Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

1983. feBruór 26., sromtat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 i HORVATH GYULA: Borbálának Hót elérem már tőled is Borbála, hogy patkányátok fut ki torkodból megharapni ébredő arcomat, pedig minden álmom téged hoz meg: , álmomban gyöngyökké vált csillagokat szedtél az égen." Forró könnyek égetik a szememet, lágyszidalmad szívja a véremet, pedig én a Kap vagyok neked, ágyamból fejkelek, de bánat-felhős arcod egét többé nem ragyogom be. Cinegemadár-vágyam nem száll vissza szíved bezárt ablakára, kivert kutyasorsom nem jön vissza őrizni boszorkánysorsodat, ha'lángtüzes láz éget halálra, akkor se kívánom, hogy te legyél az orvosom. AKÁC ISTVÁN: Akkor is A tarthbtatlan éjszakába madár röppen ki — száll az árnya." Az én szívem jajong, lobogva, ha majd szárnyát végképp kibontja, akkor is mindig Téged áhít, másik csillagról, CsiUagocska. : ...." V.- ............r, „ S omíay és Csoríos ■ Néhány nap különb­séggel most volna százesztendős a ma­gyar színháztörténet két kimagasló egyénisége: Somlay Artúr és Csortos Gyula. Somlay 32, Csortos 38 éve halott. Legendák maradtak volna csupán, ha a tilmszalag nem őrizné meg játékukat számunkra, így még az ifjú nemzedék is láthatta-láthatja őket a Filmmúzeumban, a televí­zióban. Színészóriások vol­tak. Somlay Artúr 1883. feb­ruár 28-án született. A Víg­színház szinésziskoláját vé­gezte el, majd a Felvidéken és Erdélyben játszott. Szin­te követhetetlenül sokat változtatott színházat. 1905 -1907-ig a Vígben lépett fel, aztán jött Miskolc, majd ismét a főváros, .a Nemzeti, a Renaissance, s újra a Víg. Haláláig a Nem-, zeti Színház tagja volt. Bu­dapest szinte valamennyi színpadán megfordult, és sokat dolgozott külföldön is, színházban, műtermek­ben egyaránt. Nyugtalansá­ga hajtotta, nehezen alkal- mazkodónak, magányosnak, zárkózottnak, hallgatagnak, hirtelen haragúnak mon­dották, de senki sem ta­gadta, hogy mind a színpa­don, mind az életben le­nyűgöző egyéniség. Leghíresebb színpadi sze­repei közé sorolhatjuk a Bánk bán Tiborcát, az Űri muri Szakhmáry Zoltánját, Tennessee Williams Hattyú­dalának Thomasát, Wilder A mi kis városunk című darabjának Rendezőjét, Ha­uptmann Naplemente előtt­iének Clausen tanácsosát, ' Leár királyt, Karenint. Nagyon sok filmben ját­szott, nemcsak magyar pro­dukciókban, például német filmekben (A lassú halál, A vasútkirály), s az osztrák Egy asszony, aki minden- kié-ben nyújtott kimagasló alakítást. A háború előtti rengeteg magyar filmből is csak néhány címet eme­lünk ki: Halálos tavasz, Semmelweis, Haláltánc. A felszabadulás után talán legmaradandóbb, legemléke­zetesebb szerepét játszotta el Radványi Géza filmjé­ben. Ö volt a Valahol Euró­pában mély emberségű idős muzsikusa. Forgatott még a Lúdas Matyiban, a Különös házasságban és a Nyugati övezetben. 1951. november 10-én hunyt el.' Csortos Gyula 1883. már­cius 3-án született. A lexi­konok 250 szerepét sorolják fel, a legváltozatosabb fi­gurákat keltette életre. Debrecenben, Szegeden, Te­mesváron játszott, 1907-ben kerülj az akkor megnyílt Népszínház-Vígoperához. A következő évben már a Magyar Színház lúgja, egyetlen évadban tizenkét# főszerepet játszott, köztük A Sasfiók Flambeau-ját. Ettől kezdve nála is nehéz követni a színházakat, amelyekben részben éves szerződéseket, részben sze­repeket vállalt. A Vízszín-' házban óriási sikerrel ját­szotta a Színészt Molnár Ferenc Testőrében, .lánost, Bródy Sándor A medikusá­ban. 192,7-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol legjelentősebb alakítása Shylock A velencei kalmár­ban, Falstaff A windsori víg nőkben.' 1932-ben a Víg­színházban kapta élete két, talán legjelentősebb felada­tát: Molnár Ferenc Liliom- jának címszerepét és a Naplementében Clausen ta­nácsost A felszabadulást súlyos betegen érte meg. Utoljá­ra 1945 májusában lépett színpadra, Csehov A medve című darabjában Szmirnov szerepében. 1945. augusztus 1-én hunyt el. Filmjei felsorol hatatla­nok. A kamerák előtt is volt Liliom, 1919-ben. A fe­lejthetetlen, újra és újra műsorra tűzött Hyppolit. a lakáj 1931-ben készült. Az­tán a sok közül néhány: Lila ákác, Az új földesúr. Légy jú mindhalálig, Az aranyember, A 111-es, Já­nos vitéz, Havasi napsütés, A szűz és a gödölye. Sze­relmi láz. De jó is volna most, szü­letésül: századik évforduló­ja alkalmából moziban, képernyőn viszontlátni né­hány felejthetetlen alakítá­sukat! Hiszen ezekben él­nek még ma is, és élnek tovább. c. m. mint a kisujja. A bogár nehézkesen, többszöri pró­bálkozásra felér a gépfegy­ver tusára. Megáll kifújni magút. A hőmérséklet fagy­pont körül. A fenébe ke­rült ide? Ilyenkorra a ro­varok téli menedékhelyre vonulnak. Meglehet, itt volt az a menedékhely, csak a gödör ásásakor kilakoltat­ták. A bogár mászik tovább. Éppen jókor jött, nézésével elüti az időt, nem töri a fejét, mi lesz fél óra vagy tsak tíz perc múlva. Szét­tárja szárnyát, de csakha­mar visszaejti, és folytatja útját. Eléri a fegyver va­sát. Rögtön megérzi, hogy más terep áll előtte. Meg­tapogatja lábával. Menne is. nem is. „Kurvahideg, 'mi?” November végén mi­lyen idő légyen? A bogár Visszafordul, aztán hirtelen megtorpan, és megint a vas felé veszi útját. „Fogadni mernék egy, kalap tyúkszar­ba, hogy nem mászol fel a vasra I No. áll a fogadás? Ha én nyerek, csinálok ne­ked egy' döfi fészket, beta­karlak: lesz itt olyan ra- mazuri. ha van füled, meg- st’ketülsz.” Megy a bogár, mendegél. de amikor lába a vasra téved. valósággal megdermed a rémülettől. Nem mer nekivágni az e 'kedőnek. „Nvertem!” helyet készít neki, a g legaljába, oldalt, ha az. a tank..., ha netán mégse találna, és bedöngö­li a földbe. a bogárnak a haja szála se görbülne meg. ha volna haja. Kikaparja a földet, bele n bogarat, és földet húz a nyílás elé. „Ne mondd, hogy szar alak vagyok.” Guggol­va végzi dolgát, s amikor emelkedne fel, szemet szúr neki, hogy a gödör oldalú­ról peregni kezd a gö­röngy. egyelőre csak az ap­raja. Körbeforog, s minde­nütt ugyanaz, pereg a föld. Hirtelen talpra ugrik. El­látni vagy két kilométerre az asztallapos síkságon, azon túl ködbe vész a táj. Egyelőre semmi sem lát­szik. Fülét a földhöz nyom­ja. Olyan csendes benne minden, mint a pincében. Tréningezik. Leguggol, fel­rúgja magát, lengeti kar­ját, tüdejét levegőzteti. Hátrafordul. A lövészárok peremén száz meg száz páncélsisakos fej. Távolabb ágyúcsövek meredeznek a beásott fedezékekből, amed­dig a szem ellát. Az ő had­állása remekül álcázott, kó­róval ültették körül. Béké­sen hever mellette a két cső, végében a páncélököl­lel, melynek célba kell ta­lálnia. Kirakja az öt teli tárat a gépfégyverhez. ' Ráhasal a gödör oldalá­ra, s most már nem veszi le szemét a tájról.- Már hal­lani a tankmotorok közele­dő zúgását, de még egyet sem látni. „Csak szembe babám, ha szeretsz!” Végre kibuggyan a ködlő messzi- ségből egy mozgó dombocs­ka, aztán még egy, és fel­hagy a számolgatással. „Lesz mit aprítani...” „Gyertek csak, bogárkáim, gyerfek!” Torkolattüzek villannak. Bekuporodik a gödörbe. ..Micspda pocsék hangjuk van”. Messze, a háta mö­gött robbannak a gránátok. Kikukucskál. Még nem jötl el az ő ideje. Aprók a tan­kok. játéktankok. A boltos fiánál látott ilyen apró tankot. Igazi háborút valójában még nem látott. Nézzük, milyen. A magyar ütegek is munkához láttak. Ku­kucskál páncélsisakja alól. A tankok egyre növeked­nek. Egyiket gránát találja el, felszikrázik a páncél, mint amikor gyufát húznak el a doboz mérgén. De a tank mégcsak meg se bil­len, folytatja útját. Meg- megállnak, és bumm! Fut­tában nem lehet célozni. Már nem játéktankok hernyótalpa dübörögteti a földet. Ugyan, melyiket szánta neki a véletlen ? Ek­kor eszébe jut a katicabo­gár. A hülye még ki talál mászni. Bakancsával meg­nyomogatja a bejáratát. Ez­után már nem törődik ve­le, a tankok csak jönnek, és hiába lövik őket, a fel­robbanó gáránt nem tesz kárt bennük. Hát ezek is megérik a pénzüket, játék­ágyúk valódi tankok ellen I De majd a páncélököl... Az egyik vasóriás éppen feléje tart. Géppuskái fö­lötte eresztik el sorozatai­kat, a vonalat lövik, őt te­hát nem vette észre. „Gye­re csak, bogárkám, gyere, most emberedre akadtál!” Nem, még nem. közelebb. Ügy-úgy, süsd még el az ágyúd, többször már nem fogod. Még ötven méter. „No, bogárkám, bejöttél a csőbe!” Hóna alá szorítja a páncélököl elsütő csövét. Ráérősen céloz. Csak a sze­me közé. Megnyomja a gombot, s amint a páncél­ököl kilökődik a csőből, be­leguggol a gödörbe. A föld is felhullámzik az irtózatos robbanástól. Kiles — a tank szinte darabjaira hullt. De rejtekhelyét már felfedez­ték, egy közeli páncélos géppuskája a gödröt lövi. Figyeli a becsapódásokat, s amikor látja, a golyók tá­volabb porozzák a földet, felkapja a második páncél­öklöt. Szeme se rebbén. úgy céloz. Ujja elindul az elsütő gom felé. ezt se hi­bázhatja el, olyan közel, kővel is megdobhatná. Ki­csit alá célzott, a hernvó- lalpát találta el. a robba­nás darabokra tépte, s a gépóriás kínjában forgolód­ni kezdett. Mögötte gép- nisztolyos katonák vetődtek földre. Hát akkor nézzük, mit tud a gépfegyver. Vál­lához szorította, s célba vette az egyik, feléje kúszó alakot, csak erre koncent­rált. A célgömbön megje­lent a feléje araszoló cél­pont. Egyessel is eltalálhat­ta volna, de ő az egész tá­rat belelőtte. Visszagörbedt a gödörbe, villámgyorsan tárat cserélt, s akkor, ol­dalt, a gödör szélén, igen ott állt a halál, az ő sze­mélyes halála. Mintha él­vezte volna, hogy kedvére húzhatja az időt, nem lőtt azonnal. A páncélöklösnek. még eszébevillant, amit az oktatói unos-untalan pofáz­lak, hogy az „öklötöknek nincsen kegyelem", de azért, > elengedve a gépfegyvert, kezét megadásra akarta emelni, pedig látva-lútta, minden hiába, ennyi életért és drága hadi portékáért... Már azt sem érezte, hogy a závárzatból kirajzó, temér­dek hüvelyből az arcára is jut. Amikor a háború lármá­ja továbbzúgott, a katica­bogár kiügyeskedte magát zugából, és elindult meg­keresni a legmagasabb pon­tot, hogy szárnyaira keljen. Meleget érzett lábai alatt. Kimondottan élvézte, hogy nem fázik. Pillanatra meg­torpant. úgy tetszett neki, hogy kék vizű tóhoz ért, s tűnődött, megkockáztassa-e az átkelést. Tapogatta, víz vagy szilárd-e. Tükörképe felfénvlett a nyitott szem­golyón. s amint átért, meg- sznporázta lépteit, és csak­hamar elérte a legmagasabb oontot. Az orrhegyen idő- • zött picit, szárnyait, próbál- gatta. Elégedett lehetett az eredménnyel, mert kitárt kitinszárnyai alatt felpö­rögtek a piheszárnyak, s 1 vitték, röpítették a magas­ba. De ő sem érhette meg a tavaszt. Meleget érzett, s ‘ ellenállhatatlanul tört felé­je. Ekkor robbant az égő tank pótüzemanyag-tartá- lya. Negyvennégy, novem­berét írták, amikor tűzha- lált halt egy ártatlan ka­ticabogárka. :Í Mostanában valami me­gint nincs rendben a nevek körül. Valami nem stim­mel ... Nem a megkondított vészharangra szeretnék visszatérni, amely a lassan száműzött magyar leány- és fiúnevek fölött csendült meg annak idején, s elja- jongta többször és több he­lyen is, hogy már a negy­venes létszámú Osztályok­ból is eltünedeztek 'az Er­zsébetek, Máriák, Katalinok vagy éppen Juliskák, s pád­ba ültek viszont helyettük, a Gerdák. Nikoletták, Hen­riettek, Renáták és még so­kan mások. Mint ahogyan a Jóskákat, Jánosokat, Fe~ renceket és Sándorokat és kitúrták a Norbikák. Robi- kák, Rolandkák és Szilárd- kák . .. Ez végső soi'on magán­ügy. A szülők dolga, később pedig a felnőtté váló gye­rekeké lesz, akik majd érett fejjel a szüleiknek monda­nak köszönetét a névvá­lasztásukért. Apjuknak, anyjuknak, akik engedel­mesen sodródtak a divat nem mindenkor kristály­tiszta hullámaival. .. Vannak azonban nevek, amelyek már sokunkat érintenek, lévén kiválasz­tásuk a közt. illetőleg a kö­zönséget is érintő tevékeny­ség. Például a könnyűzene, tánczene, popzene együtte­seinek a nevei. Forgatom a múltkorában az egyik képes hetilapun­kat, s megakad a szemem egy összeállításon. Három fotó, rajtuk feszes trikós, tömött szakállas, csurgó bajszú derék legények fe^ szitenek. Három együttes csoportja. Vagy inkább groupja? Hiszen neveikhez — Old Boys, P. S. Band és Rockwell — ez illene in­kább. Ugye nem nehéz kitalál­ni, hogy három magyar együttesről van szó? Engem! mindenesetre zavar valami. Pontosabban az, hogy fel nem foghatom, milyen meggondolásból választot­tak angol neveket a ma­gyar zenekarok. Abban biz­tos vagyok, hogy hosszú tá­von — produkálástól füg­getlenül — nehezebb lesz ezeket az agyunkban elrak tározni, mint például a Boj­torjánt, Fonográfot,. vagy éppen a Hungáriát. S hogy a zenekaroknál, illetőleg a neveknél marad junk; Miskolcon is gomba­mód szaporodnak a tini­t korú fiatalokból verbuváló­dott, jól-rosszul zenélgető dallamtársaságok. Nívójuk­ról még kár volna dörge- dezni, maid ..belenőnek a cipőbe”. Neveiket azonban Később, ha már ez szándé­kukban is állana, bizony nehéz lesz „kinőniük”. Az előbbiekhez igazodva kettőt sorolok fel: úgymint Incidens és Kuka. Kérem szépen. Lehet vá­lasztani. melyik árián? a vonzóbb. Mármint nekünk, közönségnek. Amelyik ugye jobban cseng a fülnek ... —keresztény i Somlay Artúr Csortos Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents