Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1983. március 13., vasárnap „Mindenben kételkedni kell” Száz ©szíersáeje halt meg Marx Károly Utoljára a IVJarx-család- ' hoz tartozó. Lene ennek becézett Helen .Demuth, a hűséges házvezetőnő látta életben. A kopogtató En- t fielsnek' halkan nyitott aj­tót. hiszen nagybeteg volt a ..háznál.. A hűséges barát, hárcos- .. társ azt hallotta; hogy reg- ' gel a nagybeteg egy kis. le­vest és húst evett, sőt ke­vés bort -is 'ivott hozzá. Lenchen azt mondta: — Elszunnyadt... ... Engels vele együtt ment fel a lépcsőn, ahol Marx karosszékébén, íróasztala , előtt: ült. A -Tőke harmadik kötetének néhány kéziratol­dala feküdt előtte. De már nem élt 1883. március 14- én, száz évvel ezelőtt Marx’ Károly szíve megszűnt do­bogni. • , . Három nappal később, a londoni. Highgate-i temetör ben kísérték utolsó útjára. A sírnál Engels beszélt. — Fel sem mérhető, mit vesztett ebben a férfiúban az európai és az amerikai harcos 'proletariátus, mit vesztett benne a -történelem tudománya. Nagyon is ha­mar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott. Dar­win a szerves természet fejlődési törvényét fedezte '‘lél — Marx az emberi tör­ténelem féjlődési törvényét: azt az eddig ideológiai bur­jántól ellepett • egyszerű tértyt,’hogy az'embereknek élőbb enniük, inniuk, lak­niuk és rúházkodriiuk kell, mielőtt politikával, tudo­fiögy-i^íSháíí4 8* k^zvetl^h •tele termelésé -és ezzel egy ■nép' vagy korszák minden­kori gazdásági fejlődési fo- ka' áz áz alap, amelyből az illető emberek állami be­rendezkedései, jogi nézetei, művészete, sőt vallási kép­zetei1 kifejlődtek, így tehát ‘éhből -az alapból kell eze­ket ■ magyarázni is — nem pedig, ahogy eddig történt, megfordítva. A hír — bár akkoriban még közel sem volt olyan gyors a hírszolgálat, mint ma — hamarosan az egész világon köztudottá vált. A proletárlapok Engels szavait idézték: .„Az emberiség sze­gényebb lett egy fejjel — elvesztette a legjelentősebb fejet, amellyel ma rendel­kezett”. A polgári sajtó or­gánumai is hírt adtak róla. Az ellenségek is kénytelCr nek voltak elismerni szel­lemi nagyságát. A Neues Wiener Tagblatt című oszt­rák polgári lap leírta, hogy „Kari Marxot a legjelentő­sebb és legkiválóbb kortár­sak közé kell sorolni”. A burzsoá sajtó azonban, mi­közben nem hallgathatta el az: elhunyt tehetségét és életművének nagyságát, a lehető legkülönbözőbb mó­dokon kisebbíteni . igyeke­zett Marx hatását, eltorzí­tani tanításának és tevé­kenységének jellegét, arcát­lanul meghamisítva életraj­zát. A gyűlölet és a rága­lom, mellyel Marxot a tő­kés rendszer védelmezői éle­tében illették, halála után sem szűnt meg. Arról cik­keztek, hogy amíg ő a munkások nyomoráról írt, maga fényűzésben töltötte napjait. Egyik kiemelkedő tanítványa, Karl Lieb­knecht, aki a német mun­kások nevében részt vett a temetésén is, egyik cikké­ben kénytelen volt leszö­gezni: „Marxról kimondha­tatlanul sokat hazudtak össze — többek között azt is, hogy ő maga bőségben élt, míg a közönséges me­nekültek .nagy tömege kö­rülötte éhezett és éhen ve­szett. Nem tartom magam jogosultnak arra, hogy itt bővebb részletekre térjek ki. de annyit mondhatok: amit naplójegyzetei élénken a szemem elé tártak, az nem .a nyomor egyszeri ese­te volt,., amely .mindenkit utolérhet, különösen idegen országban, ahol nincs mire támaszkodni; az emigrán­sok nyomora évekig nehe­zedett Marxra és családjá­ra, éspedig a legélesebb formában. Kevés menekült volt, akinek többet kellett szenvednie, mint Marxnak és családjának. S még a ké­sőbbi években, amikor Marx jövedelme növekedett és rendszeresebbé vált, még akkor sem volt a Marx-csa- lád, anyagi gondoktól men­tes. Évekig — pedig akkor a legnehezén már túl vol­tak — az az egy fontster­ling: 20 márka volt az egyetlen biztos jövedelem, melyet Marx hetenként a New York Tribune-tól ka­pott cikkeiért. * Az Arbeiter-Wochen- Chronikban Frankel Leó, Marx személyes jó ismerő­se, a család jó barátja mél­tatta az elhunyt jelentősé­gét. Rámutatott, hogy Mar­xot szocialista közgazdasági elméletén kívül, legjobban történelemfelfogása külön­bözteti meg az ugyanezen a területen működő íróktól és tudósoktól. „Marx bebizo­nyította, hogy az eddigi tár­sadalom — miként azt az ó- és középkor története is mulatja — egész története osztályharcok története, amelyek folyamán az ural­kodó osztályok részéről tár­sadalmi és politikai hatal­muk megtartása — a társa­dalmilag és politikailag el­nyomottak részéről pedig a hatalom meghódítása iránt folyik a harc. Az emberi társadalom fejlődésének tör­ténete Marx szerint szoros összefüggésben áll a ter­melési viszonyokkal, a tár­sadalom szociális létfeltéte­leivel, amelyek megválto­zásával — alkalmazkodva az új viszonyokhoz és lét­feltételekhez — a társada­lom elvei és eszméi ismét megváltoznak, úgyhogy egy bizonyos korszak uralkodó eszméi állandóan csak mint az uralkodó osztály eszméi nyilvánulnak meg. Marx történelemfelfogásából az is világosan kitűnik, hogy tár­sadalmunk természetes fej­lődési szakaszait az uralko­dó osztály éppoly kevéssé képes rendeletekkel megvál­toztatni, mint ahogyan a munkásosztály sem tudja e fejlődési szakaszokat átug­rani”. Frankel: „Marx már ra­vatalon fekszik. Gazdag te­vékenysége közben távozott tőlünk, és ahol a világon egyetlen gondolkodó mun­kás, egyetlen önzetlen tu­dós, a nép egyetlen igaz barátja él, ott ezt a legki­magaslóbb, legnemesebb emberbarátot meg fogják gyászolni. Marx halott, de az egész munkásosztályt be­töltő szelleme él és élni fog még akkor is, amikor mi, gyászoló tanítványai, mar régen eltűntünk' az örök éjszakában.” Ez a szellem él, alkotá­sait világszerte százmilliók tanulmányozták és tanulmá- nyozzák. Gondolatai újabb eszméket szültek, munka- módszere, amelyet kedvenc jeligéje, a De omnibus du- bitandum (Mindenben ké­telkedni kell) jellemzett, a társadalommal foglalkozó igazi tudósok számára őri*: példát adott. Csak testét földelték el a London észa­ki részében levő temetőnek a szegények, elesettek ré­szére fenntartott csücské­ben; szelleme — ahogy már halála órájában előre látták barátai, tanítványai — év­századokon át tovább éL És az egyszerű márvány­táblát, amely alatt már elő­zőleg elhunyt hűséges fele­sége is nyugodott, s ahova később egyik unokáját;, majd Helene Demuthot is temették, csak 1956-ban váltotta fel a temető egy központi helyén