igen, tanulságos ' együttlétnek lehettünk részesei. Mindenekelőtt igazo- i lódott, hogy ugyanakkor, 1 amikor az ifjúság művelődésének, szórakozásának kérdése előtérbe került — továbbra is fellelhetők az e téma körüli bizonytalanságok „hadállásai”. Az természetesen mind a bevezető előadásban, mind a zárszóban nagyon pontosan megfogalmazódott: elmúlt az az idő, hogy a szórakozást szükséges rossznak ítélve, arisztokratikus gőggel el lehessen utasítani sok formáját. A dolog könnyebbik végének megfogását jelenti az is, .ha a szórakozást — általában — a vendéglátóhelyen eltöltött idővel egyenlősítjük. A helyes arány megfogalmazásával és annak tudatosításával kell képviselni azt, hogy a szórakozás a közművelődés szerves része. Persze az általános megfogalmazások csak az alapot adták a. véleménycseréhez; hiszen az előbbre menés-jutás alapja csak az lehet, ha azt vizsgáljuk, milyen tevékenységi formák tartoznak bele a szórakozásba és ennek gyakorlata hogyan áll? (Az a véleményem ...: „Némely ifjúsági ház. egyszerűen nem tud kulturális lehetőséget adni a fiataloknak. Egyszerűen bezárt ajtók fogadják a látogatókat. Vagy ha Van is program, nem olyan, amely a fiatalokat vonzaná, persze ez a fiatalok érdeklődési körétől is függ. Az tény és való, hogy a többség a film és a koncert látogatói közül kerül ki. A legtöbb tényleg értelmes kiállítás, előadás stb. megbukik a gyatra látogatottság miatt. Persze vannak kivételek, pl. most lesz egy 4 napos egyetemi program, zseniális a szervezés, más ifiháznak egy ilyen programcsokor egy évre is elegendő lenne.” — egy miskolci középiskolás „átirata” az ankéton). Amikor az ifjúság szórakozási lehetőségeiről beszélünk, a szabad idő eltöltésének lehetőségeit vizsgáljuk, éppúgy kell vizsgálnunk a televízió, a lapok és folyóiratok, a mozi, a színház, a művelődésiotthon-hálózat, a hobbi, a klubok, koncertek és az amatőrmozgalom helyét és szerepét a fiatalok szórakoztatásában — mint, mondjuk a vendéglátókét. E témákról a megyei pártbizottsági ankéton több megvilágításban hallhattak a résztvevők. Elmondta tapasztalatait az irányításban, az ifjúsági mozgalomban, oktatási intézményben, vendéglátónál, művelődési házban dolgozó. Címszavakban felsorolni is sok lenne mindazokat az eredménynek még figyelmeztető gondnak számító részleteket, amik ma az ifjúság szórakozásának és szórakoztatásának a gyakorlatát jelentik; egy-egy résztéma önmagában is „megérne egy misét”. (Az a véleményem ...; „Van szórakozási lehetőség, viszont vagy nem olyan jellegű, ■ "mi mindenkit, vagy legalább sokakat érdekel, vagy pedig nincs megfelelő propagandája, tehát nem tudjuk, hová. is lehetne menni. Én például szeretem a. koncerteket. Rendkívül örömteljes dolog, hogy nemcsak rockra hívnak, hanem egyre több a népzenei koncert, a dzsessz, a country stb. Az a véleményem, hogy fontos az, hogy már kialakult baráti körök szívesen vannak együtt. így el lehet menni kirándulni, gyakran járunk' mi is, sokkal jobb egy előadást, egy filmet is megbeszélni, megvitatni. Akinek viszont nincs kialakult, biztos társasága, az nagyon örülne szerintem egy olyan állandó jellegű klubnak, ahol lehetősége lenne beilleszkedni egy társaságba, közösségbe." — egy miskolci középiskolás „átirata” az ankéton). Amíg folyt a tanácskozás, a negyedik, mellettem ülő tizenéves ezt írta kérdésemre: „... A lehetőség véleményem szerint kevés, ahol van, onnét egy dolog hiányzik: a kompánia. Lakótelepen lakom, nem szívesen megyünk oda, ahol senkit nem ismerünk, sőt meg sem ismerhetünk. Ezért van az, hogy legtöbbször mi magunk próbálunk magunkon segíteni, főleg az iskolában. Ezekben a programokban egy a lényeg: nem mesterkéltek. Minden ami történik ott, spontán jön. Ha valamit megununk csinálni, akkor . közös elhatározással mást csinálunk ,..” Éppen olvastam sorait, amikor — közben azért figyeltem —, a zárszóból ezeket jegyezhettem fel: „Nem építünk eléggé arra. az energiára, ami a fiatalokban, az ifjúságban megvan, sokszor >►felülről« akarunk adni nekik. Az sem jó, ha. mindenáron közösségi kényszer alá akarjuk vonni az egyént, hogy szórakozzon.” Elhangzott aztán az is, hogy a különböző intézmények között gyenge a kapcsolat, az együttműködési gyakorlat. Meg felvetődött a kérdés a szórakoztatás határairól, a formák élet- és életképtelenségéről is. Egy népművelő pedig azt fejtegette, hogy a fiatalokban meglevő érdeklődés sem teljesen azonos, az .ifjúság sem homogén. Meg kell találni a kulcsot az ifjúság tartalmas szórakozásának a biztosításához. Hát ki látta azt a bizo- nyos „kulcsot” utoljára?! — epéskedtem egy pillanatig magamban. De nem volt ez helyénvaló dolog. Mert remélni kell, hogy ez a közel- múlti ankét és véleménycsere is a nyitás egyik eleven eleme volt. Tcnagy József a haját Ma este a képernyőn . Berenice F. Scott Fitzgerald novellájából írta és rendezte a Berenice levágatja a haját című amerikai filmet Joan Mick- lin Silver. A történetben a rút kiskacsának tartott Berenice egy unokatestvérénél nyaral, de a szép és modern felfogású lány mellett szinte szóhoz sem jut. Utánozni kezdi a lányt, s hamarosan fölébe is nő, elhódítja udvarlóját, modernségét bizonyítandó, a haját is levágatja és számos bonyodalmat kavar. A film főszereplőjét — Berenicét — Shelly Duwall alakítja. Öt látjuk képünkön, amint éppen levágatja a haját. A film az első műsorban, 20.45-től látható. HOLDTÖLTE Szakonyi-bemutató a miskolci Kétszemélyes Színházban A Kétszemélyes Színháza Miskolc városi Művelődési Központ legújabb tevékenységi formája, amelynek keretében olyan kamaradarabokat kívánnak magas szinten bemutatni, amelyek mondandójuk érdekességén és értékein túl azért is alkalmasak a város és környéke kisebb művelődési házaiban, a peremterületeken is sorozatos bemutatásra, mert két szereplővel könnyen mozgathatók. Így esett a választás Szakonyi Károlynálc az Üj Írás egyik legutóbbi számában publikált —. ám azóta a budapesti Madách Kamaraszínházban is színre hózott — Holdtölte című színművére, amelynek rendezését Gyarmati Béla vállalta, a két szerepét pedig Zsolnai Júlia és Matus György — mindkettő. a Miskolci Nemzeti Színház művésze — jeleníti meg. Az előadás kezdetekor intim szerelmi jelenet suttogó hangjait halljuk, majd motorzúgások, lövések hangzanak. A nem látható másik helyiségből átszűrödő televízió zaja ez. A szereplő, ám még nem látható család egy része — a gyerekek — képernyő-rabságban él, s ez a kezdés kis utalás a szerző hajdani világsikerű Adéshibájára. Ám ez hamar eltűnik a darabból. Helyette megjelenik a házaspár — Sándor és Ágnes —, hogy kettejük egy hosszú esti, késő éjszakába nyúló, a. teliholdas éjszakát átívelő beszélgetéséből felrajzolódjon a kép: egyáltalán nem biztos, hogy a tíz esztendőt is kibírt, két gyerekkel gazdag, látszólag békés házasság, a két fél szemre harmonikus egymás mellett élése teljesen felhőtlen. Még akkor sem, ha viharosan nagy szerelemmel, indult, s látszólag ma sincs semmi baj. Igaz, már nem figyelnek annyira egymásra, a munkából hazajövet mindketten mondják a magukét, függetlenül a másik gondolataitól, apró kis torzsalkodások villódznak, kis, gyanakvások egymásra, ismeretlen — esetleges — harmadikra. S mikor egy vendég házaspár lemondja látogatását, az üres estén — éppen közös múltjuk szép epizódjainak idézgetgse közben — az évödö gyanakvás felerősödik, az asszonyból felfakad a vallomás, talán csak azért, hogy megmutassa férjének: ő még a régi. Szépen csiszolt mondatokban szedik ízekre egymás hibáit, közös életüket, s amikor elbúcsúzunk tőlük, nem tudjuk, mi lesz velük. Elválni aligha fognak, de a váratlanul előtört nagy számvetés bizonyosan további mérlegelésre, együttélésük, életvitelük revideálá- sára készteti őket. Amiről a házaspár hol tréfásan, hol acsarkodva beszélget, napjainkban igen ismerős téma. A különböző értelmiségi munkahelyeken dolgozó házaspárok körében mindenki tudna hasonló példákat említeni. A darabbeli házaspár szobája a maga agyonzsűfoltságával —• Gulyás József készítette a jó játékteret — is jelzi, hogy itt egy évtized alatti sok minden összegyűlt, s a tartós érték mellett sok a törékeny kacat, a kidobásra érdemesült lom is. Ez áll a házaspár élményeire-em- lékeire is, ott is lomtalan!-, tani kellene. A darab izgalmas, fordulatos, noha egyes hosszabb monológoknál lelassul a sodra. Gyarmati Béla a két szereplő célszerű mozgatásával ellensúlyozta a monológoknál óhatatlanul jelentkező lelassulást, gondosan ügyelt azonban arra, hogy a mozgások ne vonják el a figyelmet a. mondandóról, ne kerekedjék a mozgás a szöveg fölébe. Mozgalmas, látványos játékot produkált a két szereplővel anélkül, hogy ez a taf-' talmi értékeket csökkentette volna. A marxizmus és a szocializmus gyakorlata • Mint ismeretes, Marx — miután gondosan tanulmányozta a kapitalista termelési módokat, feltárta annak törvényszerűségeit és ezen az alapon tudományosan bebizonyította g kapitalizmus pusztulásának és egy új, magasabb rendű társadalmi formációval — szocializmussal, kommúnizmussal — történő felváltásának történelmi elkerülhetetlenségét. A múlt század 40-es éveiben, amikor, az előrejelzés elhangzott, a kapitalizmus egységes, mindent átfogó világrendszer volt. A kommunisták ebben az időben alig több, mint százan voltak. A XIX. század 90-es éveiben pedig a marxizmus már a világ különböző országaiban több millió munkást, parasztot. cs haladó értelmiségit egyesítő felszabadító mozgalom uralkodó ideológiájává vált. A Lenin vezette marxista párt vezetésével Oroszországban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az ország hozzáfogott az új társadalom megteremtéséhez. A második világháború után létrejött az emberiség több, mint egyharmadát, magába foglaló szocialista államok világrendszere. Az Októberi Forradalom hatására nagy lendületet kapott a nemzeti felszabadító mozgalom, öszszeomlott a gyarmati rendszer.' A felszabadult államok közül többen tudatosan a fejlődés szocialista útját választották. A világforradalmi folyamat ily módon fejlődött és fejlődik továbbra is. Marx és Lenin előrelátásával összhangban. Nem véletlen, hogy az USA jelenlegi elnökének tanácsadója, Richard Pips, az orosz közgondolkodás történetének „szakembere”, aki dühödt szovjetellenessé- géről híres, nemrég elismerte, hogy az Októberi Forradalom bármilyen más eseménynél nagyobb mértékben meghatározta a XX. század arculatát. Valóban, az Októberi Forradalom és a Szovjetunió megalakulása nemcsak a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére gyakorolt és gyakorol hatalmas forradalmasító hatást, de a különböző országok belső fejlődésére,' számos nép történelmi sorsára is. A szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése fontos tényezője lett a kapitalizmusra jellemző ellentmondások soha nem látott kiéleződésének. A kapitalizmus általános válságának sajátja volt és marad e válság gazdasági és társadalmi- politikai aspektusainak szerves összefonódása. Hiszen nem véletlen, hogy az imperialista államok, különösen az utóbbi időben »tisztán gazdasági problémákat egyre gyakrabban próbálják meg politikai döntések segítségével leküzdeni, a-z állam erejére és hatalmára támaszkodva, különböző, úgymond voluntarista jellegű intézkedésekhez folyamodva. Nincs semmi különös- abban, hogy jelenleg aktivizálódnak azok a különböző kísérletek, hogy a marxista— leninista eszmék vonzerejét csökkentsék, fékezzék a tömegekre gyakorolt hatásuk növekedését, lassítsák a forradalmi folyamat fejlődését. A kommunistaellenesség a Kommunista Kiáltvány megjelenése után azonnal kiala- . kult, a marxizmus-ellenes- ség pedig rögtön követte a marxizmus megjelenését. A burzsoá ideológia tömeges nyomást gyakorolva a dolgosokra, a munkásosztályra és annak pártjára, soha nem sajnálta -az erőfeszítéseket, hogy a dolgozókat a marxizmus—leninizmus ellen hangolja. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy mindez nem múlik el nyom nélkül. A marxizmus-ellenesség táptalajra talál, ha azoknak az új erőknek éretlen, ingadozó és nem szilárd „ideológusai” és „vezérei” közé jut, amelyek növelik a felszabadító monopóliumok elleni harc frontját, ám nincsenek fel fegyverezve a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretével, a szocializmus valódi természetének megértésével és a valóban hozzávezető utak meglátásával. A marxizmus felülvizsgálatának szükségességét hangsúlyozó ellenfelek tudatosan eltorzítják a létező szocializmus lényegét, azoknak az elveknek a megváltoztatását ajánlják, amelyek a kommunista pártokat alapításuk óta vezérelték. A marxizmus—leninizmus napjainkban is az egyetlen olyan tudományos világnézet, amely nemcsak magyarázza ’ az egész emberiség. múltját es jelenét, de megmutatja jövendő fejlődésének- távlatait is. Ez a tudomány, mipdig nyitott az új következtetések előtt, ameny- nyiben azok reálisak és az ólet igazolja őket. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalata egyértelműen bebizonyította a gazdaságfejlesztés központi politikai vezetésének előnyeit, amelynek eredménye a gazdasági válságok hiánya, a dolgozók általános foglalkoztatottsága, a gazdasági és társadalmi megoldások egysége. A marxizmusnak a létező szocializmus gyakorlata által megerősített jelenlegi elméleti tételei tekintélyes irányt jelentenek azon népek többsége számára, amelyek független gazdaságot és politikát építenek, országaik tényleges gazdasági és társadalmi haladására törekszenek. Lev Szuvorov professzor, a Hlozöíiai tudományok doktora' Az ilyen daraboknál roppant megnövekszik a színészt alakítás súlya, felelőssége. Zsolnai Júlia és Malus György igen jól felélt meg a nem könnyű feladatnak. Zsolnai vonzó-izgátó nöisége, figurájának intellektusa és Matus Sándor- alakjának robbanékonysága, darabosabb volta jó értelmezésben és megfogalmazásban állt előttünk. A hatalmas szerep-masszával mindketten kitűnően birkóztak meg. Zsolnainak talán valamivel szerencsésebb volt a szerepe is, hiszen nagy vallomásának kezdetétől' a partner Helyenként szinte végszavazásra kárhoztatott, a figura iroilag kicsit un- termanná szorult. De a páros munkáért mindkettőjüknek egyformán jár az elismerés. Gulyás József játékterét már dicsértem, ezt érdemli Szakács Györgyi jelmeztervező is. A Kétszemélyes Színház első Holdtölte-bemutatóját a miskolci Ültöröházban tartotta, A továbbiak helye még ismeretlen. Mindenesetre szívesen ajánljuk a színházbarátok ' figyelmébe. ,S örömmel regisztráljuk vá~ rosúnkbah új művészeti fórum jelentkezését. Hihetőleg nem szalmáiéiig, hanem bosszú életű vállalkozás lesz. (■ Benedek Miklós f
