Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

1983. február 9., szerda

ESZAK-MAGYARQRSZAG 3

Két évvel az összevonás után

Kisüzem Lillafüreden — bolt a Búza téren

Munkások a melegvizemben

A Csavaripari Vállalat 2. számú. Ongai Gyárában számos szervezési intézkedést, valósítottak meg az utóbbi években a jobb csavarellátós érdekében. A fővárosból gépeket telepítettek le és helyeztek üzembe, s jó néhány munkahelyen átcsoportosították a dolgozókat is. Így például két évvel ezelőtt sor került a 3-as és az 5-ös üzemrész összevonására is, amely azóta 3-as számú, melegüzemként funkcionál.

— Kár volna tagadnunk a kezdeti nehézségeket, de szerencsére, az akkori konfliktusok ma már csak múlt időben érvényesek — jegyzi meg Tímár Attila üzemvezető. — A két évvel ezelőtti összevonást az egymásrautaltság tette szükségessé. Az alapüzemi tevékenység és a megmunkálók munkájának elkülönítése ugyanis számos ellentét forrása volt. A kooperáció eredménye, hogy az összevonás óta késztermék kerül ki az üzemből, s a munkában egyformán érdekelt az üzem minden dolgozója, A régi gyakorlat szerint mindenki válogathatott az úgynevezett jobb, és kevésbé kifizetődő munkák között, ma mór az elképzelhetetlen. Olyan bérezési rendszert alakítottunk ki, amely egyértelműen a jó munkát ismeri el. A terveket pontosan tudja minden dolgozó, s naponta ellenőrizhetik az üzemi teljesítményeket és az egyéni munkavégzést.

Az elmúlt évben kimagasló munkasikert ért el a melegüzem. A tervezett 119 millió helyett 124 millió forint termelési értéket állítottak elő. Ök gyártják a nagyméretű kötelemelvet: tavaly 3244 torma csavart készítettek. Tonnában mérve a gyár készárukészletének egyhar- madát a 3-as üzem adta. Az idén — beruházás nélkül — megpróbálják „túlszárnyalni” önmagukat. Az ez évi tervben számukra 138 millió forint érték előállítását írták elő.

— A két évvel ezelőtti ösz- szevonást nem fogadták nagy lelkesedéssel a dolgozók — mondja az üzemvezető. — Akkoriban eléggé hálátlan feladat volt itt üzemvezetőnek lenni. Gyakori volt a széthúzás, minden középszintű vezető a saját emberét védte. Tudnunk kellett a megfelelő időben fegyelmezni, illetve dicsérni, s megértetni az emberekkel, hogy egymás támogatása nélkül, tartósan nem sokra vihetik.

A kollektíva szerencsésen túljutott ezen az időszakon: ma már csak közös problémák, s örömök léteznek az üzemben. Erről győz meg az a beszélgetés is, amelyet az üzem vezetőivel folytattunk.

— Mi foglalkoztatja napjainkban leginkább az üzem kollektíváját?

Homonnai István, alapszervezeti KISZ-titkár:

— Sajnos, üzemünkben kevés a fiatal. A százötven dolgozó közül csupán harminckelten vannak, akik harmincévesnél fiatalabbak. Közülük tizennyolcán KISZ-la- gok. Legutóbbi taggyűlésükön fiatal dolgozóink lakáshelyzete került napirendre.

Ezen a KISZ-taggyűlésen felszólalt az alapszervi párttitkár, Boodány Ernő is, aki ismertette az új lakbérren- deletet, szólt a kislakásépítésben rejlő lehetőségekről, s a vállalat által adható segítségről is.

Kramcsák László, szakszervezeti főbizalmi:

— A melegüzemi tevékenység még sokáig a nehéz fizikai munkák sorába tartozik. Éppen ezért elsődleges feladatunk, hogy állandóan figyeljünk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulására. Nemrégiben adtuk át rendeltetésének az új száz férőhelyes öltöző- és fürdő- helyiséget. Évente nyolc dolgozó mehet a családjával együtt pihenni — a négy vállalati üdülőnk egyikébe. Emellett megszerveztük a hét végi üdültetéseket is. Tavaly tízezer forintot * nyertünk a munkavédelmi és tisztasági versenyben.

A jó üzemi hangulat másik forrása a közelmúltban elvégzett normakarbantartás — minden területen a munkához kötött a bérezés, s csak néhányan nem tudnak megfelelni a követelményeknek. A többiek, rendszerint, túlteljesítik a normát.

Egyikük Tóth Antal, aki az excentersajtoló mellett dolgozik :

— Huszonnyolc évig pékmester voltam, két éve váltottam szakmát. Megszoktam a terhelést, könnyedén tudom teljesíteni havonta a 110—120 százalékot is. Ennek titka nem egyéb, mint a munkaidő teljes kihasználása. Igyekszem még a tízórai szünetet is az átszerelés idejére hagy ni...

A késtartó csavarokból jobbos és balos menetű is készül. A balosba jelet kell ütni, a leghagyományosabb módon, kalapáccsal. Ezt a munkát végzi Sallai Bertalan:

— Kovács a szakmám, két évvel ezelöttig műveltem. Sajnos az egészségem már nem a régi. két éve leszázalékoltak. A gyártól azonban nem akartam megválni. így aztán ezt csinálom ..

A szárhúzó gép mellett dolgozik Bakó Sándor:

— Ebből a fajtából műszakonként tizenkétezer darabot tudok gyártani ezen a gépen. Ügyes masina, többet tud, mint 15 esztergagép, együttvéve.

A férfiak mellett nők is dolgoznak az üzemben. Fiatal lányokkal, asszonyokkal találkoztunk a délelőtti műszakon, akik éppen az úgynevezett csőbilincscsavarokra hengereltek menetet.

Dragony Lajosné, tizenöt évvel ezelőtt lépet t be a gyárba:

— Naponta váltjuk egymást a köszörű- és a me- nethengerlő gépek mellett. Itt a siker a kézügyességtől és a rutintól függ. Bizalmiként sokunk nevében mondom: nagyon várjuk már a munkánk könnyítését...

A melegüzemben nem könnyű összefogni a munkát: az üzemvezető kapásból sorol fel tizennégyféle gépet, amelyek más-más művelethez szükségesek.

— Éppen emiatt fontos — magyarázza —, hogy dolgozóink ne csak egy géphez értsenek. A tanulni szándékozókat sokféle módszerrel ösztönözzük. A többgépes módszer az egyén és a vállalat számára egyaránt hasznot hoz,

Déváid Hedvig

Szírnél,

jó étvággyal

Mint arról annak Idején lapunkban is beszámoltunk, a selyebi Virradat Tsz-ben ez, év elején megkezdte 'működését az a dán technológiájú szalmadúsító üzeni, ámelv az eddig jobbára csak almo- zásra használt gabonaszalmán —- a5”.1' >r>l«dú :i! á"snl — kő zepes széaaniinős.’nű takar, máimra alakítja öt,

Az üzemkezdés óta egy hónap telt el, van tehát már tapasztalat Selyeben arról: milyen étvággyal fogyasztja a jószág az újfajta szálas 1a- karmányt. Az eddigi etetési tapasztalatokról Galajda József állattenyésztési üzemmérnököt, a hízómarha-ágazat vezetőjét kérdeztük.

— A juhokkal és a hízó- marhákkal etetjük a dúsított szalmát. Az eddigi tapasztalatok igazolják az előzetes várakozást, mert mind a juh, mind pedig a hízómarha szívesen, jó étvággyal fogyasztja ezt a takarmányt. A hízó- ! marha napi 3—4 kilót is képes elfogyasztani belőle. Maga a szalmaetetés az eddigi ! takarmányozási technológiánkat Is módosította, hiszen a szalma beléptéve] módunk van csökkenteni az abrakadagol. Ez egy hízómarhára vetítve napi 6—8 forint költségcsökkenést eredményez. A dúsított szalmát egyébként a pápai takarmányvizsgáló állomáson műszerekkel vizsgálják. Mi bízunk benne, hogy a súlygyarapodás s akképnen alakul, ahogyan azt a dán ■•'nkemberek jelezték. A dán lícenc szerint ugyanis az ilyen szalma 8—11 százalék fehérjét tartalmaz.

A szövetkezetünk gesztorságával létrejött hízómarhutársulás szálastakarmányszükségletét a jövőben elsősorban erre a szalmára akarjuk alapozni. Ez nemcsak azt jelenti, kevesebb költséggel történik a hizlalás, hanem azt is, hogy a dúsított szalma etetése esetén eddig pillangósokat és egyéb más szálas takarmányt termő szántókat tudunk kiváltani, s azokon értékes árunövényt, elsősorban gabonát tudunk termeszteni.«

(ha)

Feltárjak a tartalékokat

ESasziiisíiü a koiszaíí Msüket

Az Ipari Minisztérium tapasztalatai szerint a vállalatok 1982-ben előreléptek a hatékonyabb gazdálkodásban, a belső tartalékok feltárásában, hasznosításában. Sok helyen értek el eredményt az anyaggal való takarékosságban, a selejt visszaszorításában. Általában javult a nagy értékű, magas termelékenységű gépek kihasználása. A

Lenin Kohászati Művekben programot dolgoztak ki az évente keletkező, megközelítően 1 millió 800 ezer tonna kohászati hulladék hasznosítására. A hulladékot hárem kategóriába sorolják: az egyik csoportba az. újra felhasználható, a. másikba az értékesíthető. a harmadikba pedig a tovább már nem hasznosítható anyagok kerülnek.

Tűzifából milliók

Molnár István dolgozik a másoló marógéppel.

Nemrégen még lóistálló volt az az épület, amelyet nagyrészt társadalmi munkával alakítottak át a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lillafüredi erdészetének dolgozói fatömegcikkgyártó üzemmé. Nyolcán dolgoznak a Vörös Csillag szocialista brigádban —, amely eddig Jjétszer érdemelte ki a Vállalat Kiváló Brigádja címet — ahogy ezt Debreczeni

Ferencné, az üzem vezetője elmondotta. A múlt évben 100 köbméter alacsonyabb értékű, tűzifa méretű, de jó minőségű faanyagból 140 köbméter erdei garnitúrát, asztalokat, ülőkéket, szeméttárolókat, szerszám- és seprűnyelet, nyújtófát, fakalapácsot, klopfolófát, tálcát, különböző emléktárgyakat, kelyheket, poharakat állítottak elő. Az idén figyelmük az értékesebb

termékekre irányul: 600 köbméter faanyagból 163 köbméter fatömegcikket készítenek 3 millió 260 ezer forint értékben .

A brigádvezető. Homár József elmondotta és bemutatta. hogy a kisüzem ma már nem egyszerű asztalosműhely, bár megvannak a hagyományos berendezések, mint a szalagfűrész is. De a másoló famaró gépjük és a rúdgömbölyítő berendezésük már korszerűnek mondható, viszonylag magas termelékenységű. A nyolc munkásnak azonban igencsak ki kell használni a munkaidőt, iól meg kell szervezni a munkát, ha feladataikat meg akarják valósítani. Még így is jut idejük és erejük arra, hogy patronálják a miskolci 36. számú Általános Iskolát, egyéb egészségügyi intézményeket, ahová erdei garnitúrákat, szeméttárolókat készítenek társadalmi munkában. Ezért is érdemelték ki Miskolc város emlékplakettjét.

Stílusosan erdei fahózban rendezték be Miskolcon a Búza téren az erdőgazdaság boltját, ahol nagy keresletnek örvendenek a szóban forgó, fából készült kerti garnitúrák, háztartási eszközök,1 emléktárgyak.

O. J.

A tápkeveréstől — a cipővarrásig

Eredményes év után Tiszakesziben

De jó már mindezekről

múlt időben beszélni! Talán ezzel a felszabadult sóhajjal nyugtázzák sokan az elmúlt év gazdálkodását. Tiszakesziben a Tiszamenti Termelő- szövetkezetben biztosan, hiszen elégedetten mondhatják: nehezebb gazdasági feltételek között is sikerült előrelépni. A termelés számai bizonyítanak, a végösszeg, a szövetkezeti nyereség várhatóan felülmúlja a 11,5 millió forintot. Pedig az elmúlt esztendő egyáltalán nem volt könnyű. Burányi András elnök:

— Nagyon tartottunk az aszálykártól. Közel kétszáz milliméter esővel kevesebb hullott, mint ami egy átlagos ) évben szokott, Aggódtunk az aratás előtti hetekben. Búzát 1260 hektáron vetettünk, s már ez az arány is mutatja: minden elvesztett mázsa — amennyivel a kalászok hektáronként kevesebbet adnak — súlyosan érintette volna a gazdaság árbevételét. Persze a feltételes módnak nincs már helye, a közel négytonnás termés messze felülmúlta akkori reményeinket.

Hasonló volt a helyzet a szójával. Az ártérbe vetett növény minden évben kivan téve az első nagyobb árhullámnak, ami teljesen kipusztíthatja. Az árvíz elmaradt, s tizenkét mázsás hektáronkénti termést takaríthattak be a kombájnok., Végül a száraz nyár egyedül a kukoricában csappantotta meg a hozamot. De az öttonnás; termés ilyen kedvezőtlen feltételek ellenére jónak mondható. Az abraktermesztés így is gazdaságos. Végső soron a jó hozamoknak — a tavaszi árpa is 37 mázsát termett hektáronként — köszönhetően annyival sikerült felülmúlni az elmúlt öt év átlagát, hogy a gabonaprogram keretében kétmillió forint (!) prémiumot vehettek fel az államtól. Az elnök hozzátette;

— Erre nagy szükség is volt, hiszen hála a terméseknek, a költségek sem emelkedtek túlságosan. így a keverőüzemünk, s állattenyésztésünk hatékonyabban termelhetett. Nálunk évente hat-hétezer tonna tápot keverünk meg különböző termelési rendszerek receptúrái alapján. Az állattenyésztésben sem mindegy, hogy milyen költséggel előállított takarmányt etetünk fel, hiszen a tartás legnagyobb kiadása éppen a feletetett takarmány értéke. A sertéshizlalásban a viszonylag kis állomány ellenére, ami évente háromezer kibocsátott sertést jelent, közel egymillió forintos ágazati nyereséget értünk el.

Hasonlóan kedvező a kép a szarvasmarhatartásban is. Sikerült 470 tehén átlagában 18 százalékkal emelni a tejtermelést, egy állattól 3800 liter tejet fejtek. A javuló eredmény ellenére viszont leállították a tejtermelés fokozása érdekében történő keresztezést. Miért?

— Erről szó sincs. A szakosított telep utánpótlásához továbbra is holstein-frízzel keresztezzük az állománynak azt a részét, amely jelenleg is a legtöbb tejet adja. Viszont tudomásul kell venni, hogy a mai gazdasági helyzetben a marhahizlalásban jobbak a jövedelmezőségi feltételek. Az pedig köztudott, hogy a fríz hizlalhatóságban és húsminőségben elmarad az exportkívánalmaktól. Ezért állományunk nagyobbik részét a kiváló húsminőségű Charolaissal keresztezzük. Ezek borjait felhizlalva, lényegesen növelhetjük nyereségünket. Mivel férőhelyünk kevés, idén 160 állatot a háztájikba helyezünk ki hizlalásra. A borjak végig a szövetkezet birtokában maradnak. Előlegként a tagoknak takarmányt biztosítunk, s a hizlalás haszna a gazdáé. Az üzem sem jár rosszul, hiszen a nagyüzemi felár, amit

a felhizlalt szarvasmarhákért kapunk, a szövetkezetét illeti.

Vagyis az alaptevékenység terven felüli nyereséggel zárta az évet Tiszakesziben. De a gazdaság nemcsak erről híres. Az elnök elértette:

— Hát igen. Miskolcon a városrendezés során a mi részlegünk végzi immár több mint egy évtizede a legtöbb bontási munkát. Természetesen építünk is — mint például az Éden-kempinget —, de gyakran vállalunk olyan munkákat is, amelyek eleve nem hozhatnak nyereséget. Éppen ezért, bár az építőrészleg árbevétele állandóan harmincmillió körül alakul, a nyereség változó. Biztosabb jövedelmet jelent az elmúlt évben beindított tehergépko- csi-javftás. A műhelyben, amely IFA-típusú járművek karbantartására, teljes felújítására szakosodott, huszonötén dolgoznak. A szerelők munkáját négymillió forint készletű konszignációs raktár segíti, a termelőszövetkezetek kereskedelmi irodája szerződéssel biztosítia az alkatrészeket. Évente száz tehergépkocsit újíthatunk fel, az ágazat árbevétele eléri a hatmillió forintot.

Sikerült végre megvalósítani a tiszatarjéni asszonyok régi álmát is: üzeni került a községbe. A fővárosi minőségi cipőgyár helyi üzemének dolgoznak majd be az asszonyok. Cipőfelsőrészeket varrnak. A 3—4 millió forintos árbevétel nem számottevő, elsősorban a női munkaerő foglalkoztatása volt a cél. így az utolsó „fehér folt” is eltűnt, s a szövetkezet két községének lakói már helyben találhatnak munkalehetőséget. És. ami a lényeg, egy iól működő, biztos nyereséggel záró szöMét- kezetben.

— kármán —