fekvő, egy­szerű emlékmű. A kifejező Marx-mellszobrot Laurence Bradshaw ismert londoni szobrász készítette. A sír­emlék talapzatába beillesz­tették a Marx-család régi sírját jelölő márványtéblát. Az emlékműnél minden ál­dott nap sok a friss virág. Az az elme. amely száz esz­tendeje nem gondolkodik többé, kiérdemelte az em­beriség háláját r. l Franciaország: Második forÉió Pénteken este az utolsó gyűlésekkel véget ért Fran­ciaországban a választási kampány, s vasárnap már az urnákhoz járulnak a szava­zók azokban a helységekben, ahol a községtanácsi vá­lasztások' első fordulójában egyik lista sem szerezte meg az abszolút többséget. A má­sodik fordulóban már a vi­szonylagos többség is ele­gendő, de a legtöbb nagyobb városban már csak két lista vesz részt a küzdelemben, a baloldal és a jobboldal listái. A L’Humanité szombati vezércikkében rámutat: bár a községtanácsi választá­son nem Franciaország poli­tikájáról döntenek, nyilván­való, hogy a helyi választá­soknak politikai jelentősé­gük is van. Ha a jobboldal­nak sikerül kiszélesíteni az első fordulóban elért sike­rét, akkor nagyobb lehető­sége lesz arra, hogy helyi szinten hátráltassa és gán­csolja a kormány politikáját. — A jobboldalt csak a re- vans vágya fűti —, a nem­zeti érdekeket nem tart­ja szem előtt, szeretné ki­erőszakolni a parlamenti választások korábbi megtar­tását, s a gazdasági helyzet rosszabbodására számít, hogy azt ugródeszkaként használ­hassa fel a hatalomba való visszatéréshez. Hazánkfia érkezik a kukái külügyminiszter Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos, bará­ti látogatásra március 13-án, vasárnap hazánkba érkezik Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter. Befejezidöit az új-delhi csúcs (Folytatás az 1. oldalról) azt a közelmúltban a mana- guai tanácskozáson a tagálla­mok koordinációs irodája tet­te. A feszültségért az „elnyo­mó hatalmi rendszert” teszik teleléssé, s megállapítják, az nem magyarázható" a „Kelet és a Nyugat közötti ideoló­giai konfrontációval”, hanem a növekvő imperialista be­avatkozással. Elítélik a Nica­ragua elleni fenyegetéseket, ellenséges akciókat, a guate- malai rezsim elnyomó intéz­kedéseit, követelik, hogy azonnal szüntessék meg Sal­vadorban a külföldi beavat­kozást, hozzanak létre tárgya­lásos rendezést. Felszólítják az Egyesült Államokat, hogv haladéktalanul hagyjon lel Kuba elleni agressziójával és fenyegetéseivel. Aggodalmá­nak ad kifejezést a mozga­lom a Malvin- (Falkland) szigetek térségében foganato­sított brit erőösszevonás mi­att és hangsúlyozza. Argen­tína „meg akarja akadályoz­ni a gyarmati rend megszi­lárdítását” a szigeteken. Reagan hazugságdetektor-rendelele H azu gságdetektor-v izsgá- latnak lehet alávetni a jövő­ben minden amerikai tiszt­viselőt, aki azzal gyanúsít­ható, hogy bizalmas informú­Nines előrehaladás a libanoni kivonulásról folyó megbeszélése­ken. Képünkön: David Kiinche (jobbra), az izraeli és Antoine Fatlal, a libanoni tárgyalódelegáció vezetője az egyik eszme­cserén. ciót szivárogtatott ki a sajtó­nak. Reagan amerikai elnök pénteken kiadott utasítása értelmében a jövőben „min­den bizalmas értesülésekkel rendelkező hivataltól meg­követelik annak biztosítását, hogy szükség esetén hazug­ságvizsgáló készüléket alkal­mazhasson és megbüntethesse azokat, akfk nem hajlandók alávetni magukat a vizsgá­latnak”. A körmönfont fogalmazás az állami -hivatalok „házi szabályainak” olyan módon való átfogalmazását feltéte­lezi, hogy a „Polygrafnak” nevezett készülék használa­té, mindenütt lehetővé Vál­jon. Eddig a hazugsúgdelek- tort csak az amerikai had­ügyminisztérium használta. A drasztikus intézkedés ki- terjesztése az egész kormány­zatra az olyan „államtitkok” kiszivárgása miatt követke­zett be, közölte az igazság­ügy-minisztérium egy tiszt­viselője, mint a Nimitz re- pülőgép-anyahajónak és az AWACS felderítő repülőgé­peknek a líbiai határokhoz való átirányítása volt feb­ruárban. „Mangántőke VI Reagan elnök bejelentet­te, hogy az USA a partjai­tól számított 200 mérföldes sávot úgynevezett gazdasá­gi övezetének tekinti. Az Atlanti- és a Csendes­óceánból igy kihasitott te­rületen csak amerikaiak ha­lászhatnak, s csupán az Egyesült Államok vállalatai folytathatnak kutatást a tengerfenék alatt található ásványi kincsek után. Megjegyezhetjük, hogy nem a washingtoni kor­mányzat az első, amely ezt a 200 mérföldes „tengeri határt" a maga partjai előtt megvonta. De érdemes emlékeztetni arra, hogy ko­rábban amerikai részről mi­lyen politikai cs propagan­datámadások érték azokat a fejlődő országokat, amelyek ezt a 200 mérföldet akár csak emlegetni is merészel­tékI Es egyáltalán itt van az új tengerjogi egyezmény, amelyet idén február köze­péig már 119 állam elfoga­dott, — de az USA, az NSZK, Nagy-Britannia, s még több más tőkés ország nem. Ez a kilenc év ke­serves diplomáciai munká­jával megszövegezett nem­zetközi okmány kereteket szabott — például a ten­geri környezetvédelem szempontjai szerint isi — a nyílt tenger föld alatti kin­cseinek a kiaknázására. Washingtonban és másutt felháborodva tiltakoznak az ellen, hogy bárki is korlá­tozza a nagytőke vállala­tainak lehetőségeit a ten­gerek mélyén. S ezért nem csatlakoznak a történelem legnagyobb szabású nemzet­közi jogi tengeri egyezmé­nyéhez! Mert például rá akarják tenni a kezüket a mangán­ra, amely óriási rögök for­májában hever a , tenger mélyén. Mintegy 60 kon­szern, az amerikai Exxon- tól a nyugatnémet Preus- sag-ig, az olasz ENl-től a belga Union Miniere-ig már szövetkezett is a man­gán közös kiaknázására. Ha rossz szójátékot akarnánk gyártani: íme, itt a mangán, tőkel Egyelőre azonban a való­ság mutatkozik valamilyen rossz viccnek: az amerikai partok előtt 200 mérföldig az USA az úr, aztán a nyílt tengeren legyen az a nem­zetközi nagytőke. EZERMESTER ÚTTÖRŐ ÉS IFJÚSÁGI KERESKEDELMI VÁLLALAT KEDVEZMÉNYES IFJÚSÁGI VÁSÁR BOLTJAINKBAN- MÁRCIUS 14—ÁPRILIS 2-IG 20-50 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNY KÉZISZERSZÁMOK, HÍRADÁSTECHNIKAI ALKATRÉSZEK, TAPÉTÁK, POSZTEREK Miskolc, Széchenyi u. 11—13. Telefon: 15-607 Miskolc, Szabó Lajos u. 52. Telefon: 16-232, 16-879 Sátoraljaújhely, Rákóczi u. 15. Telefon: 10-76 Ózd, Vörös Hadsereg u. 42. KÉZISZERSZÁMOK, BARKACSANYAGOK, VILLAMOSSÁGI CIKKEK, GYERMEK ÉS FELNŐTT SPORT- ÉS SZABADIDŐ-RUHÁZATI CIKKEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents