Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
E5ZAK- MAGYARORSZAG 6 1933. február 12., szombat ...'ír •■'rtx&ttTaxW . «•* MexvV</-u-:«-S(*«r4«Cii^-.í*-t«W£Trtft9/.-i*"AS,Sí-—írt v • C5V2 $ ^ ff ^>y■ % fi 4§* 2 jS. Fj 3 fc .4 ,; Sí-' tr-'; •* V ß ÜK ’:, (.,.• .', H gt fc ^ t« Ü Áz éjszakai műszak csak tíz órakor kezdődik, ám a Miskolci Köztisztasági Vállalat Arany János utcai felvételi irodája előtt kilenc órakor már jókora embercsoport feketéink. Két-háromszázan lehetünk. Reggel megemelték a rendkívüli hómunkások munkabérét — nappalra kétszáz, éjszakára kétszázötven forintot fizet a vállalat —, s kétszázötven forint, még ha éjszaka is kell dolgozni érte, úgy tűnik, nagy vonzerő. Jó lesz hát közelebb húzódni a felvételi bódéhoz, nehogy lemaradjunk a ritka jó munkaalkalomról! Az újságok odalnyi állás- hirdetését böngészgetve nehéz elképzelni, hogy ennyi ember alkalmi munkában szeretne dolgozni. Lehetünk már vagy ötszázan! Köröskörül mindenki az esélyeit latolgatja, a fabódé bejárata előtt, a tömeg magja, lehetnek vagy kétszázan, szorosan egymáshoz préselőd- ve, kezükben személyi igazolványukkal, ütemesen jobbra-balra himbálózik. A szemközti házak ablakaiban sorra húnynak ki a fények, de a legtöbben nem aludni ^ térnek: a függönyt elhúzva leselkednek, mi lesz? Tíz óra után két rendőrautó érkezik, hogy utat nyisson a felvételi iroda bejáratáig, szép szóval is pillanatokon belül sikerük Középkorú férfi lép ki az ajtón, a tömeg elcsendesedik. Körülbelül háromszáz embernek van munka, a vállalat, az egyetemmel kötött szerződése értelmében minden megjelent egyetemistát köteles foglalkoztatni. hát előbb őket veszik számba. Harmincnyolcán vannak, éppen most érkeztek. Néhányan, reménytelen kísérletezés után, hogy csoportjukba bekerüljenek^ 'hazaindulnak. A többség persze marad. Két jelentkező közül az egyik bizton számíthat a sikerre: munkát kap. Jómagam, egy nagyobb csoporttal az Avasra kerültem. A harminckettes busz végállomásánál várnak bennünket, ennyi az útra- való, tizenegy körül felkapaszkodunk a buszra. Ma éjszaka mi vagyunk az első, munkába induló csoport Ha a vállalat háromszáz munkást foglalkoztat’ már háromszáz munkaórát minimum veszített az üzleten, ha egész műszakot számol el -reggel... Mire fölérünk a hegyre, az Avas már csendes. A tér a hóekéké! Egy lakóház pincéiében, személyi igazolvány ellenében szerszámot kapunk. A szerencsésebbeknek lapát jut. nekünk már csak hólapát. Jóval nagyobb, nehezebb, mint amazok, elég vékonyka lemezből készültek, rövidesen elválik, mit érnek. Nem sok híja az éjfélnek, hogy a tett színhelyére érünk. Negyedmagammal egy keleti fekvésű, óvodához vezető járdát kapunk. Az eget kémleljük. A felhők elvonultak, éjjel nemigen várható újabb hó, ami viszont azt jelenti, hogy fagyni fog. Sietve nekilátunk hát lapátolni. De úgy tűnik, elkéstünk. A nappal megereszkedett kásás hó betonkemény tömbökbe áll össze a járdán, csak a lapát élivei lehet darabról darabra haladva föllazítani. Közben jut idő meeint egy kis fejszámolásra. Ha mindenki munkába állt — tegyük föl. a későbbi csoportok behozták lemaradásukat —, a munkaidő-veszteség akkor is négyszázötven Óra, ha pontosan hatig dolgozunk. Na és. föltéve, ha kifizetik... Mindenki reménykedik. Van, aki tartozásainak eresztékeit tömögetné a • »•>..% w,. 1 Bőrmirtfcások pénzzel, mások bálba men-' nének hét végén, ismét mások csak egy nagyon nagy üveg pálinkáról áhítoznak. Verjük a jeget, nemigen enged, a lapát éle viszont fölgyűrődik, mint a pálcikára sodrott könyvlap, egyre kevésbé alkalmas a munkára. Rövidnyelű, „ba- lanszos”, ásatási lapátomról álmodok, hisz a jó szerszám fél siker, fogadásból nyaranként köbméterszámra dobtuk ki vele az ezeréves sírok közül a humuszt. Ez a szerszám viszont dupla erő mellett is csak •kudarcot sejtet, de hát válogatásra, cserére nincs mód, azzal kell dolgozni, ami van. Kettőre azért csak leérünk a járda feléig. Közben kiderül, az adósság törlesztése ráért volna a jövő hónapban is, ~a nagy üveg pálinka meg minek, ugyanúgy elfogy, mint a legkisebb. Az idő megállt, bár nemigen kívántuk. A hevenyészett „tízórait” is percek alatt kapjuk be, egyre hidegebb van, ácsorogni kényelmetlenebb, mint dolgozni, hát kopácsolunk. Háromkor észrevétlen köd lep meg bennünket, egyik percről a másikra méterekre is alig látni, ha volna kedvünk, akár Hamletet is játszhatnánk, a helsingőri vár díszletéhez minden adott. De ritkán csordogál amúgy is a szó, némi élénkülést csak a megérkező .szórókocsi jelent. Jókora kupac fűrészporos sót hagy a sarkon, ha végeztünk, ezzel hintsük meg a terepet. Négy óra plán a leghidegebb. Felváltva, percekre behúzódunk egy nyitott lépcsőházba, szívesen öleli mindenki a radiátort, csak az óra nem akar mozdulni. Mégis, mire a só elfogy, elmúlt öt. Megindulunk visz- sza, a telepre, ahol a szerFeledf Gyűlő rajza számot vételeztük. Közben kiderül, a kétszázötven forint esendően kevés pénz, egyetlen detox” kezelés épp a duplája, a kisüveg pálinka reménye is végleg eltűnik, az illanó köddel együtt. Egy pohárka a másikat szüli. s. az ötszázasért még holnap is dolgozni kéne ... Az iroda előtt magné- zium-kloridos zsákok garmadája, mielőtt tartalmukat szét nem szórjuk, fizetségről szó sem lehet, int a munkavezető hát szerszámnyélre kerülnek a zsákok, elcipeljük, s a buszmegállóban gyülekezők lába alá szórjuk a fehér kristályokat. Még mindig nincs hat. Az aprócska lépcsöházban lehetünk vagy százan. Vegyespálinka és gyomorillat keveredik, — emberbűzzel. A füstöt harapni lehet, választhatok: vagy ki a hidegre, vagy benn adom ki éjszakai ebédem. Míg a kétféle lehetőséget latolgatom, szólítanak. Áttörve a tömegen levonulok a pincébe, egy aláírás ellenében megkapom a személyit, benne két ropogós százas és egy alig használt ötvenes. Fél tucat ember bütykét taposva végre kijutok a szabadba a friss, tiszta levegőre. Már megvirradt. A busz végállomásán sikerül ülőhelyet szerezni. Mellettem fiatalasszony, csukott szemmel karamellát babrál, próbálván megszabadítani a cukorkát papírburkától. Aztán a foszlányokkal együtt türelmetlenül bekapja. Arcán szétárad a karamell íze. neki már sikerült megédesíteni hajnalát. Ösztönösen zsebem felé kotorászok. Kitapintom a személyi kemény sarkait, meggyűrögetem a bankókat. Ha a karamellás hölgy rámnézne, hihetne, én is cukorkát majszolok ... ........... Csendes Csaba j t 8 I I * f a H H n ! t •: í s s íj Ü ! í 99 B ■ ■ ;■ i : ' Bevezetésként egy élni mélkedés: előfordul, HM hogy — mondjuk tíz- HB óraira — több ennivalót vásárol valaki, mint amennyit aztán elfogyaszt. Ami marad — az maradék. Ám semmivel nem rosszabb | az elfogyasztott- / nál. És ugye, az ,is megtörténhetett volna, hogy éppen a megmaradt „részszel” kezdjük az étkezést, és akkor az elfogyasztott hasonló „részre” mondanánk, hogy megmaradt. Kimaradt belőlünk ... Persze van étel, amiből kifejezetten jó, ha megmarad. Itt van például a töltött káposzta. Jól tudjuk: újra melegítve is étvágygerjesztő-csillapító. írás során is jár így az ember. Van —, ami kimarad. Van — amit újra fel kell „melegíteni” ... * Folytassuk a „felmelegítéssel”. Lapunkban is visz- szajáró téma az elnevezés, a névadás, a névvel megjelölése vajaminek. Például egy ételnek. S milyenek vagyunk!? Legtöbbször meg sem kóstoljuk azt a bizo- zonyos főztöt, de azért rögtön megjön az étvágyunk, hogy elnevezésével leszámoljunk. Én sem kóstoltam meg, egyébként méltán jó hírű megyei éttermünkben a Comenius sertésszeletet ... Csalt a pincért kérdeztem meg: Vajon honnan vették ezt az elnevezést? Sajnálattal tárta szét a kezét, nem tudja. Majd hozzátette még: Elég messze van ettől a várostól Sárospatak... talán így történhetett” ... Lehet, meglehet. Vagy mégsem? Mégsem a távolsággal lenne itt a hiba?! Bizonyosan nem a kilométerekben megmérhető távolságokról van szó. Csak arról —, , hogy nem vigyázunk! Pedig Comenius kortársa, a filozófus, természettudós és matematikus Leibniz így „jövendölt”: „Eljön az idő, Comenius, mikor a jobbak / Becsülnek azért, mit leltél, hittél, kívántál.” Egy magyar mél- tatója pedig így írt: „Megújulni, s aztán meghalni az emberiség új életének magvetéseként: ennek a tanításnak kétélű tüzes kardjával vigyáz ma is Comenius, mintegy őrálló és oltalmazó, felkent Kerub, az ő pataki iskolájára, vigyáz az ö szeretett, és fogadó népére, a csehre cs a magyarra — vigyáz a. béke és a munka fényében újjászületni vágyó egész emberiségre." Hát ne bújjunk előle — étlapokba! * Még egy szó, az ehető dolgokról. Sűrűn pislogok az órám-, ra, miközben kapkodom a lábam a görbe utcákon: a vonat nem tréfál, ha egyszer bejön pontosan és én nem érkezem meg, otthagy: Ez világos. Erre koncentrálok, amikor egy idős asz- szony állít meg segélykérő pillantással-mozdulattal: mondanám meg, mennyi a pontos idő?! Hirtelen átviilan az agyamon: biztosan ez a néni is percre szabottan igyekszik valahová. Hasonló esetben nekem is áldottan jól jönne a „tájékoztatás”. Megállók hát egy pillanatra — utána majd futok inkább —, s percre pontosan megmondom, mennyit mutat az órám ... ... és a néni megköny- nyebbült sóhajjal nyugtázza: „... akkor jó akkor jól jövök ... Tudja, a lányom meghívott ebédre, pontosan délre kell érkeznem ... Töltött káposzta lesz. most öltek disznót, valamelyik napon ...” Most már tényleg futnom kell. Mégsem ettől lehetett, hogy ennek a töltött ká-t* * • -«r. . ; — posztás ebédnek az „ízét” j kesernyésnek-savanykásnak ! éreztem m^g ott; s emészt- ti hetetlenül hordom magam- ; ban azóta is ... (Egyébként | nem hagyott í ott a vonal. Elértem ...) [' * l A vonat — sokezrünk 5 nagy „Ö”-je. Hogy se vele« — se nélküle. Sokat hali az ember a: vonaton. Ha igazából nem; is akarna figyelni. Így fi—S gyelek fel én is egy fiatal-1 asszony beszédére. Kicsit; mérges, kicsit keserű, ki-1 csit bizakodó. És az egészf: — egy nagy kilakadásban.| Földije-falubélije lévén lá-| tásból őt is ismerem — meg ; a témát is: ami felkavarta^ érzelmeit-gondolatait. Sok-;; sok éve téma ugyanis Tak-;. taharkányban: vasúti alul-1 járó kell! A két szomszédnak — Tiszalúc. Taktasza-I da — már van. Ott csinál-; lak. Igaz. egyik helyen sem; létkérdés, hiszen mindkét település jobbra terül el a Miskolc—Szerencs vonalon. Tehát nem kell „átjárni a faluba” a vasútvonalon keresztül. A vasútállomásnál. Taktaharkányban viszont át kell járni. Gyerekekkel óvodába, bölcsődébe; gyerekeknek az iskolába; időseknek és erejük teljében levőknek — ezernél is többen vannak. S át kell járni a vasútállomásnál — ha lehet. Mert sokszor csak a benn álló tehervonatok kapaszkodóit megmászva, vagy a vagonok alá görnyedve lehet. Semmi flanc tehát, semmi „szomszédirigység” nincs a taklaharkányiak —■ " a „vasút másik oldalán” lakók — követelő kérésében. A fiatalasszony a vonaton szenvedélyes volt — a tehetetlenség hajtóerejében. Most már írni fogunk...— mondta, s azt is, kiknek és hová. Bizonyos — enélkül is —, hogy ez a téma még sokszor lesz „felmelegítendő”. Vagy az illetékesek végképpen úgy döntöttek: hogy ez az ,„aluljáró-ügy” eleve „maradék”-szerepre ítéltetett? <t. n. j.) I ä ^ Csikorogva megállt egy @ taxi. Az utas előrebukott az ülésről, és fejét beverte a szélvédő üvegbe. A sofőr későn vette észre, hogy az úttest közepén áll valaki, s a mankójával integet. Mialatt a gumik fültépően nyüszítettek, a taxis úgy érezte, menthetetlenül elgázolja .a raan- kóst Ám az aszfalt száraz volt; az abroncsok jónak bizonyultak. A mankós férfi macskaügyességgel félreugrott, és elnyelte a sötétség. A fényszórók sugárnyalábja csak a szürke, gödrös utat mutatta. A taxis kábán meredt maga elé, s finom remegés járta át. Aztán az árokparton lassan felderengett a mankós alakja. Beszólt a vezetőnek: — Vigyél el a Mirtusz utcába! 4- Nem esett bája? — Viccelsz, apukám?! így szoktam taxit fogni. — Nem félti az életét? — Inkább ti féltsétek! Sose akartok felvenni. Rohadt alakok vagytok mindnyájan. Látszott, hogy alaposan felöntött a garatra. De a sofőr megsajnálta. Mankóval nagyon messze még a Mirtusz utca. Megkérdezte utasát, a kótyagos fiatalembert. aki állítólag elhunyt édesanyját siratta: — Nem sérült meg? — Kicsit fáj a fejem. De annak már mindegy. Mindig táj. — Vigyem orvoshoz? — Isten őrizz! Máskor is beverték már. Csupa lyuk a fejem. — Felvehetem ezt a szerencsétlent? — Felőlem ... Időközben a mankós beszállt a hátsó ülésre. Kényelmesen elterpeszkedett, és rárivallt a taxisra: PALÁDI JÓZSEF 17* F 1 1 I tjb ;■ «ílí; «"W ff> fi ,4 ?r7* o If, i ,toilII t I — Igyekezz, apukám! Nem szeretem az ilyen giz- da alakokat. ( — Előbb ezt az urat kéne hazavinni. — Ne okoskodj, mert könnyen kaphatsz egy frászt. Tudod, hogy szoktam a sofőröket hátulról leütni ?! — Ne. ne! Odavisszük, ahová akarja — sápítozott az elöl 'ülő. Néhány sarokkal arrébb, a Kakas vendéglőnél a mankós megálljt parancsolt. — Ti is bejöttök — mondta. — A vendégeim vagytok. ( — Nem lehet — szabadkozott a sofőr. — Szétverem a kocsidat. Mindhárman betértek a kocsmába, s leültek az ajtó melletti asztalhoz. Az abroszok tiszák voltak, a vendégek csendesen iszogattak. Jó helynek látszott. — Itt vagy, Laci? — mondta a felszolgáló — Itt. — Nem v láttalak még ezekkel a ... ■— Mankó. Mondd csak ki. Mankónak hívják. — Mit hozzak? — Három cseresznyét. — Én jaffát kérek — szólt közbe a sofőr. — Ne ugass! — förmedt rá a rokkant. A pincér kacsintott: víz lész a pálinkás pohárban. — Mire visszajövök, itt legyen 1 A mankós felállt az asz^ táltól. Úgy, hogy előbb rátenyerelt az asztallapra,' combnyi vastagságú karjára nehézkedett; óvatosan, lassan felhúzta altestet az osztat szintjéig, majd hirtelen mozdulattal átlendült kézenállásba. Fejét felszegte. mint az artisták Hamar arcába szökött a ver. Jobb lába a lámpa irányába mutatott. Combtőnél metszett bal végtagiara rácsúszott a biztosítótúvel összecsomózott nadrágszár, s elővillant a még vöröses, heges cponk. Gyorsan, ügyesen visszaereszkedett a székre. Felkapta mankóit, és elindult a mellékhelyiség felé. — Jó vagyok? — fordult vissza büszkén. — Jó vagy, Laci! — kiabálták többen. Valaki tapsolt is. — Laci a régi — mondta ő, a rokkant. A felszolgáló hozta az italokat, A taxishoz hajolt: — Ismeri? — Most vettem fel. Egyszerűen elém ugrott. — Vigyázzon vele! Elég ennyi? A sofőr felhajtotta a iaf- fát. és másik utasához fordult: — Mehetünk? — Én maradok. Nekem már mindegy. — Jobb lenne, ha hazamenne. — Dehogy Itl legalább társaságban vagyok.
