Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1983. február 5., szombat W , Akit őri^ a lábnyom Kalász Lászlónak, születésnapi köszöntésül Reklám Eduard Ugulava Nem vagy te egyedül, Laci. Már régen nem vogy egyedül. S nem is csak azért, mert hozzád valóban lejönnek az őzek az otthoni széles csapáson, hallgatni szavadat, nem a galambszelídet, a gyermekit. Mert nem vagy te Assisi Szent Ferenc, bár talán neked is megadatott, hogy értsd az állatok beszédét, s tudj hozzájuk is szólni, emberi szóval. Amint hogy beszélsz a kertben növekvő tökhöz, karalábéhoz, káposztafejekhez, esett szilvához, zöld burkát vedlő diához. Keményebb a te beszéded, mint Isten kolduló prédikátorának a szava volt. S lám, mégis: a szél szájában hord tüzet jeges szívednek, s ha ledőlsz, akkor a hegyek szíved mellé fe- küsznek. Nem vagy hát magad ebben a világban, otthon vagy, bármit beszélj. Mint az ősök, magad építetted te is ezt az otthont. Határait nem nyítlövéssel jelölted ki; érezted, meddig hat el a hangod, és csak a te hangod. így épültek fel körül a világod falai; ott állsz középen, énekelsz, és ott, q falakon belül a te szavadra hallgat minden, és neked engedelmeskedik. Nagy a hangod hatalma. Nagy, mert a szeretet bizonyossága tölti meg erővel; nem kívánsz te akármily kicsiny birodalom fölébe tornyosulni úrként, rangként, kü—' lönöző, elválasztó magasságként S nyilván ezért is van, hogy mikor ledőlsz, szived mellé feküsznek a hegyek. Nem vagy te egyedül, LatS. Már régen nem vagy egyedül. Más körökben, mások közeivel kerített világokban erezheted idegennek, kivetettnek, magányosnak magad. Tán így, ezért volt nehezebb másokénál költői indulásod. Énekelni akartál; azt akartad, ha megszólalsz, rád figyeljenek. Tán kevesebbet figyeltél ezenközben másokra, tán beérted eleinte talmibb, hitványabb hallgatókkal, hamisabb visszhangzással is, tán csak később mérted föl és értetted meg szavad, a szó, a mondott-énekeit szó súlyát, hatalmát. A saját hatalmadat. Van úgy, hogy megkopik a vers hitele, rangja, csillogása. Van úgy, hogy új mértéket kell alkotni, új hitelességet kell teremteni a vers számára. A költészet számára, a költők számára, akik felültek hamis ígéreteknek, biztatásnak, akik tehetsége inflálódott a gyors, könnyű sikerek környezetében. Nehéz időkben az igazi énekesek tudják: életük lényegévé, sorsukká kell váljon a dal, bármilyen is ez a lényeg, ez a sors. Nincs más út, csak a személyesen átélt-szenvedett. a szenvedéssel, személyes sorssal hitelesített énekhez vezető. Voltak társaid ebben a felismerésben, s voltak elől járó példák. Egy Nagy László, egy Pilinszky János, egy Kormos István példája. S a társak szemvillanása, arcrezdülése: tudósítás arról, hogy megértettek. Tudják, erősebbek általad, tudják, erősebb leszel te is általuk. Nem csők barátság az Ágh Istváné, a Bella Istváné, a Buda Ferencé, a Ratkó Józsefé, a Raffai Saroltáé, a Serfőző Simoné. Szövetség, vértelen vérszerződés. Egymásra-ismerés. Bizonyára eltávolodhatnak egymástól barátok, közömbösFel kellene vég re sarjadoznom a réteken o szántásokon a vetéseken sohase nyom soha szipolyozó gyökeredés és soha aszály-gyötrelem! csak valahogy: elmúlt vagy ezentúl növő indák fák szövevény-életeivel egyszer csak megállnék és felnőnék majdnem az égig ágaim lehúznának a földre hamvas gyümölcseikkel és szólnának az emberek: — szedjük kapkodjuk mert már ez a jövendő Fordítsd gyönyörű orcád! megcsókolhatlak Magyarország? felém Már robban ezer orgona kinyílni vágyik millió bojt rátűzöm az ünneplő tájra a hétköznapi életet mert robban ezer orgona | kinyílni vágyik millió bojt rátűzöm az ünneplő tájra ' a fontos feladatokat: a dolgot lenn a gyökerekben a munkát az éltető szárban míg föl nem szirmosodik fürtökben- lelkekben a megújult áram :: sé válhatnak egymás számára ismerősök, cimborák. S nemcsak közömbössé, hanem olykor ellenszenvessé, idegenné. Ám, itt nem a személyek találkozásáról van szó, hanem az utókéról. S a versekéről, amelyek ezeket az utakat kísérik. A versekben levő, meg- tagadhatatlan rokonhangzásról. y Arról, ami megmarad utánuk és utánad. Nem vagy te egyedül, Laci. Már régen nem vagy egyedül. Beszélj is bármit, mindig dolgoztál, agyaddal — érzékszerveiddel, kérgesedő két kezeddel, tanításán zengő hangoddal. Dolgoztál és teremtettél. Családot, hazát, világot. Ez a te nyelvedben egy szó: otthon. Ne félj hát, mert éjjel bátorítani bizonyosan melléd hullnak majd a csillagok. Papp Lajos Régóta olvasható, nyilván jól bevált ügyes reklámként a miskolci Bajcsy-Zs. utcán a Vasvill mintaboltjának kirakatán, hogy- aszongya nem gond a vásárlás, hiszen csak ki kell választanunk az árut, majd ők a lakásunkon üzembe helyezve adják át! Így aztán vége minden hercehurcának, valóban nem érdemes szaladgálni fuvarért, majd szerelőért, hiszen ezek úgy megvágják az embert, hogy no! Tiszta, fenséges ügy a kiválasztás! Az ember mustrálgat- ja a tartós fogyasztási cikket — mert erről van szó, nem himmi-hummi dolgokról —, nyitogatja, csavargatja, meghallgatja, bekapcsolja, elindítja, leállítja, belenéz, ahol bele lehet, emeli;,tgeti, ha emelintget- hető, majd végül is rámutat a legalkalmatosabbra: ezt kérem tisztelettel... És már mehet is haza, mert a kitűzött időpontra a szerelők nyilván ott vannak a kiválasztott áruval, és miként hirdeti a reklámszöveg, a lakáson üzembe helyezik és átadják, tessék egészséggel használni, mi is köszönjük, legyen máskor is szerencsénk, ó ne tessék, dehogy is fogadhatjuk el, de csak már hogyne fogadnák, no, ha már úgyis muszáj, ilyen erőszakos stb., stb. Így van ez kérem a tartós fogyasztási cikkeknél, nálunk ez már csak így van! Kivéve egynémely tartós cikket. Melyiket? Hát példának okáért az automata mosógépet. Azt kivéve. Föltehetően azért, mert azt valóban be kellene szerelni, és üzembe helyezve átadni, ezzel meg baj, gond van. Meg kivéve az elektromos és gázüzemelésű fűtőberendezéseket. Talán ezek beszerelésével is lenne egy kis munka. Hát akkor mit adnak át a lakáson üzembe helyezve, beszerelve? Például a porszívót. Meg a hűtőgépet. A rádiót. Egyeseknek persze semmi sem elég! —. (Pt) . Bikaviadal £ — Sokáig gondolkoztam, hogy mit csináljunk a lakótelep szélén levő lepusztult játszótérrel. Nagyszerű ötletem támadt... Bikaviadalt kell rendezni! — Bikaviada-alt? — Bikaviadalt Tegnap láttam a televízióban egy bikaviadalt. Spanyolországból közvetítették. Stadionban tartották. Bika, torreádor, vörös kendő ... A torreádor azzal vadította a bikát. — Maguknak színes televíziójuk van? — Nem, de a riporter megesküdött hogy vörös. Mi van a parkunkban? Egy-két hinta, néhány cse- nevész bokor. Ha ültetünk is növényeket, és ki sem tapossák, akkor is évtizedekbe kerül, mire kinéz valahogy. A játékokat meg egyből tönkreteszik. Egyetlen kivezető út nyílik — a bikavjadal. Az egész város rólunk fog beszélni. Az első kertészeti vállalat, amelyik nyereséggel zár... — Nem rossz, és konkrétabban hogy képzeli? — Nos, veszünk egy bikát. Vadat, félelmetesei, feketét. Torreádornak meg felveszünk valakit a filharmóniától, új osztályt szervezünk __ — Állj, és a balesetvédelmi szempontok! Mi lesz, ha a bika fellöki a torreádort? Kit fognak lecsukni? „.. Ez így nem megy! — Akkor válasszuk el egymástól dróthálóval a bikát meg a torreádort, vagy a bikát zárjuk ketrecbe, és kívülről bökdösse a torreádor. — És ha leszúrja a bikát? Hogy biztosítsuk a bikaellátást, hogy tudjuk előre kiszámítani, mennyi fogy, hogy csináljuk meg vakvilágba a költségvetést Nem, a bikát nem lehet leszúrni, csiklandozni kell, attól is megvadul. És nem Karddal, mert az kárt tehet benne, hanem . . dákóval. A biliárdasztalt levisszük a pincébe. — Azt nem nézi senki, hogy a torreádor dákóval csiklandozza a ketrecbe, zárt bikát, a látogatottság;; zéró lesz, a nyereség is. f, — Nyereséges lesz. Ol-t esőbb jegyeket adunk lei.p Kisebb befektetéssel dolgo-; zunk, úgy menni fog. Nem; kell a drága bika. szerzünk: egy vadkant. De honnétk így is tiszta ráfizetés! — Szerezzünk egy bak-, kecskét, annak is van; szarva, és az is döf! így már kifizetődő lesz. — Miért bakkecskét, inkább egy nőstényt, azt meg is lehet fejni, és elél a fü- vön, még etetni sem kell, Torreádort sem a filharmóniától szerződtetünk, hanem majd maga ingerli a kecskét! — őszintén szólva kicsit furcsán néz ki a dolog. Állatkínzás ez, meg nevetséges is. — Nevetséges, nevetséges, ugyan ... Mi, nevetséges!.. Ez az, öltözzön bohócnak, és egyből a helyére kerül minden! Cirkusz lesz a játszótéren. — Én már kinőttem abból a korból. De tudja mit, adjuk ki a kecskét sétalovaglásra. Reggeltől estig dolgoztatjuk. Nem kell bohócruha, drótháló, dákó: ott ülök öltönyben és szedem a pénzt. — Ebbe beledöglik a kecske! — Bele bizony, és akkor nem lesz bikaviadal. De hagyjuk ezt az ostobaságot, nyissunk kerthelyiséget, tartsunk beatkoncerteket Felveszünk húsz rendezőt.»' Bratka László fordítása Műemíékbejáráson A viszontlátás nem örömtelibb. Sőt, a látvány ta- l<jn még lehangolóbb, mint a legutolsó, 1979. évi találkozásunkkor. Pedig — előkeresve az egykori újságcikkeket — akkor is nyomasztó képet voltam kénytelen festeni a fáji Fáy- féle kastélyról. „Sajnos kopott, elhagyott minden. A díszteremért különösen kár. Igaz, a tetőzetet az elmúlt évben (1978) kijavították, így nem ázik be, és nem barnul tovább a stukkó dombormű, azonban a He- liost, a szatírok ünnepét és a római Lukrécia történetét ábrázoló alkotások — Marco Casagrande készítette őket — mégiscsak jobb sorsot érdemelnének. A boltívek alatt az üres termeket járva nehéz elképzelni, amit a történelemkönyvek írnak: 1840 körül szép képgyűjteménye volt itt Fáy Istvánnak.” A kastély — most így újra látva — még kopot- tabbnak, elhagyatottabb- nak, viharvertebbnek tűnik. A betört, üveg nélküli ablakok, az épület körül mindenütt megtalálható szemét és törmelék, a bekerítetten, zsombékos kert még inkább erősíti ezt az érzést A hatalmas épület A fáji kastély jellegzetes középriazalitja, a Fáy család címerével. Nem mindig így nézett ki! kisebbik hányadát a helyi postahivatal, egy iskolai tanterem, a tanácsi kirendeltség, s a helyi könyvtár foglalja el. A nagyobbik rész azonban üres, lakatlan. Mindez azt bizonyítja, hogy ez a kis falu Fáj, de még a Szalaszend, Fúló- kércs központú körzet sem *y'tf . I Kalász László köszöntése Feledy Gyula rajza
