Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

1933. február 5., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 2!ö5d szigeteink Psrlépife - kompromisszumokkal Tanulság Hél évvel ezelőtt, ami­® kor dr. Csépányi Jó­zsefiéi. a Miskolci Ker­tészeti Vállalat igazgatójával interjút készítettem Miskolc zöld szigeteiről, a parkokról, többek között a következőket hangsúlyozta: „Városunkban az egy lakosra jutó zöldfelü­let nagysága 7—8 négyzetmé­ter. Ez, az országos átlag alatt marad ... A miskolci parkok túlterheltek. A Népkertet, az Avast és Tapolcát kivéve pa­rányiak, kis alapterületűek, szétszórtak ... Sok a kár. A kiszedett hagyma, a letördelt ág. az összetört pad, a legá­zolt ágyás... Az átalakuló Miskolc a kertészeti vállalat­ra is nagy terheket ró ...” Mostani beszélgetésünket — amelynek résztvevői ezúttal Tarnóczky András, a Mis­kolci Kertészeti Vállalat fő­mérnöke és Kézdy András, a parképítési üzemág vezető­je — a hét évvel ezelőtti esz­mecsere folytatásának tekin­tem. Következésképp arra va­gyok elsősorban kíváncsi, hogy az akkor felsorolt gon­dok közül melyek maradtak meg napjainkra is, illetve a meglevők milyen újabbakkal bővültek. — Kezdjük a beszélgetést az igazgató utolsónak idézett gondolatánál: „ __az átala­k uló Miskolc a kertészeti vál­lalatra is nagy terheket ró". ErVényes-e ma is yez a meg­állapítás, és tulajdonképpen milyen tartalmat takar? — Az állítás érvényes, sőt még inkább igaz, mint hét évvel ezelőtt. Azóta ugyanis a város tovább terebélyesedett, újabb lakótelepek nőttek ki a földből. Ezzel együtt a parkfelület is nőtt. Ma a vál­lalatunk 2 millió 456 ezer négyzetméter gondozott terü­letnek a gazdája, s ez a szám nem tartalmazza a város ösz- szes zöldfelületét. Az egy la­kosra jutó zöldfelület a hét évvel ezelőtti 7—8 négyzet- méterrel szemben ti—12 négyzetméter és ezzel elértük az' országos átlagot. Ami pe­dig a tartalmat illeti... Az­előtt Miskolcon is több volt a kertes magánlakás. A ház előtti terület, s a kert fa- és növényanyagát' általában a tulajdonos ápolta, gondozta. A szanálások után a lakótele­pek létrejöt tével viszont csök­kent az ilyen, tulajdonosok által gondozott zöldfelület, s megnőtt az állami pénzből fenntartandó közterület, park. S lévén, hogy az erre fordít­ható összeg inkább csökken, mint nő, nagyon nehéz fel­adat a meglevő, illetve a lé­tesítendő új parkok fenntar­tása. — Ügy tapasztalom: a köz­terület növekvő jellegéből adódóan csökkent, sőt tulaj­Január vége, a Kopasznak mégis melege van. Unja az ácsorgást, hogy őt ideállítot­ták, ügyeljen a Bodrogra, Tiszára. Nézi, irigyli is a hetyke Bodrogot, locsogásá­val mint hódítja meg a te­rebélyes, telt szőkeséget. A Tisza az első pillanatban ri­adtan csodálkozik, eltaszítja magától a heves vérű udvar­lót, ám a Bodrog tudja, mindez csak színlelés. És va­lóban, a hídon túl — ahová a Kopasz vigyázó tekintete le nem juthat — már kart ka ba öltve andalognak. A Kopaszt melegség önti el. elfordítja a tekintetét, körülkémlel a vidéken — hu nem bámulja a szerelmese­ket, lehűl egy kicsit, gon­dolja —, ám hiába erőlteti szemét, hogy a ritkás köd­ben megpillantsa a szabolcsi földvár háromszögletű kalap­ját, melegsége nem hogy alábbhagyna, inkább fokozó­dik. A hordókba összehordott napsütés, gyomrát belülről melegíti, 8—az arany ló bor­ral minél több pincéjét töl­tenek meg, annál kevesebb a szüksége vastag, fehér bun­dájára. A rongyos, szakado­zott bekecs óráról órára