Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
' ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. február 12., szombat ' Pontos statisztika — két év távlatában. A nieyyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban 1981-ben 17 680 beiratkozott olvasó volt. Ugyanez aszúm 1982. december 30-án 18 377. A különbség 743. Szembetűnően emelkedett a látogatók száma is. 1982-ben 15 135-tei volt magasabb, mint az előző évben, összesen 169 605 látogatót jegyeztek. Köz- ‘nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy az olvasók többször fordulnak meg a könyvtárban, vagy azért, hogy kölcsönözzenek, vagy azért, hogy ’helyben olvassanak. A mindennapi forgalom azt mutatja, az arány a helyben- olvasás felé tolódik. Valamelyest csökkent ugyanis a kölcsönzött kötetek száma. Tulajdonképpen ezekkel a statisztikai adatokkal kezdtük a beszélgetést dr. Kör- nyey Lászlónéval, a megyei könyvtár igazgatójával, amikor az idei feladatokat vettük számba. A statisztikai adatok és a napi munka tapasztalatai ugyanis egyértelműen mutatják, a könyvtár szolgáltatásai iránt nő az érdeklődés. S nem mindegy, hogy az olvasói igényeket hogyan tudják kielégíteni. — Meggyőződésem, hogy az olvasókkal való kapcsolatunk új hozzáállást követel meg tőlünk. Egyszerűen szembe kell néznünk a követelményekkel, s a szakmaszeretet mellett nagy rugalmassággal kell dolgoznunk. Hogy mit értek ezen? Az egész ház munkájának cent: rumába az olvasók szolgálatát kell állítanunk. Akár a i feldolgozásban, akár az inI formációban, akár a pultI nál áll a könyvtáros, pontosan tudnia kell azt, hogy az olvasók jobb kiszolgálása a dolga. , — A megyei könyvtár persze nem egy a könyvtárak között. Módszertani központ is. t — A könyvtár — meggyőződésem — azért érdekes, amit ad. A könyvtár szellemi értékeket tud koncentrálni és aktivizálni. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a könyvtár benne legyen a társadalmi tudatban. Ügy legyen benne, mint valami, ami nagyon fontos dolog. A megyei könyvtár egyik megtisztelő I feladata, hogy segítse a tartalmi munkát, telem lsen lehetőséget, a tapasztalatok, a jó módszerek kicserélésére. De nagyon sokat segíthetünk és segítenünk is kell abban, hogy a • helyi fenntartók es a könyvtárak között jó, eredményes kapcsolatok alakuljanak. ki. Az előbbiben, a szakmai továbbképzésben különösen sokat tehetünk. De itt is nagyon fontos, 'hogy összkönyv- tári szemlélet alakuljon ki. Azt értem ezen. hogy ne csak a módszertanos' dolga legyen a járási könyvtárak segítése. Az Ojlvasószoi- gálatos — hogy csak egy példát mondjak — is vegyen ebben részt, hiszen ő az, aki konkrétabb tapasztalatokat tud átadni. — Így vagy úgy, de eddig az összkönyvtári szemlélet jegyében folyt a beszélgetésünk. Hol érzékelheti ezt az olvasó? I— Ott — hogy egészen triviális legyek —, hogy nem kell tízperceket várakoznia a pultnál, amíg sorra ke- rül. Az elmúlt évben átszerveztük a kiszolgáló rendszerünket. s ezzel a várakozási időt lerövidítettük. De ez valóban csepp a tengerben. Mert talán még fontosabb az, ami ilyen láthatóan nem tapasztalható. Az például. hogy a gyarapító munka is mindannyiunk feladata. Tisztességes, az igényeket fedő állománygyarapítással tudunk ugyanis megkísérelni, hogy megfeleljünk az olvasók elvárásainak. S bár igaz, hogy nem költhetjük a pénzt világba, meggondolatlanul, azért módunk van átgondolt fejlesztésre. A könyv-beszerzési keretünk nem csökkent. Igaz, ezért' kevesebbet tudunk vásárolni. De ha mindenki részt vesz az állománykialakításban, akkor valóban azokat szerezhetjük be, amelyekre az olvasók igényt tartanak. — Kérdés persze, hogy valóban találkoznak-e az igények? — Magunk is sokat gondolkodtunk ezen. Meggyőződésem, hogy jó szakember- gárda dolgozik itt. De szükségét érezzük annak is, hogy közönségkapcsolatainkat erősítsük. Nemcsak az állami és társadalmi szervekkel, nemcsak a különböző művelődési intézményekkel. A tényleges közönségkapcsolatokra gondolok itt. Ügy érzékeljük, kezd kialakulni a könyvtár körül egy társadalmi tanácsadó gárda, amelynek a véleményére is számítunk például a szakirodalom, vagy az ismeretterjesztő irodalom iejlesztésében. Már csak azért is. mert azt tapasztaljuk, hogy a forgalom nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a szépirodalom és az ismeretterjesztő, a szakiroda- lom között. — Mennyire felel meg ennek az állomány? — Megfelel. A gyarapításban is hasonló arányok kialakítására törekszünk. —i Az előbb szóltunk a kapcsolatokról. Milyen helyet foglalnak el ebben az iskolák? — Az elmúlt évben kezdeményeztük a bemutató órákat, amelyekre szakfelügyelőket hívtuk meg. Ez közös programunk volt a pedagógus továbbképzéssel. Folytatni szeretnénk. De a magunk részéről szorgalmazzuk a /középiskolások könyvtári látogatásait is. Meggyőződésem, hogy nem mi nyerünk elsősorban olvasókat, ezen a kapcsolaton az iskolák, legfőképp pedig a fiatalok nyerhetnek. — Még egy kérdés. A könyvtár jelenlegi állománya mennyiben nyitott az igényekre? — A beszerzésekkel, a köteles példányokkal azt hiszem valóban kivételesen jó állománya van a megyei könyvtárnak. Ez azonban önmagában nem elég. Az állománynak feltártnak is kell lennie. Vannak kitűnően feltárt anyagaink, de ezzel korántsem lehetünk mindig elégedettek. Ezt a munkát idén is folytatni kell. Ügy, hogy ezzel is elébe menjünk az igényeknek. Csutorás Annamária-4-----------------------------------N incs lehetetlen! f Lehetetlen dolgok kiállítása nyílt egyik kisvárosunkban — tájékoztat nemrégiben az újság. Kíváncsi lettem. Vajon miféle leg-dolgokat hordhattak össze az emberek? Hiszen a természet és az emberi elme annyi tücsköt-bo- garat produkál. Ki nem csodált már irdatlan méretű tököt, emberi alakot formáló sárgarépát, vagy éppen a Lánchidat gyufaszálból, és még sok minden mást, amelyekben a véletlen, a játékosság és az alkotó fantázia ötvöződik látványosan. Ilyesfélékre gondoltam a cím olvastán, aztán nagyot tévedtem. Ezek a lehetetlen dolgok ugyanis nem egyebek voltak, mint az emberi hanyagság kifogyhatatlan példatárai, csupa-csupa hétköznapi tárgy, háztartási esz- ’ köz, amelyek véletlenül nem feleltek meg a rendeltetésüknek. így például egymásra nem rakható építőkockák, »használhatatlan iskolásfüzetek, ampullareszelők fogak 1 nélkül és így tovább. Nem értem. Mi ebben a lehetetlen? És főként a véletlen? Hiszen ha valamely vállalkozó szellemű ember nálunk is megszervezne egy ilyen kiállítást, bizonyára ko- tsiderékszám hordanák hozzá a dühödt vásárlók a funkciójukban bukásra ítélt, használhatatlan dolgokat. Kerülne ide kalapács olyan kis ékkel, jnogy egyetlen erőteljes mozdulattól lerepülne a feje. Több ezer forintos fúrógép,' amely lehetetlenül rövid idő alatt tönkremegy, szögek, amelyek szelíden elhajlanak' a beverés közben, véső, amely elképesztően hamar kicsorbul, drága kabát, amelyre mintha részegen varrták volna a gombokat, illesztés gyerekjáték, amply nem illeszkedik, frissen veti baba, amelynek három cér- naszálon fityeg a feje, lábosok, amelyekre nem készült fedő, több tételben gyermekcipők, amelyek fűző nélkül érkeztek a boltokba, borítékok, amelyeken nincs ragasztó, üdítők, amelyek nem ihatok, mert nem nyithatók, és kulcsok, amelyek véletlenül sem illeszkednek a csavarfejre, és... És valójában lehetetlenség is felsorolni, mi minden kerülhetne még ide. Csak még valamit. Cipőtartót vásároltam a múltkorában, amelyet műanyagból és alumínium csövekből állítottak össze. Pontosabban tákoltak, s mint kiderült, a díszhely illetné meg egy ilyen tárlaton. Miután a cipőtartót egy hozzáértő ismerősünk hoszszas munkával összeszerelte, rápakoltam a cipőket. Hiba volt,, mert a tartó, nem bírván/ elviselni a cipők ránehezedő súlyát, azt sem mondta, jaj! — és ' összerogyott. Gyöngéden összeraktuk, de két cipő után újból magába roskadt. Szigetelőszalaggal összeragasztottuk. Alul, felül, oldalt! Ronda volt, de azt hittük, tartani fog. Pár napig tartotta is /nagát szilárdan, aztán ) iepergetve magáról minden lábbelit, megköny- nyebbülten ismét összeomlott. Ezúttal végérvényesen. Dühömben talán baltával daraboltam voliia fel, ha nem tartok attól, hogy a heves mozdulatok által a fejét veszíti ,a balta is. Összenyalá- boltam tehát a néhai tartó maradványait, és kidobtam a kukába. Egy tojásfehérje-el- vúlasztóval együtt, amelyen minden alkalommal útloty- tyant az egész tojás fehérjével és sárgájával együtt, tiszteletlenül be nem tartván azt a funkciót, miszerint ezeket neki külön kellene választania. Jól tudom én, a tojás a hibás. Mert nincs lehetetlen, a tyúkok is trehány munkát végeznek... Keresztény Gabriella Kovácsoltvasból készslt... Egyre nagyobb értéket jelentenek számunkra a gyors ütemű szanálások kapcsán feledésbe merülő, gazdagon díszileii kovácsoltvas kapuk. A felvételen levő kovácsoltvas kapuval még találkozhatunk, a Beloiannisz utca 13-as számú ház bejáratát díszíti. Fotó: Fojíán László fÉrcisisfean: iiÉüsii Tavaszi Fesztivál Március 18—27. között harmadszor rendezik meg a Budapesti Tavaszi Fesztivált, amelynek alapvető célja hazánk kulturális kincseinek és idegen fa rgal m i nevezetesség gemek bemutatása, s ezáltal az itthoni és külföldi turizmus fellendítése. Az idén különösen gazdag programot állítottak össze a szervezők. Változatlanul a fesztivál egyiík fontos feladatának tekintik a magyar népművészet értékeinek megismertetését. A Magyar Állami Népi Együttes Lakodalmas című műsorát a Budai Vigadóban adja elő. ismét lesz a Budapest Sportcsarnokban hagyományőrző kirakodóvásár, es ugyanitt tartják a II. lánc- haztalálkozót. Ezen a tavaszon is vendégül látja a fesztivál CziflTa Györgyöt, 1 a Franciaországban, élő magyar származású világit ír ű zongorám űv észt, aki az Erkel Színházban önálló hangversennyel lép a közönség elé. ■ Észrevételek Az alábbiakban olvasó& inktól kapott észrevételekre — levél, telefonhívás, személyes beszélgetés révén elhangzott észrevételekre — állják itt reagálás. Valamennyi reagálás a közelmúltban megjelent írásunkra vonatkozik, válaszoljunk hát, miként tudunk. Lámpák A miskolci Thököly utca, Győri kapu és saz északi tehermentesítő eddig elkészült szakaszának csomópontjáról (is) szólt lapunk egyik cikke. Egyébként már nem az első. hanem sokadik cikk méltatlankodik a vaksi lámpák miatt. Mint a naponta arra járók (ezreik, tízezrek?) tudják, ezen az igen veszélyessé vált csomóponton megépítették a lámpákat, a tehermentesítő út becsatlakozásával a | forgalom rendje megváltozott. A jelzőlámpák elkészültek, sok hónapja ott álldogálnak, de nem működnek. Egyelőre nincs vállalkozó ember, ki illetékesnek tartaná magát a lámpák bekapcsolásának idejéről szólni. Ügy tűnik: senki sem tudja, mikor kezdenek működni ezek a lámpák, hogy rendet teremtsenek a csomópont idegességtől, dudálásoktól. miegymásoktól feszült légkörében. Erre a cikkecskére reagáló olvasónk ingerlékenysége teljesen érthető. Olvasónk mindennap erre jár munkahelyére kocsijával, Diósgyőrből érkezve, és a tehermentesítőnél balra kanyarodva, ami valóban nagy bátorságra. elszántságra vall. Amolyan lesz, ami lesz jelszóvá! indul neki, eddig még megúszta. Miként a nagy többség is. Mikor kapcsolják már be a lámpákat? Muszáj megvárni az első halálos balesetet? — kérdi olvasónk. Hát... Maradjunk is ennél a kérdésnél. Vásárlásók Lapunk egyik jegyzete arról szólt, hogy bizonyos alkatrészeket. árucikkeket nem lehet az állami boltokban megkapni, ellenben a maszekoknál igen. Felárral. Igencsak magas felárral. Jegyzetünk ezt helyteleníti. Mondani is fölösleges: nem először. • Nagyjából azóta, amióta magánüzletek vannak. melyek napjainkban a vállalkozói szellem kiteljesedésének törvényes lehetőségével gombamód szaporodnak. Félő, hogy a jövőben még gyakrabban , keli majd ilyen jellegű észrevételeket írogatnunk. Ezért diszkréten jelentkező telefonálónknak, ki kérdezte: miért kezdjük a maszekokat bántaná, azt felelhetjük, nem kezdjük, hanem folytatjuk, de nem a maszekok hántását, hanem a tisztességtelen haszonszerzést. így nevezik azt a fur- íangot. amikor például valaki megszed az államilag gyártott valamit az állami kereskedelem elől (vagy éppen: onnan), és jóval drágábban adja el. Igen sok , példát lehetne erre felsorolni a jegyzetben említetteken kívül is. Csupán egyet: kocsi- , hoz való 24 forintos oi- dalvillogót a maszek 50 forintért, tehát több, mint 100 százalékos haszonnal adta el. Számla nélkül természetesen. De: az említett villogó az állami boltokban nincs. Vajon miért nincs? Van viszont most már megyénkben is fogyasztók tanácsa. Bizonyára sokan vennék szívesen, ha idei tervükben szerepelne ennek a témának a körüljárása is. Szereles Foglalkoztunk azzal is, 1 hogy az AFIT Tröszt, mint olyan megszűnik, sőt meg-- szűnt, helyette megalakult Miskolcon is az Autójavító Kisvállalat. Nyilvánvaló, hogy a jobbítás reményében történt a változás, annak reményében, hogy ez a nagyfontosságú szolgáltatás az eddiginél magasabb szintet ér el — hogy ilyen finoman fogalmazzunk. A vezetőség persze marad, hiszen jól vezetett. A dolgozók is maradnak nagyjából, hiszen jól dolgoztak. A hely is marad, hiszen ott van a szerviz, ahová megépítették. A berendezés, a szerszámok, a felszerelés ... feltehetően minden az, mi eddig. Akkor mi változik? Csakis a kákán is csomót kereső ember kérdezhet ilyesmit. Akadt azért nehány, ki mégis megkérdezte. Pedig a válasz tudvalévő: eddig AFIT volt, most Autójavító Kisvállalat. Alkatrészek A miskolci Széchenyi úton megszűnt a háztartási gépek alkatrészeit árusító bolt, ehelyett másütt alakítottak ki egy újat, sőt nagyobbat; Megjegyeztük egyebek között, hogy a Széchenyi úti bolt kirakatába jó lett volna kitenni egy táblácskát, mely közölte volna, merre is található, az eddig itt levő, de most már más helyütt munkálkodó bolt. Örvendes figyelmességnek tekinthető, hogy a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a jegyzetecske terjedelmét sokszorosan felülmúló levélben válaszolt, el- monáva. hogy sokszor, sokféleképpen reklámozta az új boltot. (Például „az Ady-híd sarkán lévő Interpress fényreklámon keresztül” is. Vajon hányán tudnak erről a fényreklámról?) Persze. ha valaki egy bizonyos .boltot keres, akkor először mindenképpen ahhoz a bizonyos- bolthoz megy és ott kaphat, vagy ott kaphatna tájékoztatást. akár a kirakatban lévő cédulákról is. A levél egyébként a sok emberben felvetődő „miért”-re is válaszol. A bolt azért költözött el, mert egyrészt nagyobb lett. másrészt a Széchenyi út várható rekonstrukciója következtében a kereskedelmi vállalatok igyekeznek átmeneti időre a közeli útvonalakra telepíteni boltjaikat. A „miért”-hez még valamit. Mind többen kérdik: miért jut napjainkban any- nyi magánkereskedő éppen Miskolc főutcáján helyiséghez? A szóban forgó bolt helyére ugyancsak szerződéses került. Az új bolt pedig a Beloiannisz utcában van. Az utcát ilymódon leírva keressék a vásárlók. Nem úgy, miként a hozzánk érkezett okításban olvasható. (Már elnézést, de legalább az utcp ne- 2 vét pontosan kell ismernünk, ahová a bolt költözött.) , Priska Tibor 1 Beszélgetés a megyei könyvtár idei feladatairól
