Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1983. feSruár 26., szomEat Régi miskolci házak A Herman Oltó Múzeum I i I 5 5 : ' ■ ■ . A Papszer utca 1. számú ház a Herman Ottó Múzeum. Az Avas lábánál a © Szinva patak partján találkozhatunk azzal a régi miskolci épülettel, melyről egy leírás már 1453-ban hírt ad. A mai Herman Ottó Múzeum eredetileg földszintes, hat helyiségből álló épület volt. Tulajdonképpen nem múzeumnak, hanem iskolának épült, amely sok éven át Miskolc egyetlen gazdag könyvtárával rendelkező református főgimnáziuma volt. 1706-ban Rabutin császári generális felperzsel- tette a várost, de a gimnáziumot megkímélte, nem lett a tűz martaléka. Az iskola felügyeletét ellátó református egyház emelet- , ráépítéssel bízta meg Kiír Vencel miskolci építőmestert. A jó hírű mester tervei alapján 1797-ben elkészült a bővítés a csehsü- veg boltozató földszinti és emeleti folyosó. A ház tetején a kisméretű huszár- torony csengőtoronynak épült. Az akkori diákok számára a toronyból hallatszó csengőszó jelezte a tanítási óra kezdetét és végét. Az 1800-as évek vége felé a főgimnázium könyvtárral, nagyteremmel és karzatos keleti szárnnyal kiegészítve elnyerte mai formáját. Az iskola tanára volt Budai József természettudós, aki az egész vagyonát az iskola tehetség- kutatásának szentelte. A közelben levő Rudas László utcában épült fel az új református, a mai Zrínyi Ilona Gimnázium. Az öreg iskolából múzeum lett, melyet 1893-ban a Miskolci Közművelődési Egylet alapított. Az épületet teljes egészében csak 1930-ban vehette birtokba a múzeum. Az intézményt alapító egyesület 1899-ben a Borsod— Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület nevet vette feL a század elején igen gazdag kulturális életet biztosított a város számára. Irodalmi esteket, hangversenyeket, kiállításokat rendeztek a múzeumban és a megyeháza dísztermében. A múzeumi osztályok létrehozása is ez időre tehető. Móricz Zsig- mond, Móra Ferenc is mppforduit a régi falak közt, Marjalaki Kiss Lajos történész, ki sokat foglalkozott Borsod, valamint Miskolc történetével, szintén gyakran volt szívesen látott vendége a múzeumnak. Napjainkban országos hírű gyűjteménnyel rendelkezik a Herman Ottó Múzeum. Az ' ide ellátogatok megismerkedhetnek a nagy értéket képviselő régészeti, történeti, valamint nép- művészeti gyűjteménnyel. Külön múzeumi sétát érdemel az „Ember és munka” című állandó kiállítás, amely bemutatja a megye és a vidék történelmét az őskőkorszaktól egészen napjainkig. Méltó helyre került a nagy természettudós, a múzeum névadójának szobra. 1957-ben állították fel Herman Ottó szobrát, melyet Medgyessy Pereme szobrászművész készített. A hajdani iskolából lett múzeumi épület ma Miskolc egyik leglátogatottabb kulturális intézménye. tojtál! László n i í L d 5 >■ I f r---------- — ’ ■ f, J rAtÁSZ LÁSZLÓ: ^ 1 f szolod fut a világból surrog ássál fi kohonca-soreoek lök rozsdult dárdát s hlyukaszt eget világot bojttal szárnyal! i 1 . mó r s fák alatt nyüszít a horaszt s aranygránátot bontandk aJmabombák verik a dombot c £ görbéd ezrednyi egyenes szár pókháló foglyokért eseng rohamra elcikázó madárraj vijjog szél ugrik s vibrált melegben reng a csend J A síszerelés — gyorsfofó fél felvonásban — Szereplők: Irhadzsekis férfi, oldaltáskával; Sípuló- veres férfi; 1. Fűzős. feleség; 2. Majszoló feleség; öt gyerek, négytől tizenkét éves korig; Sífölszereléses öregúr; Néhány síelő. Első, mindvégig egyetlen kép: szemben havas hegyoldal, tele síelővel. A völgyben út vezet, rajta ácsorgó síelők, szánkózólt, kirándulók. Az irhadzsikis férfi, barátjával, feleségekkel, . gyerekekkel két szánkó körül. Irhadzsekis: Ugye milyen jó, hogv följöttünk! 2. feleség: (Miközben sza- lámis zsömlét majszolj Nagyon jó, hogy kijöttünk. Itt legalább megjön az ember étvágya is. Gyerekek: Menjünk már szánkózni! Adjál még egy kis teát! Kiesett a fogam! (bőgés) Pisilni kell! Irhadzsekis: (A sípulóve- res felé fordul.) Te, kérd el valakitől a felszerelését! Mondjuk attól a gyerektől! (Egy közeledő kamaszra mutat, aki éppen elvágódik a hóban.) Sípulóveres-: Á, nem látod, milyen vacak léc! Nézd mekkorát esett vele! Irhadzsekis: Akkor kérd el attól a pasastól! (Egy elegáns, jó-, negyven körüli úrra bök.) Sípulóveres: Á, az ilyen sajnálná ideadni! Irhadzsekis: Hát akkor kérj, akitől akarsz, csak kérjed már, mert itthagyunk! A gyerekek is szánkózni akarnak. Az asszony meg azt mondja, a büfé még feljebb van. Ha nem sietünk, s elfogy a forró hurka, hát leharapja a fejem. (Aztán az 1. feleséghez fordul.) i Biztosan le is meginnál egy-két bögre jó kis forralt borocskát! (Első feleség liia szájjal bólogat.) Irhadzsekis: Kéred, vagy nem kéred azt a fölszerelést!?. Sípulóveres: Kérem hát, de kitől! (Közel hajol barátjához.) Gondolod, az az öszes öregúr' ideadná? Hej, meg is mutatnám én mindenkinek, hadd lássa ország világ! Irhadzsekis: Biztos, hogy odaadja! Látod, olyan szelíd kinézetű. Meg beszélget azzal a fiatal nővel, hát láthatod, hogy, ráér. Ö ma már nem nagyon akar síelni. Odaadja, csak kérd már el! Sípulóveres: (feleségére néz) Szóval kérjem? 1. feleség: (Pillantása szinte keresztüldöfi a sípulóvert.) Eredj már, kérd el — vacogja —, mert istenemre itthagylak a gyerekekkel együtt! Azóta már biztosan elfogyott a forralt bor is! 2. feleség: És hurkát sem látok már senkinél sem. (Űjabb zsömlét halászik, elő a szatyorból.) Irhadzsekis: Ha nem mégy, mi megyünk! (ösz- szefogja a két szánkó kötelékeit, s megindul fölfelé.) Sípulóveres: Várjatok no, már kérem is! (Megindul a sífölszereléses öregúr felé.) Sípulóveres: Jó napot kívánok! (Kezet nyújt,, az öreg csodálkozó szemmel rámered.) Lenne egy aprócska kérésem. A barátommal úgy gondoltuk, biztosan kölcsön tetszik adni egy kicsit a sífölszerelését. Látom, már befejezte a csúszkálást. (S a hóba szúrt lécekre, botokra mutat.) Öregúr: (Előbb elsápad, majd elvörösödik, gulaiité- ses' szint vesz föl.) De. t hogy képzeli, hogy kölcsönadjam? Nem is ismerem magát! (Aztán már csak hangtalanul tátog az ámulattól.) Sípulóveres: Uram, csak egy rövid időre kérném el. Ígérem, semmi baja nem lesz a szerelésnek. Hiánytalanul visszahozom. öregúr: Hát ez hallatlan. (A fiatal nő felé fordul.) Micsoda emberek vannak! Föl háborító! Sípulóveres: (Siránkozva.) De uram, én nem kölcsönkérni szeretném a szerelését, csak elvinni .egy kicsit. Épp annyira, hogy a barátom lefényképezzen vele! (Az irhadzsekis felé fordul, aki táskájából gépet kotor elő.) öregúr: Ja! (S megnyúlt • arccal átadja a léceket, botokat.) Sípulóveres: Megmutatná, hogyan kell ezt tartani? Az öregúr igazgatja a fölszerelést, az irhadzsekis hadonászva rendezgeti a sípulóveres körül a családot. Irhadzsekis: Most röpül a kismadár! (Az arcokra széles mosoly kerül, a gép csesszen, s aztán a szán-» kokat vonszolva megindul-J nak a büfé felé.) Csendes Csaba — H6; te* „Elsőnek éppen engem tud kiszúrni”. — Állj félre! A bőrzekés tiszt kimarkcA zsebéből egy tojásgránátot. Lecsavarja a kupakját, s akár egy kugligolyót, a fiú felé gurítja. A legény, vagy inkább legényke, felkapja, és visszapasszolja a zászlósnak. — Menj haza! Csókold meg anyádat! Fél óra múlva itt légy! — Nincs kft megcsókolnom! — Akkor nyomás az autóba! Leponyvázott teherautó. Majdcsak megáll valahol. Bekuporodik a sarokba. „Beverem a szunyát, rámfér”. Amikor felébred, nyolcán vannak. „Marha álmos lehettem..., most meg éhes vagyok.” Kaszárnya. Pattognak lefelé. Fürdő. Mundér. „Vá- júhoz”. Már itt az ideje. »Micsoda zaba! Ez kell a magyarnak... Egy hónap kiképzés. Ami belefér. Úgy bánnak velük, mint a hímes tojással. Másokat pofoznak, rugdosnak, hozzájuk egy ujjal se. Ki-| vételezettek. „A magyar,faj kiválóságai ___ ti majd m egmutatjátok... ellátjátok a bajukat...” Drótkötélen vont tank közeledik feléje. Most! Megnyomja az indítógombot. A csőből ordítva lövell ki a láng. A páncélököl kiröppen. A robbanás valósággal darabokra tépi a tank elejét. A golyószóró tusa eszeveszettül püföli a vállcsontját. A ledermedt tankot jobbról-balról pásztázza végig. Veregetik a vállát. „Csak így tovább, fiú! Az Isten is páncélök- lösnek teremtett.” Futótűzként terjed a híre: „Holnap lesz a nagy nap.. .” Elengedi a füle mellett. Mindegy, mi lesz holnap. A szokásosnál korábban Gulyás Mihály: líatieabogárka takarodó, bőséges vacsora után. „Megint engem szúrnak ki elsőnek. Sebaj. Hamarább túl leszek rajta.” Beöltöztetik tankos ruhába. Fejére ütközésgátlós sapkát húznak. A német Tigris elindul valamerre. Két magyar, két német tiszt tekintete mered rá. „Mi a szart néztek rajtam?!” Nem érti, mit pofáznak. Várja, történjék valami. Aha, elkezdődött a játék! Gránátok Robbannak a tank körül. Azon kapja magát, hogy ő figyeli a tiszteiket. „Egy zabszem nem férne a feneketekbe...” Fél méterre tőle gránát fröccsen szét a megvastagított páncéllemezen. Az egyik német orráról lerepül a pápaszem, vaksin tapogat utána. Felveszi. Kezébe adja. A tiszt megcsóválja a fejét. Megint eltrafálták őket. Még szerencse, hogy a reggelit elspórolták előle, a gyomra kiböffentené. Gépágyúból soroztak rájuk. Nézi a pápaszemest, hátha megint segítségre szorul, de most fogja szemüvegét. Érezni, a tank hirtelen fordul. Fél óra. A tank leáll. Kiugrálnak. A nem szemüveges német hozzá siet, ülepét tapogatja. „Azt hiszi a marha, bevizeltem ...” Egyébről sem esik szó a körletben: holnap bevetik ők keveredtek, jőpofáskodva búcsúzkodnak: „Ha kinyif- fantanak, s te megmaradsz, üzenj anyámnak ...” Neki nincs kinek. így jobb, nem fognak bőgni utána. Kötőzködésig ér a gödörj Tisztje csak ennyit mondott: „Vagy találsz, vagy megdögölsz!” Holttérig kell engedni a tankot, amikor már nem tud mit kezdeni géppuskáival. Elhibázni? Nem evett meszet. A tank rámászik a gödörre, és be- legyöntöli a földbe, temetni se kell. Az csak természetes, hogy eltalálja, akár szembejön, akár oldalt. Kettőt lőhet ki. Utána fel a nyúlcipőt, s a mentő futóárkon loholás vissza. Annyi szent, hogy meghátrálni nem fog. — Hát te, hogy kerülsz ide? — lepődik meg a golyószóró tusára kapaszkodó katicabogár láttán. Ha másfajta bogár lenne, (elbánna vele, de katicabogárt nem illik megölni Gyerekkorában tanulta: Katicabogárka, szállj fel az égbe, mondd meg Istenkének, zárja be a hideget, nyissa ki a meleget! Ujjúkra vették, s figyelték, hogyan próbálgatja szárnyát, aztán elrepül Istenkéhez az üzenettel. Nyugodtan, fennhangon Mohácsi Regös Fereac.rajn»