ke­vesebb, darabokban veti le nagy sietségében. dánképpen meg is szűnt az egykori tulajdonosi szemlélet. Ez nyilván mérhető az évről évre keletkező károkban is ... — Ez az egyik legnagyobb gondunk, a tulajdonosi szem­lélet hiánya. Sok a kár. Ki­tört bokrok és fák, letarolt virágok, ellopott virághagy­mák jelzik ezt, nem is be­szélve a sok szemétről. Sze­rény lehetőségeinkhez képest, ahogy tudunk, próbálunk vé­dekezni ellene. A parkjaink­ban például szaporodnak az úgynevezett előnevelt túlko­ros fák, amelyeket földlab­dával ültetünk ki. Ezekben nehezebb kárt tenni. Sajnos, néha maga a városi tanács tartja túl drágának ezeket, a fákat, s máshonnan olcsóbb árut igyekeznek beszerezni. Lásd az északi tehermentesí­tő út melletti telepítést. Per­sze kérdés: addigra, mire megerősödnek ezek a gyenge csemeték, marad-e belőlük valami? Ez esetben nem in­kább az olcsó-e a drága? Ta­valy először próbálkoztunk másodállású parkdolgozókat alkalmazni. (Idén is meghir­detjük.) Negyven jelentke­zőnk volt, közülük tizenöttel tudtunk szerződést kötni, de végül csak öten maradtak, akik végig dolgozták az öt hónapot. — Ezek ismeretében tér­jünk rá magára a parképí­tési tevékenységre ... Szak­ember, Móczár Béla írja a városi parképítések kapcsán a Kertészet és Szőlészet egyik számában: „a terméketlen törmeléket ott hagyják, ahol éppen van, még annyi fárad­ságot sem vesznek, hogy a letaposott talajt felcsákányoz­zák. hanem a betonkemény törmelékes földre öntik a ter­mőtalajt. Gyakran a kiírt 20 cm helyett 5—8 cm-t. -A két talajréteg sohasem érik ösz- sze, nem alkot szerves egysé­get. Ez elsősorban a füvesítés minőségében látszik meg." Mint miskolci lakos egyetér­tek a sorok írójával, hiszen magam is tapasztalom, váro­sunkban az ilyenfajta park­építést ■.. — Csupán mint érdekessé­get említjük meg: az ideális talajcsere 80 cm lenne. Vagy­is a régi épületek alapjáig kellene lemenni! Erre azon. ban sem kapacitás,' főleg pe­dig pénz nincs. Hiszen még az említett 20 centiméteres humusz költsége is 80—00 fo­rint négyzetméterenként Ami a törmeléket illeti ... Azt a terepen előttünk dolgozó vál­lalatnak. elsősorban az épí­tővállalatnak kellene eltaka­rítani. Ezért ugyanis ők ve­szik fel a pénzt. Sajnos, a példák azt bizonyítják, hogy ez nem mindig történik meg. Ezek valóban gondot jelente­A télnézőbe érkező idegen pedig képtelen elszánni ma­gát a távozásra, s bár ő szá­raz lábbal szeretett volna át­kelni a kopogós Bodrogon, hogy a Bodrogköz behava­zott síkján hosszú sétákat tegyen, enged a füstölgő hegy a bujkáló napsütés csá­bításának: Tokajban ma­rad. Teheti. A kétesztendős szál­loda üresen várja, mert To­kajba a legtöbb ember csak a nyár eleji kánikulák ide­jén megy, amikor a forró­ság csillapításához a langyos Tisza-víz nem is elegendő, így a kezdő turista a pin­cékben kísérli hűteni magát, ami legfeljebb a pincében tartózkodás idejére sikerül, bár sokszor arra sem, hisz’ az öreg borok feltüzelik a vért, s a hegy lábánál meg­szorult forróság — tokaji szőlők érlelő melege — a pincét elhagyva sokszorossá fokozódik. Így aztán a szálloda nyá­nek, mi azonban ennek elle­nére nem ebben látjuk az egyes parkok vegetálását, il­letve pusztulását. — Hanem? — A kiültetett növény­anyag, a fű talál magának életteret mindezek ellenére is, ha megfelelő gondozást kap. s ha kialakul egy megfelelő mező- és mikroklíma. Sajnos, a legtöbb gond ezen a terüle­ten jelentkezik. Megfelelő mező- és mikroklíma ugyan­is csak megfelelő nagyságú területen, elégséges növény­anyag esetében alakul ki. Márpedig most mit tapaszta­lunk az új lakótelepeinken? Apró. kis zöldfelületek szab­dalják fel a betonrengeteget. Ebben a majdhogynem „si­vatagi környezetben” az egy helyre kiültetett néhány fa. bokor szó szerint vegetál. Na., gyök az időjárási szélsőségek, gyakori a vízhiány. És itt át­térnénk a gondozásra. Leg­több parkunknál van vízki- vételezési lehetőségünk, de pontosan amikor legnagyobb szükség lenne az öntözésre, akkor nem használhatjuk a vízkorlátozás miatt. — Említették a megfelelő mező- és mikroklímát, a megfelelő nagyságú zöldfelü­let szükségességét. Tudnának mondani olyan példát Mis­kolc esetében, ahol ez mara­déktalanul megvalósult? — A legjobb példa a Ki- lián-déli lakótelepet kísérő zöldsáv. Azt hiszem minden­ki egyetért vele, gyönyörű. És az a terület semmivel sem kap több gondozást, mint a korábban említett minipar­kok. — Ha ez így igaz, akkor lakótelepeinkre miért mégis pár négyzetméteres zöldfol­tok kerülnek? — Nem hisszük, hogy azért, mert a tervezőknek fogalmuk sincs róla, mi az ideális. Ügy véljük: a lakótelepi tervezés, kivitelezés telis-tele van kompromisszumokkal. Ért­hető, a lakás az első. S lehe­tőleg minél több azon a he­lyen. A költségek további 40 százalékát ai. út és csatorna viszi el. Egyszóval nem az ideális parkfelület kialakítása az elsődleges szemoont, — önök gyakorló kerté­szek, a parktervek majdani kivitelezői. Egyáltalán, van beleszólásuk a tervezésbe? Főleg, ha azt látják, a ter­vek hibásak. — Mi a tervekkel szemben csak akkor támaszthatunk ki­fogásolnivalót, ha a tervezett park, zöldfelület fenntartha­tósága (értendő alatta gon- dozhatóság) nem biztosított. Egyéb, így például esztétikai szempontból észrevételt nem tehetünk ... Hajdú Imre ron kicsinek bizonyul, té­len meg ürességtől kong, amíg meg nem érkeznek az első csoportok január vége felé, hogy egymást váltsák a tél eleji szüretig. Mercédesszel viszi őket a szálloda kirándulni a Hor- tobágyra, lovaglást tanulni, és Szerencset, Sárospatakot is megláthatja a szállóven­dég, mindössze Tokajra nem jut ideje. A csendes kisvá­ros (csak regula szerint nagyközség) nemigen kínál vendégmarasztaló programo­kat, tartják a helybeliek, bár nem egészen helyénvaló vélekedés, hiszen Tokajban az idegen akkor is talál né­hány napi látnivalót, ha nem először érkezik ide. Igaz, kiváltképp a bormé­réseket keresi, s aligha mu- tartja neki valaki a Bodrog- parti rengeteget, vagy a hegyre vezető ösvények te­kergő útjait. Csónakot és egyéb vízi készségeket kínálnak a szál­Tapolcán Tiszta levegő, enyhe meleg, napsütés. Tapolcán már mind többen ülnek a padokon és bizonyára hamarosan benépe­sülnek majd a sétányok is. Ajándék a gyermekekiiek A társadalmi összemgással megépült gyermekrehabilitá­ciós központ úgy tűnik, kezd beilleszkedni a társadalmi gondolkozásba is. Eddig zöm­mel a Gyermekvárosra zú­dult a brigádok felajánlásai­nak, segítőkészségének tö­mege. Most, az Üvegipari Művek Miskolci Üveggyára, ott is a Madame Curie szo­cialista brigád a mozgássé­rült gyermekekre gondolt. Ügy döntöttek, hogy az 1982. évi kommunista műszak so­rán maradt bérmegtakarítás­ból filmfelvevő és filmvetítő gépet vásárolnak. Az aján­dékot a gyár vezetői, a bri­gád, az Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének me­gyei bizottsága és a megyei kórház szb képviselői eljut­tatták az intézetbe, s egy­úttal megtekintették az otta­ni gyógyító-nevelő munkát. A brigád és az üzem vezetői elhatározták, hogy állandó kapcsolatot tartanak a gyer- mekrehabilltációs központtal. loda kölcsönzőjében, ha a folyókról óhajtja látni a bod­rogközi falvacskákat, vagy a Tisza mellett vigyázó sza­bolcsi földvárat. De a hegyoldalban megbú­vó temető is ér egy sétát, annak, aki kedveli az efféle .„endes nézelődni valót. A nyári szabadtéri előadá­sok és a szüreti mulatság harsányabb időtöltésre al­kalmak, ha Tokajhoz nem is igazán illenek az efféle mu­latozások, mert a tokaji bor inkább mértéktartást, ínyenc szakértelmet kér, s hívei in­kább azok közül kerülnek ki, akik a néhány pohár bor elé elfogyasztott tiszai halban az ízek örömét képesek fölfe­dezni. Aligha véletlen, hogy a szálló vendégei közé tartoz­nak évről évre az írótábor­ba érkezett toliforgatók, s lehet, ők lesznek, akik ké­pesek fölébreszteni Tokajt szunnyadó, hosszú álmából. S ha az idegen, bár telel­ni jött Tokaiba, enged a fo­lyók. hegyek marasztalásá­nak. a foszladozó hótakaró láttán is napokra itt marad, bizonyos, hogy jövőre kí­váncsian visszatér: a téli Tokaj még szebb lehet? Cs. Cs. Egy férfiember szülni nem tud. Legjobb, ha megment egy életet. A recept egyszerűnek tűnik, a valóság jóval szigorúbb. Hogy mennyire, azon a mi­nap volt alkalmam álmél- kodni. Életmentők kitünteté­séről tudósítván, néhány ke­resetlen szót válthattam hat férfiemberrel, akik életében tavaly egyetlen mozzanat je­lentett hasonlóságot: veszély­be került embertársuk életét mentették meg. Hat életmen­tő. Egyik szikár, másik teste­sebb, ez idősebb, a másik még egészen fiatal, ki kútból, más mustgázos pincéből, megint mások folyóból mentettek. Hogyan történt? Kiderül, va­lamennyien gondolkodás nél­kül — ami ugyebár nem je­lent egyet az észnélküliség­gel! —, cselekedtek, nemigen jutott mód mérlegelésre, la­tolgatásra: ők maguk vajon túlélik-e tulajdon mentési akciójukat. Én is megtenném — szinte hallom az olvasó véleményét, készséggel elhiszem, még ar­ra sem kérem, bizonyítsa be. Mégis szeretném megosztani a tanulságot, amelyet az égjük életmentő bízott rám, hogy alkalomadtán tegyem köz­kinccsé. Az életmentő a Tisza-par- ton táborozott, ott érte a se­gélykiáltás a meleg nyári dél­után. És amíg a teli strand közönsége a folyóból kifelé igyekezett — lehet, hogy töb­bet tudtak a Tiszáiéi, mint a két idegen?! —, addig a két idegen, az. életmentő és fele­sége befelé rohant a vízbe. Jó úszók lévén, joggal remélhet­ték, akciójuk sikerrel jár. Az egyik fuldoklóhoz már későn érkeztek, elvitte a víz, a mási­kat ketten segítették partra a foljéba hajított, felfújt autógumi-belsőbe kapaszkod­va. Az utóbbi időben divattá vált különböző táblázatok, ta­pasztalati és mérőszámok köz­readása, amelyek „csalhatat­lan” pontossággal adnak út­baigazítást arra vonatkozóan, hogyan, mennyit és mit kell enni, inni stb. Egy ilyen tanácsadó könj’v a vezetés és az alkohol fo­gyasztásával kapcsolatban, többek között a következőket ismerteti olvasóival: Aki egy pohár sört íogy’asz- tott, másfél óra múlva, aki egy üveg „folyékony kenye­ret” ivott meg, két óra múl­va ülhet csak volán mögé. A fél liter bor leeresztése után 7 órában jelölik meg az alko­hol felszívódását. A kommersz tömény italok, mint megtud­hatjuk, féldecinként három órával késleltetik a vezetőké­pességünket. Az a bizonyos távolságtartó kisüsti, amit mind a mai napig valami ge­nerációkat túlélő hagyomány szerint 51—52 fokosra főznek, természetéből adódóan lista­vezető az alkoholos italok so­rában a három' és fél. négv órájával. Itt a féldecisnél na­gyobb űrmértékek felemle­getése elmarad, arra nem tér ki a „szakirodalom”, hogy ugyanebből tél liter, vagy en­nél is több elfogj’asztása után mennyi is a várakozási idő. Gyanítható azonban, hogy a másnap reggeli feléb­redés időpontja sem lémé bele. Miért fontos mindezt tudni a hétköznapi, dolga után fu­tó. autózó kocsi vezetőnek ? Ha lehetne egy tudomány­talan tanáccsal megtoldani az előbbieket, hozzátenném, aki vezetni akar, felejtse el a Az életmentő elmondta, ha az alkalmi mentőöv meg nem érkezik, bizony’, vízbe vesz­nek mind a hárman. Aztán hozzátette, jó úszónak tartja magát, és baráti társasággal a Balatonban nemegyszer kísérleteztek, milj’en nehéz lehet egy ájult embert kihúz­ni a vízből, úgyhogy volt né­mi gyakorlata is a mentés­ben. Mégis, befejezve a tör­ténetet, azt mondta, legköze­lebb bizony meggondolná, be­szaladjon-e életet menteni a lomhának nevezett folyóba. Előbb bizony elvégezne egy ,'életmentő tanfolyamot. Igen ám, de a vízből mentést nem­igen oktatják, legfeljebb úszómester-tanfolj'amon, úszómester pedig széles ez országban meglehetősen ke­vés. Folyó, fürdésre alkalmas hely jóval több, fürdőző még több, és sajnos, vízbefúló is éppen elég, minden esztendő­ben. Miért lenne idén nyá­ron másképp?! Pedig lehetne. Ezért tesz- szük közzé az életmentő ta­nulságát : szervezzenek ingye­nes oktatást önként jelent­kezők számára, akik szeret­nék elsajátítani a vízből mentés tudományát. Itt a tan­folyamon ki-ki megpróbál­hatná erejét, gazdagodhatna némi tapasztalattal, melynek segítségével alkalomadtán esetleg életet menthetne, úgy', hogy’ közben önmagát nem sodorja életveszélybe. Persze, nemigen lenne egy ilj’en tanfoly’amnak látvá­nyos eredménye. Hiszen sta­tisztika csak a vízbefúltak- ról készül. Az, hogy’ hányán nem fúltak bele, senkit sem érdekel. Ám, hogy’ az áldo­zatok száma kevesebb legyen, talán érdemes lenne megka­paszkodni az életmentők á4- tal megszerzett tanulság szál. maszálában! (csendes) táblázatot, mert ezek az át­lagszámok átlagos súlyú, át­lagosan táplálkozó, átlagos alkoholtűrő emberekre vo­natkoznak. Egy külhoni vizsgálat sze­rint ugyanis az alkohol fel­szívódása és lebomlása a szer. vezetben, hihetetlenül sok körülménytől, tényezőtől függ, így a jóllakottságtól, a testsúlytól, az egj’éni adott­ságoktól, kortól és egészségi állapottól. Ezen belül egészen kirívó különbségeket is felje­gyeztek : azonos mennyiségű alkoholos ital a fáradtabbak­nál súlyosabb nj’omokat ha­gyott. ami például a koncent­rálási készség hiányában, vagy csökkenésében mutat­kozott meg. Vannak olyanok is, akiknél az alkoholosság utáni, az úgynevezett poszt- alkoholos állapot húzódik el kiszámíthatatlanul hosszú időre. A megyénkben az utóbbi években, hónapokban történt ittas balesetek elemzése bizo­nyítja. a nagyobbrészt tapasz­talati adatokra épülő táblá­zatokat érdemes óvatosan fo­gadni. Így senkinek sem ajánljuk, hogy’ ha ivott egy üveg sört, utána már csak az óráját figyelje, mikor is ül­het a kormány’ mögé. Azok­ra. az alkalmakra, amikor — vendégségben, lakodalom­ban. összejövetelen — nem lehet kibújni egy pohár ital elfogj’asztása elől, tartsunk magunknál szondát, és inkább mi győződjünk meg indulás előtt alkoholmentes­ségünkről. mint egy kanyar­ral odébb a rendőrjárőr az ellenkezőjéről. Nagy Józscl Vendégkönyvben lapozgatva Tokaj, télen Felszívódás \

Next

/
Thumbnails
Contents