Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T9 S3, február 5., szombat A Miskoici Galériában fűi Tisr kiállítása A Miskolci Galéria idei kiállításainak alighanem egyik legrangosabbika nyílt meg tegnap, február 4-én, délután 5 óraikor. A mai, modern, magyar szobrász- művészet egyik nagy, öregjé­nek, Vilt Tibornak munkáit láthatják az érdeklődők. Ám­bár a „nagy öreg titulus” sokkal inkább a megélt éveknek szól, művészete visszavonhatatlanul fiatal marad; friss, eleven, dina­mikus, érzékeny, meglepeté­sekkel téli és nyitott. Ügy is mondhatnánk, hogy munkás­ságában nem a járt utakat követi, hanem folyton-íoly- vást új csapást nyit, tapos magának. Méreteiben ugyan nem, de tartalmában gyűjteményes kiállításnak is tekinthetjük Vilt Tibor tárlatát, amely metszetét adja egész mun­kásságának. Eddigi munkás­ságának, törekvéseinek. Hi­szen az itt és most is látha­tó Gyermekfej még 1927-ben készült, míg a bemutatott al­kotások legfiatalabbika, dr. Doktor Sándor portréja 1979- ben. S életrajzi adataiból tudjuk, hogy az 1905-ben született művész először 1926-ban szerepelt egy port­réjával Bécsben, egy csopor­tos kiállításon. Ami az említett két port­ré, ami a bécsi és e mosta­ni, miskolci kiállítás között van — az Vilt Tibor most áttekinthető munkássága. S milyen feszültségekkel, szel­lemi izgalmakkal, alkotói tettvággyal ■ teli ez a mun­kásság! A klasszikusan min­tázott portréktól, figuráktól nála természetesen járható út vezet a monumentális erejű, konstruktív megfogalmazású kompozíciókig. „Lírai és szűkszavúan elvont, dinami­kus és szigorúan fegyelme­zett, játékosan kedves és megrendítően drámai” — ír­ja róla Baranyi Judit mű­vészettörténész a katalógus előszavában. Vilt Tibor egy­szerre és külön-külön is ké­pes kifejezni ezt a sokszínű­séget. Képes, mert portréi­ban sem csak a külső for­mák azonossága — a ráis- merhetőség izgatja. Nem ide­alizál, nem szép alkotásokat akar létrehozni a szép klasz- szikus értelmében. Vilt port­réiban a személyiséget ra­gadja meg, belesűrítve mind­azokat a mögöttes tartalma­kat is, amelyek e személyi­séget alakítják. Egyik leg- megragadóbb portréja, a Gyermekfej háború után, amelyen nyoma sincs báj­nak. Szenvedés, kiszolgálta­tottság, rémület tükröződik ezen az arcon. Más, a naiv, az ártatlan, a csupa bizalom gyermek portréját készítette el a Csöpi című portréban, s ugyanígy szinte belső tük­röknek foghatók fel ismert személyiségekről készült port­réi is. A harmincas—hatvanas években bontakozott ki „kis- bronzok” korszaka, amelyet e kiállításán is számos alko­tás képvisel. Dinamikus, lel­ki és fizikai feszültségek hor­dozói ezek az alkotások, ame­lyekben ott van a monu­mentalitás igénye és lehető­sége is kritikusai szerint. S valóban, ezek a kisbronzok méreteiknek sokszorosára na­gyítva is képesek ugyanazok­nak a feszültségeknek a ki­fejezésére. Vilt Tibor az utóbbi években a tektonikus ■ felépítésű, a szerkezeti for­mákat tudatosan, mindig fe­gyelmezetten alkalmazó ön­kifejezés felé fordult. A bel­ső formák feltárása izgatja — a lényegi összefüggések, kapcsolódások megtalálása. Ezért nem válik művészete pusztán a formai bravúrra képes alkotói munkássággá, hanem izgalmas, felfedező erejű, autonóm művészetté. A művészet formát ad az időnek — vallja S az idő nem elvont fogalom nála, az idő a jelen valósága, a je­lent izgató, a jelent feszítő kérdésekkel. A Satu, a Satu és szobor sorozat két be­mutatott darabja, az Áll­vány és szobor — s folytat­hatnánk még a sort — bizo­nyító erejűek. Vitt munkásságát tekintve kiemelt figyelmet érdemel­nek köztéri alkotásai, ame­lyek ezen a kiállításon ter­mészetszerűleg csak fotók formájában lehetnek jelen. De velük teljes ez az élet­mű, amely — reméljük —> még szolgáltat számunkra újabb meglepetéseket, izgal­mas művészi kalandokat. Vilt Tibor kiállítását Ba­ranyi Judit művészettörté­nész nyitotta meg pénteken a Miskolci Galéria nagytermé­ben. Harminchárom alkotá­sát láthatják — a fotókat nem számítva — az érdeklő­dők. A bemutatott alkotások többsége a Magyar Nemzeti Galéria és a Művelődési Mi­nisztérium tulajdona. A ki­állítást március 16-ig tekint­hetik meg az érdeklődők, hétfő kivételével, naponta 10—18 óráig. Csutorás Annamária A februári Napjaink Lapunk mai számában ta­lálkozhatnak olvasóink a Szalonnán élő költő, Kalász László köszöntésével. A Nap­jaink februári száma is ter­jedelmes összeállítással — versekkel, illusztrációval és interjúval — emlékezik meg Kalász ötvenedik születés­napján a pályáról, az alko­tóról. (Az interjút Színt val­lók a szelekkel címen Cs. Varga István készítette és publikálta.) A Napjaink leg­újabb számának lírai anya­gát ez a köszöntő-összeállítás képviseli. A j prózai anyagok között találjuk Varga Csaba Jóslat című publicisztikai írá­sát; Gergely Mihály Karam­bol című regényrészletét; Sz. Lukács Imre riportját Ami megőriz címmel. „... mondanám meg, hogy Arany János valóban volt-e képviselőjelölt Megyaszón?” — írja többek között Ru- szoly József az Arany János Megyaszón? című publiká­ciójának a bevezetőjében (Adatok az 1865/66. évi zempléni követválasztások históriájához). A kérdésre az utolsó sorokban e feleletet találjuk: „Persze szebb lett volna, ha a megyaszóiak köz- megegyezésből valóban Arany Jánost bízzák meg képvise­letükkel. Nem ez történt. Nevének akaratától független puszta fölvetése így csupán érdekes történelmi adalék maradt.” Az 1942-es szárszói írói ta­lálkozóra emlékezik M. Pász­tor József összeállítása (Egy történelmi út állomása volt); Örkény Istvánról, a dráma­íróról Tarján Tamás írt a Napjaink legújabb számában Éljen a kérdőjel! címmel. „Idehallgassatok, az 4P anyátok úristenét!” — önéletrajzi regénye, A lázadó ember szerint a fia­tal Nagy Lajos a legszíve­sebben így kezdte volna miríden írását. Ezt a fog­csikorgató indulatot zabo­lázta írói tehetsége szug- gesztív művészi formává, ez feszül a tények vádbe­szédeként megszólaló pró­zája kopár, kíméletlen, ügyészi tárgyilagosságában. Az indulatot egyszerre és egymást támogatva váltotta ki, és táplálta egyéni élet­sorsa, a századforduló feu- dálkapitalista viszonyainak a maga sorsa tükrében kü­lönös élességgel felismert embertelensége, és az a kö­rülmény, hogy ez a társa­dalom nem igényelte fel­ismeréseit, nem akart szem­benézni valódi képével, és nemcsak az igazságtalan berendezkedés haszonélve­zői; de kárvallottjai sem! Nagy Lajos gyermek- és ifjúkora a szégyennel és megaláztatással, felnőttkora jórészt a nyomorral való küzdelem jegyeben telt el. A háziúrfi áltat teherbe ej­tett pesti cselédlány tör­vénytelen fiának születik, tanyasi béres nagyszülők­nél nevelkedik, majd az úri világba való bejutás remé­nyében, nélkülöző anyja aránytalan erőfeszítései árán pesti gimnáziumba és jogi egyetemre jár; az utóbbira már csak ímmel- ámmal, mert már a közép­iskola utolsó éveiben meg­sejti, amit később tapasz­talnia kell, hogy kiemelke­dő képességei sem képesek átsegíteni származása, ne­veltetése, társadalmi hely­zete, anyagi körülményei gátjain és gátlásain a na­pos (oldalra — vagy ha mégis, hát legfeljebb szol­gának; ügyvédi vizsgát nem is tesz tehát, s a szolgaság néhány változatának rövid ideig elviselt kipróbálása után (főúri magántitkár, főúri csemete magántanító­ja, hivatali napidíjas) a szabadúszó író életformáját, a nélkülözés „szabadságát” választja. A gyermek és kamasz, aki világát nem adott tár­sadalomként, hanem barát­ságtalan egyének halmaza­ként észleli, ezekkel az egyénekkel akarja felvenni a harcot: birkózik, torná- szik, megszállottan' erősíti a testét, s minden vélt vagy valóságos sérelemre azon­nal pofonnal válaszol; fel­nővén, felismerve sorsa ti­pikus voltát, társadalmi meghatározottságát, egyre hevesebb gyűlölet ébred benne az elnyomók iránt. Ezekből az érzésekből szü­letnek első írói próbálkozá­sai. Egyébként nem készült írónak, a társadalom alsó rétegeinek életét vagy egy­általán nem, vagy felülről ' (hol komikusán, hol rész­véttel) látó korabeli iroda­lom, amelyben nem ismer­hetett saját problémáira, nem keltett benne tisztele­tet. Az írás, mint cselekvés lehetőségét először az orosz irodalom, elsősorban Gorkij művei mutatták meg neki, amelyek belülről ábrázol­ták az elnyomottak vilá­gát, s az ő javukra történő megváltoztatásának szüksé­gességét sugallták:. Irodalmi értelemben vett, magát az írást célnak tekintő „író­nak” soha nem tartotta magát, hanem megfigyelő­nek, ítélkezőnek, aki csu­pán azzal, hogy pontosan, Á lázadó Száz éve születeti Nagy Lajos „Habozás nélkül, a fények ismerete nélkül a szegény ember mellé állni!" (Nagy Lajos) i Nagy Lajos portréja következetesen leírja azt, ami van, a változtatást pro­pagálja. Már legelső megjelent írásai e program jegyében születtek. Saját élményei­ből, közelről ismert közvet­len környezetéből meríti té­máit A Népszavában meg­jelent Özvegy asszonyok.cí- mű híres pályakezdő novel­lája például két éhező fa­lusi öregasszony — a min­ta különben saját nagy­anyja és dédanyja — éhe­zéssel eltöltött egy dél­utánjának brutálisan tár­gyilagos leírása. Számos novellájában a közvetlenül, vagy közvetve áruvá vált nőt, szerelmet megfizetni nem tudók érzelmi, szexu­ális nyomorát, a szegények és gazdagok életvitele köz­ti éles kontrasztot, a meg­alázás és megalázta­tás, az uralkodás és szol­gaság számos formáját ábrázolta. Nem csoda, hogy nem vált népszerűvé. Lát­leletei kellemetlenek, bán- tóak voltak, zavarták a pol­gár önmaga erkölcsösségé­ről, igazságosságáról, em­berséges voltáról kialakított képét, de zavarták a ki­semmizettek „aki becsüle­tesen dolgozik, előbb-utóbb boldogul” tartalmú birkahi­tét is. Érthető, hogy a kor polgári lapjai — köztük a Nyugat is — bár elismerték tehetségét, gyakran adták vissza „túl kemény” írása­it, inkább „valami szépet” kérve tőle, mert „a társa­dalom arcába köpni' nem művészet”, s érthető az is, hogy legrendszeresebb fó­Nagy Lajos Meleg van. Érdekes, hogy a gazdagok nem tudják el­intézni, hogy csak a szegény embernek legyen melege. Biztos, hogy azért fújnak, és azért törülik dühösen a hom­lokukat. Aztán meg mintha heccel- nék ezek a huncut szegények a szegény gazdagokat. Van olyan, aki targoncát húz vagy kosarat visz a hátán, s a fel­ső testén mindössze egy tri­kó van, válla, karja egészen meztelen. A gazdag kabát­ban, a szegény meg trikóban — hol itf~az erköicsvédelem? A hájjal is nagy az igaz­ságtalanság, mert a kövérnek rosszabb a meleg, mint a so­ványnak, márpedig a prohlr csaknem mind soványak, a gazdagok meg csaknem mind pocakosak. Ügy látszik, hogy sok minden nincsen rendjén: a természet nem akar tökéle­tesen alkalmazkodni a társa­dalmi rendhez. Még a rongyos ruha 's előny! Mert egy lyuk a kö­nyökön, egy lyuk a vállon — ez maga már kész kellemes léghuzat. Ennyit pedig már csak igazán el lehetne érni: meg kellene tiltani a szegé­nyeknek, hogy nyáron ron­gyos ruhában járjanak. A ron­gyos ruha cs'pk télen legyen megengedve. De még azt is megteszik a prolik, hogy mezítláb jár­nak. Rendes fasiszta ország­ruma a Népszava, a szer­vezett munkásság lapja lett. A század első évtizedétől a negyvenes évek végéig ívelő írói pályája lényegé- ben nem más, mint az árnyoldaláról megismert magyar világban szerzett élményeinek, tapasztalatai­nak novellák, karcolatok százaiban, regényekben (va­ló újra- és újrafogalmazá­sa, egyre hatékonyabb, egy­re szélesebb érvényű, egy­re céltudatosabb újramon- dása. A személyes sors el­leni ösztönös lázadástól, sorstársai iránti ösztönös rokonszenvétől e fejlődés •során jut el a társadalom tudatos, marxista szemléle­téig, forradalmi, szocialista megváltoztatásának prog­ramjáig, s az erre hivatott erővel, a munkásmozgalom­mal, az illegális kommunis­ta párttal való kapcsolatig. Ennek az útnak természe­tes állomása, hogy 1919-ben a Tanácsköztársaság írói Választmányának tagja, hogy a bukás után karco­latok tömegében leplezi le az ellenforradalmi rend­szert. írói pályájának kétségte­len csúcsa az 1934-ben írt Kiskunhalom című irodal­mi szociográfia, a műfaj egyik hazai remekműve. Eb­ben Kiskunhalom (valójá­ban gyermekkorának szín­tere, Apostag) egy napjá­nak, a falun éjszaka átro­bogó gróftól a csendőrök által vallatott béresig ter­jedő társadalmi keresztmet­szetének leírása során mintegy összegzi mindazt, amit a társadalomról tud. A filmkamera nyugodt ob­jektivitásával pásztázza vé­gig Kiskunhalomnak az ál­tala ismert magyar társa­dalmat jelképező világát, s a képek nyomán az olvasó nem fogalmazhatott meg más ítéletet: ez a világ tarthatatlan. S az is fel­sejlett benne, mi válthatja meg — ha visszaemlékezett, milyen gyanakvóan faggat­ta a boldogulást keresni in­duló vándor munkást a csendőr, tudja-e merre van Oroszország, tudja-e, mi­lyen világ van ott M. J. ban ez is csak télen volna megengedhető. Mussoliniik­nál biztosan így is van. Nem lehetne legalább nyárra, leg­alább a kültelkeken, afféle öntözőgépek segítségévei tüs­kével teleszórni az utakat? Nem lehetne? Talán; mert drága a (üske? Hiába, sze­gény ország sohasem lehet tökéletesen boldog. A nap süt, ontja fényét és melegét a belvárosra és o kültelkekre egyaránt. Valami konstruktív’ Edison föltalálhat­na mái egy olyan készüléket, amellyel a napot meg lehet­ne korrigálni: áldásait úgy fölbontani, hogy fényét csak a belvárosra, viszont melegét csak a kültelkekre ontsa. Hz Állami Haigversenyzenekar koncertje Az Állami Hangversenyze­nekar ad koncertet vasárnap, január 6-án, este fél 8 órai kezdettel a diósgyőri Vasas Művelődési Központban. A „Népszerű zenei estek” so­rozatban mutatják be Liszt: A-dúr zongoraversenyét és Faust-szimfóniáját. Az Álla­mi Hangversenyzenekart a koncerten az NSZK-beli Kul- ka János vezényli, aki 1964- től a wuppertali Operaház fő­zeneigazgatója. A hangver­senyen Némethy Attila zon­goraművész, Köröndi György énekművész és a Munkásőr­ség Központi Férfikara mű­ködik közre. Kiállítás a Nagyné Balogh Éva gya­korlóiskolai tanár alkotásai­ból nyílik kiállítás a sárospa­taki Comenius Tanítóképző Főiskolán. A főiskola mű­vészeti nevelési tanszéke rendezésében rendszeresen szerveznek kiállítást az in­tézményben. E mostani tár­latot dr. Földy Ferenc meg­bízott főigazgató nyitja meg, február 8-án délután hárem órakor. Az érdeklődőknek Debreczeni Zoltán, tanszék- vezető főiskolai docens mu­tatja be a pedagógus festő­művész kiállításának anya­gát. A kiállítást egyébként már­cius 3-ig tekinthetik meg azi érdeklődők, szombat 'és va­sárnap kivételével, naponta 10-től 18 óráig. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents