Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

1983. február 5., szombat Sokféle áru, néhány hiánycikk Mit vásárolhat a kistermelő Eocsen? Bizony várnom kellett, hogy Takács Tiborral, az en~ esi mezőgazdasági bolt ve­zetőjével szót válthassak. Igaz, ez a várakozás nem volt haszontalan; mi több, a meglepően nagy létszámú vá­sárlóközönség az anyaggyűj­tésemet könnyítette meg. A kérdéseikből ugyanis meg­tudtam, mi az amit keres­nek a kistermelők ilyenkor február elején. A ki- és a ki nem elégített igényekből pedig meggyőződhettem róla. mi az ami kapható, és mi az amit hiába keresnek. Közben a boltban is volt alkalmam körülnézni. Első pillanatban megállapítható a minden szabad helyet elfog­laló áruk sokaságából, hogy kevés üzletnek van ennyire széles skálájú kínálata. Sző­lőprés, terménydaráló, külön­féle tápok, kéziszerszámok, növényvédő szerek, fólia, ve­tőmag, szakkönyvek és hadd ne soroljam . tovább, hogy még mi minden kapható egy ilyen szakboltban. Nyílván nem véletlen, hogy az encsi áfész és a megyei Agroker közös üzemeltetésű boltja évről évre nagyobb népsze­rűségnek örvend. Ezt legin­kább az évi 15 százalékkal növekvő forgalom jelzi. — Ennek a népszerűségnek azonban egyre nehezebb ma­radéktalanul eleget tenni — mondta Takács Tibor, ami­kor végre lélegzethez jutott. — Tulajdonképpen nem a növekvő forgalommal van baj, annak ugyanis minden kereskedő örül. A növekvő forgalom azonban növekvő igényszinttel is párosul. Ma­napság a vevő mindenből a legjobbat keresi, teljesen jo­gosan. Ma már nem elégszik meg azzal, hogy kap vala­milyen paprika magot, vagy bármilyen színű, minőségű munkaköpenyt. A metszőol- ló sem jó akármilyen. Szó­val Itt is érvényesül az, ami a népgazdaság egészében. A vásárló a legjobbért hajlan­dó csak pénzt adni. Nos, a mi gondunk ott jelentkezik, hogy ennek az elvárásnak — bármennyire is igyekszünk —, nem mindig tudunk ele­get tenni... 1 lekössél A SZOT elnökségének pén­teki ülésén a Belkereskedel­mi Minisztérium a lakosság idei várható áruellátásáról tájékoztatta a szakszervezeti vezető testületet. Rámutatott, hogy a kereskedelmi készle­tek értéke'eléri a 05 milliárd forintot, ami összességében megfelelő és összetétele is ja­vult. A kereskedelem legfon­tosabb törekvése az alapvető fogyasztási cikkek kínálatá­nak stabilitása, a minőség és a fogyasztói ár összhangjá­nak erősítése, a vásárlási kö­rülmények javítása, s nem utolsósorban az, hogy a ke­reskedelem rugalmasabban alkalmazikodjék a differen­ciálódó kereslethez, egyebek között olcsó, de kifogástalan cikkek is kellő mennyiség­ben álljanak rendelkezésre. A fogyasztási cikkek im­portja továbbra sem nélkü­lözhető, változik azonban azok struktúrája. A szocialista or­szágokkal az államközi meg­állapodások létrehozása fo­lyamatban van. Ha általában a kereskedelmi forgalom nem is, az állami és szövetkezeti választék- és határmenti cse­rében előreláthatólag több árut sikerül megvásárolni, mint tavaly. A tájékoztató rámutatott, hogy u vállalati árpolitiká­nak Jobban kell segítenie a kereslet és a kínálat struk­A boltvezető elmondta, bogy például van ugyan ele­gendő vetőmaguk, de mivel e vidéken is egyre több a piacra termelő fóliázó, szak­csoporti tag. a zöldségfélék legjobb fajtáit keresik. Azaz­hogy keresnék, mivel többek között a fehér özön paprika, a K—3-as és K—263-as pa­radicsommag a hiánycikkek listáján szerepel. Vagy itt vannak a kerti traktorok, rotációs kapák! Az EK—02- esből, amit leginkább vin^ nének, mindössze két dara­bot igazolt vissza ez évre a Hermes. De a többi típusból sem sokkal több érkezik. És a hiánylistát bővíteni lehet az apróbb cikkek köréből is. Esőköpeny, gumicsizma már egy fél éve hiánycikk, akár a borkén vagy az üveglopó. — Pedig hetente egy na­pot mindig ütőn vagyok. Többek között Miskolcra, Pestre, Nyíregyházára járok áruért. Amit tudok mindent beszerzők, de ami tartósan nincs, azt én sem tudom előteremteni... A hiánycikkeknek számí­tó termékek után természe­tesen azokról is szót ejtet­tünk, ami kapható. Hiszen az, aki ide belép, végül is a termékek széles skálája kö­zül választhat. Többek kö­zött leszállított áron forgal­maznak nyeles gyomborot­vát, nyúlketrecet, Flórián tí­pusú metszőollót, almaszedőt, lengyel ásót. Beszerezhető a valamikor hiánycikknek szá­mító kotyogó, a mustforrás nélkülözhetetlen kelléke is. Van mindenféle kerti szer­szám, hozzá szerszámnyél, vagy hogy érdekességeket is említsek: lópatkó, marhakö­tél és -lánc is kapható. Ott-tartózkodásunk ideje alatt legjobban a vetőmag fogyott. Érthető, a tavasz közeledik. De többen vásá­roltak tápszert, fóliát, s egy asszony Pusztaradványból komoly vásárlási szándékkal tanulmányozta a terményda­rálókat. Lám, én sem jöttem el üres kézzel! Vettem két tasak — szó szerinti — vörös hagyrhamagot. Braunschwei- git... (hajdú i.) áruellátása turális összhangját és az ará­nyos árak kialakítását anél­kül, hogy a kereskedelem­ben indokolatlan nyereség képződne. A kereskedelem állóesz­közéinek fejlesztési lehető­ségei szerények, ezért fon­tos. hogy jobb munka- és üzemszervezési módszerekkel, korszerűbb gépek és beren­dezések üzembe helyezésével jobban használják ki a meg­levő bolt-, vendéglátó- és nagykereskedelmi hálózatot. A szerződéses rendszer be­vezetése a tervek szerint há­tad. Az élelmiszerkereskede­lemben azonban kicsi a vál­lalkozási készség, ezért az élelmiszer-kiskereskedelmi haszonkulcsokat néhány ter­mékcsoportban növelték. A KPVDSZ állásfoglalása megállapítja, hogy a lakosság igényei az utóbbi időben meg­lehetősen differenciálódtak, megélénkült a kereslet az ol­csó, illetve középáras cikkek iránt, ezeket az igényeket azonban egyes termékekből — tavaly például szilárd tü­zelőanyagokból, hazai sörök­ből, olcsóbb húsfélékből — a kereskedelem nem mindig tudta kielégíteni, örvende­tesnek tártjait, hogy a Bel­kereskedelmi Minisztérium igényli a szakszervezeteit köz­reműködését, jelzéseit, mert ezeket segítségként használja fel az ellátás javításához. nESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kerekaszta l-beszélgetés az LKM-ben A munkahelyi demokráciáról Rábai István Kádas Imre Beszélgetőpartnereink, akikkel erről a fontos kérdésről eszmét cseréltünk: Rábai István, a Lenin Kohászati Müvek pártbizottságának titkára, Kádas Imre előhengerész, párt- alapszervezeti vezetőségi tag, a Vasasszakszervezet Központi Vezetőségének tagja, Adóm András szerszámlakatos, párt- csoportbizalmi és Diószegi Sándor vasöntő, szakszervezeti főbizalmi voltak. Abból indultunk ki, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése előrehaladásunk egyik legfontosabb feltéte­le. A szocialista demokrá­cia, a munkahelyi demok­rácia „mágneses erőteré­ben” lendülnek mozgásba és gyorsulnak fel a társa­dalom elemi energiarészecs­kéi; azaz lépnek működés­be a hatalom birtokosai­nak, a dolgozó tömegeknek az alkotóerői, kezdeménye­ző készségük, teremtőké­pességük. A szocialista demokrá­cia fejlesztésének mindig is pártunk volt a kezdemé­nyezője, mozgatóereje, ins­pirálója; ma sincs más­képp. Milyen napjainkban a pártdemokrácia a kohá­szatban, illetve azokban az üzemekben, alapszerveze­tekben, ahonnan beszélge­tőpartnereink jöttek? Rábai István: — A vál­lalat egészét tekintve alap­vetően jó, sőt egyre jobb, persze ezen belül üzeme, alapszervezete válogatja. Ahol tartalmában minősé­gileg változik, fejlődik és érvényesül, ott biztos, hogy kisugárzik a terület, a gyáregység, vagy osztály munkájára és pozitív ha­tással van a munkahelyi, üzemi demokráciára. Meg­növekedett a vállalat, a gyáregységek önállósága, tágabb teret kap a cfemok- ratizmus, s ezzel együtt nőtt a pártszervezetek kez­deményező szerepe és fele­lőssége. Kádas Imre: — Egyetér­tek azzal, hogy nagy se­gítséget, lendítőerőt jelent­het a demokratizmus — ha élünk vele. A durvahenger- dében évek óta átszervezé­si gondokkal küzdünk. A hengerészek, az itt dolgozó kommunisták nem szé­gyenlős emberek, a demok­rácia abban is megnyilvá­nul. hogy erőteljesen kri­tizálunk. egyes — általunk helytelennek vélt — veze­tői, átszervezési, munka- szervezési döntéseket. Per­sze nemcsak bírálunk, ha­nem dolgozunk, s mindent megteszünk a jó döntések végrehajtásáért, de ügy véljük, több és folyamato­sabb menet közbeni tájékoz­tatásra, információra lenne szükségünk. Az is biztos, ebben a mai, bonyolult, ne­héz helyzetben több „kar­mester” típusú vezetőre lenne szükség. Ádám András: — A mi üzemünkben, a karbantar­tó és üzemeltető gyáregy­ségben, de máshol is elő­fordulhat, meghallgatják a pártcsoportbizalmi, vagy a szakszervezeti bizalmi véle­ményét — bér és jutalom elosztásánál, vagy egy munkaszervezési kérdésben —, de a döntésnél nem ve­szik figyelembe. A mozgal­mi szervek irányításának alapelve a demokratikus centralizmus, és én az utóbbi időben a centraliz­mus erősödését érzem. A mai nehéz gazdasági hely­zettel sok mindent meg le­het magyarázni, de ez sem­miképpen nem lehet indo­ka a szocialista demoikrá- cia szűkítésének. — Milyen jeleit tapasz­talta ennek? — Nem hallgatták meg, vagy meg sem kérdezték a véleményünket, amikor szűkítették a vasúti ked­vezményünket, a törzsgár- datagságot nem aranygyű­rűvel ismerik el, elvettek a szocialista brigádok által felhasználható pénzből is. De véleményem szerint a taggyűlések emlékeztetői —, amit felküldenek az irá­nyító pártszervhez —, sem mindig tükrözik az ott el­hangzott véleményeket; ala­posan megszűrt és „fino­mított” mondatok nem biz­tos, hogy a valós helyzetet támasztják alá. Diószegi Sándor: — Az üzemi demokrácia tartal­masabbá tétele egyik fon­tos, sőt elengedhetetlen fel­tételének tartom, hogy a gazdasági vezető partnere, bizonyos tekintetben egyen­rangú társa legyen a dol­gozónak. A meglevő fóru­mok elegendőek a véle­mények kifejtéséhez, csak bajnak tartom, hogy álta­lában mindig ugyanazok mondják a magukét... Kádas Imre: — Ez min­den hátrányával együtt igaz, de az is, hogy a ko­hászatban — a mi üze­münkben is — van egy ré­teg, akiknek van vélemé­nyük, akik viszik maguk­kal a többieket, s akikre jobban kellene építeni. — A szakszervezeti bi­zalmiak hová tartoznak? Diószegi Sándor: — A fő­bizalmiak és a bizalmiak többsége mindenképpen eh­hez a réteghez, de sokan nem állnak a hivatásuk magaslatán; nem élnek a munkatársaik által beléjük vetett bizalommal, ami egy­ben jogokat, érdekképvise­leti jogosítványokat is je­lent. — Magát hová sorolná? — Ezt a munkatársaim­tól kellene megkérdezni, az biztos, hogy mindenben ki­kérem a véleményüket, s a különböző fórumokon min­dig a kollektíva vélemé­nyét képviselem. A jogos érdekeket képviselem, a jo­gos sérelmeket igyekszem korrigálni, de például, aki azért keres meg, mert iga­zolatlanul hiányzott, ezért Adóm András I nem kap arra a napra fi­zetést és egyéb hátrány is éri, azon én sem tudok és nem is akarok segíteni. — A szocialista demok­ratizmus kiteljesítése na­gyobb nyilvánosságot, tar­talmas tájékoztatást, az in­formációk folyamatos áram­lását és cseréjét is jelenti. Hogyan van ez az LKM- ben? Rábai István: — Jobban csináljuk, mint régebben, de még mindig nem elég jól. Példaként említem az elmúlt időszak átszervezé­seit, amikor is a vállalat illetékesei által kidolgozott terveket, elképzeléseket „végigfuttattuk” a különbö­ző fórumokon. Ezek ismer­tetésekor számosán elmond­ták a véleményüket, a többség alapvetően egyet­értett, de a tudati azono­sulásban is sok volt a for­malizmus, amely már hat­ványozottabban jelentkezett a cselekvési egységben, a feladatok végrehajtásakor. Tavaly és az idén már le­szűrtük a tanulságokat: sok mindent másképpen csináltunk, egyebek mellett arra törekszünk, hogy min­denki — s ezalatt értem a politikai és a gazdasági szerveket, vezetőket — a maga dolgát végezze, éssze­rűbb és egyszerűbb mun­kamegosztásra törekszünk. Azt ösztönözzük, hogy a vállalat eredményességét, a dolgozók hangulatát befo­lyásoló döntéseket ott hoz­zák, azon a szinten, ahol a megoldandó feladatok vannak, hiszen az itt dol­gozók ismerik a legjobban a tennivalókat Persze, eh­hez folyamatos és a stra­tégiai elképzeléseket, a kül­piaci helyzetet és a vállalat érdekeit tükröző informá­ciók kellenek. — Megvannak ehhez a káderek? Hiszen nagyon sok múlik a munkájukat értő és szerető gazdasági és politikai vezetőkön, — A különböző szintű vezetők többsége megfelel a velük szemben támasz­tott követelményeknek; ve­zetési stílusuk demokrati­kus. Akik nem ilyenek, azokat igyekszünk lecserél­ni, de ez nagyon nehéz és bonyolult feladat; ezt nem mindig tudjuk olyan ütem­ben csinálni, ahogyan sze­retnénk. A nehezebb idők­ben voltait, akik elkezdtek „keménykedni”, mások va­lamiféle álhumánus állás­pontról szemet hunytak különféle munkahelyi laza­ságok felet#, jó páran be­álltak a „sírók” közé, a vállalat jövőjét tekintve nem láttáit biztató perspek­tívát. Különféle végletek, de hangsúlyozom, a több­ség nem ilyen és egyre ke­vesebben vannak. Az el­múlt időszak különböző in­tézkedései nyomán szület­tek biztató eredmények. Például , centralizáltuk a vállalati karbantartást, ez Diószegi Sándor sok feszültséget és ellent­mondást hozott a felszín­re, sok gonddal, bajjal járt, de már érzékelhető ered­ményeket, hasznot is ho­zott. Kádas Imre: — Vannak pozitív változások, ezt mi is érzékeljük. Ügy gondo­lom, hogy a vezetés az el­mélet és a gyakorlat egyfajta egységét is jelenti. Ebben az is benne van, hogy a vezetői döntéseket segítik a mi gyakorlati ta­pasztalataink, ha figyelem­be veszik, az utóbbi időben pedig igen; a durvahenger- dében is számos példa volt erre. Ádám András: — Gyor­sabban tudnánk előrelépni, ha elkerülnénk bizonyos kettősségeket: például azt, hogy valaki egyszerre le­gyen párttitkár és gazdasá­gi vezető. Rábai István: — Amiről mi tudtunk a közelmúlt­ban, azt megszüntettük. Számolnunk kell azzal, hogy jól dolgozó, megfele­lő képzettségű párttitkárok a vállalati ranglétrában is haladnak előre, egy részük például főművezető lesz, vagy más, magasabb be­osztásba kerül. Ez nem ép­pen baj, hiszen főműveze­tőként is ugyanolyan kom­munista az illető, de a füg­gőségi viszonyokból adód­ható problémákat igyek­szünk feloldani, elkerülni. ' Kádas Imre: — Sok az értekezlet, az üresjárat, el­sősorban a vezetőknek, de mindannyiunknak több gon­dot kell fordítani az em­beri kapcsolatokra... Rábai István: — A közel­jövőben — a radikális csökkentés szándékával — áttekintjük, felülvizsgáljuk a vállalati megbeszélések, értekezletek mennyiségét, szükségességét. Jó néhány tervünk a szocialista de­mokratizmus tartalmasabbá tételét célozza: például az anyagi ösztönzési rendszer felülvizsgálata, a vállalati irányítási rendszer módosí­tása, a különféle fórumok párhuzamosságainak, átfe­déseinek megszüntetése. Ügy vélem, ennek jó pél­dája volt az évindító gaz­daságpolitikai aktíva, , amelynek érdemi munká- ■ ját, sikerét sok vélemény erősítette az elmúlt hetek­ben. Beszélgetésünk résztvevői ezt megerősítették és esz­mecserénket azzal a gon­dolattal zártuk: a jó poli­tikai közérzet, a szocialista demokrácia eleven műkö­dése. gondjaink őszinte megosztása a dolgozók szé­les tömegeivel, és aktívabb részvételük ezek megoldá­sában (tudjuk, hogy szán­dékaink és tetteink nyomán egy — az LKM-ben is — pozitívan fejlődő folyamat­ról van szó) mindez ter­melőerőt gyarapító tényező. Azzá válik a munkapadok­nál, a hengersoron és az irodákban is. Petra József

Next

/
Thumbnails
Contents